Az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni - Rózsafüzér-társulatok találkozóját tartották Debrecenben
A debreceni Szent László Domonkos Plébánia Rózsafüzér Társulata városi találkozóra hívott minden érd...
Terméskiállítást, termésáldást és nagyszülős napot tartottak a Szent László óvodában, Kisvárdán
„Itt van az ősz, itt van újra, szép, mint mindig, énnekem...” – méltatja Petőfi ezt a csodaszép évsz...
A legkisebb dolognak is, amit szeretetből teszünk, nagy értéke van - Az egyeki iskolások is csatlakoztak a világméretű kezdeményezéshez
Október a rózsafüzér hónapja. Ekkor figyelmünk még inkább Szűz Máriára szegeződik és hozzá fohászkod...
A forrás előttünk folyik, ha szomjan maradunk, az a mi hibánk - Plébániai munkatársak lelkinapját tartották a Forrásnál
A Tiszacsegei Templomért Alapítvány és a Szent József Plébánia 2019. október 12-én, a templom búcsún...
Az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni - Rózsafüzér-társulatok találkozóját tartották Debrecenben
Az ember igazán az emberi szóra tud hallgatni...
Terméskiállítást, termésáldást és nagyszülős napot tartottak a Szent László óvodában, Kisvárdán
Terméskiállítást, termésáldást és nagyszülős napot tartottak a Szent...
A legkisebb dolognak is, amit szeretetből teszünk, nagy értéke van - Az egyeki iskolások is csatlakoztak a világméretű kezdeményezéshez
A legkisebb dolognak is, amit szeretetből teszünk, nagy...
A forrás előttünk folyik, ha szomjan maradunk, az a mi hibánk - Plébániai munkatársak lelkinapját tartották a Forrásnál
A forrás előttünk folyik, ha szomjan maradunk, az...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

Nyíregyházán az ökumenikus imahét ötödik napján, január 24-én a Szent Miklós Görögkatolikus Székesegyház adott otthont. A liturgiát Lutzke Krisztina református lelkésznő vezette, az igehirdető pedig Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke volt.

Ferenc püspök megható prédikációjában utalt a Lukács evangéliumában elhangzott szavakra: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.”

A megyéspüspök beszédében biztatott mindenkit, hogy az evangélium az élet minden helyzetében bátorítást és megnyugvást ad, de nem mindig kell megfelelni az emberi elvárásoknak. Hordozhatjuk a keresztünket, de nem mindegy, hogy milyen lelkülettel. Életünk során kereszteket hordozunk, de ez nem azt jelenti, hogy szenvednünk kell, hanem azt, hogy egyesülhetünk Jézussal, aki szeretetből hozott áldozattal megváltott minket.

Majd a hivatásról beszélve hangsúlyozta, minden életállapotnak van értelme, mert van dolgunk életünk utolsó pillanatában is. Ezt jelenti számunkra az evangélium. Fontos, hogy tudjunk másokért élni, hiszen Jézustól ezt tanultuk. Köteleződjünk el szabadon Jézusban mások felé, mert ez a valódi szeretet. Isten számít ránk és sosem mond le rólunk.

Az esemény közös imádsággal zárult, az est hangulatát pedig a Józsavárosi Görögkatolikus templom énekkara is emelte.

A perselyadományokat és a felajánlásokat a Nyíregyházi Református Egyházközösség óvodájának építésére ajánlják fel a szervezők.

Tóth Enikő
Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyház

Január 24-én az esti órákban Ferenc pápa vezetésével rendezték meg az ifjúsági világtalálkozó nyitóünnepségét Panamaváros tengerpartján. A pápa arra kérte a mintegy kétszázötvenezer fiatalt, hogy ne engedjék kialudni a világban az őket éltető közös álmot, és legyenek a találkozás kultúrájának építői

Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közöljük.

Kedves fiatalok, szép estét kívánok!

Milyen jó újra találkozni, és épp ezen a földön, amely oly sok színnel és melegséggel fogad bennünket! Egybegyűlve Panamavárosban az ifjúsági világtalálkozó ismét az öröm és a remény ünnepe az egész Egyház számára, és hatalmas tanúságtétel a hitről a világ számára.

Emlékszem, hogy Krakkóban megkérdezték tőlem, ott leszek-e Panamavárosban, én pedig azt feleltem: „Azt nem tudom, hogy én ott leszek-e, de Péter biztosan ott lesz, Péter ott lesz.” Ma örülök, hogy azt mondhatom nektek: Péter veletek van, hogy ünnepelje és megújítsa bennetek a hitet és a reményt. Péter és az Egyház veletek jár, és szeretnénk azt mondani nektek, hogy ne féljetek, hanem haladjatok tovább ezzel a megújító energiával és ezzel az állandó nyughatatlansággal, amely segít és megmozgat bennünket, hogy vidámabbak és készségesebbek, az evangélium jobb tanúi legyünk. Menjetek előre, de ne azért, hogy egy párhuzamos, egy kicsit „szórakoztatóbb” vagy „menőbb” egyházat hozzatok létre egy ifjúsági rendezvényen, néhány díszítő elemmel, mintha ez boldoggá tenne benneteket! Ha valaki ezt gondolná rólatok, az azt jelentené, hogy nem tart tiszteletben benneteket, és nem tartja tiszteletben mindazt, amit a Lélek rajtatok keresztül üzen nekünk.

Épp ellenkezőleg! Szeretnénk veletek együtt újra felfedezni és felébreszteni az Egyház állandó újdonságát és fiatalságát megnyílva egy új pünkösd előtt (vö. Püspöki szinódus az ifjúságról: Záródokumentum, 60). Ez csak akkor lehetséges, ahogy azt nemrég megéltük a szinóduson, ha tudunk egymást meghallgatva járni, és egymás meghallgatásával egymást kiegészíteni, ha tudunk tanúságot tenni, hirdetni Urat testvéreink szolgálatában, konkrét szolgálatban.

Tudom, egyáltalán nem volt könnyű, míg idáig elértetek. Ismerem, mekkora erőfeszítést tettetek, mennyi áldozatot hoztatok, hogy részt vehessetek ezen a világtalálkozón. Sok napon át dolgoztatok áldozatosan, közösen gondolkodtatok és imatalálkozókon vettetek részt, ezek együtt nagyrészt kárpótolják utatokat. Nemcsak az tanítvány, aki megérkezik egy helyre, hanem az is, aki határozottan indul, az is, aki nem fél kockázatni és útnak indulni. Ez a legnagyobb öröme: az, hogy úton lehet. Ti nem féltetek kockáztatni és útnak indulni. Ma pedig már ünnepelhetünk, mert ez az ünnep már régóta elkezdődött minden közösségben!

Különböző kultúrákból és népekből jövünk, különböző nyelveket beszélünk, különböző ruhákat viselünk. Népeink eltérő körülmények között különböző történelmeket éltek meg. Hány dolog különböztethet meg bennünket, de egyik sem akadályozott meg abban, hogy találkozzunk és boldognak érezzük magunkat együtt. Ez azért lehetséges, mert tudjuk, hogy van valami, ami egyesít, van valaki, aki egymás testvéreivé tesz bennünket. Ti, kedves barátaim, sok áldozatot hoztatok, hogy találkozhassatok, és így a találkozás kultúrájának igazi tanítóivá és mestereivé váltatok. Gesztusaitokkal és attitűdjeitekkel, pillantásaitokkal, vágyaitokkal és különösen érzékenységetekkel megcáfoltátok és visszautasítottátok az összes olyan beszédet, amely arra koncentrál és arra törekszik, hogy megoszlást szítson, hogy kizárja vagy kiutasítsa azokat, akik „nem olyanok, mint mi”. És ez azért van, mert olyan szaglóérzékkel rendelkeztek, amely meg tudja érezni, hogy „az igazi szeretet nem szünteti meg a jogos különbözőségeket, hanem összhangot teremt köztük egy magasabb egységben” (XVI. Benedek: Homília, 2006. január 25.). Tudjátok, ki mondta ezt? Benedek pápa, aki néz bennünket, tévén keresztül követ bennünket. Üdvözöljük őt, tapsoljuk meg mindnyájan! Köszöntsük őt! [Tapsolnak.] Épp ellenkezőleg, tudjuk, hogy a hazugság atyja, a sátán, egy megosztott és civakodó népet akar, és nem olyat, amely megtanul együtt dolgozni.

Ti megtanítjátok nekünk, hogy az egymással való találkozás nem azt jelenti, hogy utánozzuk egymást, vagy hogy ugyanazt gondoljuk, ugyanúgy élünk, ugyanazokat a dolgokat tesszük és ismételjük, ugyanazt a zenét hallgatjuk, vagy ugyanannak a futballcsapatnak a mezét viseljük. Nem, nem ezt. A találkozás kultúrája hívás és meghívás arra, hogy merjünk elevenen tartani egy közös álmot.

Sok mindenben különbözünk egymástól, különböző nyelveken beszélünk, különböző ruhákat viselünk, mégis törekedjünk arra, hogy közös álmunk legyen, egy nagy és mindenkit átfogni képes álom. Az az álom, amelyért Jézus életét adta a kereszten, és amelyért a Szentlélek kiáradt, hogy pünkösd napján tűzzel vésse be azt minden férfi és nő szívébe, a tiedbe és az enyémbe, annak reményében, hogy teret talál növekedni és fejlődni. Ezt az álmot Jézusnak hívják, akit az Atya abban bizakodva ültetett el, hogy nőni és élni fog minden szívben. Olyan álom ez, amely vérünkben folyik, megdobogtatja és örömre gyújtja szívünket, valahányszor azt halljuk: „Szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket! Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,34–35). Hogyan hívják az álmunkat? Jézus! Jézus! Hogyan? Jézus!

Ezeknek a földeknek az egyik szentje szerette azt mondani, hogy „a kereszténység nem elhiendő igazságoknak, betartandó törvényeknek vagy tiltásoknak a gyűjteménye. Ez így nagyon visszataszító. A kereszténység egy Személy, aki annyira szeretett engem, hogy az kiváltja és igényli szeretetemet. A kereszténység Krisztus” (vö. Szent Óscar Romero: Homília, 1977. november 6.). Ismételjük meg hangosan: a kereszténység Krisztus; és annak az álomnak a megvalósítása, amelyért ő életét adta: szeretni ugyanazzal a szeretettel, amellyel minket szeretett.

Tegyük fel a kérdést magunknak: Mi tart együtt bennünket? Miért vagyunk együtt? Mi indít arra, hogy találkozzunk? Annak bizonyossága, hogy olyan bensőséges szeretetet tapasztaltunk meg, amelyről nem akarunk és nem tudunk hallgatni, és amely arra hív, hogy ugyanúgy válaszoljunk: szeretettel. Krisztus irántunk tanúsított szeretete kényszerít bennünket (vö. 2Kor 5,14).

Ez a szeretet nem „ver össze” és nem nyom el, ez a szeretet nem söpör félre és nem hallgattat el, ez a szeretet nem aláz meg és nem igáz le. Ez az Úr szeretete, mindennapi szeretet, tapintatos és tisztelettudó, szabadságból fakadó és szabadságot adó szeretet, gyógyító és felemelő szeretet. Az Úr szeretete, amely többet tud a felkelésekről, mint az elbukásokról, a kiengesztelődésről, mint a tiltásról, új lehetőségek adásáról, mint elítélésről, jövőről, mint múltról. Ez a szolgálatra és az odaadásra kinyújtott kéz csöndes szeretete. Ez a szeretet nem henceg, nem páváskodik, ez alázatos szeretet.

Kérdezem tőletek: Hisztek ebben a szeretetben? [Igen! – válaszolják a fiatalok.] Egy másik dolgot kérdezek: Ez a szeretet „megéri”? [Igen! – válaszolják.] Ugyanezt a kérdést és felhívást kapta Mária. Az angyal megkérdezte tőle, akarja-e méhében hordani ezt az álmot, akar-e életet, testet adni neki. Mária olyan fiatal volt, mint sokan közületek, mint sok lány közületek. És azt mondta: „Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!” (Lk 1,38). Csukjuk be a szemünket, és gondoljunk Máriára! Nem volt buta! Tudta, mit érez a szíve, tudta, mi a szeretet, és így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!” Mária mert igent mondani. Mert életet adni Isten álmának. És ugyanezt kérdezi az angyal tőled, tőled [a pápa rámutat a fiatalokra], tőlem: akarod-e, hogy ez az álom életté váljon? Akarsz-e testet adni neki kezeddel, lábaddal, tekinteteddel, szíveddel? Akarod-e, hogy az Atya szeretete új távlatokat nyisson előtted, és olyan, sosem képzelt, sosem gondolt, sosem álmodott, sosem remélt utakra vezessen, amelyek örömmel töltik el, énekelni és táncolni késztetik szívedet?

Merjük-e azt mondani az angyalnak, amit Mária: „Íme, az Úr szolgái vagyunk, történjék velünk szavad szerint”? Ne válaszoljatok, mindenki saját szívében válaszoljon. Vannak kérdések, amelyre csak csendben válaszolhatunk.

Kedves fiatalok! Ennek a világtalálkozónak leginkább reményt adó eredménye nem egy záródokumentum, nem egy közösen írt levél vagy egy végrehajtandó program lesz. Nem, ilyet nem készítünk. E találkozó leginkább reményt adó eredménye a ti arcotok és az ima lesz. Ez lesz a remény! Az, hogy megváltozott szívvel tértek majd haza. Mindannyian azzal az új erővel tértek haza, amely újjászületik, valahányszor találkozunk egymással és az Úrral, telve Szentlélekkel, hogy felidézzük és elevenen tartsuk az álmot, amely testvérré tesz bennünket, és amelyet nem szabad hagynunk kialudni a világ szívében: bárhol is vagyunk, bármit is teszünk, mindig felemelhetjük tekintetünket és mondhatjuk: „Uram, taníts meg úgy szeretni, ahogyan te szerettél bennünket!” Mondjátok velem együtt: „Uram, taníts meg úgy szeretni, ahogyan te szerettél bennünket!” Hangosabban! Be vagytok rekedve? „Uram, taníts meg úgy szeretni, ahogyan te szerettél bennünket!”

Nem fejezhetjük be ezt az első találkozót anélkül, hogy köszönetet ne mondanánk. Köszönet mindazoknak, akik nagy lelkesedéssel előkészítették ezt az ifjúsági világtalálkozót. Köszönet mindenkinek! Hangosabban! [Tapsolnak és ujjonganak.] Köszönöm, hogy mertetek építeni és vendégeket fogadni, mertetek igent mondani Istennek arra az álmára, hogy együtt láthassa gyermekeit. Köszönetet mondok Ulloa érseknek és csapatának, amiért segítettek, hogy Panamaváros ne csak tengereket összekötő csatorna legyen, hanem olyan csatorna is, ahol Isten álma továbbra is talál medreket, hogy növekedjen, megsokszorozódjon és eljusson a föld minden szegletébe.

Barátaim, Jézus áldjon meg, és az itteni kegyhelyen oly tisztelt Szűz Mária kísérjen és oltalmazzon benneteket szüntelenül, hogy hozzá hasonlón, félelem nélkül mondhassuk: „Itt vagyok, történjék velem szavad szerint!”

Köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Január 19-én rendezték meg Mátészalkán, a Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvodában az egyházmegyei versmondó verseny Szatmári esperesi kerületének elődöntőjét. A négy korosztályban első három helyezést elért gyermekek továbbjutottak az egyházmegyei döntőbe, amelyet március 30-án tartanak Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

A kerületből 78 hittanos vett részt az eseményen, akik a következő településekről érkeztek: Nyírcsaholy, Vásárosnamény, Kölcse, Fehérgyarmat, Bátorliget, Nyírmada, Őr, Hodász és Mátészalka.
A zsűri tagjai voltak: Fülöp Sándor nyugalmazott plébános, Farkas Győzőné és Farkasné Papp Marianna hitoktatók, akiknek szívből köszönjük munkájukat.

A nyíregyházi döntőbe jutottak:
1-2. évfolyam:

arany fokozat: Cservenyák Lotti, Margitics Petra
ezüst fokozat: Hadnagy Boglárka
bronz fokozat: Fecske Jázmin

3-4. évfolyam:

arany fokozat: Kovács Dorka, Szőke Benjámin
ezüst fokozat: Kovács Anna, Shtraus Mira
bronz fokozat: Bartha Dóra, Reszler Gábor


5-6. évfolyam:

arany fokozat: Jónás Melissza

7-8. évfolyam:

arany fokozat: Végh Benjámin

A szavaláson kívül a gyermekeknek lehetőségük volt egyéni és közösségi élményekben gazdagodni, kézműves tevékenységgel, szituációs játékokkal és társasjátékokkal töltötték el a délutánt.
Köszönettel tartozunk a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyének, akik anyagilag is támogatták az esemény létrejöttét. Hálásak vagyunk a Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda vezetőségének, akik a helyszínt biztosították, valamint a konyha dolgozóinak, akik finom ebéddel kedveskedtek nekünk. Végül pedig a plébánosok és hitoktatók fáradozásáért is hálát adunk, akik felkészítették a gyermekeket és elkísérték őket.

Ignácz Péter
hitoktató

A hagyomány szerint Debrecenben, az ökumenikus imahét szerdai napján, a Szent Anna-székesegyházban jönnek össze a város keresztény felekezetének hívei és vezetői. Ezen alkalmon a római katolikus főpásztor köszönti a híveket és a református püspök hirdet igét.

Békesség nektek! — köszöntötte Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az egybegyűlteket január 23-án, majd a nap üzenetére irányította a figyelmet: „Elégedjetek meg azzal, amitek van” (Zsid 13,5) — emelte ki, amit, mint mondta, úgy is fordíthatnánk, hogy „Legyetek boldogok!”, hiszen a boldogság más szóval megelégedettséget jelent. A keresztény ember független minden körülménytől akkor igazán boldog, ha bízik a gondviselő Istenben.

Dr. Fekete Károly református püspök igehirdetésének bevezetőjében a hegyi beszédről szóló evangéliumi szakasz (Mt 6,25; 33) két versét idézte: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?” „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!”

Jézus példázatai mindig különlegesek, mert ő a teljesebbet, többet, igazabbat akarja adni — kezdte tanítását a református püspök, majd kifejtette, ennek a bibliai gyöngyszemnek is az a célja, hogy ezt a többletlátást magunkévá tegyük. Az emberben állandóan ott van a türelmetlenség, keresésvágy, ez elégedetlenségből fakad, és olyanért hajszol bennünket, amit meg kellene szerezni magunknak, ami után vágyakozunk. Az ember akarja és vágyja a többet, és ez nem baj. De nem több-e az élet? — kérdezi Jézus. Az út, és a mód, ahogyan a többet akarjuk, sokszor nem tiszta, nem egyenes, nem krisztusi.

Az élet több, és ezt nagyon jól tudjuk, de mivel nem változtatunk a többlet keresés módján, szenvedünk miatta, és az úton eltűnnek a legfontosabb értékek. Fekete Károly püspök hangsúlyozta, ebben a többen akkor részesülnénk, ha kitennénk magunkra egy táblát, üzenve ország-világnak, hogy nem vagyunk eladóak, megvehetőek, kisajátíthatóak. „Isten országát és annak igazságát keressétek!” — Jézus utat mutat nekünk ebben, üzeni, tényleg van több. Az ember létének értelme, hogy ne csak a javak és a jólét körül forogjunk és gazdagodni vágyjunk, hanem a teljes életet élve mi magunk álljunk gazdagító személyiséggé. Ehhez más látásra van szükségünk, és akkor lehet a több a mienk. Az isteni többlet megvan, hiszen az Úr sokoldalúvá alkotott bennünket, mi mégis sokszor egysíkúan járunk a világban. A mai ember nem él a bibliai szó gazdag értelmében, hanem csak feladatokat végez, funkcionál. Pedig több az élet.

Nem a birtoklás vezet el a célig, az élet értelméig, hanem Isten uralma. Az a kérdés, hogy a birtoklásvágy, részek, töredékek, életmorzsák kellenek nekünk, vagy Isten gondviselő szeretete, az Ő teljessége. A szónok feltette az alapvető kérdést: Minek van prioritása a rangsorunkban? Majd a mammon, a pénzimádat sokkörös válságáról beszélt, amit a birtoklásvágy szül bennünk. Isten országát és annak igazságát keressétek, utalt ismét a Szentírás soraira. A világban a javak diktatúrája uralkodik fölöttünk, amely mindent alá akar vetni a gazdaságnak. Korunk egyik betegsége, a "gazdaságkór", amit csak mutatókkal, indexekkel, folyamatokkal stb...tudunk kifejezni.

Jézus Krisztus radikálisan mást kínál, másfajta keresésre ösztönöz és ebben a prioritásban Isten országa kerül előre. Ezután Fekete Károly két lehetőséget tárt a jelenlévők elé: Nekünk krisztuskövetőknek éreznünk kell a különbséget az aggódó, gondviselést nem érző, és a hitben felszabadult ember mozgástere között. Az aggódó keresztény csak a törvény szigorát látja, még mindig társadalmi elismertségre tör, de aki igazán hisz, azelőtt kinyílik az evangélium szabadító igazsága, a mennyben szeretne polgárjogot nyerni és az Úristen nagyvonalúságával nyitja meg a szívét mások felé. Továbbá, míg az aggódó keresztényben fixálódott az istenkép, annak pedig, aki hisz a gondviselő Istenben, vándorló Mennyei Atyja van.

Majd a püspök Erich Fromm pszichológus gondolatára utalva azt mondta, a halálfélelem és a birtoklásvágy szorosan összefügg egymással. Az ember minél inkább úgy tekint az életére, mint saját maga tulajdonára, annál jobban fél a haláltól. Hiszen a halál elvesz mindent, és az ettől való félelem, aggodalom felőrli az embert. Viszont minél inkább megszabadul a birtoklásvágytól, annál inkább gyengül a halálfélelme, mert rájön, nincs mit elveszítenie, hiszen minden, amije van, Istentől kapott ajándék. Engedjünk tehát a birtoklásvágyból és növekedjünk a létezés örömében, mert minden napnak megvan a maga baja, de elég a maga kenyere is.

Közös keresztény feladatunk, hogy folyamatosan tanítsunk a javak istenítésének veszélyéről, amely a gazdagság az uralkodni vágyás és az erőszak kétségbeejtő aknamunkáját szüli — figyelmeztetett a református püspök, majd kifejtette, az egyháznak ezen a téren prófétai szerepe van. Meg kell nevezni azokat az igazságtalan pontokat, melyek megnyomorítanak sokakat, leleplezve azt a hatalomkoncentrációt, ami nem az ember érdekében van, hanem azért, hogy valakik uralkodjanak, és Isten trónszékébe üljenek. Ezt mindig a mammon vezérli. Az Isten által vezérelt ember azonban másként él, mozgástere krisztusi, amelyikben a cél az örökélet.

Befejező gondolatához Kempis Tamás keresztény misztikus, egyházi író idézetét hívta segítségül a püspök: „Ha nem keresi Istent az ember, nagyobb kárt okoz magának, mint amennyit az összes ellensége okozhat neki.” Az istenkeresés viszont nem lehet akármilyen. Vannak, akikre az alibi keresés jellemző, de ez veszélyes, átcsap kapkodásba, és az időnket is elveszi. A keresgélők folyton keresnek valamit, de közben eltelik az idő. A lejárt idők, elmulasztott pillanatok már nem hozhatók vissza. „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6). Van, aki a múló időben egymás után mulasztja el élete és örök élete nagy pillanatait, mert érzéketlen Isten közelsége iránt, pedig Isten alig várja, hogy rátaláljunk, és végre beléphessen az életünkbe, hogy megérintsen és megszabadítson mindattól, ami terhel, eltávolít a jótól.
Akkor majd: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” (Kor 2,9). Ez az a ráadás, amiben Isten részesít bennünket. Ez a magasabb rendű, minőségibb út pedig onnan indul, hogy komolyan kimondjuk: legyen meg a Te akaratod. Akkor készen fog állni az út, amelyik életet, többletet és eleget jelent — fejezte be igehirdetését Fekete Károly református püspök.

Imaközösséget Dr. Krakomperger Zoltán, a székesegyház plébánosa vezette. Az ökumenikus imahét perselyadományát a Debreceni Hospice Ház támogatására ajánlják fel.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Debrecenben az ökumenikus imahét harmadik napján, január 22-én a Nagyerdei Református Gyülekezet fogadta az egységre törekvő híveket, ahol Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett igét. Köszöntőt mondott Püski Lajos református lelkész, az imaközösséget Oláh István református lelkész vezette.

Kegyelmes az Úr és irgalmas, türelme hosszú, szeretete nagy. Palánki Ferenc megyéspüspök a nap üzenetéről fejtette ki gondolatait, bevezetésként azt hangsúlyozva, hogy a türelmet, egymás iránti szeretetet Istentől tanuljuk meg, és azt gyakorolnunk kell. Az irgalmas Isten bennünket végtelenül szeret, nem azért, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk. Nem azért jött a világra, mert megérdemeltük a megváltást, hanem mert rászorulunk irgalmára.

Erre irányítja a figyelmünket Dávid személye is, akinek neve elhangzott Jézus Krisztus nemzetségtáblájának felolvasásakor. Dávidban megcsodálhatjuk az Isten irgalmára rászoruló és az azt elfogadó embert. A megyéspüspök arról beszélt, mi volt a gyökere, forrása Dávid bűnének, akinek az volt a küldetése, hogy vezesse katonáit a csatában és megvédje népét az ellenségtől. Ennek ellenére, nem ezt tette, hanem maga helyett mást küldött a harctérre, otthon maradt, nem teljesítette a hivatását, azt, amire őt Isten kiválasztotta. Ebből a semmittevésből, emberi gyengeségből indult el a bűn láncolata, visszaélt királyi hatalmával és egy férjes asszony életével. Ezen elmélkedve a mi életünket is átgondolhatjuk, mik azok a döntések, amelyek a bűn útjára sodornak bennünket.

Ilyen körülmények közé születik Isten Igéje és jön erre a világra, hogy meghirdesse az Országát, amely bennünk, közöttünk van. Amikor Keresztelő János előkészítette Jézus útját, kemény szavakkal szólította fel bűnbánatra az embereket. Ez nála azt jelentette, hogy a fejsze már a fák gyökerén van, és jön Valaki, aki olthatatlan tűzre szórja a bűnösöket. Ehhez képest megszületett egy gyermek, akitől senki nem fél, és amikor 30 év csendesség után szelíden, türelmesen, jóságosan megjelenik, azzal kezdi tanítását, hogy hirdeti az evangéliumot. Jézus Istenről beszél, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Palánki Ferenc püspök atya kifejtette, nem azért jött, hogy megítélje, elítélje az embert, hanem, hogy életet ajándékozzon. Az igazi örömhír tehát, hogy megtérhetünk, van lehetőségünk életünket megjobbítani, újrakezdeni és Isten családjába tartozni.

A megyéspüspök befejező gondolatában ismét Jézus Krisztus családfájára irányította a figyelmet, mondván, nem tudjuk, hogy Isten terve, akarata szempontjából egy-egy élet mennyire volt sikeres, de azt igen, hogy Isten akarata megvalósult és folytatódik az idők végezetéig. Ezt mindenki a saját családfájában továbbviheti, átadva a hitet, és Isten terveként az örökélet boldog részese lehet, hiszen erre mindannyian meghívást kaptunk. Ha teljesítjük hivatásunkat, Isten akarata szerint élünk, megtapasztalhatjuk, micsoda nagy dolog beleállni Isten tervébe, amelyben találunk testvéreket, s velük együtt megtapasztalhatjuk Isten irgalmas szeretetét — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Az ökumenikus alkalmon közreműködött a Nagyerdei Református Kamarakórus, a Szigethy Gyula Református Vegyeskar, hegedűn játszott Versánszky Ildikó, vezényelt Nagy Csaba Zoltán.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A közép-amerikai Panamavárosban holnap elkezdődik az ifjúsági világtalálkozó (IVT). Ennek jegyében „Panama-napot” szerveznek a magyar fiatalok számára Budapesten január 26-án. Az előkészületekről és a programokról Gábor Miklóst, az MKPK Ifjúsági Bizottságának irodavezetőjét kérdeztük.

A közép-amerikai Panamaváros január 22. és 27. között ad otthont az ifjúsági világtalálkozónak (IVT). Hazánkat is képviseli egy delegáció a Katolikus Egyház legnagyobb ifjúsági rendezvényén. Ugyanakkor az itthon maradók is élményekkel teli napot tölthetnek el január 26-án az IVT jegyében, a Budapesten sorra kerülő Panama-napon. Az előkészületekről és a budapesti programokról Gábor Miklóstól, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának irodavezetőjétől kértünk tájékoztatást.

– Sokakban felmerülhet a kérdés, miért éppen januárban rendezik a világtalálkozót?

– Ez logikus döntés volt, hiszen Panamában és a dél-amerikai földrészen ilyenkor éppen iskolai szünet van. Mivel a helyszínen trópusi éghajlat uralkodik, az sem mellékes, hogy az évnek ez a legkevésbé csapadékos időszaka. A különlegességekről szólva megemlítem még, hogy bár nem a dzsungelben, hanem lakott környezetben rendezik a találkozót, a hatóságok minden résztvevőtől megkövetelik, hogy oltassa be magát sárgaláz elleni oltással.

– Sikerült megoldani a magyar delegáció elhelyezését, közlekedését?

– Természetesen. Most könnyebb feladatunk volt, mint a korábbi találkozókon, amelyeken több száz vagy ezer főről kellett gondoskodnunk. Ezúttal csupán egy negyvenfős csapatról van szó, amelynek tagjait a helyi családok látják vendégül. A Costa Ricában (San Joséban) sorra kerülő ötnapos nemzetközi előtalálkozón, a missziós héten pedig a hazánkban is ismert Shalom Katolikus Közösség szervezi a programot magyar fiataloknak.

– Tudható, hogy kik lesznek a magyar küldöttség tagjai?

– A püspöki konferencia úgy határozott, hogy egyházmegyénként egy-két fiatalt támogat a kiutazásban, ők egyházmegyei segítséget is kapnak. Önköltséges alapon is csatlakozott a csapathoz néhány fiatal, így az MKPK delegációja negyvenfős. A csoport tagjai nem ismerték egymást, ezért előtalálkozót szerveztünk számukra, ahol ismertettük velük az esemény menetét, és gyakorlati tanácsokat adtunk nekik. Elmondtuk például, hogy hálózsákot és polifoamot is vinniük kell, annak ellenére, hogy családoknál lesznek elszállásolva, hiszen az IVT utolsó előtti napján imavirrasztáson vesznek majd részt, és a szabad ég alatt alszanak.

A Panamában zajló katekéziseket Böcskei László nagyváradi püspök tartja majd a magyar és a mintegy harmincfős román delegációnak. Ezt a javaslatunkat a római központi szervezőhivatal is elfogadta.
A budapesti előtalálkozón a kis magyar csapat már össze is kovácsolódott, létrehoztak egy Facebook-csoportot. Reményeink szerint önkéntesként bekapcsolódnak majd a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeibe is, és a budapesti találkozó hirdetői lesznek Panamában. Visznek magukkal spanyol és portugál nyelvű imakártyákat, szórólapokat. A feladatuk az lesz, hogy népszerűsítsék a fiatalok körében a jövő évi rendezvényt. Az előtalálkozón a csoport tagjai megismerkedtek az őket kísérő két pappal, Huszti Zoltánnal, a Magyar Szentek templomának káplánjával, és Petkó Tamás szekszárdi plébánossal. A csapatban lesz két kispap is az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéből és a Kaposvári Egyházmegyéből.

– Hogyan kísérhetik figyelemmel az eseményeket azok, akiknek nem áll módjukban Panamába utazni? Lesz-e olyan internetes oldal, amelyen keresztül tájékozódhatnak az érdeklődők a találkozóval kapcsolatban?

– A csapattal utazik két filmes szakember is, a Magyar Televízió külsős munkatársai, akik időnként bejelentkeznek majd a helyszínekről, interjúkat készítenek. Ígéretet kaptunk arra, hogy a közszolgálati tévében naponta lesz híradás a panamai eseményekről.
A tájékozódásra szolgál a www.panamanap.hu  internetes oldal is, ahol látható például Ferenc pápa videoüzenete, amelyben a fiatalokhoz fordul. (A hagyományoktól eltérően most nem levélben teszi ezt.) Az Isten hívására való válaszadás a fiatalok életében – lényegében ez lesz a találkozó fő témája.

A Magyar Sydney-hez és a HungaRióhoz hasonlóan ezúttal is szervezünk egy hazai ifjúsági találkozót, a Panama-napot, az IVT egynapos magyarországi kísérő rendezvényét, amelynek keretében a magyar fiatalok bekapcsolódhatnak a világtalálkozó eseményeibe. A január 26-án Budapesten, a népligeti Elek Gyula Arénában sorra kerülő Panama-nap szervezését a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottsága koordinálja. Hívjuk és várjuk a fiatalokat az ország minden részéről és a határon túlról is. A rendezvény ingyenes, de regisztrálni kell a www.panamanap.hu  oldalon.

– Milyen programok várhatók a fővárosi Panama-napon?

– Élő, valódi ifjúsági találkozót szeretnénk tartani, nem csupán „mozizást”, de természetesen az apropó az IVT, amelynek a legfontosabb elemeit szeretnénk megmutatni a résztvevőknek. Lesz videoösszeállítás a találkozó nyitó szentmiséjéről, a Szentatya fogadásáról, talán a keresztútról is – mindezt megpróbáljuk tömörítve, magyar hangalámondással bemutatni a fiataloknak. A Panama-napon sor kerülhet élő kapcsolásra is, az időeltolódás miatt a szombat délelőtti eseményekbe tudunk majd bepillantani.
A Panama-napon lesz játék, élő zenekar kíséretében elénekeljük a világtalálkozó mostani himnuszának magyar változatát, valamint felelevenítjük a legsikeresebb korábbi himnuszokat is. Lesz püspöki katekézis, amelyet Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezet, valamint a pápa és a Vatikán ifjúsággal foglalkozó bizottságának iránymutatása szerint beszélgetést szervezünk a fiatalok számára a jelen lévő püspökökkel. Ebbe a kérdezz-felelek blokkba Palánki Ferenc, a MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke is bekapcsolódik. Pindroch Csaba színművészt és Bartos Lídia Lelle bloggert pedig azért hívtuk meg, hogy arról beszéljenek a fiataloknak, mit jelent számukra a találkozónk mottója: Íme, itt vagyok!

Készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is: délután Veres András püspök, az MKPK elnöke mutat be szentmisét, majd dicsőítés és szentségimádás lesz, amit a Nyolc Boldogság közösség tagjai vezetnek.
Az élő programot legkésőbb este fél hétkor befejezzük, hogy a vidékről érkezők is haza tudjanak jutni.
Arra buzdítjuk a fiatalokat, hogy minél többen regisztráljanak erre a rendezvényre a www.panamanap.hu oldalon!

Forrás: Magyar Kurír

Szatmárcseke község önkormányzata és a Kölcsey Társaság ökumenikus istentiszteletet és ünnepi közgyűlést tartott a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 20-án, a település református templomában. Ezen alkalmon adták át a Kölcsey Társaság idei díját is. ( http://www.boon.hu/a-magyar-kultura-napja-zsigmond-dezso-filmrendezo-vette-at-a-kolcsey-emlekplakettet/4113876 ) Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas filmrendező Kölcsey-emlékplakettet, Gróh Gáspár irodalomtörténész Kölcsey-emlékérmét kapott, amelyet Bölcskei Gusztáv, a társaság elnöke adott át.
Az ökumenikus istentiszteleten Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Fekete Károly református püspök hirdettek igét.

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban az elhangzott szentírási szakaszra utalva azt hangsúlyozta, legyünk mindig készen a válasszal azon kérdésekre, van e reménységünk, jövőképünk, és ha igen, mi ennek az alapja. Ha csak a technikai vívmányokra, vagy a tudomány eredményeire gondolunk, akkor nem sok reményünk van. Fontos, hogy egyre inkább megismerjük a világ, a természet adta lehetőségeket, de reményünket csak az egy igaz Istenre tudjuk rábízni.

A magyar kultúrához ezer éve hozzátartozik a kereszténység, amely értékek nem léteznek Krisztus nélkül. A püspök atya kiemelte, beszélünk általánosságban a kultúráról, és így beszélhetünk a reménység, a szeretet kultúrájáról is, amely Krisztus nélkül nem létezik. A krisztusi keresztény kultúra azt jelenti, hogy mindennapjainkat Jézus Krisztus tanítása — az evangélium, örömhír — határozza meg.

Ezután Palánki püspök a tavalyi évben rendezett, fiatalokról szóló Püspöki Szinódus záró dokumentumára irányította a figyelmet, amelyet az Emmauszi tanítványok (Lk 24,13-35) történetére építettek fel. Ennek egyik fontos mozzanata, hogy Jézus a reményüket vesztett tanítványok mellé szegődött, meghallgatta őket, nyitott volt feléjük. Ez a meghallgatás kultúrája. A történet másik lényegi mondanivalója szerint miután Jézus meghallgatta őket, a szívükre beszélt, hirdette az evangéliumot, és ekkor lángra lobbant a tanítványok szíve, mert felismerték Őt a kenyértörésben, majd késedelem nélkül visszaindultak a reménység városa felé, az egyház születendő közösségébe, és teljesítették küldetésüket.

A megyéspüspök összegezve, az emmauszi tanítványok történetének üzenetét, kiemelte, a keresztény kultúrához hozzátartozik a meghallgatni tudás is. Először is Istent kell meghallgatnunk, amely szabad találkozást, alázatot, türelmet, nyitottságot, megértési és megtérési hajlandóságot követel, elköteleződésre való képességet igényel. Az Isten meghallgatása tulajdonképpen imádság, amelyben megnyitom a szívemet, engedem, hogy belépjen, mellém szegődjön, befolyásolja az életemet.
Tudnunk kell meghallgatni a másik embert is. Gyakran tapasztaljuk, hogy sokszor csak a magunk bajával vagyunk elfoglalva, és nem figyelünk embertársainkra. Jézus ebben is példa, Ő engedi, hogy megérintsük a szívét. Palánki püspök ezután Gyökössy Endre gondolatára emlékeztetett, miszerint, ha hagyjuk, hogy valaki megossza velünk a gondjait, akkor kicsit elmondja magától is, vagyis távolabbra kerül a nehézségétől, problémájától, felülről látja az életét, és képes lesz arra, hogy változzon.

A főpásztor azt is hangsúlyozta, hogy a szinódus komoly feladata volt azon megoldások keresése is, hogyan tudjuk hitelesen átadni a hitünk örömét a fiataloknak. Lángra lobbant-e már a szívünk, mint az emmauszi tanítványoknak, akik késedelem nélkül elindultak továbbadni az örömhírt. Sokszor tanúi lehetünk annak, hogy a fiatalok újra felfedezik Istent, a lelkiséget, spiritualitást. A legfontosabb kérdés, hogy ott vagyunk-e mellettük, megszólíthatóak vagyunk-e, tudunk-e hitelesen tanúságot tenni arról, mi a reménységünk alapja.

Törekedjünk tehát arra, hogy Jézus Krisztust közelebb engedjük a szívünkhöz, és Őt befogadva egyre inkább hasonlítsunk Hozzá, és valósítsuk meg a keresztény kultúrát. Hirdessük az evangéliumot először az életünkkel, és ha kell, beszéljünk is róla, utalt Szent Ferenc gondolatára a püspök atya.
Őseink átadták a hit örömét, de most rajtunk a sor. Figyeljünk Jézusra, és így a világban el fogunk igazodni, tudni fogjuk, mit kell cselekednünk, hogyan tudjuk teljesíteni hivatásunkat, megválaszolni a kérdést, mi a reménységünk alapja — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. .

A megemlékezésen imát mondott Szalay Kont református esperes. Közreműködött Csikos Sándor Jászai Mari-díjas színművész, Érdemes és Kiváló Művész és a Nyíregyházi Cantemus Kórus, vezényelt: Szabó Soma, karnagy.
Az ünnepség folytatásaként a szatmárcsekei református temetőben Kölcsey Ferenc síremlékét koszorúzták meg.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Barcza János

Az egyeki Szent Ferenc Karitász csoport tagjai 135 adag meleg étellel ajándékozták meg az egyházközség mintegy 100 családját 2019. január 18-án, a karitász ház udvarán. A karitatív szervezet csoportja gondolt a külterületeken élőkre is, akiknek otthonukba szállították az egyeki étterem dolgozói által elkészített, és előre becsomagolt ételt.

Öröm volt látni az emberek csillogó tekintetét, mosolyát, a boldog köszönömöt hallani. Akkor lett igazán rózsás a kedvünk, amikor egy kislány hálából egy virágot nyújtott át nekünk.
Az ételosztáshoz társult ezen a napon az előző hetekben meghirdetett, és még most is tartó lábbeli gyűjtés során kapott gyermek és felnőtt cipők, csizmák, papucsok, szandálok átadása a szükséget szenvedők számára. Így a megajándékozottak meleg étellel, meleg lábbelivel, és meleg szívvel térhettek otthonukba.

E nemes gesztust megelőzően a karitász csoport tagjai délután 3 órakor a Szent Fausztina lelki közösség körében — köztük, a helyi Szent János Katolikus Iskola diákjaival— az irgalmasság rózsafüzérét imádkozták el énekes formában.

„Ébredjen minden egyházközség arra a tudatra, hogy mindegyik Krisztus családja, s legyen gondja arra, hogy ne legyen abban a családban senki, aki éhezik, mialatt mások lakmároznak, senki, aki mezítelen, mialatt másnak fölös ruhája vagy lábbelije van. Közelebb kell jutnunk egymáshoz. Meg kell éreznünk mások baját úgy, hogy attól mi is szenvedjünk, és mások gondját úgy, hogy azt, mint a magunkét eloszlatni törekedjünk.” (Prohászka Ottokár)

Pappné Fekete Mónika
Egyek - Szent Ferenc Karitász csoport

Január 22. és 27. között a közép-amerikai Panamaváros ad otthont az ifjúsági világtalálkozónak (IVT). Magyarországról egy kisebb csapat, köztük egyházmegyénk hat fiatalja képviseli hazánkat a Katolikus Egyház legnagyobb ifjúsági rendezvényén. Budapesten viszont az itthon maradók is élménydús napot tölthetnek el január 26-án.

Magyar Sydney, HungaRio és Panama-nap – már hagyományosan csatlakozik a sorba a januári esemény is. Azt már megszokhattuk, hogy az európai IVT-kre többezres magyar csapat utazik, az öreg kontinensen kívüli helyszínekre viszont a nagy távolságok miatt kevesebbeknek adatik meg ez a lehetőség. Mivel a 2019-es IVT-t január 22. és 27. között rendezik Panamavárosban, ezúttal egy egynapos kísérőrendezvényen kapcsolódhatnak be a magyar fiatalok a Katolikus Egyház legnagyobb ifjúsági eseményébe. A január 26-án Budapesten az Elek Gyula Arénában megrendezendő Panama-nap szervezését a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottsága koordinálja.

A cél, hogy az IVT szellemiségében találkozzanak az egyházmegyék fiataljai, valamint közösségi élményekkel gazdagodjanak, és együtt imádkozzanak. Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a www.panamanap.hu  weboldalon lehet.
A fiatalokkal együtt ünnepelnek majd püspökeink is. A Panama-nap házigazdája Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök lesz, míg a katekézist Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita tartja majd. A nap végén pedig Veres András, az MKPK elnöke, a Győri Egyházmegye főpásztora lesz a szentmise főcelebránsa. Ráadásul a fiatalok nem csupán ezeken az eseményeken találkozhatnak velük, hanem a „Kérdezd a püspököt!” program keretében bárki beküldheti kérdését, amit a moderátor fog közvetíteni a püspököknek.

A Panama-napon ezen kívül is színes programok várnak a fiatalokra. A rengeteg zenés dicsőítés mellett tanúságtételek, imaest, játékok és természetesen egy kis panamai IVT is vár a résztvevőkre. A nap folyamán ugyanis többször is kapcsolják majd a közép-amerikai fővárost.
A Panama-nap mottója: „Íme itt vagyok!” Legyünk ott, és ünnepeljünk együtt az ország és a világ katolikus fiataljaival!

MKPK Ifjúsági Bizottsága
Forrás és fotó: MKPK

2019. január 19-én ünneplőbe öltözött a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területén fekvő Újszentmargita, és hívei örömmel várták Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök érkezését, hogy együtt adjanak hálát a település fennállásának 1010-ik évfordulóján.

A katolikus egyházhoz benépesülése óta szorosan kötődő, elsőként Antióchiai Szent Margit, majd a tatárjárást követően IV. Béla király szentéletű lánya, Árpád-házi Szent Margit oltalma alatt álló község — amely 1946-ig az Egri Káptalan legsikeresebb birtoka volt —, sok viszontagságot élt meg a több mint 1000 év alatt. Az önkormányzat egész éves programsorozata kezdődött el ezen a napon, amelyen a megyéspüspök mellett Dr. Tiba István országgyűlési képviselő, Csetneki Csaba, Újszentmargita polgármestere, az önkormányzat képviselő testületének tagjai, a környék településeinek vezetői, egyeki, tiszacsegei zarándokok és a helybéli lakosok szép számmal vettek részt.

Az ünnepi szentmisén Palánki Ferenc megyéspüspök az Istennek adott szívről, mint keresztény életprogramról beszélt. Hangsúlyozta, ma sokan nem mernek másokért élve elköteleződni, majd emlékeztetett Ferenc pápa — az elmúlt évben a fiatalokról szóló Püspöki Szinóduson elhangzott — gondolatára, amely szerint nem csak azt kell megkérdezni, hogy ki vagyok, hanem azt is, kiért, kikért vagyok a világban. Földi létünk egyszeri és nagy lehetősége, hogy másoknak szenteljük az életünket, mint ahogyan Árpád-házi Szent Margit is tette. Négy éves volt, amikor szülei – hogy viszontagságos időben megtett felajánlásukat teljesítsék – a veszprémi domonkos nővérekre bízták őt. Ma nehezen értjük meg ezt. A liberális világfelfogás nem találja meg ebben a szabadságot és az önmegvalósítást. Amikor később politikai okokból Margitot házasságra akarták rávenni, ő arra mondta ki igenjét, hogy továbbra is mások szolgálatáért fog élni, amit népéért, családjáért ajánl fel. Ebben az engesztelő lelkületben halt meg 28 évesen. Másokért élt, és 800 év múlva is ragyog a példája, hiszen a szentek nem azt várják, hogy ünnepeljük, hanem azt, hogy kövessük őket.

A szentmise végén Csetneki Csaba polgármester úr köszöntötte az ünneplőket, és megnyitotta a jubileumi évet. Hangsúlyozta, a község ezer szállal kötődik keresztény katolikus múltjához, illő tehát, hogy szentmise keretében kezdje el múltidéző emlékeit és értékeit megmutató, a hagyományokat felelevenítő programsorozatát. Újszentmargita önkormányzata ezzel a gondolatisággal tervezte meg a 2019-es év gazdag választékot nyújtó eseményeit, melyre minden érdeklődőt szeretettel hívnak és várnak. A polgármester megköszönte a települések közti jó kapcsolatokat, melynek szép példája, hogy a mai szentmisére Tiszagyulaháza polgármestere – utalva az 1010-es évfordulóra — 101 szálból készült virágkompozíciót ajánlott fel a templom oltára elé.

Dr. Tiba István köszönetet mondott azért, hogy Újszentmargita mindig is úgy tekintett rá — amióta az országgyűlésben képviseli a neki bizalmat szavazó települések érdekeit —, mint aki a község szülöttje. Ez a kapcsolat sok szép eredményt hozott az elmúlt években, s támogatásáról biztosította továbbra is a település lakóit.

Az ünnepi szentmisét követően a program Újszentmargita alkotóinak munkáit bemutató kiállítás megnyitójával és szeretet-vendégséggel folytatódott a helyi művelődési házban, alkalmat adva a kötetlen, baráti beszélgetésre.

Papp László plébános
Fotó: Papp Ágoston

Free Joomla templates by L.THEME