Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
"Amikor Jézus Krisztus feltámadása után búcsúzott tanítványaitól, elküldte őket az egész világra, ho...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
II. "Ismerd meg a Szentírást!" tehetségkutató versenyt tartottak Nyírteleken, a Szent Anna Katolikus...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” – Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
Könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre hívták az érdeklődőket 2019. november 5-én a debreceni ...
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019....
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a szeretet hatása a természetben is megnyilvánult – Több száz önkéntes mond igent a hat hónapig tartó krízisidőben, Debrecenben
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” –   Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ”...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

"Amikor Jézus Krisztus feltámadása után búcsúzott tanítványaitól, elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az örömhírt. Megígérte, hogy velük lesz »minden nap, a világ végezetéig«. Velünk van tanításában, kegyelmében, szentségeiben, de különösen velünk van az Eucharisztia ünneplésében és az Oltáriszentségben, melyet szentmisén kívül is imádattal veszünk körül.

November 23-án szombaton, Krisztus Király ünnepének előestéjén ismét közös, világméretű szentségimádást tartunk. Vegyünk részt ezen a közös imádáson minél többen, kapcsolódjunk be egyházközségünkkel, közösségeinkkel együtt! Legyen ez a világméretű szentségimádás a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készületünk következő állomása, s éljük át újra Isten megújító szeretetét!" (Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek)

Alkosson minden nemzet egy közösséget, ahogy a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottóját adó 87. zsoltárban olvassuk.

November 23-án, szombaton, Krisztus Király ünnepének előestéjén gyűljünk össze minden országban, ezernyi templomban egy óra szentségimádásra, hogy meglássuk Jézust, a „láthatatlan Isten képmását”.
Imádkozzunk mindazokért, akik még nem találkoztak Vele.

Csatlakozz hozzánk te is közösségeddel a https://corpusdomini.iec2020.hu/#/esemenyek oldalon!

Örömhír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldásával is megerősítette a november 9-én, szombaton Debrecenben, a Kolping Ház épülete előtt megkezdődött ételosztást. A kezdeményezés során november 1-től április 30-ig tartó krízisidőben hétről hétre, minden szombaton a város több pontján várják meleg ételekkel az önkéntesek a rászoruló embereket.

Csóra Miklós és Oláh Zoltán kezdeményezők örömmel tájékoztattak bennünket arról is, hogy minden hétvégének megvan a maga házigazdája, főző és ételosztó csapata, akik mögött különböző felekezetű köznevelési intézmények, ifjúsági szervezetek, egyházközségek, gyülekezetek, baráti társaságok állnak.

Ferenc püspök atya jelenlétével, gondolataival is melegítette a rászorulók és önkéntesek szívét, amely alkalomra a nyirkos esős órák után még a nap is kisütött. A szeretet hatása a természetben is megvalósult. A püspök atya Szent Pál rómaiakhoz írt levelének egyik gondolatával erősítette ezt meg: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára" (Róm 8,19-21).
Isten fiai, gyermekei pedig a Tőle kapott javaikkal ajándékozhatják meg embertársaikat, vagyis a szeretet cselekedeteit hajthatják végre. Szép idő lett, ebben kifejeződik az az öröm is, hogy a mi városunkban, Debrecenben is megnyilvánul Isten szeretete, azzal is, hogy szombatonként meleg étellel várják a rászorulókat. A mai világban sokan úgy gondolkodnak, adok, hogy valamit kapjak a javaim gyarapítására. Vannak viszont, akik azért adnak, mert kaptak képességeket, anyagi javakat, lehetőségeket, és mindezt azért, hogy mások javára fordíthassák.

Aki megvendégeli a rászorulót, Istent látja vendégül. „Ha vendég jön, Isten jön” – erősítette meg az ősi mondással gondolatait a megyéspüspök, majd hálát adott Istennek a vállalkozók, önkéntesek szolgálatáért, jóságáért, amellyel Isten szeretetét mutatják meg, és kérte, hogy Debrecenben minél többen legyenek, akik azt vallják, hogy azért adnak, mert kaptak.

Ezt követően Dancsó Zoltán, a református egyház által működtetett debreceni Reménysugár Nappali Melegedő intézményi lelkipásztora Isten igéjével kért áldást a támogatók, önkéntesek szolgálatára és a nehéz helyzetben élők életére: "Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.... Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg" (Mt 25,35-40).

November 1-től április 30-ig minden szombaton a következő helyszíneken várják meleg ételekkel a rászorulókat:

13:00 órától – Kolping ház” Böszörményi út 1. sz. alatt a Shell benzinkút mögötti épület előtt,

14:00 órától a debreceni vasútállomás környékén az Ispotály, Erzsébet utcák közötti parkolónál

14:50-órától a Klinika melletti parkolóban, a Pallagi úti idősek otthonával szembeni parkolónál.

16:00 órától a ReFoMix Kft. Dobozi u. 2/D. szám alatt található 35 férőhelyes éjjeli menedékhelyének betegszobájában.

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

II. "Ismerd meg a Szentírást!" tehetségkutató versenyt tartottak Nyírteleken, a Szent Anna Katolikus Általános Iskolában november 7-én.

A Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye tíz köznevelési intézményéből, valamint Pócspetriből, Szerencsről és Tiszanagyfaluból érkeztek a nyírtelki iskolába a versenyző diákok és felkészítő tanáraik. A rendezvényt Pregitzer Fruzsina Jászai Mari -díjas színművésznő nyitotta meg. A gyerekek a versenyt kísérő programon, kézműves foglalkozáson is részt vehettek.

A tanulók 7-8., 5-6., és 3-4. korosztályban mérték össze tudásukat. Az első három helyezett könyvjutalomban részesült, valamint a zsűri különdíjjal is elismerte a felkészülést.

Köszönjük a diákok, felkészítő tanárok munkáját! Valamint óriási elismerés illeti a verseny szervezésében, lebonyolításában részt vevő minden pedagógus és NOKS-os kollégámat és a technikai dolgozókat is.

Helyezéseket értek el:

3-4.osztályos korcsoport

1. Mészáros Emma – Nyírtelek, Szent Anna Katolikus Általános Iskola
2. Papp Anna Dóra – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola
3. Kozma Eszter – Szerencs, Bólyai János Katolikus Általános Iskola
Különdíj: Kovács Gréta – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola

5-6. osztályos korcsoport

1. Szamosvári Lilla – Mátészalka, Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda
2. Sárosi Panna – Nyírtelek, Szent Anna Katolikus Általános Iskola
3. Tóth Tímea – Szerencs, Bólyai János Katolikus Általános Iskola
Különdíj: Háda Hanna – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium és Általános Iskola

7-8. osztályos korcsoport

1. Tomcsa Zsolt – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Általános Iskola
2. Potykó Gergő – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Általános Iskola
3. Fülöp Réka – Mátészalka, Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda

Különdíj:

Tóth Eszter – Nyíregyháza, Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola
Bereznai Brigitta – Nyírbátor, Báthory István Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
Rácz Mihály – Pócspetri, KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskola

Horváth-Bócsi Irén
igazgató
Nyírtelek, Szent Anna Katolikus Általános Iskola

Könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre hívták az érdeklődőket 2019. november 5-én a debreceni Kölcsey Központ Bényi Árpád kiállítótermébe, ahol a Berszán Lajos Magyar Örökség díjas, gyimesfelsőloki iskolaalapítóról készült portrékötetet mutatták be.

A rendezvény házigazdája Bódor Edit, a KÉSZ debreceni csoportjának vezetője és Keresztesné Várhelyi Ilona, a Sziklára Épített Ház Alapítvány tagja volt. Bódor Edit megnyitójában köszöntötte Berszán Lajost, Toldi Éva Szalézi-díjas újságírót, Fodor András püspöki helynököt, a Sziklára Épített Ház Alapítvány kuratóriumi elnökét és Haranghy Sándor építészt, alapítványi tagot, valamint a nagyszámú közönséget.

A beszélgetést vezető Keresztesné Várhelyi Ilona elmondta, hogy a most bemutatott kötet Berszán Lajos atya ötven éves papi szolgálata alkalmából jelent meg. Berszán Lajos egyben a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium alapítója. Az intézmény idén ősszel ünnepli fennállása 25. évfordulóját, fenntartója a Gyulafehérvári Főegyházmegye.

A moderátor emlékeztetett, hogy Debrecenhez több jeles közelmúltbeli esemény fűződik, többek között az emlékezetes Határmegnyitás 1989-ben, az 1956-os események első komoly megnyilvánulása, valamint a Sziklára Épített Ház Alapítvány kezdeményezésében a gyimesfelsőloki iskola és zarándokház építése.

Az emlékkötet szerkesztése – folytatta Keresztesné Várhelyi Ilona – Toldi Éva érdeme, aki arról beszélt, hogy hogyan és mikor ismerkedett meg Berszán atyával. Személyesen 1999-ben, de valójában már korábban látta, hallotta őt, amikor a veszprémi laptól, munkahelyéről, segélyszállítmányt vittek Moldvába, s megálltak szentmisére a fatemplomnál. Már akkor feltűnt neki, hogy az atya milyen szeretettel bánt és beszélt gyerekekkel. Nagy örömmel szerkesztette ezt az emlékkötetet, mely három részből áll: Berszán atya életútjának bemutatásából, az aranymisés köszöntések gyűjteményéből és végül Célba értünk címmel Berszán atya beszámolóinak mozaikja olvasható.

Berszán atya a moderátor kérdésére, miszerint mi jut eszébe Debrecenről, visszaemlékezett a kezdetekre. A KÉSZ debreceni csoportja 1990-ben zarándoklatra készült Csíksomlyóra, és szállást kerestek a két autóbusznyi zarándok számára. Ő talált vendégfogadókat a hívek között, a zarándokok pedig ezt viszonozták, amikor szállást adtak a gyimesieknek 1991 augusztusában, Szent II. János Pál pápa debreceni látogatása alkalmából.

Fodor András, a zarándoklat lelkivezetője is a kezdetekre emlékezett: Az úton, Csíksomlyóból hazafelé benne és a másik autóbuszban ülő Keresztesné Ilonában is megfogalmazódott, hogy zarándokházat kell építeni a Gyimesben, hiszen Szent István király is ezt tette Európa egymástól távoli pontjain. 1990 augusztusában elmentek terepszemlére a lehetőséget felmérni. Akkor nagy árvíz volt, minden víz alatt állt, de egy terület kiemelkedett, egy, a tengerszint fölött 900 m magasan lévő szikla. Ez lett a hely, így a Krisztusra, a sziklára épült ház a valóságban is sziklán áll. A Sziklára Épített Ház Alapítvány 1992 óta támogatja az építkezést, az építmények fenntartását, a növendékeket.

Haranghy Sándor, az épület tervezője elmondta, hogy ő az erdő és a fa – mint építőanyag – szerelmese. Az volt a célja, hogy a keresztény szellemiséget és a nemzeti öntudatot is kifejezze a ház, mely hajlék legyen, ahová betér az ember. A ház mind a négy irányban nyitott, ablakokkal van tele, hiszen a Szentlélek nem fordít hátat senkinek. A Szent Erzsébet név pedig szintén jelkép: az összefogást, az adományokat, a kétkezi munkát, a sokféle támogatást szimbolizálja.

A kötet ajánlásában Tamás József püspök így ír: A „pap bácsi” – ahogy Berszán atyát mindenki nevezi –, megszállottan valósította meg az elképzeléseket. Példaképe Márton Áron püspök, aki jelmondata szerint is – „Nem futamodom meg a munkától” – hasonlóan cselekedett. Berszán atya gyakran emlegeti Márton Áron püspököt, akinek egyik nemes gondolata megtalálható e kötetben is: „A nép a szikla, amelyre egy nemzet élete biztosan épül. Ennek az épületnek viszont két fontos őrtornya van. a templom és az iskola. Ez a két intézmény együttesen és nem külön-külön felelős egy falu, egy nemzet egészséges szellemiségéért és előrehaladásáért.” A „pap bácsi” ennek jegyében munkálkodott évtizedeken át, s így elmondhatta, el is mondta a könyvbemutatón: „Egyetlen egy dolog, amit megköszönhetek az Úrnak, hogy engem választott, hogy én legyek az eszköze.” Ő az iskoláról azt is elmondta, hogy a 25 év alatt egyre többen érettségiztek ott, akik közül sokan továbbtanultak, orvosok, gyógyszerészek, papok, tanárok, egészségügyi dolgozók lettek, de mind megmaradtak egyházias lelkületűnek. Azt is kiemelte, hogy a debreceniek voltak a támogató angyalok, nélkülük nem tudtak volna elindulni, mert a debreceniek emelték ki a falut az ismeretlenségből.

Végül Fodor András elmondta, hogy ma már nagyobb állami támogatással épül tovább az intézmény, de az alapítványuk megmaradt: céljuk az oktatás-nevelés segítése, és ehhez keresnek adományozókat. Mikuláskor ajándékokkal érkeznek hozzájuk, ösztöndíjat létesítettek diákok és tanárok számára, hiszen nagyon nehéz sorsú családok gyermekeiről van szó.

Az eseményen közreműködött Papp István, a Csokonai Színház művésze, valamint a Pendely Együttes gyermekei és fiataljai, akik a Gyimesfelsőlokon tanult népdalokkal ajándékozták meg és köszöntötték az ünnepeltet.

Megjegyzés. A gyimesfelsőloki zarándokház alapkövét 1993-ban tették le, de mivel télen nem tudták volna kihasználni, így újabb döntés született, hogy egy önálló iskola jöjjön létre. 1994 szeptemberében 30 tanulóval indult a létesítmény még különféle helyeken, s végül 1996-ban költöztek be az új épületbe, melynek igazgatója 2007-ig Berszán Lajos volt, azóta pedig ő az iskola lelkivezetője. Ma mintegy 400 tanulója van az intézménynek.

Havas Lászlóné
a KÉSZ debreceni csoportja tagja

Fotó: Kovács Ágners

Névadóját ünnepelte a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti iskola november 5-én. Az ünnepi alkalmon Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya a 7-12. évfolyam, Nagy Csaba iskolalelkész pedig az 1-6. évfolyam számára mutatott be szentmisét, ahol Szent Imre életpéldáján elmélkedtek, hangsúlyozva, az örökségét úgy tudják legjobban megélni és továbbadni a diákok, ha a bűn nélküli életet, a szeretetet útját választják, és megtartják Krisztus parancsait. A megemlékezés zárásaként új emléktáblát avattak fel.

Csaba atya ismét elhozta jó barátját, a Marci bábot, amelynek a történetén keresztül az alsós gyerekek Szent Imre életével, példájával és nagyságával ismerkedhettek meg. Az ünnepséget még szebbé tette, hogy az 5. évfolyamos tanulók ezen a napon kapták meg az osztályfőnöküktől a közösség jelképét, a szentimrés jelvényt. Ezzel a felsőbb évesek szimbolikusan is az iskola közösségébe fogadták őket. Az intézménybe újonnan érkező kilencedikesek is e kitűzővel gazdagodtak, melyeket a mise alatt Bosák Nándor püspök atya megáldott.

Az ünnepi percek után a felsőbb évesek választott példaképükről, szentekről tablót készítettek, az általános iskolai tagozat diákjai pedig akadályversenyen mérték össze ügyességüket, végül az iskolában működő Topogó néptáncegyüttes bemutatója és egy közös táncház zárta a diákok ünnepségét.

Ezen a napon az iskola falán elhelyezett új emléktábla megáldására is sor került. A táblát a Kállay-család és a Szent Imre Baráti kör állíttatta Kállay Miklós miniszterelnök fiai: Kállay Kristóf, Kállay Miklós és Kállay András emlékére, akik az intézmény jogelődjének diákjai voltak.
Az emléktábla-avatáson részt vett Kállay Helén és Kállay Kristóf, a Kállay-család leszármazottai, Dr. Andrási Beáta, a Nyíregyháza járási Hivatal hivatalvezető helyettese, Nagy Szabina önkormányzati képviselő, Dohanics László, a Kállay Gyűjtemény megbízott vezetője és a valamikori Királyi Katolikus Gimnázium öregdiákjai.

Az emléktáblát megáldó ünnepségen Komiszár Dénes helytörténész felelevenítette a Királyi Katolikus Gimnázium történetét, amelynek jogutódja a mai Szent Imre Katolikus Gimnázium. A továbbiakban a Kállay testvérek iskolás éveit idézte fel, akik Nyíregyházán ebben a gimnáziumban kaptak útravalót.

A cserkészek sorfala között az emléktáblát Kállay Miklós unokája, Kállay Helén és Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető leplezte le, Bosák Nándor püspök atya megáldotta azt, majd a megemlékezés koszorúit helyezte el a család, az iskola és a Szent Imre Baráti Kör elnöke, valamint dr. Andrási Beáta és Dohanics László.

Közreműködtek az Alapfokú Művészeti Iskola intézményegység tanárai és diákjai.

Zagyva Klára tanár, sajtóapostol
Fotó: Hubai Levente és Zagyva Klára tanárok

Egy családból több testvért is hívhat az Úr a megváltás szolgálatára. Már az apostolok között is volt két testvérpár: Péter és András, valamint Jakab és János (Mt 4,18-21). Nekünk is volt két szatmári papunk, akik testvérek voltak: Marosi Balázs és István.
Marosi Balázs 2006. május 7-én hunyt el, testvére, István pedig 2019. október 9-én.

A marosi testvérek igen ragaszkodtak az édesanyjukhoz. Anyáknapjára mindig igyekeztek szüleikhez és Annuska húgukhoz. Miért volt fontos nekik ez a nap?
1945. január 6-án Mérkről 264 személyt gyűjtöttek össze, kizárólag német nevük és sváb származásuk miatt, hogy jóvátétel címén, kollektív bűnösséggel megpecsételve hurcolják el őket a nagy Szovjetunióba. Persze „csak egy kis munkára” (malenkij robotra), amiből 38 hónap lett azok számára, akik egyáltalán hazakerültek. A paptestvérek édesanyja, Karácsonyi Anna is ezek között volt. Fegyveres katonák kísérték őket Nagykárolyba, a kertek alatt, hogy még véletlenül se találkozzanak hozzátartozóikkal. Aztán marhavagonokba zsúfolva, 18 nap után, a túlélők, éhesen elcsigázottan, betegen érkeztek a Donyec medencébe, Konstantinovskába, ott egy cin-gyár lágerében embertelen körülmények között éltek a „bűnösök.” Hodályba terelték őket, amelyen nem volt se ablak, se ajtó, se ágy, se fűtés. Az étel roppant kevés és szinte ehetetlen volt, miközben nehéz munkát végeztettek velük (romeltakarítás). Később, amikor Anna a gyár kolhozába került, már titokban ehetett a tehenek és sertések eledeléből.

A Marosi fiúk szülei mindig, akkor is szerények voltak, amikor fiaikat az oltár szolgálatában láthatták, mert tudták, hogy az Isten „méltatta tekintetre” (Lk 1,47) őket. Az ő neve legyen szent és áldott.
Testalkatilag nagyon különböztek a fiúk gyermekkoruk óta, de érdeklődési körük hasonló volt volt, mindkettőt érdekelték a műszaki dolgok. Ministráns korukban mindig a plébánián sündörögtek, s amíg mi odabent beszélgettünk, ők megmosták a motorunkat, felfujtatták a kerekeket, kisebb javítást is elvégeztek. Balázs egy biciklilánc biztosító kapcsának javítása miatt vesztette el bal szemét.

Egy évvel korábban (1976. június 20.) szentelték pappá, mint bátyját, aki katonaidejét is letöltötte. Különleges volt az a nap. A mérki templomban dr. Kovács Endre egri segédpüspöknek ez volt az első papszentelése. Marossy Józsefet és Marosi Balázst pappá, Marosi Istvánt pedig diakónussá szentelte.

Marosi Balázs egy évig Nyírcsaholyban volt káplán, de nem érezte jól magát, ezért elhelyezését kérte. Fehérgyarmatra került Tircsi István mellé. (Akkor még a szatmáriakat nem küldték más egyházmegyébe.) Bár nagyon szerette főnökét, de önálló életet akart élni, így került Szatmárcsekére. Kápláni státusa nem változott. Csak 1981-ben kapott ugyanoda plébánosi kinevezést. Kitalálta és 1989-ben megszervezte a fiatalok számára a „tisztító táborokat” hogy a sok szamárságot, amivel az iskolákban tömték a fejüket, részben felejtsék el, részben tegyék helyre. Tette mindezt állami tiltás ellenére, de a szatmári papok és a szülők örömére. 1995-ig számtalan, főleg a tiszaparti (Szabó-szeg) vadkempingben ütöttek sátrat.

Később a főpásztor Márokpapit és Beregsurányt is gondjaira bízta. Ebben az időben a Máltai Szeretetszolgálat buzgó munkatársa is volt. Sokat segített, főleg a kárpátaljai magyarokon. 2006. május 7-én, vasárnap reggel váratlanul elhunyt Beregsurányban. Éppen anyáknapja volt...

Marosi Istvánt csak 1977. június 9-én szentelték pappá Egerben. Jánkmajtison lett káplán, de egy éven belül ő is önálló életet kezdett Csegöldön, amit plébánosa nem is vett nagyon a szívére. Érsek úr kihelyezett lelkésszé nyilvánította, majd plébánosa halála után (1984) kinevezte csegöldi plébánossá. Innen látta el Jánkmajtist is, míg bonyodalmas huza-vona után ez alól a feladat alól a főpásztor felmentette.

Szerette a munkát. A mezőgazdasági munkában is részt vett.
Filiáinak nem volt se szeri, se száma. Különösen, amikor hozzákapcsolták a csengeri, majd a zajtai plébániát. Több mint 10 miséző helye volt. A sok fizikai munkában és a lelkipásztorkodásban egyre jobban megfáradt, de segítséget sohasem kért. Végül jöttek a betegségek, de ő mindig „jól érezte magát, és bírta a munkát”, mígnem rövid szenvedés után 2019 október 9-én elhunyt. Mindketten a mérki temetőben nyugszanak, szüleik mellett.

Ahogy Szives Béla pápai kamarás úr („a pusztai pásztor”) szokta mondani: a szatmári papok állva dőlnek a sírba. A Marosi testvérek sok nehézség ellenére is halálukig hűségesek maradtak hivatásukhoz, a szatmári emberekhez, a gyönyörű tájhoz, amely életterük volt. R.I.P.

Varga János nyugalmazott plébános, volt szatmári pap

Grzegorz Górny-Janusz Rosikon: A titok tanúi – Nyomozás Krisztus ereklyéinek ügyében című könyvének bemutatóját tartják 2019. november 14-én, csütörtökön 19 órától a debreceni Szent László Domonkos Plébánia, II. János Pál termében (4027 Debrecen, Füredi út 6.).
A kerekasztal beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatón a házigazda, Szalai Attila publicista, kutató, Grzegorz Górny író, újságíró, szerzővel, valamint Tokodi László OP domonkos szerzetes atyával beszélget.

Ez a könyv több tucat utazás, több száz beszélgetés, több ezer fotó és dokumentum áttanulmányozásának gyümölcse. Megrendítő utazás az időben, Krisztus korától napjainkig, és térben, Szentföldtől Spanyolországig. Annak felfedezése, hogy a mai kor tudósai ("száz oktondi pápaszem") hogyan jutnak ugyanazokra a következtetésekre, mint a zarándokok seregei ("érzés és hit"). Egy történet arról, hogy a tudománynak is szüksége van alázatra.
A könyvbemutatóra mindenkit szeretettel várunk!

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2019. november 04., hétfő 13:03

Kamilliánus estét tartottak Ajakon

A  „Szent Kamill Leányai” Szerzetes Közösség Rendházának megáldása előtti napon Kamilliánus estét tartottak Ajakon, a felszentelésének 200. évfordulóját ünneplő Nagyboldogasszony-templomban.

Ezen az estén György Alfréd kamilliánus atya, az osztrák és magyar kamilliánus rendtartomány provinciálisa és Madre Zelia Andrighetti a Szent Kamill Leányai szerzetesközösség kongregációjának legfőbb elöljárója tartottak előadást. A szentmisét György Alfréd atya mutatta be.

Az eseményt bemutató képriportot készítette:

Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol

A 200 éves templomuk születésnapját ünneplő ajaki Nagyboldogasszony egyházközség egy hetes ünnepségsorozatára felkerült a korona a Szent Kamill Leányai szerzetesközösség rendházának megáldásával november 1-én, mindenszentek ünnepén. A rangos eseményen Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen jelen voltak az egyházközség jelenlegi és elszármazott papjai, köztük dr. Dolhai Lajos atya, az Egri Hittudományi Főiskola rektora, valamint György Alfréd kamilliánus atya, az osztrák és magyar kamilliánus rendtartomány provinciálisa, Madre Zelia Andrighetti a Szent Kamill Leányai szerzetesközösség kongregációjának legfőbb elöljárója, az ajaki és vendég kamilliánus nővérek, az egyházmegye más szerzetes közösségeinek, társulatának képviselői.

A szentmise elején Gáspár Mátyás plébános köszöntötte a jelen lévő Szent Kamill Leányai – Mildred Pallega Bulaloc Fülöp-szigeteki, Nirmala Lakshmi Namarapu és Mary Mangaly Chakku indiai, Lucia Wolf és Silvana Pizzolato brazil, Tőzsér Laura magyar – nővéreket, akik közül négyen költöznek be az 1826-ban épült, felújított régi plébánia épületbe, amelyet rendházzá alakítottak át, és karizmájuknak megfelelően szolgálják az egyházközség betegeit. A nővérek korábban Nyíregyházán szolgáltak.
Az ünnepi alkalomra készült két érem a templom felszentelésének 200. évfordulójára, valamint a Szent Kamill Leányai szerzetesközösség kolostorának alapítására fog emlékeztetni. Mátyás atya arról is tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a Szent II. János Pál pápa vérereklyéje mellett mostantól a hívek Giuseppina Vannini rendalapító csontereklyéje előtt is fohászkodhatnak.  

Mátyás atya boldog papnak mondja magát, amiért köszönetét is kifejezte a megyéspüspöknek, hiszen ajaki szolgálata alatt került a helyi köznevelési intézmény egyházmegyei fenntartásba, valamint a jelen esemény is különleges lehetőséggel gazdagítja az egyházközség, a település életét.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliáját a 200 éves ajaki templomra irányítva hangsúlyozta, falai között számtalan ember kérte Isten kegyelmét, áldását, kutatva akaratát, és most mi vagyunk, akik ugyanezért fohászkodunk és szeretnénk, ha a mi életünk is imádság lenne.

Mindenszentek ünnepén azokat is ünnepeljük, akik nincsenek szentté avatva. Egy történeti adat szerint a világon eddig mintegy 80 milliárd ember élt, nem tudjuk, hogy közülük mennyien lettek szentek. Amikor Jézust megkérdezték: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” Ő ezt válaszolta: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni” (Lk 13,24). Mert nem az a kérdés, hogy milyen sok szent van, hanem az, hogy én szent leszek-e. A szentek példáját látva kell hogy erősödjön bennünk a vágyakozás, hogy közéjük tartozzunk – fogalmazott a megyéspüspök.

Szentnek lenni azt jelenti, Istenhez tartozni. Az olasz származású Giuseppina Vannini nővért (1859-1911), a Szent Kamill Leányai rend alapítóját 2019. október 13-án avatták szentté Rómában. Az ő példája arra bátorít bennünket, hogy nekünk is sikerülhet. Minden szent emberként indult el ezen az úton, és voltak olyanok, akik tudtak együttműködni Isten kegyelmével. „Hát akkor ki üdvözülhet?” – tették fel ismét a kérdést Jézusnak, aki így válaszolt: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges” (Lk 18,26-27). Az ember önerejéből nem tud üdvözülni, de ha befogadja a megváltást, Jézus Krisztus kegyelmét, akkor ezzel együttműködve lehet szent. Az ember arra kapott meghívást, hogy Isten életében részesüljön már itt a földön. Jézus nem azt ígérte, hogy ez az út, az üdvösség útja könnyed lesz. Vállalva a mindennapos kereszthordozást, áldozatot, megtapasztalva mások, de leginkább saját gyengeségünket, kövessük Őt, aki szentté akar bennünket tenni. Erre egyetlen lehetőségünk van. Éppen ezért mindig jól kell élni, jól szeretni, jól választani hivatást, ahhoz hűségesnek lenni és jól kell meghalni.

Életünkben nem az évek száma fontos, hanem, hogy az mivel van megtöltve. Mindegy, hogy milyen hosszú az élet, gyorsan elmúlik, de ha tudatosítjuk magunkban, hogy örök jövőnk van, akkor egy végtelen távlat nyílik ki előttünk. Ezért fontos, hogy legyen templomunk, mely a mennyország előképe itt a földön. A liturgiában megünnepeljük Isten jelenlétét, és lehet bármilyen nehéz a sorsunk, akkor is boldogok vagyunk, mert Isten tesz bennünket boldoggá. Ezért minden nap meg kell kérdeznünk: Uram, mit tegyek, hogy elnyerjem az üdvösséget? – figyelmeztetett a főpásztor.

November elején az Egyház két nagy ünnepében veszünk részt. Mindenszentek ünnepén hálát adunk a megdicsőült egyházért, a szentekért, és másnap imádkozunk a tisztuló, a szenvedő egyházért. A szentek számunkra példaképet jelentenek. Nem olyanná kell lennünk, mint ők, hanem mint amilyennek Isten elképzelt bennünket. Ez a mi személyes üdvösségtörténetünk – bátorított szavaival a főpásztor, majd megköszönte a nővéreknek, hogy köztünk élve, magukon hordozva a szentek képmását, arról tesznek tanúságot, hogy a szeretetben megélt, odaadott élet boldog élet. Hivatásuk megélése meghívó erejű akár a közösségük gyarapodásában, de arra is rámutat, hogy életünket bármilyen életállapotban érdemes Krisztushoz kapcsolni életünket.
Isten végtelen szeretete és kegyelme kísérje ajaki szolgálatukat, jelenlétük legyen áldás a közösségre, az egyházmegyére és a magyar egyházunkra – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A szentmise befejező áldása előtt Madre Zelia Andrighetti, a Szent Kamill Leányai szerzetesközösség kongregációjának legfőbb elöljárója is köszöntötte a jelenlévőket. Nagy örömét fejezte ki azért, hogy néhány nappal Giuseppina Vannini nővér szentté avatása után egy új rendház megalapítását ünnepelhetik. Mint fogalmazott, a gondviselő Isten szeretete vált jelenvalóvá ezáltal, majd nagy tisztelettel megköszönte az egyházmegye, az egyházközség, valamint az ajaki hívek lelki és anyagi támogatását.

A Szent Kamill Leányai Szerzetes Intézmény ajaki rendházának alapkőletételét 2017. március 19-én ünnepelték. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök helyezte el az épület alapkövét és szentmisét mutatott be.
A nővérek Gáspár Mátyás plébános meghívására 2008 óta aktív részesei az egyházközség életének, ez adta az ötletet, hogy Nyíregyházáról átkerüljön a székhelyük Ajakra. A rendi elöljárók engedélyével elkezdődtek a majdani rendház építési munkálatai, 2013-ban egy régi plébániai épületet kezdtek el saját erőből felújítani, amely több mint húsz éven át üresen állt. A felújítási munkálatokat pályázatból finanszírozták, valamint a plébánia anyagi támogatása, a hívek adománya mellett számíthattak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye támogatására is.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Free Joomla templates by L.THEME