A Jézus Szíve nagykilenced gyakorlata nem más, mint egy felajánlás, szerződés
„Gazdag gyümölcsöket és nagy átalakulást eredményez mindazokban, akik magukat neki átadják és buzgón...
Magasabb vezetői tanácskozást tartott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
2020. január 15-én a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 10 köznevelési és 3 szociális intézményének in...
Hála-adás a Debrecen Televízió műsorán – 1041. adását kezdte meg a 20 éves Erőnk Forrása című hitéleti, magazinműsor
20 évvel ezelőtt az ökumené jegyében fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a Debrecen Televízióban é...
A családpasztoráció megújításáról fognak tanácskozni az országos családreferens-találkozón Nyíregyházán
Családreferensek szokásos évindító találkozóját 2020. jan. 17-18-án tartják Nyíregyházán, a Szent Im...
A Jézus Szíve nagykilenced gyakorlata nem más, mint egy felajánlás, szerződés
A Jézus Szíve nagykilenced gyakorlata nem más, mint...
Magasabb vezetői tanácskozást tartott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magasabb vezetői tanácskozást tartott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Hála-adás a Debrecen Televízió műsorán – 1041. adását kezdte meg a 20 éves Erőnk Forrása című hitéleti, magazinműsor
Hála-adás a Debrecen Televízió műsorán – 1041. adását...
A családpasztoráció megújításáról fognak tanácskozni az országos családreferens-találkozón Nyíregyházán
A családpasztoráció megújításáról fognak tanácskozni az országos családreferens-találkozón...
december 2019

Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya hálaadó szentmisét mutatott be életéért, papi szolgálatáért 80. születésnapján, december 28-án a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Az ünnepi szentmisén részt vett dr. Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Szocska Ábel nyíregyházi görögkatolikus megyéspüspök, Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora, valamint az egyházmegye papjai és hívei.

A szentmise elején Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte az ünnepelt püspök atyát, hálát adva hivatásáért, szolgálatáért:
„Törd meg az éhezőnek kenyeredet” (Iz 58,7). A Bosák Nándor püspök atya által választott ószövetségi jelmondat a kenyérszaporítás történetében teljesedett be, amikor Jézus jóllakatta az embereket. A püspök atya életében valósággá vált ennek üzenete, ő is megtörte a kenyeret, táplálékot adott a rábízottaknak, lelkipásztori, papnevelői és később – a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megszervezésével és irányításával – az egyházkormányzati szolgálatában.

Hálát adunk azért is, hogy püspök atya élete mindig gyümölcsöző volt. Az Örömhír ez évi karácsonyi számában megjelent interjúban Nándor püspök atya gondolatain keresztül is megmutatkozik mély hite, egyszerűsége, szerénysége, istenkapcsolata, az Istenbe vetett bizalma és az alázatos lelkülete, ahogyan végezte és végzi ma is a szolgálatát. Mindannyiunk számára alkalom ez a hálaadásra.
Isten segítse, hogy továbbra is tudja megtörni a kenyeret, és tanúja lehessen Isten végtelen jóságának. Szokták mondani, hogy az ember élete reggel fényes, délben átlagos, este pedig szürke. Nándor püspök atya szolgálata, bölcs hozzáállása az élethez azt bizonyítja, hogy az ember élete lehet reggel fényes, délben még fényesebb és estefelé a legszebb. Köszönjük szépen, Püspök atya, az egész szolgálatát! Isten éltesse! – fejezte be köszöntő gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Szocska Ábel főpásztor a görögkatolikus egyház nevében köszöntötte Bosák Nándor püspök atyát, kifejezve jókívánságait. „Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük” (Pél 20,29). A görögkatolikus egyházi hagyományban az ikonokon és kereszteken sokszor használják az aranyat, ami Isten dicsőségét, ragyogását fejezi ki.
„Kedves Püspök atya! Amíg fiatal volt, Isten erőt adott egy rendkívüli feladathoz, hogy első püspökként végezze szolgálatát az új egyházmegye megszervezésében. Mostanra az Úristen megadta az ősz haj ékességét is” – fogalmazott Ábel püspök, majd azt kívánta, hogy élete hátralévő minden napján az Úristen ragyogó fényessége övezze. Ennek szimbólumaként pedig egy aranyozott keresztet ajándékozott Bosák Nándor püspök atyának.

A szentmise homíliájában Felföldi László általános püspöki helynök, nyíregyházi plébános köszöntötte az ünnepelt püspök atyát, aki mellett hosszú évtizedeken keresztül közvetlen munkatársaként, titkáraként és irodaigazgatóként, majd helynökként szolgált, végigkísérte életének kiemelkedő szakaszaiban. A helynök atya bevezető gondolataiban az emberi életet egy gyümölcsfához hasonlította, amelynek legfontosabb része, a gyökér. A fának ez ad tartást, táplál, és belőle újra és újra erőt lehet meríteni.
Bosák Nándor püspök atya életében is fellelhetőek az erőt adó gyökerek, ezekre mutatott rá a beszédében Felföldi atya.

Az egyik ilyen tápláló erő a hit, amelyről a püspök atya egy vele készült interjúban így fogalmazott: „Amikor a papai hivatás mellett döntöttem, akkor arról is döntöttem, hogy eszköze leszek a Megváltónak és ebben a szellemben igyekeztem végezni legjobb tudásom szerint a hivatásomat.”
László atya is kiemelte Nándor püspök életében az egyházkormányzási szolgálatot, amely talán a legnehezebb időszak lehetett a hivatásában, hiszen az új egyházmegye megszervezése természetszerűen titkokat, bizonytalanságokat, megoldandó feladatokat hordozott magában. Mindezen küzdelmes időszakot Felföldi atya Babits Mihály Örökkék ég a felhők mögött című hitvallásával szemléltette. „Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen; olykor szinte elbukni látszottam; s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn? Mi a gyökér, mely nem szakad el? mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz... Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne..."

//…// „S hiszek a békében. Hiszek a harmóniában, melyre vágy a lélek, a szépségben, melyért kiáltoz az anyag, a szeretetben, melyért epednek a népek. Hiszek a nehézben, hogy nem lehetetlen!
//…// Ember vagyok, s hiszek az emberben.” A következő erőt adó, éltető gyökér, a béke. Megcsodálhattuk püspök atya életében azt a szívet, amely hű volt a békéhez és a legkritikusabb helyzetekben sem ingott meg. Krisztus békéjét hordozta. Ez mindennek alapja. Ha nincs béke a szívben, minden munka, áldozat csak feszültséget terem és nem gyümölcsöt. Enélkül az élet nem teljesedhet be – fogalmazott Felföldi László, majd ismét az irodalom nagyjaihoz fordulva Reményik Sándor költő szavaival elmélkedett a békéről:

„Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.”

A béke és a szeretet kézen fogva járnak. Csak az igazán békében élők szívében születik meg az éltető és építő szeretet. Ez a harmadik gyökér, amelyre a nyíregyházi plébános rámutatott.
A valódi nagyság és az egyetlen igazi szépség abból fakad, ha tökéletes összhangban vagyunk Isten tervével. Minden ember életében mást jelent ez az összhang, és ha megvalósítjuk a saját tökéletességünket, rátalálunk az örömre, amit a szeretetben keresünk. Hálaadáskor ezt a szeretetet köszönjük meg, és mindazt, amit kaptunk a püspök atya élete példájából. A hit útja, a béke megteremtése és a szeretet gyümölcstermő ereje ránk is vár – hangsúlyozta Felföldi László általános helynök.

Az igazi hálaadás befejeztével Veres András, a konferencia elnöke az MKPK, valamint a papság nevében köszönte meg Bosák Nándor püspök atyának azt a gyümölcsöző munkát, amit éveken keresztül megtapasztalhattak. András püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlévő papok közül sokan vannak, akik a püspök atya szemináriumi szolgálatának idején lettek pappá.
„Törd meg az éhezőknek kenyeredet” jelmondat a püspök atya életében úgy is megvalósult, hogy segítette azok számát növekedni, akik ezt a kenyértörést továbbfolytatják Isten népe számára. Sokan vagyunk, akik az ő segítségével jutottunk el a papságig. Leginkább ez az, ami nemcsak hogy örömmel töltheti el az ő ünneplő szívét, hanem a leghosszabban megmaradó gyümölcse is lesz életének, hiszen mi is továbbadjuk mindazt, amit tőle kaptunk. Így mondok köszönetet az Isten népéért, a papságért és az egész magyar egyházért tett szolgálatáért és egyben kérem, hogy Isten segítse továbbra is és oltalmazza a Szűzanya – fejezte be köszöntő gondolatait Veres András megyéspüspök.

A szentmise befejező áldása előtt végül az ünnepelt Bosák Nándor püspök atya szólt néhány szót. Megköszönve a jelenlétet, az együttünneplést, jókívánságokat, kifejtette: Életem legnagyobb és legfontosabb szakaszának tekintem, amikor a papságra készülőket szolgálhattam, segíthettem, támogathattam. A papi szolgálat által jut el igazán az emberekhez is az a kegyelem, amit a Jóisten a hívők számára adott. A papi szolgálat Isten szeretetének a meghosszabbítása az emberek között. Éppen ezért, amikor a magam szolgálatáért hálát adok, azt kívánom minden paptestvéremnek, hogy élete legfontosabb és legmélyebb feladata Isten szeretetének, jóságának továbbítása legyen, hogy megsokszorozódjon az a kenyér, amit az Eukarisztiában Jézus Krisztus testévé formálva szétosztunk a híveknek – mondta el üzenetét Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya a hálaadó szentmiséjén, majd áldást adott a hívekre.

A Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atyával készült interjú itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2712-a-visszavonulas-termeszetes-resze-az-ember-eletenek-beszelgetes-a-80-eves-bosak-nandor-nyugalmazott-puspok-atyaval 

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Földi utunkat végig kell járni, az idő halad, nem áll meg, és nekünk békével kell azt befejezni. Aki rendben van önmagával, és igyekszik Istennel barátságban élni, annak ez belső szabadságot jelent. Az öregkort az teszi nyugtalanná, ha az ember mindig a múltjával vívódik, és a jövő rettegésben tartja.
Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya, az egyházmegye első püspöke, 2019. december 28-án ünnepli 80. születésnapját. Jelenleg Nyíregyházán a Seregély István Papi Szociális Otthonban él. Ott beszélgettem vele életéről, napjairól.

– Minden életszakasznak van célja, iránya, ami az embert ösztönzi, meghatározza, életben tartja. Püspök atya néhány nap múlva, betölti a 80. életévét. Mi az, amit már elengedett, és mi az, ami betölti napjait?

– Az esztendő utolsó napjaiban születtem, pontosan december 28-án. Ezen a napon a liturgia azokra a betlehemi kisgyerekekre emlékezik, akiket Heródes király legyilkoltatott, mert az újszülött Jézustól akart megszabadulni. Aprószenteknek nevezzük őket. Föl is vetődik a kérdés, hogy milyen jogon nevezhetők „szenteknek”, hiszen semmit sem tettek érte. Az egyház mégis így tartja őket számon.
Gyakran elgondolkodtam – ha már ezen a napon születtem – milyen jelzése van ezeknek a kisgyermekeknek számomra. „Kicsik” voltak még, és mégis helyük van Jézus történetében. Ha visszanézek az életemre, rám is jellemző a „kicsinység”, és nemcsak termetem szerint. Egyszerű, szerény ember voltam. Nem olyan, aki a fellépésével, megjelenésével, rendkívüli tehetségével, sodró modorával rögtön felhívja magára a figyelmet. Életem során elég változatos és színes pályát jártam be, és örültem is ezeknek a feladatoknak, de sohasem azt tartottam elődlegesnek, hogy ez vagy az milyen magasan van az egyházi ranglétrán. Inkább a „minőségére” próbáltam törekedni, hogy ahová állítottak, ott tényleg „jelen” legyek, ott legyek a „helyemen”, és ne csak úgy, mint egy munkahelyen, ahová több-kevesebb időre „bejárok”. Hivatásomból és hivatásomnak éltem. Ez pedig idős korban is követhető életfelfogás.

– Ha az időskor – amely nagy ajándéka az Istennek – természetes „élethelyzet”, hogyan ad lehetőséget a szolgálatra?

– Két dolgot emelnék ki: egyrészt meg kell tanulni az elszakadást és azt, hogy félelem nélkül, bizalommal nézzünk a jövőre. Az időskorú ember napról napra tapasztalja, hogy lefelé tart a pályája. Minden, ami körülöttünk van, az élet és benne az Egyház élete, tovább megy a maga útján, ő pedig egyre inkább kimarad ebből. Ezt türelemmel kell elfogadni. Nagyon lényeges, hogy az ember hogyan éli meg ezt a kivonulást. Van, aki állandóan panaszkodik, siránkozik, mert már ez se megy, az se megy, vagy azért kesereg, mert nem figyel rá a környezete úgy, amint szeretné. Aki mindig azon gondolkozik, amit el kell hagynia, és az emlékeiben is csak a negatív történésekkel foglalkozik, nyugtalanná, békétlenné teszi öreg napjait.
Nem régen olvastam P. Lombardi jezsuita atya (vatikáni szóvivő) rövid beszámolóját Benedek nyugalmazott pápa „állapotáról”, akit meglátogattak régi munkatársai: „Benedek pápa az időskort nagyon derűsen, imádságban éli meg. Nincs különösebb betegsége, az időskorban halad egyre előre, általánosan egyre gyengébb lesz, miközben őrzi elméje és lelke világosságát. Nagy lelki egységben van Ferenc pápával és az Egyházzal, érezzük, hogy imádságával, szolidaritásával támogatja utunkat, és ma is jelen van az Egyházban.”

Nem hasonlíthatom magamat Benedek pápához, de valahogy így szeretném idős napjaimat én is élni.

 – A békés kivonulás milyen életszemlélettel párosul?

– Az öregkorban az ember lassan elkopik. Nemcsak a betegségek miatt, hanem az élettér is beszűkül. Megéljük, hogy egymás után eltávoznak rokonaink, kortársaink, jó ismerőseink, … ritkul körülöttünk az erdő, és világosodik az égbolt. Ez akkor lesz békés, ha ezt életünk természetes állapotaként éljük meg és elfogadjuk. A „múltat” békében elengedjük, a „jelent” elfogadjuk, a „jövőt” Istenre bízzuk. Persze, ez nem mindig megy könnyen, de ha tiszta a hitünk, és van egy kis humorérzékünk, akkor sikerül. Így válik szabaddá az ember önzésétől, illúzióitól. Persze erre nemcsak az öregeknek van szüksége. Azt mondja a közmondás: „Minden fa arra dől (ha kivágják), amerre életében hajlott.”

A püspök atya jó humorérzékét mindannyian ismerjük. Mit jelent ez?

Mit jelent a humor? Az élet apró helyzeteiben észrevenni a „poént”, amin lehet mosolyogni, vagy harag és sértődés nélkül elgondolkozni. Mindenütt ott van valami jó megoldás, és a bukás lehetősége, rajtunk múlik, hogy ebből az életünkben mit válogatunk ki. Ez szintén a belső szabadság kérdése.

– Hogyan telik el egy napja?

– Mivel itt az Otthonban élek, általában a ház ritmusát követem. Csak az étkezések időpontja van rögzítve, és a napi szentmise. Naponta itt a Szent Antal-kápolnában misézem du. 5 órakor. Ezek a külső keretek, de természetesen nem „unatkozom”. Néha kapok felkérést külső szolgálatra, bérmálások, előadások, lelkigyakorlatok, stb. Az ezekre való készülés is ad feladatot. Amikor nem kell semmit sem „csinálnom”, akkor sem unatkozom. „Szellemi” munkát végzek, gondolkozom és imádkozom. Az imádság egyébként is intenzív szellemi tevékenység. Mindkettőre van lehetőségem, és ki is használom.
Életünk tartalmát sem csak az aktív cselekvés jelenti, a teljes ember több ennél. Élményeink, az emberekkel való találkozásaink, az egymásra gyakorolt hatások jelentik azt a lelki gazdagságot, akik vagyunk. Életemben sok minden történt velem és körülöttem, sok jó emberrel találkoztam, és valószínűleg vannak olyanok is, akikre én voltam jó hatással. Ezekre jó emlékezni, és van kikért imádkozni.
Itt az otthonban általában nálam idősebb emberek élnek. Az itt élő papok is mind idősebbek. Az elmúlt évben is két régi barátom távozott el közülünk. Seregély István egri érsek és Gonda Imre atya, egri tanártársam. Ezek ébren tartják bennem törékenységem tudatát, és hogy le ne vegyem szememet a hazaváró mennyei Atyámról.

A karácsonyt hogyan tölti püspök atya?

– Szépen, csendesen. Karácsony este 8 órakor mondok egy misét itt az otthon kápolnájában,   éjfélkor pedig a társzékesegyházban, majd az ünnep délelőttjén, a harmadik karácsonyi misémet, ismét itthon, a betegek kápolnájában mutatom be, ahová a tolókocsis betegeket is összegyűjtik. Így csatlakozom az Egyház ünneplésébe. Ennek lényege pedig az, hogy visszhangozzuk az angyalok énekét: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek” (Lk 2,14). Ez karácsony lényege, és akit ez megérint – akárhol van, akármilyen életkorú –, annak az ünneplés erőforrása lesz.

– A mai világban minden relatívvá válik abszolút értékek hiányában. Egyik közösségi oldalon olvastam: „Két dolog biztos a világban, az egyik, hogy van Isten, a másik pedig az, hogy nem te vagy az”.

Ennyi nem elég. Én így módosítanám ezt a bölcsességet: „Két dolog biztos a világban: az egyik, hogy van Isten, minden tőle származik. A másik pedig az, hogy mindnyájunkat – engem is és téged is – szeret és belénk oltotta a szeretet képességét. Karácsony éppen erről beszél.
Fila Béla atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori tanára, korunk problémáiról beszélve így közelíti meg ezt a kérdést egyik karácsonyi prédikációjában, amely olvasható A hetedik szoba küszöbén most megjelent kötetében az Új Ember Kiadó gondozásában.

A mai ember súlyos veszélyben van. Ezt a veszélyt önmaga idézte elő. … Mi a veszély? Korunk embere olyan mértékben öntudatra ébredt – nevezhetjük ezt fölvilágosult értelemnek, emancipációnak, technikai civilizációnak –, hogy létrehozott egy olyan világot, amelyik elfeledtette az alapokat, amelyre épült. Ezzel egyidejűleg eltakarta a végső célt is. Nem az a baj, hogy építettünk, hogy egy gazdag és színes világot építettünk, a tragédia az, hogy elfeledkeztünk arról, amin életünk valójában nyugszik. A mai világban minden az ember alkotása, a körülöttünk lévő dolgokat mi hoztuk létre. A magunk alkotta világban azonban csak önmagunkkal találkozhatunk. Sok mindenünk megvan, ám sejtelmünk sincs arról, hogyan kellene élni. Egyszer egy gondolkodótól megkérdezték, ugyan mi a probléma, hiszen van villany, van gáz, van mobiltelefon, televízió, vannak hatalmas áruházaink, éjszakai bárjaink – minden jól funkcionál. Erre azt válaszolta: „Tudják pont ez a gond, hogy minden „csak működik”, de hogy „miért, és minek” működik, arról elfelejtkeztünk. Mintha csak az lenne a cél, hogy ebben a világban jól érezzük magunkat. Az ember bezárta magát saját magába.”

Karácsony ezt az önzésébe zárt világot nyitja ki. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak (Jn 3,16-17).
Életünk alapvető kérdésére tehát ez a válasz: Isten szeretetből teremtett minket, szeretetre képesnek teremtett bennünket, és várja a válaszunkat. Erre pedig az élet minden helyzete lehetőséget ad. Fila Béla professzor így imádkozik a kis Jézus jászola előtt: „Köszönöm, hogy hozzád tartozom, hogy válaszolhatok neked, visszaadhatom neked az életemet azzal, hogy felebarátiamat szeretem.”

- Sokakban megmaradt a püspök atya tanítása. Nyugalmazott püspökként mit tud még hozzátenni az egyházmegye életéhez?

– Itt élek a nyugdíjas otthonban. Ha megkérnek, szívesen segítek a szolgálatban, érdekelnek az egyházmegyében zajló események, ha kérik, megosztom tapasztalataimat, de már nem az én faladatom a lelkipásztori szolgálat, az egyházmegye irányításának terhe sem. Ezt másoknak kell ellátniuk. De minden nap bemutatom a szentmisét az Egyházért és az egész világért.
Az Eucharisztikus Kongresszus évében különösen figyelünk, hogy egyre jobban elmélyítsük az Eucharisztia ajándékát. Az Egyház az Eucharisztiából él, ahogyan Szent II. János pápa tanította: „Valahányszor az oltáron bemutatjuk a keresztáldozatot, … megváltásunk műve folytatódik. Az eucharisztikus kenyér egyszerre jelzi és megvalósítja a hívők egységét, akik egy testet alkotnak Krisztusban” (EinE. 21.). A pap sok feladata között, mintegy az egész összefoglalása, központi képesítése az, hogy bemutatja a szentmisét. Amikor bemutatom a szentmisét – függetlenül attól, hogy hányan vesznek azon részt –, benne vagyok az Egyház kegyelmi áradatában. Élő kapcsolatban vagyok a pápával, az egyházmegye püspökével és papjaival és a hívekkel is. Mindig van miért hálát adni, van mit felajánlani, és van mit kérni.

– A püspök atya istenképe változott-e az élete során?

– Persze! Egész életünk tanulás. A mondás szerint is: „a jó pap holtig tanul”. Istennel való kapcsolatunk is, bár hullámzó lehet, fejlődik, bensőségesebbé válik. Így vagyok én is. Két alapvető érzés nem változott. Az én tudatomban Isten mindig „Van”, „mindig jelenlévő”, akár foglalkoztam vele, akár nem, és azt is érzem mindig, hogy Ő az én oldalamon áll, nem ellenségem, gondja van rám.

 – Elmondhatja-e az ember magáról valaha, hogy: készen állok, Uram? A püspök atya készen áll az elmenetelre?

– Ezzel azért óvatosan bánnék. A halálunk egyszeri eseménye az életünknek. Egyedül megyünk át a kapun. Seregély érsek atya hősiesen viselte az utolsó hetek súlyos szenvedéseit, de azért többször elmondta. „Mindig készen álltam az elmenetelre, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz.”
Gonda Imre atya pedig szépen elcsendesedett.
80 évvel ezelőtt egy héttagú családba születtem. Mostanra már egyedül maradtam, a többiek kint vannak a temetőben. De hasonló a helyzet a papi vonalon is. Nap mint nap után jönnek az értesítések az ország különböző részeiből, hogy a korosztályomhoz tartozó papok egymás után eltávoznak a földi életből. Ez az én sorsom is. Nem azt mondom, hogy készen állok, inkább így fogalmazom: Tudom, hogy nekem is át kell lépnem a kapun, mégpedig egyedül, de erős a bizalmam, hogy az én Teremtőm, akkor sem hagy magamra, és magához fogad.

Kedves Püspök Atya!

80. születésnapján hálát adunk Istennek a kicsinységben szolgált életéért, amellyel naggyá tette a fiatal, 25 éves egyházmegyénket, és tanításával erősítette a benne élők Istenbe vetett hitét.

Isten éltesse örökké!

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

 

2019. december 25-én, karácsony első napján, immár ötödik alkalommal mutatott be ünnepi szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A főpásztor az elhangzott evangéliumi szakaszra vonatkozóan (Jn 1,1–18), ünnepi prédikációjában arra buzdította a híveket, hogy vigyék el minden embernek ajándékul az örömhírt: Velünk az Isten.

A megyéspüspök azzal a megállapítással kezdte prédikációját, hogy a világban oly sok rossz dolog történik, és mi nap mint nap hallhatjuk ezeket a rossz híreket. Épp ezért olykor üdítő hallani valami igazán jó hírt. Jézus Krisztus egy ilyen örökérvényű jó hírt hozott nekünk.
Isten sokféleképpen szólt az emberhez, s végül Ő maga jött le hozzánk, ezáltal mutatva meg nekünk végtelen szeretetét.

A főpásztor a legszebb karácsonyi történetről beszélt, amely maga az evangélium, és bennünket mindig gondolkodásra, döntésre és cselekvésre késztet. Jézus Krisztus megszületett, lejött közénk, emberré lett érettünk, s közösséget vállalt velünk. A bűn kivételével minden emberi gyengeségünket és sebezhetőségünket magára vette, és megmutatta, hogyan kell emberként élni, mielőtt még csodákat tett, vagy tanítani kezdett volna.

Istennek mindenki fontos, Ő mindenkit szeret, nem számít, kik vagyunk, milyen nézeteket képviselünk, és hogyan gondolkodunk a világ dolgairól. Szeretete teremtményei iránt végtelen és feltétel nélküli . Kiárasztja kegyelmét az egész világra, s ugyanúgy hív bennünket is, mint a pásztorokat és a napkeleti bölcseketazon a csodálatos éjszakán. Az első karácsony óta Isten már nem egy láthatatlan idős ember valahol a felhők fölött, hanem a mennyei Atya, akiről Jézus beszélt. Egyszülött Fiát adta nekünk, mert Ő maga akarta megajándékozni az emberiséget, minden egyes embert. Eljött, mert hitte azt, hogy a szeretete képes megváltoztatni ezt a világot. Ezért jön el ma is, és azért van jelen az Oltáriszentségben. Hisz abban, hogy minden ember méltó arra, hogy szeressék és minden ember képes arra, hogy másokat szeretetre indítson – hangsúlyozta a püspök atya.

Mit üzen ma az ünnep? Az emberek készülődnek, rohannak, hogy időben megvásárolják az ajándékokat szeretteiknek, s mindennel elkészüljenek az ünnepre. Pedig a karácsonynak a szívünkben kellene megszületnie, ott kell elkezdődnie. Abban mutatkozik meg az ünnep ereje, hogy mit viszünk magunkkal, amikor hazamegyünk az ünnepi szentmise után, s mit visz véghez bennünk ez a változás egész évben. Rajtunk múlik, hogy megvalósítjuk-e az evangéliumban nekünk szóló üzenet lényegét: hogy ez Isten végtelen szeretetének ünnepe. A karácsony tehát nem a megérkezés, nem a végpont, hanem a kezdet. Kezdete annak, hogy végül mi is ajándékká váljunk. Ezáltal tudjuk teljesíteni azt, amire Isten meghívott bennünket. Az Ő kérése, hogy fogadjuk be a szívünkbe és adjuk tovább ezt az ajándékot embertárainknak – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

Nadrai-Gergely Klaudia sajtóapostol, Nyíregyháza

Karácsony ünnepén az ember visszagondol a megélt szép, idilli, havas karácsonyokra, és bár a tudósok szerint 100 évben csak tízszer havas a karácsony, mégis bennünk él annak élménye, szépsége. Ezeken túl viszont a legszebb karácsonyi történettel mégis az evangéliumban találkozunk – kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban 2019. december 24-én bemutatott éjféli szentmisén.

Majd a betlehemi jászolra irányította a figyelmünket, mint ahogyan tette ezt Ferenc pápa december 1-én Greccióban, ahol Szent Ferenc állította az első betlehemet. A Szentatya ott írta alá a Csodálatos jel kezdetű apostoli levelét, mely a jászol jelentőségéről és máig ható értékéről szól.

A jászolnál meghatottságot, megindultságot érzünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette előttünk, emberek előtt az Ő gyöngédségét abban, hogy a világmindenség Teremtője leereszkedett emberi szintünkre kicsinységünkbe. Az ember Isten képére lett teremtve, és az Isten ember arcúvá lett. Lemondott minden dicsőségéről, hogy olyanná váljon, mint mi. Ez a karácsonyi örömhír. Isten közösséget vállal velünk, magára veszi az emberi magatartás minden formáját: sír, édesanyja táplálja, később játszik a gyerekekkel az utcákon, dolgozik nevelőapja, Szent József műhelyében, nevetett, szerette az embereket, leült az apostolaival beszélgetni a tábortűz mellett. A végtelen Isten erre is képes. Milyen jó ilyen Istent szeretni! – mutatott rá Isten emberarcára a püspök atya.

Isten egészen közel akart jönni hozzánk. Bár megélte a visszautasítást, de az sem vette el a kedvét – folytatta a főpásztor, majd az evangélium legszomorúbb mondatát idézte, amely az Olajfák hegyén hangzott el, amikor Jézus Jeruzsálemet siratja: „Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad” (Lk 13,34). Ehhez a mondathoz Jézus könnye tapad, hiszen visszautasítással találkozott. Ennek az az örömhír üzenete számunkra, hogy Isten soha nem mond le rólunk, nem tér le a szeretet útjáról, továbbra is közeledik felénk, figyeli a tekintetünket és azt akarja, hogy megértsük, mit tett értünk. Jézus végtelenül szeret bennünket és hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja, megformálja, megváltoztatja.

A legszebb karácsonyi történetet leírták, de van egy mondat az evangéliumban, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: A szent család nem kapott szálláshelyet a városban. Nem csupán egy szép, kedves történetről van szó, hanem benne minden szó gondolkodásra, döntésre és cselekvésére késztet bennünket – hívta fel a jelenlévők figyelmét a megyéspüspök. Isten közeledni akar hozzánk. Kap-e nálunk szállást, befogadjuk-e Őt az életünkbe?

Jézus ma is megtestesül minden szentmisén. Milyen sokszor könnyen vesszük ezt! Néha eljövünk, részt veszünk a szentmisén, Ő kínálja magát, mint az élet kenyerét, de nem fogadjuk Őt, nem kap helyet a szívünk szállásán.

Karácsony, Jézus születésének ünnepe meg kell, hogy érintse a szívünket. Készülünk rá, de a karácsony nem megérkezést jelent, hanem indulást egy új életre. A pásztoroknak, és a napkeleti bölcseknek is megváltozott az élete a Kisdeddel való találkozás után. Jézussal találkozunk ezen a szent éjszakán. Holnaptól hogyan folytatódik az életünk?

Éljünk becsületesen, buzgón és szentül ezen a világon válaszol Szent Pál apostol eme kérdésre. Jézus önmagát adta értünk, hogy megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó választott néppé tegyen bennünket. Így kell tovább élnünk, az Ő szeretete kell, hogy átjárja életünket.

A legszebb karácsonyi történettel találkozunk a Szentírásban, mert szeretetből jött el hozzánk az Isten, nem azért, mert megérdemeljük, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk. Válaszoljunk az Ő szeretetére, amely ingyenes.

Ferenc pápa Greccioban egy legendáról is beszélt, arról a pásztorról, aki üres kézzel ment a betlehemi jászolhoz. A történet szerint Mária észrevette, hogy ez a pásztor hátul szégyenkezve áll, így odavitte neki a Kisjézust, és a kezébe adta. A pásztor örömmel fogadta el a gyermeket, majd továbbadta Őt pásztortársainak.

Merjünk odaállni akár üres kézzel is Jézus elé, fogadjuk el az Ő végtelen ajándékát, saját magát, és adjuk tovább Őt embertársainknak, hogy mi is átélhessük a legszebb karácsonyi történetet, az örök Isten szeretetének történetét – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök, majd áldott, boldog karácsonyt kívánt a jelenlévőknek és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye közösségének.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Megváltó Urunk születése örömhírének megértésében kiemelt fontosságú az éjjeli időszak: „Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat” (Lk 2,8). A Bölcsesség könyvében található, Urunk születésére vonatkoztatott kijelentésben is felfedezhető az éjfél: „Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén” (Bölcs 18,14-15).

A Bibliában az éj, annak fele, az éjfél, jóval többet jelent az órával mérhető időtartománynál. Az Istentől való távolság szimbólumaként használják a szentírók, de egyszersmind azonban annak jelképeként is, amikor az emberhez a legközelebb van az Istentől jövő segítség, szabadítás, megváltás a vőlegény menyasszonyához érkezésével: „Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe!” (Mt 25,6).
Nem kerülheti el figyelmünket az, hogy keresztény hitünk önazonosságát adó misztériumait éjszaka vagy éjfélkor ünnepeljük: karácsony éjjelén Isten Fia világra jövetelét Jézusban, a világ Megváltójában; húsvét éjjelén pedig Jézus bűnön és halálon aratott győzelmét. Beláthatjuk, mennyire szükséges, hogy Anyaszentegyházunk liturgikus bölcsessége érzékenyítsen, neveljen minket, és megnyissa szemünket Isten megtestesült Igéjére, aki „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9). Csak így ismerhetjük fel és el, hogy „a sötétség múlóban van és az igaz világosság már ragyog” (1Jn 2,8).
A világra született Üdvözítő közénk jövetelének és értünk végbevitt megváltásának örömhírét szépen szólaltatja meg liturgikus ünneplése időszakának (közvetlenül a téli napfordulót követően) és eszményi időpontjának (éjfél) szimbolikája. Ezt felfedezhetjük még az éjféli szentmise és a pásztorok miséjének collectájában és néhány karácsonyi énekünkben.
Karácsony mindenhol akkor veszi kezdetét és tart, amikor az ember terveinek, álmainak, erőnlétének úgy a végére ér, hogy már nem lát kiutat, és a jövője elsáncoltnak tűnik. Karácsony az éj közepén veszi kezdetét, mert az éj fele máris egy új nap kezdete.

Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy Urunk születése odaadó liturgikus ünneplésével és a misztérium gazdagságát kiaknázó homíliával hasson át mindannyiunkat karácsony fogyhatatlan, ezért mindenkivel megosztható békéje, tiszta és megtisztító öröme. Ahogyan ugyanis ünnepeljük az Ige megtestesülésének és világra születésének szent titkát, és ahogyan ezt közöljük igehirdetésünkben, döntő kihatással van arra, hogy Isten tetteit méltóan ünneplő és lelkesülten követő karácsonyi életünk legyen azokkal együtt, akikért felelősséggel tartozunk.
Szeretettel kívánom a kedves Olvasóknak, hogy Urunk születése misztériumának ünneplésével növekedjen bennünk és általunk az Igazi Világosság mindenféle értelmi és akarati sötétséget legyőző fénye.

Áldott karácsonyt kívánok!

Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

Fotó: 2018 - karácsonyi éjféli szentmise a Szent Anna-székesegyházban, készítette: Szabó Dávid sajtóapostol

 

Karácsonykor Isten Fiának, Jézus Krisztusnak földi születését ünnepeljük. Az örömünnep tárgya a megtestesült Ige földi születése a Boldogságos Szűz Máriától Betlehemben. E születés az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak egy az emberek közül, hanem Ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. A megváltó Jézus születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék.

I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december 25-ét. Az új ünnep szimbolikus magyarázata szerint a Karácsony Jézusnak, a világ Világosságának születésnapja.
A Karácsonyhoz, amelyet sokáig csak a templomokban ünnepeltek, különböző szokások kapcsolódnak, mint a betlehemezés és a karácsonyfa-állítás.
A betlehemezés Jézus születésének, a Betlehemben történteknek megjelenítése, dramatikus játék. Főbb jelenetei a szálláskeresés, amelyben a várandós Mária és József szállást keresnek, illetve a pásztorjáték, amelynek főszereplői a pásztorok, akiknek az angyal hírül adta a Megváltó születését, és akik elmentek az újszülött Jézushoz, hogy neki ajándékot vigyenek.
Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, egy grecciói templomban. A betlehemi jászol segít megértenünk Karácsony titkát, mert a Fiú alázatáról és irgalmas jóságáról beszél, aki „noha gazdag volt, szegénnyé lett” (2Kor 8,9) értünk. Szegénysége gazdaggá teszi azt, aki befogadja. December 1-jén Ferenc pápa Greccióban írta alá az Admirabile signum kezdetű apostoli levelét, amelyben arra biztatja a hívőket, hogy folytassák a betlehemállítás szép, a hitátadás szempontjából is értékes szokását: „Ezzel a levéllel családjaink szép hagyományát szeretném támogatni, melyek a karácsony előtti napokban elkészítik a betlehemet. Továbbá azt a szokást is, hogy felállítják azt a munkahelyeken, az iskolákban, a kórházakban, a börtönökben, a tereken. (…) Egy gyermek születése örömet ébreszt és ámulatot vált ki, mert az élet nagy titka elé állít bennünket. (…) Bárhol és bármilyen formában a betlehem Isten szeretetét beszéli el, Istenét, aki gyermekké lett, hogy elmondja nekünk, mennyire közel áll minden emberhez, bármilyen állapotban legyen is.”

A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Először a XVI. században a német evangélikusok állítottak karácsonyfát otthonaikban. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, amely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.

December 25-e, Karácsony, a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. Az ünnep alkalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.
Az ajándékokkal és díszekkel valóban sikerülhet meghittebbé tenni az ünnepet, de vajon marad-e elég időnk arra, hogy belegondoljunk abba, amiről a Karácsony valóban szól: Jézus születéséről. Jó helyen keressük-e a Megváltó dicsőségét, figyelünk-e az angyalok szavára, mint egykor a pásztorok, és elindulunk-e keresni Őt? Meghalljuk-e Jézus tanítását, amelyben megmutatja nekünk az elcsöndesedésben rejlő erőt? Megértjük-e, hogy zajos világunkban a csöndes jelenlét sokszor többet mond a szavaknál?

„Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ.” (János 1,9-10) Engedjük, hogy megragadja szívünket a Karácsony lényege, hogy Isten emberré lett, azaz belépett világunkba. Azért jött közénk, hogy választ adjon az élet értelme után kutató emberiség nagy kérdéseire, hogy megmutassa mindenkinek, az egyetlen valóban járható út az, ha Őt követjük, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), és szeressük úgy Istent és embertársainkat, ahogyan Ő szeret bennünket.

Minden kedves olvasónknak kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új esztendőt kívánunk!

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A tartalomból:

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök „Tudod-e, hogy nyitva van az ég?” című üzenete arról szól, hogy a mennyország nyitva van mindannyiunk számára, csak rajtunk múlik, hogyan élünk, be akarunk-e lépni, elfogadjuk-e Isten ajándékát, a szeretetet.

A koldus és a király történetéből Papp László egyeki plébános gondolataiban arra világít rá, hogy ha mi, koldusok ragaszkodunk „rongyainkhoz”, bűneinkhez, gyengeségeinkhez, nem lesz részünk a király által felkínált életben.

„A kicsi betlehemi jászol az evangelizálás nagy műve”Ferenc pápa a jászol üzenetéről szóló írásában arra hívja fel a figyelmünket, hogy a jászol, élő evangélium, amely mintegy kicsordul az evangélium lapjairól, és alázatra szólít fel bennünket.

„A visszavonulás természetes része az ember életének” – Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi nyugalmazott püspök atya ebben az évben, december 28-án tölti be a 80. életévét. A vele készült interjúban a püspök atya különleges gondolataiban az időskor ajándékairól és az elmenetelhez való közeledésről beszél.

Csókay András agykutató, idegsebésszel készült – „Az orvos, aki műtét közben is figyel a jézusi inspirációkra” című – interjúban a professzor vall hitéről, imagyakorlatáról, megtapasztalt inspirációkról és a hétköznapi misztikáról.

Eperjes Károly szintén tanít bennünket. 25 éve napi szentáldozó, minden nap két és fél órát imádkozik, rendszeresen böjtöl. „Az eddzés és a meccs, vagyis az ötösfogat ritmusában él”

„Aki munkájával evangelizál Debrecen agóráján” – Bódor Editettel, a debreceni Főnix Rendezvényszervező Kft ügyvezető igazgatójával beszélgetünk életéről, szolgálatáról.

Olvashatjuk Böjte Csaba atya gondolatait is, aki a karitász önkénteseit arra buzdítja, hogy hivatásukkal „igazítsák mosolyra a világ arcát”.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és annak debreceni csoportja 30. születésnapját ünnepli ebben az évben. Erről szóló írásunkban az első izgalmas születési évet mutatjuk be.

Kedves Olvasó!

További érdekes írások találhatók az Örömhír karácsonyi számában, kérem, tartson velünk, hogy ezáltal is a lelki gazdagodás ajándékában részesülhessen!

„Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek!” Szeretettel kívánunk áldott karácsonyt minden kedves Olvasónak!

Az Örömhír kapható a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye templomaiban

Kovács Ágnes
Öröm-Hír Szerkesztőség
Debrecen, Varga u. 2
www.dnyem.hu
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Tel.: 30/240-1482

 

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmiséket mutat be a következő időpontokban és helyszíneken:

December 24-én, kedden 24.00 órakor éjféli szentmise a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

December 25-én, szerdán 10.30 órakor karácsonyi ünnepi szentmise a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban

December 29-én, vasárnap, Szent Család vasárnapján a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmisén családok megáldása lesz a debreceni Szent Anna-székesegyházban

December 31-én, kedden 18.00 órakor év végi hálaadó szentmise a debreceni Szent Anna-székesegyházban

Január 1-én, szerdán 10.00 órakor újévi ünnepi szentmise a debreceni Szent Anna-székesegyházban

 

Bosák Nándor nyugalmazott püspök ünnepi szertartásrendje:

December 24-én, kedden 24.00 órakor éjféli szentmise a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban

December 26-én, csütörtökön 10.30 órakor ünnepi szentmise a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban

 

Karácsonyi ünnepi szentmisék rendje a debreceni Szent Anna-székesegyházban:

December 24-e, kedd:
15.30-kor az egyházközség hittanos gyermekei karácsonyi pásztorjátékot adnak elő templomban.
16 órakor kezdődik Urunk születésének vigíliai (előesti) szentmiséje.
17 - 23 óráig a templom ZÁRVA LESZ.
23 órakor kinyitják a székesegyházat, és az éjféli szentmise kezdéséig énekes-zenés áhítatot tartanak.
24 órakor az éjféli szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatja be.

December 25-26-án, karácsony 1. és 2. napján vasárnapi miserendet (7:00, 8:30, 10:00, 11:30, 18:00) tartják a székesegyházban.
Január 1-én, szerdán szintén a vasárnapi miserendet (7:00, 8:30, 10:00, 11:30, 18:00) tartják a székesegyházban, a 10 órakor kezdődő szentmisét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatja be.

Ünnepi miserend a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban itt található:
http://magyaroknagyasszonya.dnyem.hu/?p=5293

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a Szent Anna-székesegyházhoz tartozó Dalárda gitáros-énekes közösség kíséretében meghitt, zenés délutáni órát töltött el az EMMI Debreceni Javítóintézet fiataljaival december 21-én. Az intézethez tartozók közül sokakat megérintett a találkozás hangulata, a főpásztor tanítása és Schaff Kálmánné Panni, a közösség vezetőjének őszinte, közvetlen gondolatai és bátorítása.

„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,34-40).

Ferenc püspök az evangéliumi szakaszra utalva elmondta, Jézus szavai nem a földön kimondott ítéletre vonatkoznak, hanem az utolsó, Isten előtti ítéletre, amely emberi létünk legfontosabb találkozása lesz. Amit egynek teszünk, akár jót, akár rosszat, azt Jézusnak tesszük.

Jézus közösséget vállalt a legszegényebbekkel, hajléktalanokkal, mert ő is hasonló körülmények közé, barlangistállóba született. Azért jött el a világra, hogy meghívjon bennünket az isteni létbe, és elmondja, emberhez méltó életet akkor tudunk élni, ha az Istenhez is méltó.
„Tartsatok bűnbánatot – hirdette –, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 4,17). A püspök atya Jézus első nyilvános működése során elhangzott felszólítását idézte, amely nem fenyegetést jelent, hanem meghívást, új lehetőség választását egy olyan életre, amely valóban emberhez méltó és szeretetteljes. Az út nem könnyű, de alkalmas arra, hogy már itt a földön megtapasztaljuk az igazi boldogságot, amely nem az élményekkel teli életet jelenti, hanem a másik ember szeretetteljes szolgálatát.

Mindannyian bűnösök vagyunk, az ember sokszor elesik – fordult a főpásztor a szabadságukban korlátozott fiatalokhoz, majd egy alkoholista pap barátjának életéről beszélt, aki hosszú éveken keresztül szenvedett függősége miatt. Hosszú küzdelemmel teli évek, megalázó helyzetek után egyik alkalommal az akkori egyházközségének férfi tagjai elvitték őt síelni. Az atya nem tudott síelni, ennek ellenére magára hagyták a pályán, és egyedül kellett elindulnia lefelé. Öt méterenként elesett, nagyokat bukott, majd egy nagy esésnél, ahogy a hóban a szikrázó, vakító napsütésben feküdt, arra vágyott, hogy ott és akkor meghaljon. Ekkor egy hang szólt hozzá: „Nem az a baj, hogy elestél, hanem hogy nem akarsz fölkelni”. Mindez január 25-én történt, éppen Szent Pál apostol megtérésének, pálfordulásának az ünnepén. Ez a pap utána lélekben meggyógyult, tünetmentes lett, és azóta is tanúságot tesz közösségek előtt arról, hogy minden rabságból Jézus a szabadító. Előadásain alkoholistának vallja magát és azt hangsúlyozza, kerüli azon helyzeteket, amelyek kísértésbe vinnék az alkoholfogyasztásra, nehogy újra visszaessen. Ő megtapasztalta, hogy az önzéséből, az alkohol rabságából Jézus a szabadító.

Jézus benneteket is meg tud szabadítani, emberhez méltó életre, igazi szabadságra, a szív szabadságára tud elvezetni. Ő végtelenül szeret titeket is, mert emberré lett, egy lett közületek, hogy elhozza a szeretetet. Kicsiny gyermekként érkezett, hogy ne féljünk tőle. Nem azért szeret, mert megérdemeljük, mert jók vagyunk, hanem, hogy jók legyünk. Ha válaszolunk a szeretetére, akkor elveszi szívünkből az önzést, a szeretetlenséget, a gyűlöletet és betölt kegyelmével, hogy azzal együttműködve már itt a földön boldog életet tudjunk élni. Éljétek át a karácsonyt, legyen nyitva a szívetek ezen körülmények között is a szeretetre, Istenre – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Báránkó András, a debreceni Szent Család egyházközség akolitusa, 13 éve csoportnevelő az intézetben. Beszélgetésünkkor elmondta, az előzetes, illetve letartóztatott fiatalok beérkezéskor egy befogadó csoportba, majd egy hónap után általános csoportokba kerülnek, összesen 48-an vannak. A bírósági ítélet után javítóintézetbe, vagy börtönbe viszik őket (ez utóbbi ritkán fordul elő), illetve vannak, akiket szabadon engednek. Az EMMI Debreceni Javítóintézetben hat javító csoportokban összesen 72 fővel foglalkoznak.
Délelőtt iskolai és tanműhelyi oktatás folyik egyéni fejlettségi szintnek megfelelően. A fiatalok nem maradnak le a tanulásban a kortársaiktól, hiszen még nyáron is folytatódik az iskola, és osztályozó vizsgákat is tehetnek.
Az intézet utógondozást is vállal. Az a fiatal, aki nem tud elhelyezkedni a világban, nem talál munkát, családot, befogadó közösséget, az utógondozást kérhet, amely az intézet területén lévő lakhatási segítség igénybevételét jelenti, ott az intézeti szabályokat követve, de szabadon élheti az életét.

Báránkó András azt is elmondta, hogy a letartóztatottak száma csökkent az elmúlt években. A minisztérium arra törekszik, hogy a megelőzés, a prevenció prioritást élvezzen a büntetéssel szemben, így inkább ítélik a fiatalokat javítóintézeti nevelésre, mintsem börtönbüntetésre. Természetesen ez a bűntett súlyosságától is függ. Az intézetben csak fiúk vannak, 4 közigazgatási megye területéről kerülnek be és a lakók több mint 90 %-a roma származású, akik intézeti nevelésből, csonka családból, vagy árvaként érkeznek.
Hasonló lelki alkalmakat gyakran szerveznek a bent lakóknak. Különösen karácsony közeledtével próbálják őket jobban kizökkenteni a megszokott hétköznapokból, mert senki nem hagyhatja el az intézettet, hogy otthon ünnepeljen. A világgal való kapcsolattartási lehetőségük mindössze havonta két látogatást, heti kétszeri telefonálást és korlátlan levélírást jelent. Keresztény közösségek, középiskolás diákok gyakran látogatnak az intézetbe, hogy műsorukkal, tanúságtételükkel segítsék az ott élő fiatalokat és bátorítsák őket a jobb élet választására.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Ó szent vendégség, melyben Krisztust vesszük, kínszenvedésének emlékét idézzük, Isten kegyelmével eltelik a lelkünk, és megkapjuk jövendő dicsőségünk zálogát.”
Dr. Szabó Bertalan domonkos szerzetes, a soproni rendház házfőnöke, adventi lelkigyakorlatos beszédeket tartott templomunkban „Keresztény életünk központja: az Eucharisztia” címmel a közelmúltban. A három nap témáját Aquinói Szent Tamás egyházdoktor, domonkos szerzetes fent olvasható imájára fűzte fel. A rövid fohász keresztény múltunk, jelenünk és jövendők foglalatja – mutatott rá Bertalan atya, így a három este e három témát járta körül vendégünk. A múlt Krisztus szenvedése, a jelen az, hogy Krisztust vesszük magukhoz, a jövő pedig, hogy Krisztussal elnyerjük az eljövendő dicsőség zálogát.

A szentmise hálaadás, emlékezés és ünneplés

Hálát adni sokféle módon tudunk. de a szentmise a legfontosabb hálaadás, mert a közösségben adjuk össze hálaadásként mindazt, amit kaptunk. Ennek háttere az ószövetségi szertartás, a szombat ünneplése a visszaemlékezéssel Isten nagy tetteire. Miért hív meg Isten a hálaadásra a szentmisében? Mert itt maga Jézus ad hálát helyettünk, vagy értünk, Őbenne lesz teljessé a hálaadás. A szentmisében visszaidézzük a múltat. Emlékezetünk torzít, de a közösségi megemlékezés biztonságot ad Krisztus szenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról, arról, hogy Jézus eljövetele a történelem legfontosabb mozzanata. A szentmise megemlékező jellege ugyanígy megvan a keresztény egyházak istentiszteletében. Minden vasárnap ünnepelni hív az Egyház a megváltás, az újjászületés ünneplésére, mely a megtestesüléssel kezdődött. Mindnyájunk feladata azt megérteni és arra törekedni, hogy mindennap legyünk új emberré, növekedjen bennünk az újjászületés kegyelme, térjünk meg naponta. Az Eucharisztia arra tanít, hogy lépjünk ki a hétköznapokból, szenteljünk időt Istennek. Az Egyház a liturgiával hív az ünneplésre. A liturgia szó jelentése közös munka. Nem színház tehát a szentmise, hanem az a hely, ahol közelebb kerülhetünk Jézushoz, s ez jogunk és kötelességünk. Ezért hittel és szeretettel kapcsolódjunk be a liturgiába! – zárta le Bertalan atya az első napi tanítását.

Hogyan világítja meg jelenünket az eucharisztikus Krisztus?

Az Eucharisztia titok, de másképpen csillapítja vonzódásunkat az istenihez, mint a világ más titkai. Miért döntött úgy Jézus, hogy így legyen jelen számunkra? Ez a titkok találkozása: az Isten titkának, az Atya egyszülött Fia titkának és a Szentlélek titkának találkozása, hogy mi is közösségben éljük meg a vele való találkozást. A titkot kitartóan kell szemlélnünk, s nem közömbösen elmenni mellette. Az emmauszi tanítványok is csak lassan értették meg, hogy ki az a különös ember, aki melléjük szegődött, de akkor nyomban visszafordultak Jeruzsálembe a hírt elvinni. A szentmise első része, a tanítás, felkészít az áldozati részre. Engedjük, hogy Isten lassan vezessen be a titokba, Ő előbb tanít, hogy majd szeretetben találkozzon velünk. Hogyan válaszolhatunk erre? Hozzunk döntést mellette, töltse el szívünket titkos jelenléte. Szabadságot kaptunk, de vannak dolgok, melyek meghaladják értelmünket. Hit kell ahhoz, hogy megértsük, mi megy végbe a szentmisében.

Az Eucharisztia lelki táplálék is. Nem csak biológiai értelemben kell ennünk mindennapi kenyerünket, az eucharisztikus kenyér, az eucharisztikus Jézus kell hogy mindennap tápláljon minket. A csodálatos kenyérszaporítás azt példázza, hogy táplálni kell az embereket. Jézus pedig ezt mondja eucharisztikus beszédében: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53). Isten nem marad meg csak úgy bennünk, táplálni kell azt, és a kegyelmi élet tápláléka az Eucharisztia. De vizsgáljuk meg magunkat, hogy méltók vagyunk-e rá? Mert ha nincs bennünk kegyelmi élet, halottak vagyunk, és a halottat nem lehet táplálni. A nedves gyertyakanócot nem lehet meggyújtani – ahogy Sienai Szent Katalin mondja. De itt van a gyónás, mely kiengesztelődés Istennel és az egyházi közösséggel is – ez utóbbit ne felejtsük el. A gyónás közvetlenül a szentáldozásra irányul, de a többi szentség is erre készít fel.

Jézus jelenléte az Eucharisztiában konkrét, és nem szimbolikus. Aquinói Szent Tamás imájában így áll: Krisztust vesszük. Vagyis testét, vérét, lelkét, istenségét, azaz a teljes Krisztust. Ez teljes találkozás Krisztussal, Ő önmagát tejesen odaadja nekünk. Mi se vonakodjunk tehát venni szent Testét, merítsünk Jézus önátadásából. Jézus jelenléte erősítsen és vigasztaljon minket. Keressük fel Őt gyakran szentségimádáson és imádkozzunk, hogy minél több örökimádás kápolna épüljön országunkban.

Az Eucharisztia mint eljövendő dicsőségünk záloga

A mi jövőképünk bizonytalan, sokszor reménytelen, de az eucharisztikus lelkület szilárd alapot ad jövőket illetően. Mit jelent az, hogy az Eucharisztia a szeretet szentsége? Az Eucharisztia kegyelmi gyümölcse az, hogy közelebb kerülünk Isten szeretetéhez és az Egyház, a közösség szeretetéhez. Ez utóbbi sajnos sokszor kimarad gondolatainkból. Jézus messiási küldetése, hogy megtanítsa nekünk: Isten maga a szeretet, Ő maga a Szentháromság. A karácsonyban is a Szentháromság szeretete fogalmazódik meg: Jézus az Atya akaratából születik erre a világra, és a Szentlélek teszi lehetővé, hogy Mária szűzi méhébe tudja fogadni a Megváltót. A Tábor hegyen, vagy Jézus keresztelésekor is ott van a Szentháromság. A szentmisében a pap a Szentlelket hívja le a felajánlott kenyérre és borra, így az Eucharisztiában ne csak Jézust keressük – tanácsolta szónokunk –, hanem a Szentháromság jelenlétében csodálkozzunk rá: Jézus az Atya egyszülött fia, az Atya ajándéka. A szentmisében nem a pap változtat át, hanem a Szentlélek. Ő tette lehetővé a megtestesülést, és Ő teszi lehetővé, hogy helyes lelkülettel járulhassunk a szentáldozáshoz. Az Eucharisztia forrása és célja a Szentháromság közössége. Bár tudjuk, hogy a legtökéletesebb találkozás majd az égben lesz, de minden egyes szentmise közelebb visz az örökké tartó istenélményhez.

Az Eucharisztia szeretet az Egyház iránt is: az isten- és az emberszeretet nem választható el egymástól. Istenszeretetünk hiányos, ha nem szeretjük az embereket. Az eucharisztikus közösség barátság kell hogy legyen. Jézus erre tanított az utolsó vacsora alkalmából: „Barátaimnak mondalak benneteket” (Jn 15,15). Arra tanít, hogy lépjünk ki önzésünkből, önszeretetünkből, és legyünk tökéletes barátsággal a többiek felé.

Az Egyház az emberek közössége. Minden szentmise segít, hogy javulni tudjon ez az egyházképünk. Templomba járni felelősség, és nem fogyasztói jellegű részvétel. Feladatot is kapunk: az eucharisztikus lelkületet mindenkihez el kell vinnünk. Ez az Eucharisztia missziós lelkülete. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és el kell vinnünk mindenkihez a megváltás örömhírét. Ez kötelességünk, még ha el is utasítanak. Miben segít e téren az Eucharisztia? Erősít, hogy gyógyító lelkületűek legyünk, gyógyítsuk az emberek lelki sebeit; azonkívül békéltető szerepünk van: Jézus békéjét, a kiengesztelődést hirdessük. Az Eucharisztia a mennyek országának építése is, a szentmisében előre érezhetjük, hogy milyen lesz az ottani béke. De ne feledjük: a szentmise nem megérkezés a mennybe. Mi itt zarándokúton vagyunk, s Isten adja meg a lehetőséget a megérkezésre.

Azt kívánom – fejezte be tanítását Bertalan atya –, hogy az Eucharisztia fűzzön egybe minket szeretetben, békében, egységben, örömben.

Lejegyezte Havas Lászlóné
Szent László Plébánia, Debrecen
Fotó: Sántáné Rajnai Katalin

Free Joomla templates by L.THEME