Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg Egyeken
„Otthont a Kisdednek” című pályázat során született pályamunkák kiállítására került sor 2019. decemb...
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József Gimnázium diákjai – Egyedi színházi műfajban közösségi problémát dolgoztak fel
A debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium önkéntes diákjai in...
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni adventi filmes délutánokon
A Debreceni Apolló Moziban – hasonlóan az év többi ünnepi alkalmaihoz – ingyenesen látogatható filmv...
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészség munkatársai hagyományteremtő céllal gyújtották ...
Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg Egyeken
Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg...
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József Gimnázium diákjai – Egyedi színházi műfajban közösségi problémát dolgoztak fel
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József...
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni adventi filmes délutánokon
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni...
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra...
Elemek szűrése dátum szerint: február 2019

Fabók Györgyné Ildikóval a Nemzeti Titkárság volt Világi Elnökével beszélgettünk az cursillóról. Négy éven keresztül országos vezetőként koordinálta ennek a lelkiségi mozgalomnak a munkáját. Az elmúlt huszonkilenc évben több egyházmegyében is azért dolgozott, hogy sikeres legyen a cursillo. Budapesti munkatársaival 1995 és 1999 között a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye Cursillós közössége alapjait rakták le.

Fabókné Ildikó neve fogalom a cusillóban. Mire kötelez téged ez a név?

Érdekes számomra ez a szó, amit velem kapcsolatban használsz: „fogalom” a nevem. Tény, hogy sokan ismernek. Van, aki csak a nevemet ismeri, van, aki a cursillóban végzett munkámat, és sokan vannak, akik a személyemet ismerik.
A nevem elsősorban arra kötelez, hogy egy nagyszerű férfitól kaptam 48 évvel ezelőtt, azóta is büszkén viselem a nevét. A keresztnevemet a szüleimtől kaptam, a jelentése „harcos nő”. Nincsenek véletlenek.
De a cursillóra visszatérve: sok évvel ezelőtt elköteleztem magam a cursillo lelkiségi mozgalom mellett, de nem a mozgalom volt az elsődleges, hanem Jézus! Nagyon mélyen érintett az a három nap, amikor a magam cursillóját végeztem. Azt éltem meg, hogy engem személyesen hív Jézus erre a speciális evangelizáló feladatra. Tehát, ez örök, amíg lehetőséget ad rá, addig az övé vagyok ebben a szolgálatban.

A cursillo előtti időszakodról mondanál néhány szót? Hogyan élted meg a hitedet?

Ahogy szokták mondani, bölcső keresztény vagyok. A háború után, 1947-ben születtem Budapesten, egy Erdélyből elmenekült család harmadik gyermekeként. A lerombolt városban, a nagy szegénység közepette vállaltak és felneveltek a szüleim! Ez hihetetlen jó start az én életemben! Együtt laktunk az apai nagyszüleinkkel, akik szüleimmel együtt csodás módon élték elénk, gyermekek elé a hitüket. A „hála Istennek” mondattal mindig ott volt a napjukban a köszönet, amikor kiengedtek minket az iskolába, keresztet rajzoltak a homlokunkra és azt mondták: „Jézus legyen veled!” Ahogy Nagyanyó a nekünk dagasztott kalácsot betolta a sütőbe, és azt mondta: „Istenem, segíts”, ezek a mondatok az ő kapcsolatukat mutatták Istennel, és azt tanultam tőlük, hogy az egész életüket átszövi az istenhit.
Persze, ezek a mondatok tőlem is napjában többször elhangoznak az én habitusom szerint, hiszen a hitben a felfedező utat nekem kellett megjárni. Jó, hogy volt minta, de az az ő vallásosságuk volt, az én vallásosságom kialakulásáért én felelek, és én dolgozom meg érte.
Kamasz koromban tán két éven keresztül én is untam misére járni, de nem kerültem el a templomot, nehogy megbántsam a szüleimet, hanem eljártam minden vasárnap, csak épp nem történt ott bennem semmi a szentmise alatt. Amíg egyszer az áldozáskor a kántor elkezdte játszani az „Uram, nem vagyok én méltó” kezdetű éneket, ami teljesen megrázott, elmentem gyónni, a bűnbánatom és a feloldozás az Úristen végtelen szeretetét és kedves mosolyát adta nekem. Milyen régen tudhatta már Ő, hogy ez a 16 éves lázadó kamasz lány végre újra igent mond neki. Jó keresztény közösségem volt ifjú lány koromban. Nem is szerette ezt az akkori hatalom.
Amikor megismertem Gyurit, ő pont a fent emlegetett Városmajori templomban, egy déli misén – nem is tudtam, hogy ott van – az áldozás alatti csodálatos hegedűszó kapcsán döntötte el véglegesen, hogy én leszek a felesége. Nagyon hamar összeházasodtuk, és első perctől kezdve hárman voltunk ebben a gyönyörű kapcsolatban. A lakótelepen, ahová nyolc évvel az esküvőnk után költöztünk, akkor már két gyermekkel, hamarosan találtunk egy házas közösséget, akikkel nagyon szép éveket töltöttünk el. Igyekeztünk segíteni egymást, osztoztunk a bajainkban és az örömeinkben, építettük egymást és a hitünket. Hosszú évekig Kerényi Lajos atya volt a plébánosunk, akit én már 1957 óta ismertem. Sokat segítettünk neki az általa létrehozott közösséggel együtt.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a cursillóval?

Már meg volt mind a három fiúnk, amikor egy látogatása alkalmával Gitta néni, aki nekem általános iskolás koromban a magyar tanárnőm volt, elmesélte, hogy nemrég jött haza Bécsből, ahol volt egy lelkigyakorlatféle képzésen. Ennek Cursillo a neve, és hamarosan Magyarországon is lesz ilyen alkalom. Rátok gondoltam, hogy ehhez csatlakoznotok kell! –mondta. Ismerlek titeket, tudom, hogy akartok tenni az Istenért!
Így is lett, 1990 februárjában először én, aztán Gyuri mentünk el egy-egy hétvégére Iszkaszentgyörgyre. Gyurival együtt a legnagyobb fiúnk, Dávid is elment. Gyakorlatilag ez volt a mindent eldöntő pillanat.
Én a szombaton este elhangzó „Vezetők” beszéd alatt jöttem rá, hogy mit is akar tőlem/tőlünk Krisztus, ezen a lelkiségen keresztül. Akkor én, ott a Szent Margit asztalban felajánlottam magam az Úr Istennek a mozgalom számára. Övé vagyok cursillo ügyben, ha elfogadja. Ez 29 évvel ezelőtt történt.
Úgy tűnik, elfogadta, de majd, ha alkalmam lesz rá, szeretnék Vele erről beszélgetni.

Az ország több egyházmegyéjében segítettél a cursillo mozgalom kialakításában. Életképes munkatársi gárdákat hoztatok létre. Országon belül és azon túl is dolgoztál. Honnan van ehhez a késztetés? Az erő, család és munka mellett?

Úgy alakult, hogy az előbb említett felajánlás után egy év telt el a hallgatással. Jártam közösségbe, kiscsoportba, és készültem. Minden cursillóval kapcsolatos irodalmat elolvastam, amit magyarul meg lehetett akkor szerezni.
1989-ben volt az első cursillo hétvége férfiak és nők számára. Itt volt a rendszerváltozás. Végre fellélegeztünk, lehetett nyíltan vállalni a vallásunkat, nem csak azoknak, akik végig a kommunizmus ideje alatt is templomba járó, elkötelezett keresztények voltak. Nagy űrt töltött be akkor a cursillo az induló hitélet terén. Nagyszerű, elkötelezett keresztényekkel együtt kezdtük az úttörő munkát. Olyan volt ez, mint az áradás, végre megszólalhatunk, és megszólíthatunk embereket: gyertek közénk! Mindegyikünket szeret az Isten, kellünk neki, ránk bízta az Egyházat, a saját küldetését, ebben lehetünk a munkatársai!
Ezeket a gondolatokat mindannyian lelkesen vallottuk, Krisztus késztetett bennünket arra, hogy induljunk, tegyünk! De maga a közösség, amelyben hihetetlenül mély barátságok szövődtek, adott erőt a munkához. Hála Istennek, a mai napig megmaradtunk egymásnak Voltak nehéz pillanataink is. A kezdeti időszakban én nem jártam el dolgozni, otthon voltam a háztartással, a három fiúnkkal, és szinte végig, éjszakánként dolgoztam. Vállaltam műszaki rajzolást egyetemisták diplomatervéhez, rajzoltam a Műegyetem Ábrázoló Geometria tanszékének, feliratoztam képregényeket, stb. Valamennyi pénzt kellett keresni a férjem fizetése mellé. Megjegyzem, a cursillónk elvégzése után pár hónappal veszítettük el mind a ketten a munkánkat. Az is érdekes és hitünket próbáló idő volt. Három gyermek, fűtésszámla, gázszámla, kinőtt cipő, nem sorolom. De csodás időszak volt, szerettem a családomnak és a férjem szerelmének élni! Boldogok voltunk akkor is.
Először Erdélybe vittük el a cursillót. Sok éven keresztül jártam/jártunk oda. Elindultunk nyaralni a családdal a rokonokhoz. Egyik hétvégén én dolgoztam, Gyuri kirándult a gyermekekkel, másik hétvégén fordítva. De jártunk év közben is. Igyekeztünk úgy beosztani a feladatokat, hogy amennyire rajtunk múlik, ne szenvedjen csorbát a család. Persze, volt, hogy a fiúk tiltakoztak, mert hét közben is minden kedden közösségbe mentünk a Mária utcába a jezsuitákhoz, sok éven keresztül a vezetőségnek is tagjai voltunk, hol együtt, hol külön. Sok munkatársképzőt csináltunk, ha lehetett, oda együtt mentünk, élveztünk közösen dolgozni.
És rendszeresen jártunk lelkigyakorlatra. A táplálékot a sok munkához onnan kaptuk. A szemlélődő imából a mai napig merítek.
Én voltam a női ág meghonosítója, mint rektor Erdélyben, Egerben, a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyében, Máriapócson a görög testvéreinknél, majd a Kalocsa–Kecskeméti és a Szeged–Csanádi Egyházmegyében.
Fantasztikus volt tapasztalni a közösségek megszületését, a csodás elhatározásokat, amelyekkel egy-egy ember közelebb került Istenhez. Sokan csatlakoztak, papok és civilek egyaránt.
Sajnos ma már van olyan egyházmegye is, ahol vagy személyes problémák, vagy eltökéltség hiányában egyelőre akadozik a munka. De hiszem, hogy az „első szerelem”, amit megéltünk oly sokan a cursillóval kapcsolatban, nem lobban el hirtelen, lesz újraépítkezés ezeken a helyeken is.

1995 és 1999 között a lelkiség elindítója voltál a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyei Cursillo közösségének is. Az emlékeidben hogy él ez az időszak?

Nagyon elfogult vagyok veletek kapcsolatban! Annyi szeretetet kaptam tőletek, hogy talán soha nem tudom viszonozni azt.
P. Beőthy Tamás SJ atya hatalmas lendülettel járta az országot, és lelkesítette a papokat a cursillo lelkiség mellett. Az az egyik gyönyörűsége a cursillónak, hogy az egyházmegyék, plébániák a pasztorális tervükbe építve használhatják módszerét.
Nyíregyházán megtalált egy fiatal papot, Felföldi László atyát, aki nyolc munkatársával együtt feljött Leányfalura egy hétvégére, és ezután egy csodás, elkötelezett építkezést indított el. Utánuk eljöttek asszonyok is egy felkészítő hétvégére. Ezután megkérték a mi titkárságunkat, hogy segítsünk nekik az elindulásnál.
Így kerültem a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyébe. Szinte minden hónapban egy szombati napot ott töltöttem, felkészültünk a hétvégére. Először vittem Budapestről néhány munkatársat magammal, de ahogy haladtunk előre az időben, hamarosan minden munkatárs közületek való volt. Közben alkalmas asszonyt kerestünk rektornak, akivel mint munkatárs is dolgoztam együtt, amíg remekül elsajátította, és a saját ízét is hozzátette a lelkiséghez. Ő Szekrényesné Gabi. Remek barátságot kötöttünk, pár éve hosszú kihagyás után újra találkoztunk, ott folytattuk, ahol abba hagytuk!
És láttam, ahogy egy idős és egy fiatal atya – BeöthyTamás és Felföldi László atyák – milyen fantasztikus harmóniában vezettek egy-egy hétvégét. Ez nagyon szép tapasztalás, emlék a számomra! Példás volt a figyelmük, a segítő készségük, támasz voltuk egymás számára.
És nagyon elfogultan, ide idézek egy beírást az egyik imakönyvemből: „Tudod a Cursillóban fiadnak érzem magam, ezért is ragaszkodom annyira hozzád” – aláírás, nevelt pap fiad.
Ez nagy erőt adott nekem akkor is, sokszor idézem emlékembe, amikor, mondjuk, támadás ér, vagy valami nehézség adódik a cursillóban.
Pár héttel ezelőtt a munkahelyemen találkoztam Laci atyával, aki hangosan, ezzel a mondattal mutatott be több ott lévő ismerősének: Köszönöm!

A 1999-es munkatársképzővel lezárult egyházmegyénkben a felkészítés. Négy évedbe telt az alapok lerakása. Azt követően engedted el az itteniek kezét. A mai napig is fél szemed rajtunk van. A pontosság, a precízség, a gondoskodás, az odafigyelés minden élethelyzetben jellemző rád?

Az ötödik évben csináltunk egy munkatársképzőt, aminek a végén László atya elköszönt tőlünk. Gilyén Elemér lett az utódja, aki akkor a férfiágat vezette.
Nagyon logikus volt László atya döntése. Tudta, hogy nem szabad egy személyre építeni egy mozgalmat, munkát, bármit. Életképes lett a munkatársi gárda – mondta –, innen kezdve önállóak kell, hogy legyetek, és nektek kell a magatok harcát megvívni, kialakítani a stílust, létrehozni a közösségeket, apostoli munkát találni, stb.

Az a helyzet, hogy azért bizonyos szempontból poroszos nevelést kaptam. Dicséret legtöbbször az elvégzett munkáért járt. Ez természetesen sok mindent meghatároz az életemben. Nagyon szeretem a rendet magam körül, kívül is, és belül is. Szeretem pontosan elvégezni a munkámat, de ne gondold, hogy ezt hiba nélkül hajtom végre. Szó sincs róla! De ha egyszer beleálltam valamibe, úgy érzem, hogy az egy kicsit az enyém, benne vagyok, érdekel továbbra is a hogyan tovább. Bevallom, megfordult bennem az a gondolat, hogy ezekbe az egyházmegyékbe elmennék megnézni hol tartanak, mi az, amivel küzdenek, mik az eredmények, vagy megtorpanások.
Van, ahová visszahívnak munkatársképzőt tartani, vagy vázlatot értelmezni, sokan elküldik még most is a beszédeiket véleményezésre és javításra. Ezeket soha nem én kezdeményezem.

Beöthy Tamás atyával többször dolgoztál, hogyan hatott rád az ő személyisége?

Ha csak azt mondom, hogy Tamás atya fantasztikus ember volt, keveset mondok.
Elsősorban a figyelmét köszönhetem neki. Olyan különleges módon figyelt rám, hogy az bátorított, felemelt, helyes önismeretre sarkallt. Mindig elmondta, hogy mi az, amit nagyon szeret a munkámban. Én is minden alkalommal elmondtam, mi fogott meg engem az ő beszédeiben.
Szerette a könnyeimet. Ez azért fontos, mert amikor a tanúságtételeimben valami nehéz életeseményemről beszéltem, sokszor folytak a könnyeim, ezek zavartak. Egyszer azt mondta nekem, hogy fogadd el, ez Isten ajándéka! Ja, akkor más!
Sok szemlélődő imagyakorlatot végeztem vele, ez egyik nagy ajándéka az életemnek, Isten kapcsolatom nagy alakítója. Azzal együtt, hogy sokszor nehéz perceket is okozott, amikor sivatagi szárazságban voltam/vagyok.
De nagyon szerettem, amikor Tamás atya tanított! Első években, amikor már itthon volt, és vezette a munkánkat, minden felkészülésre eljárt, és magyarázta nekünk, hogy kell feldolgozni a vázlat adta anyagot. Kritikus volt. Kendőzetlenül megmondta, ami nem jó, teológiailag helytelen, stb. Persze, azt is megmondta, ami nagyon tetszett neki, remekül tudta bíztatni az embert. Sokat tanultam tőle, de mindannyian, akik akkor munkatársai voltunk, nagyon sokat köszönhetünk neki. Sajnos, ma már nincs ilyen karizmatikus pap a közösségünkben.

Fabók György, a szeretett férjed, családapa, barát, cursillista testvér, munkatárs, rektor, együtt dolgoztatok a mozgalomban. Figyelmes, szerető társad volt Gyuri. Hogyan tudod tovább vinni, folytatni az ő elkötelezett cursillós munkáját?

Ez egy fájdalmas, de érdekes kérdés. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni is. Értettük egymást, egyformán voltunk tüzesen elkötelezve a cursillóban. Mindannyiszor, ha új beszédet írtam, vagy újra írtam egy régi témát, mindig felolvastam neki, kértem az észrevételeit. Nagy szeretettel mondta el, amit nem tartott jónak, és remekül bíztatott, hogy jó, ahogy mondom! Minden alkalommal hatalmasakat nevettünk, és a végén már nem csak a beszéddel foglalkoztunk, hanem beszéltünk az érzéseinkről, a hitünkről, a gondjainkról, mi a helyzet a fiúkkal, az unokákkal! Szóval az életről, mindarról, ami fontos volt nekünk. Sok mindent tanultunk együtt a teológiából. Az életünkből vettük a bizonyosságot, és mindannyiszor kerestük és megtaláltuk a dolgok értelmét, gyakorlatilag Istent fedeztük fel mindenben, mindenhol. A leginkább az volt a fontos, hogy amikor megengedte nekünk, hogy valami nagyon rossz történjen az életünkben, mindig kerestük és legtöbbször megtaláltuk, mit mond ez nekünk, hol kell igazítani az életünkön, hogy erősebb legyen a kötelékünk Istennel és egymással.
Persze nagy űr maradt utána az életemben. Nagyszerű fiaink vannak, de ők a gyermekeink, és nem társak az életemben!
Ma a munkatársképzőben használunk egy „Összefüggések” anyagot, amit Gyuri életének utolsó hónapjában kezdtünk el összeállítani. Később már egyedül írtam meg ezt az anyagot, de írás közben sokszor hallottam a hangját, hogyan fogalmazna ő. Hiszen oly sokszor beszélgettünk erről, ott volt végig a munkámban.
Ezt nagyon sokan nem tudják, de nem baj. Minden tudás, ami még bennem van, a közösséget kell, hogy szolgálja!
Sokszor mondom neki, hogy most kellene nekem jó ötletet adnod, vagy csak segíts jól megfogalmazni valamit.
Persze, ez nem csak a cursillós munkámban van így!

A cursillo az életed része, ebben a közösségben meghatározó személy vagy. A cursillóért dolgozol. Amikor megválasztottak a Nemzeti Titkárság Világi Elnöknek, ezt munkád gyümölcsének tekintetted? A mozgalomban a választások után milyen megbízatásokat vállalsz majd?

Érdekes ez a kérdésed. Az Isten mosolyának fogtam fel akkor is, és most is. Tudom, hogy akkor, négy évvel ezelőtt miért választottak meg. Ebben a feladatkörben is az alapokat kellett letenni. Bizonyára lehet ezt is jobban csinálni, többet szolgálni. Nekem ez volt az utam.
Nem gyümölcsnek, inkább következménynek tartom. Mélységesen elfogadom és bennem él, hogy Isten az aratás ura! Mindent tud! Talán majd erről is beszélgethetek vele egyszer, és annak gyönyörű fénye lesz!
Hála Istennek, nem maradok feladat nélkül. Az Európa Ultreyát Magyarország rendezheti meg 2020-ban, ami nagy megtiszteltetés. Ennek a főszervezője lehetek. Nagyon élvezem, szeretem kitalálni, mit, hogy és kivel fogunk megcsinálni. Különös alkalom lesz ez, mert az Eucharisztikus Kongresszus idejében 2020. szeptember 19-én a Szent István Bazilikában lesz a találkozó, és az előtte való napra még egy extra programot is beiktatunk, hogy a közösség szeretetében és örömében osztozzunk.
Büszkén írom, hogy egyedül a Cursillo Lelkiség jelenik meg a Kongresszus programjában!
Ebben az évben a mi egyházmegyénk megünnepli, hogy 30 éve érkezett hozzánk a cursillo mozgalom. Három napos ünnepséget rendezünk, hogy minél több testvérünk részese lehessen ennek az alkalomnak. Ennek szervezésével is megbízott a vezetőség.
De élem a cursillista legfontosabb utóéletét.
Van kiscsoportom a kezdetektől fogva. Két hetenként találkozunk.
Az én plébániámon minden hónap utolsó péntekére szervezek egy ultreyát, most az „Apostolság” témát járjuk körül. Sok feladatunk van.
Minden hónap harmadik csütörtökén Vezetők Iskolája van, ott is jelen vagyok.

Az elmúlt 29 év alatt van olyan számodra fontos és kedves élményed, amit szívesen megosztanál másokkal?

Amikor Erdélyben jártunk, volt olyan, hogy annyi jelölt érkezett váratlanul, hogy ki kellett mennünk Tusnádfalu határába, és szalmazsákokat kellett tömjünk, hogy legyen hová lefeküdniük az asszonyoknak.
Vagy télen, amikor a nekünk mosakodásra bekészített vödör hidegvíz teteje befagyott, úgy törtük fel, és nagy sikongatások és nevetések között mosakodtunk.
De sok imakönyvi beírás tanúskodik arról, hogy az asztalmunkában, vagy a folyosói munkában tudtam úgy segíteni valakinek, hogy az magára talált, meglátta a megoldásokat a nehézségeire, újra építette az Isten kapcsolatát.
Emlékszem arra, hány esetben volt, hogy vidéki munkáról hazafelé jőve a névcédulámmal a nyakamban szálltam fel a vonatra. Csodálkoztam, miért néznek rám furcsán az emberek!
Egy alaklommal Egerben voltam rektor, és sok év után egy radikális életfelajánlást tettem az Úristennek. Hazafelé autózva nagy dalolások és nevetések között adtam hálát Istennek.

A NEK Titkárságán dolgozol most, Ildikó. Milyen terveid vannak a közeljövőben?

Az a helyzet, hogy épületgépész mérnök vagyok, tehát a NEK Titkársági épületnek vagyok a műszaki vezetője. Nincs részem az operatív munkában. Nagyszerű, szerető kollégáim vannak. Derűsen, tele reménnyel dolgozunk. Most, hogy az Európa Ultreya a Kongresszus idején lesz, több mindenre van rálátásom, hiszen a mi programunk is alkotó része ennek a nagyszerű eseménynek, nekem is az ott kapott instrukciók szerint kell szerveznem a mi előkészítő munkánkat.
Idén 54. éve dolgozom, még hátra van kb. kettő, amíg leszámolunk, átadjuk az épületet, stb.
Ha az Úristen megengedi, és megérem ezt az időt, jobban leszek „Nagyanyó”, mint eddig.
Jelen pillanatban hét unokánk van, 2 és 20 éves kor között. Unatkozni talán nem fogok.
De a cursillót nem hagyom, hiszen most is élem a negyedik örök napot!

Köszönöm mindazt, ami mögöttem van, és kérem az Úristen segítségét ahhoz, ami még előttem van!

De colores!

Isten gazdag áldását, jó egészséget, tartalmas, békében, nyugalomban, szeretetben eltöltött hosszú életet kívánunk Ildikónak!

Zsirosné Seres Judit

Pócspetriben február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megemlékezést tartottak egyházi és közjogi méltóságok részvételével. Az eseményen Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is részt vett, szentmisét mutatott be a 70 évvel ezelőtti megtorlásban keresztény hitükért életüket áldozó és megaláztatásokat elszenvedő emberekért, köztük a börtönbüntetésre ítélt Asztalos János, Pócspetri akkori plébánosáért és Királyfalvi Miklós aljegyzőért, akit az események után 3 napon belül kivégeztek.

A megemlékezésen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, Szocska Ábel görögkatolikus nyíregyházi megyéspüspök, dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Tamás György, Pócspetri polgármestere, P. Szenes István SFV, Pócspetri plébánosa, az egyházközségben szolgáló Vianney testvérek tagjai, a Nagykállói esperesi kerület papjai és más világi, közjogi méltóságok.

A megemlékezés a máriapócsi Árpád-kori Szeplőtelen Fogantatás-templom előtti téren kezdődött, ahol a vendégek koszorút helyeztek el a Mindszenty József bíborost ábrázoló szobor előtt, ezután Erdő Péter Mindszenty boldoggá avatásáért imádkozott a templomban.

Pócspetri lakosai generációkon keresztül hordozták a 70 évvel ezelőtti események utáni megtorlás, kínzások, halálbüntetés, ellehetetlenítés keresztjét. A hétfő délutáni megemlékező szentmisén több százan vettek részt, mint ahogyan 1948 június 3-án is egyként tettek tanúságot hitük mellett, amikor nem értettek egyet a katolikus iskola államosításával. Bátor helytállásuk következményeként a kicsiny szabolcsi települést a kommunista hatalom igazságtalanul megbélyegezte, rendőrgyilkos faluként írta be a történelembe, mígnem a rendszerváltás utáni perújrafelvételnek köszönhetően rehabilitálták a falut. E változás nehezen ment át a köztudatba, ezt erősítette 70 év után, 2017-ben Királyfalvi Miklós újratemetése is. Mint mondják, bíboros még nem járt a faluban. Erdő Péter jelenléte ezen a megemlékezésen Pócspetri lakosai számára elégtételt jelent.

„Mi úgy érezzük, hogy most, amikor Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek tiszteletreméltó Mindszenty József hercegprímás harmadik utódja, 70 év után látogatásával megtiszteli a székhelyétől távol lévő kis községünket – ahol még sohasem járt az ország első főpapja –, akkor nemcsak Pócspetrinek fejezi ki tiszteletét és elismerését, hanem egész magyar népünknek, a 45 éven át hitéért vállalt minden szenvedésért. A keresztény hitük miatt hátrányt szenvedők, a hittanbeíratások megalázó törvénytelenségeiben kigúnyolt szülők, a hitük miatt felvételt nem nyerő fiatalok, a hitükért lenézettek és megkínzottak ezrei nyertek elégtételt” – köszöntötte Holp György, a pócspetri római katolikus-templom gondnoka a település nevében a bíborost az ünnepi szentmise elején.
Erdő Péter köszönettel fogadta az őszinte szavakat, és kérte a híveket, hogy tekintsenek rá a hitükre és Jézus Krisztusra, akiért 70 évvel ezelőtt a településen emberek adták életüket és szabadságukat.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük:

1. A most felolvasott evangéliumi szakasz Szent Márk elbeszélésében közvetlenül Krisztus színeváltozásának csodája után következik. Az imént hallott esemény is azt mutatja meg, hogy Jézus a Megváltó, ő az a szabadító, akit hittel kell fogadnunk.
Az ördögtől megszállott gyermek tüneteinek leírására ma sokan azt mondanák, hogy beteg lehetett, talán epilepsziás. Annyi bizonyos, hogy Jézus tanítványai nem tudták meggyógyítani. Jézus azonban itt is megmutatja, hogy belőle erő sugárzik. Ő nem egyszerűen emberi eszközökkel igyekszik segíteni. Így kiált fel: „Ó, te hitetlen nemzedék, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket?” (Mk 9,19). Ebben a felkiáltásban már ott rejlik a válasz a tanítványok szorongó kérdésére, hogy ők miért nem tudták a beteget meggyógyítani. Még a fiú apja is bizonytalanul, kishitűen fordul Jézushoz: „Ha tehetsz valamit, segíts rajtunk!” Jézus azonban megérzi ebben az emberben a hit csíráját. És valóban, az apa kérleli: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!” Tehát nem csupán emberi eszközökben bízik, hanem Isten segítségét kéri. Mikor pedig Jézus a beteget meggyógyítja, tanítványainak is elárulja, hogy itt isteni erő működik, hiszen a böjt és az imádság emberi eszközök arra, hogy Isten segítségét kérjük.

2. „Minden lehetséges annak, aki hisz” – mondja Jézus. Isten az, aki minden helyzetben képes az emberen segíteni. Azt azonban, hogy hogyan teljesíti be szabadító művét, mi emberek előre nem tudhatjuk. Tavaly volt 70 éve, hogy itt, Pócspetriben a hívők megdöbbenéssel és felháborodással értesültek arról, hogy államosítani akarják az egyházi iskolát. Asztalos János volt akkor a plébános. A hívek tiltakozó nagygyűlést tartottak. Lehet, hogy volt, aki úgy gondolta, majd ez a tiltakozás meghatja a budapesti kormányzatot, esetleg elállnak szándékuktól, vagy jobban figyelembe veszik az emberek kívánságát. Ha csak a hivatalos szólamokra figyeltek, gondolhatták is ezt, hiszen mindig a nép akaratáról, a nép hatalmáról, a dolgozók érdekéről szólt a propaganda. Azután persze eldördült egy lövés egy rendőr fegyveréből. Ezt követően a rendőr meghalt. Több se kellett a hatóságoknak, gyanúsított lett az egész falu. Márpedig az akkori törvénytelenségek légkörében rövid volt az út a gyanúsítás és az elítélés között. A szabályos bizonyítás és a törvényes védekezés nagyon sokszor lehetetlen volt. A koncepciós perekben előre fogalmazták meg, hogy kit miért és milyen súlyosan kell elítélni. Az emberekből pedig kínzással és fenyegetéssel csikarták ki a vallomásokat az előre elképzelt forgatókönyv szerint. 1948 végén már Mindszenty bíborost is letartóztatták. Ebben a légkörben született a halálos ítélet Királyfalvi Miklós ellen. Asztalos Jánost életfogytiglani börtönre ítélték, ahonnan 1956-ban szabadult. A sors tragikus fintora, hogy az egész eljárást személyesen Rajk László és Kádár János felügyelte. Nem sokkal később Rajk László maga is koncepciós per áldozata lett, de Kádár János is börtönbe került.
Az isteni szabadítás műve néha hosszútávon válik világossá. 1990-ig kellett várni, amíg a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte a régi ítéletet. 1993-ban valamennyi érintett személyt rehabilitálták. Mindez pedig még csak az emberi igazságszolgáltatás. Királyfalvi Miklóst 2017-ben temették újra. Fokozatosan tudatosult a társadalomban a régi események hiteles, igaz története.
Mindezt azonban nem pusztán emberi szemmel nézzük. Isten ritkán avatkozik be feltűnő csodákkal a történelembe. De ellenállhatatlanul, szuverén úrként, valódi gazdaként teljesíti be művét az emberi cselekvések útján. Mert a történelem mindig két szálon fut: van az emberinek, profánnak látszó felszín, a mélyben pedig ott működik a mindent kormányzó isteni gondviselés. Talán ennek a gondviselésnek a különös üzenete, hogy innen, Pócspetriből a per utáni évtizedekben számos papi hivatás indult. Mintha a 70 évvel ezelőtti nemzedék szenvedései és kiállása a katolikus nevelésért titokzatos módon meghozta volna a maga gyümölcsét. Mindszenty bíboros úrról is sokáig és sok mindent híreszteltek. 44 évvel a halála után most kerülhetett sor arra, hogy a Szentatya megerősítse a határozatot hősies erényeinek elismeréséről. Mostantól kezdve tehát a tiszteletreméltó címmel illetjük őt, hűségét pedig példaképnek tekintjük. Bár az ő személye volt a legismertebb a hitükért szenvedést vállaló bátor magyar katolikusok közül, de tudjuk, hogy személye jelképpé is magasodott. Mindazoknak a szimbóluma ő, akik hitük, meggyőződésük, emberségük bátor vállalása miatt kínzást, börtönt, megaláztatást szenvedtek, sőt feláldozták az életüket is. Hosszú a sora azoknak a vértanúknak és hitvallóknak, akiket a XX. század tanúságtevői közül már a boldogok sorába iktattak itt, a Kárpát-medencében. Az ő szenvedésük ma is lelki segítség népeink számára.

3. Napjainkban is két szálon fut a történelem. A felszínen tisztességes, vagy akár téves, önhitt vagy rosszindulatú, nagylelkű vagy önző emberi törekvések működnek az események sodrában. A mélyben pedig halad előre egy isteni terv, amely nem zárja ki az emberi szenvedést és a tragédiákat, de örök és teljes igazságot szolgáltat. Mert az életünk túllép az időn és a téren, mert a földi élet megpróbáltatásai eltörpülnek az örök boldogság végső igazsága mellett.
Jézus tanítványai sem tudtak meggyógyítani minden betegséget. Ma sem tudjuk a világ minden baját orvosolni. De ha Krisztus követői vagyunk, akkor ne csupán a magunk erejében bízzunk, hanem fedezzük fel az imádságot és a böjtöt! Érezzük át, hogy szükségünk van Isten segítségére egyéni és közösségi életünkben.
Az ő áldását kérjük Pócspetri egész közösségére, hazánkra és az egész emberiségre. Ámen.

A szentmise után az emlékezés virágait helyezték el Asztalos János plébános emléktábláján, majd a résztvevőkl énekelve átvonultak a KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskolába, ahol további beszédekkel, köszöntőkkel és a település fiataljainak előadásával folytatódott a megemlékezés.

Tamás György, Pócspetri polgármestere köszöntő beszédében többek között azt hangsúlyozta, Pócspetrit az 1948. június 3-i véres események és az azt követő szigorú büntetés beírta a történelembe. Az egész falu szenvedett, mert a megtorlásban szinte minden család érintett volt. A településen ma is többségében szorgalmas, katolikus vallású emberek élnek, akik minden évben emlékeznek, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát.

Kásler Miklós miniszter elmondta, a kommunista diktatúra a lelkünket, hitünket, kultúránkat, az egyházat, vagyis a lényegünket akarta megsemmisíteni. Szent István felajánlásával Mária országa vagyunk, amely életünket, történelmünket, identitásunkat határozza meg. Az idők során mindig voltak mártírjaink, akik hitükért életüket áldozták. Nem lehet eltántorítani azokat, akik hisznek és remélnek a szeretetben. Mindent el lehet hallgattatni, de az érzéseink és a hit mindig is jelen lesz az életünkben. Magyarország az elmúlt években már visszanyerte gazdasági, politikai szuverenitásának jelentős részét. Ma abban a korszakban élünk, amikor a hitünket, meggyőződésünket, a tettvágyunkat kell vissza nyerni, hogy az ezer év szellemében élhessünk tovább. Majd a miniszter hozzátette, Pócspetriben a történelmi, spirituális elégtétel megtörtént, hiszen az áldozatról, Királyfalvi Miklós segédjegyzőről iskolát neveztek el, és az Egyház Mindszenty József bíboros boldoggá avatása előtt áll.
További köszöntő gondolatokat mondott: dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő és Román István kormánymegbízott.

P. Szenes István SFV, Pócspetri jelenlegi plébánosa kiemelten fontosnak tartja elődjének, Asztalos János plébános emlékének az ápolását, a történelmi hűség fényében. 70 éven keresztül élt az emberek tudatában az a hamis vád, hogy a 48-as pócspetri események kirobbanásáért a pap volt a felelős, mert szembeszállt az államhatalommal.

Asztalos János plébános, kanonok, pápai káplán, 1945-ben lett Pócspetri plébánosa. Három évig szolgált a faluban. 1948-ban a kommunista hatalom vallásüldözésének egyik eleme volt az egyházi iskolák államosítása, és már akkor elkezdték üldözni a kommunista párt és az államosítás ellen tiltakozó Mindszenty József hercegprímást. Pócspetriben június 3-án, Asztalos János plébános kezdeményezésére nagygyűlésen tiltakoztak a hívők az iskola államosítása ellen. A kivezényelt két rendőr egyikének kezében elsült a kibiztosított fegyver, és saját testébe fúródott. A környékbeli rendőrök megérkezése után a tüntetés általános lövöldözéssé fajult. Alig nyolc nappal a véres események után koncepciós perben a budapesti statáriális bíróság Asztalos János atyát mint felbujtót, és Királyfalvi Miklóst, a falu jegyzőjét halálra ítélte. Az utóbbin a halálos ítéletet végre is hajtották, míg a plébános ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták. Nyolc évet ült börtönben, a legkegyetlenebb kínzásoknak vetették alá, és egyszerre szabadult Mindszenty Józseffel.
Királyfalvi Miklós a végtisztességet csak 2017-ben kapta meg. Az 1948-as események jelentősége miatt a kormány a Pócspetri Polgármesteri Hivatal épületét (egykori Irinyi-kúria) történelmi emlékhellyé nyilvánította.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Bartók Világverseny első helyezése után az Artisjus Junior-díjat (Az év junior komolyzenei alkotója) is elnyerte Dobos Dániel, a Zeneakadémia II. éves zeneszerzés mesterszakos hallgatója, a debreceni Szent Anna-székesegyház karnagyának, Dobos Mihálynak legidősebb fia.

A díjnyertes zongoradarab, a Drumul Dracului hamarosan megjelenik az UMP Editio Musica Budapestnél.

Dobos Dániel terveiről így vall: „Nagyon érdekel a Kárpát-medencei népek népzenéje, ez elsődleges ihletforrás is számomra. Jó volna meghonosítani kifejezetten népi hangszereket a mai 21. századi szóló- és kamarairodalomban. Ezek mellett az elkövetkező tíz-húsz évre célul tűztem ki magamnak a magyar egyházzene, a valódi, szakrális tartalmú egyházzene újragondolását és kibontakoztatását.”

A díjhoz és a díjazott szép sikereihez ezennel kifejezzük elismerésünket. Isten áldása tegye gazdaggá nemes törekvéseit!

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Prof. dr. Kásler Miklós, emberi erőforrások minisztere kezdeményezésére Debrecen egészen sajátságos összefogással készül Ferenc pápa 2019. június 1-jei csíksomlyói látogatására. Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Debreceni Egyetem, a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, a Hajdúdorogi Főegyházmegye, és a Kaposvári Egyházmegye együttműködésében Szent László megbékélésre felszólító és a Kárpát-medence népeit egységbe szólító virágkocsit készít.
Az összefogásról szóló sajtótájékoztatót Debrecenben, a Református Hittudományi Egyetemen tartották.

Elsőként Dénes Zoltán plébános, etnográfus szólalt fel, ő volt az, aki a sajátságos összefogást megálmodta, és akinek elképzelését Kásler miniszter úr felkarolta. Az ötletgazda elmondta: Debrecenben egyszer már áthaladt egy kocsi, amelyik Szent László testét vitte Somogyvárról - szándéka szerint- végső nyughelyére a váradi Szűz Mária-székesegyházba. Ezt az ősi eseményt újítják meg a zarándokúttal: Somogyvárról Debrecenbe, onnan Nagyváradra, majd Csíksomlyón a pápai szentmise lesz a cél.
Útközben szalagokkal, zászlókkal, üzenetekkel lehet díszíteni a kocsit.

A megkeresésre Debrecen azonnal igent mondott – kezdte felszólalását Papp László polgármester – hiszen Debrecen neve nem csak a virágkarnevállal fonódott össze, hanem fontos városstratégiai törekvésként a határon túli magyarság ügyével is.

„Az elmúlt években is számos olyan kezdeményezése volt a városnak, ami ezt a törekvést segítette, akár Kárpátaljáról, Partiumról, Erdélyről beszélünk. Debrecennek fontos szerepe volt a 2017-es Szent László-emlékév nagyváradi megemlékezéseiben, jelen volt a megemlékezésekben, eseményekben.” – emlékeztetett a polgármester, majd hozzátette: ezért is megtisztelő a felkérés, hiszen a kezdeményezés lehetőséget ad arra, hogy az erdélyi magyarság számára rendkívül kiemelkedő jelentőségű eseménynek Debrecen is résztvevője lehessen. „Így el tudjuk vinni azt az üzenetet, hogy az anyaország felelősséget érez, felelősséget vállal a határon túli magyarságért, annak erősítéséért, támogatásáért” – zárta gondolatait a polgármester.

Az összefogás egy másik szereplője a Debreceni Egyetem. Bács Zoltán kancellár elmondta: az egyetemnek nagyon fontosak a határon túli kapcsolatok, hiszen kihelyezett képzéseik vannak Kárpátalján, Beregszászon, Nagyváradon és hamarosan megállapodnak a Partiumi Egyetemmel is. Ezért is tartották fontosnak, hogy segítsék a virágkocsi megvalósulását. Bács Zoltán szerint az út egy régi hagyomány felelevenítését is segítheti, a török hódoltság előtt ugyanis még nagy hagyománya volt a zarándoklatoknak, például Zágrábból is vezetett egy Nagyváradra, amelyben Debrecen volt az egyik állomás.

A történelmi egyházak is azonnal igent mondtak a felkérésre, Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya szerint ez nem véletlen, hiszen Debrecen híres arról, milyen jól megvannak egymással a városban a különböző felekezetek.

Fülöp atya felidézte, hogy Szent László volt az, aki az akkori bizánci uralkodó házzal és a birodalommal nagyon élő kapcsolatot ápolt és épített, az ő leánya, Szent Piroska lett II. (Komnénosz) János bizánci császár felesége. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta, akire manapság már a „keleti Szent Erzsébetként” tekintenek. Emlékének tisztelete háttérbe szorult – mondta a főpásztor –, ám a 2017-es Szent László-emlékév lehetőséget adott arra, hogy a bizánci egyházban betöltött szerepére újra rámutassunk.

Fülöp atya megjegyezte, hogy a görögkatolikusok számára is nagy jelentőséggel bír majd a pápa látogatása. „Romániában nagyon sokat szenvedtek a görögkatolikusok a diktatúra alatt és a hatalmi harcok következtében szétmorzsolódtak. A pápa Balázsfalvára is ellátogat, erre mi is készülünk. (A történelmi Magyarországon először az erdélyi román görögkatolikusok kaptak püspökséget 1721-ben Gyulafehérváron, később a központ Balázsfalva lett) Sebeket fog gyógyítani jelenléte, akár a magyar-román eltorzult kapcsolatra gondolva, akár a görögkatolikus-római katolikus-ortodox egyház kapcsolatára.

Mindenek előtt a zarándokút lelkiségére kell felhívni az egyházi vezetőknek a figyelmet – jelentette kis Palánki Ferenc püspök atya, aki elmondta, hogy abban az örömben részesülhet a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye, hogy védőszentjét Szent Lászlót már egymást követő harmadik évben ünnepelheti.

2017. június 24-én több ezer zarándok vett részt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Szent László-évben rendezett központi ünnepségén Szabolcs községben, az I. László király által 1092-ben összehívott nemzeti zsinat helyszínén. 2018-ban ünnepelte az egyházmegye fennállásának 25. évfordulóját és természetesen védőszentjüket állították központba, aki védőszentként rámutat Jézusra, mindannyiunk Megváltójára. Idén pedig csatlakozva „e nagyszerű kezdeményezéshez” szintén kísérhetik majd a római katolikusok Szent Lászlót.

„Így találkozunk az összmagyarsággal és Szent Péter utódával és így az egyház, a közösség találkozhat magával az Istennel. A búcsú kiváló lehetőség lesz arra, hogy átgondoljuk az Istennel és egymással való kapcsolatunkat és megújítsuk hitünket. Életünk zarándokútjának célja az, hogy a szentekkel együtt lehessünk, Isten országában.” – fogalmazott Palánki Ferenc püspök atya.

Végezetül Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke szólalt fel, aki rögtön azzal kezdte, hogy eloszlatta az ellentmondásokat, hiszen sokak csodálkozhatnak azon, a református egyház miért tartja fontosnak a római pápa csíksomlyói látogatását.

1991-ben II. János Pál pápa nem csak azzal írt történelmet, hogy ellátogatott Debrecenbe, hanem azzal is, hogy a kiengesztelődés jegyében megkoszorúzta a Gályarabok-emlékművet.

„Pedig ez a forgatókönyvben eredetileg nem így szerepelt, de a Nagytemplomban végzett Istentisztelet közben a Szentatya úgy döntött, hogy személyesen rója le tiszteletét. Ez egy olyan esemény, amire azóta is visszahivatkoznak, amikor felekezetek közötti megbékélésről, kiengesztelődésről beszélnek. Hiszen ez egy olyan „mérőpont”, ami a közös kereszt(y))én(y) értékekben gondolkodik és él azzal a teológiai lehetőséggel, hogy ha nekünk a szentháromságos Isten megbocsátott és kiengesztelődött az emberrel, akkor ezt azoknak is gyakorolni kell, akik ezt komolyan veszik.” – fogalmazott Fekete Károly püspök és hozzátette: abban bízik Ferenc pápa látogatása is elhozza a kiengesztelődést és gyógyítani fogja az egyháztörténeti sebeket.

„Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy megengedte az 1991-ben történteket, ezért is tartjuk fontosnak azt, hogy a Debrecen központú reformátusok ne maradjanak ki a csíksomlyói eseményekből.” – mondta a püspök, majd a másik kapcsolódási pontra világított rá: a Királyhágó melletti egyházkerületben – ami régen a Tiszántúli Egyházkerület szerves része volt – illetve a Felső-Tisza-vidéki templomokban is a Szent László legenda különféle freskói a reformátusokra vannak bízva. Ez is az bizonyítja, hogy helyénvaló az, ha a közös kereszt(y)én(y) örökségben ott lesz a református szív is.

Varga Eszter
sajtóreferens
Hajdúdorogi Főegyházmegye

2019. március 2-ától Seregély István Papi Szociális Otthon lesz a neve a Nyíregyházán található Főegyházmegyei Papi Szociális Otthonnak. A névadó ünnepség 10 órakor szentmisével kezdődik az otthon Szent Antal-kápolnájában, majd megáldják az intézmény falán elhelyezett emléktáblát.

Dr. Seregély István egri érsek nevéhez fűződik az intézmény megalapítása, munkásságát és emlékét az otthon nevében is szeretné megőrizni.

Az ünnepségen részt vesznek dr. Ternyák Csaba egri érsek, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az otthonban lakó Bosák Nándor és Katona István nyugalmazott püspök atyák, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő köznevelési és szociális intézmények vezetői, Kéningerné Ignácz Ibolya intézményvezető, az otthon lakói, további meghívott papok és vendégek.

A Nyíregyháza központjához közel található parkosított, ápolt virágos kerttel rendelkező intézménynek 74 lakója van, a papok száma jelenleg hét fő. Az intézmény az ország egész területéről fogad ellátásra jelentkezőket. Egyházi fenntartású intézményként elhelyezést és ellátást biztosítanak nyugdíjkorhatárt betöltött lelkipásztoroknak és egyházi személyeknek, valamint mindazon igénylőnek, akik megfelelnek a jogszabályi feltételeknek.

Az intézménynek helyet adó épület jelenlegi formáját a ferencesek 1937-ben felépült rendházának többszöri bővítésével nyerte el. Az 1951-ben állami tulajdonba vett rendházat 1989. május 31-én dr. Seregély István egri érsek visszavásárolta az önkormányzattól, és Kiss István plébános irányításával a meglevő épületet kibővítették. Az Egri Főegyházmegye 1989-ben alapította meg a Főegyházmegyei Papi Szociális Otthont. Fenntartását 1993-ban az akkor alapított Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye vette át. Az intézmény az új egyházmegye püspökének, Bosák Nándornak a támogatásával 1999-ben új épületszárnnyal bővült. Az otthonban lévő Szent Antal-kápolnában napi rendszerességgel tartanak szentmiséket a városbeli hívek és a bentlakó ellátottak számára. A beteg papoknak napi misézésre lehetőséget nyújtó kis emeleti kápolnát 2004-ben kibővítették, így 25 főbefogadására lett alkalmas, amelynek teljes berendezéséről az egri érsek gondoskodott.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt jelenleg három szociális otthon működik: A nyíregyházi intézményen kívül, Debrecenben a Szent Erzsébet Otthon és Balkányban a Szent Antal Idősek Otthona.

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Egyházmegyei Szavalóverseny újabb elődöntőjét rendezték február 16-án, amikor a Nagykállói Esperesi Kerület általános iskolásai verseltek a nagykállói plébánia hittantermében.

“A verseny elhangzott költemények Istent dicsőítették. A rendezvényt az együttlétlét felett érzett őszinte öröm, a barátkozás, a közös imádság és a szeretet hangulata járta át, ahol kicsik és nagyok, fiúk és lányok nagyon komoly felkészültségről, elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot a kéttagú zsűri előtt” – jellemezte a verseny hangulatát Simon Szabolcs, nagykállói hitoktató, a szavalóverseny egyik szervezője.

A forduló végeredménye:

1-2. évfolyam:

Arany fokozat: Kristóf Kinga (Újfehértó)

Ezüst fokozat: Angel Zoé (Nyírbátor)

Bronz fokozat: Tóth Anna (Téglás)

 

3-4. évfolyam:

Arany fokozat: Barna Vanda (Újfehértó)

Ezüst fokozat: Katona György (Újfehértó)

Bronz fokozat: Tisza Kitti (Nagykálló)

5-6. évfolyam:

Arany fokozat: Simon Sámuel Torda (Nagykálló)

Ezüst fokozat: Katona Vanda (Kállósemjén)

Bronz fokozat: Dolhai Marcell (Nagykálló)

7-8. évfolyam:

Arany fokozat: Pocsai Dávid (Nyírbátor)

Ezüst fokozat: Kusnyér Zsófia (Nyírbátor)

A verseny szervezői ezúton fejezik ki köszönetüket a résztvevő gyermekeknek, szüleiknek, a felkészítőknek és a kísérőknek! Folytatás március 30-án, Nyíregyházán, a szavalóverseny döntőjén.

 

Egyházmegyei Hitoktatási Iroda

Fotó: Simon Szabolcs

A Magyarországi Cursillo Nemzeti Titkársága értekezletet tartott 2019. február 15. és 16. között Máriabesnyőn. Az egyházmegyék cursillos közösségeinek lelkivezetői és világi vezetői találkoztak a Mater Salvatoris Konferencia Központ és Lelkigyakorlatos Házban. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye cursillós közösségét, Linzenbold József kisvárdai plébános, lelkivezető és Zsirosné Seres Judit világi vezető képviselte.

Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Nemzeti Titkárság (NT) lelkivezetője, gondolataival vette kezdetét az értekezlet: Hálát adunk, hogy újra együtt lehetünk, áldást, nyitott szívet és halló fület kérünk a mai napra. Majd körbe adta a kezében tartott keresztet, és kérte, mindenki mondjon a jelenlévők közül egy szót, gondolatot, fohászt a cursillóért. Azt követően a résztvevők P. Josef G. Cascales „Hiszek a szeretetben” imáját mondták el.

Az imádság után püspök atya négy tanulságos történetet osztott meg a szeretetről, az odafigyelésről, a toleranciáról vagy ezek hiányáról.

Az első történet szerint az USA-ban 1928-ban egy idős ember hűvös időben a mólón sétált, megbotlott egy kötélben és belecsúszott az óceánba. Nem tudott úszni, kétségbeesetten elkezdett kiáltozni. A mólon, a padon egy életerős fiatalember ült, aki végignézte az öregember fuldoklását, de nem segített rajta. A család később megtudta ezt, és emiatt pert indítottak ellene, de két ízben is elveszítették a pert. Az amerikai bíróság kimondta, hogy életmentésre senki sem kötelezhető. A mai világunkban az tapasztaljuk, hogy az emberek egyre inkább individuálisabbak és önmagukba zárkóznak.

Majd a püspök atya a francia iskolákban a napokban bevezetett törvényt említette, miszerint hivatalosan az apa vagy anya szót nem lehet kimondani, azért, hogy ne diszkrimináljunk egy normál, illetve egy másfajta családot. Csak azt szabad mondani, hogy egyes számú vagy kettes számú szülő.

New York államban törvénybe iktatták, hogy kilenc hónapos korig lehet az abortuszt végrehajtani. A vita során voltak olyan képviselők, akik azt is javasolták, hogy miért állunk meg itt, az újszülött öntudatlan, legyen tehát lehetséges még szüléskor is végrehajtani az abortuszt.

Székely János püspök olvasott egy fiatal doktornőről, aki a kórház folyosóján meglátott egy áldott állapotban levő fiatalasszonyt, aki láthatóan nagyon kétségbe volt esve. Megkérdezte, hogy miben segíthet. A fiatalasszony elmondta, sokat vitáznak a férjével, eléggé szegények és úgy gondolja, el kell vetetni a gyermeket. A doktornő próbálta bátorítani, erősíteni a fiatalasszonyt. A fiatalasszony elment, és egy félév múlva kopogtatott az doktornő ajtaján. Kérte, jöjjön ki a folyosóra, ahol egy babakocsiban a kislánya feküdt. Boldogan mondta az asszony, hogy hála Istennek, világra hozta gyermekét. Az asszony odahajolt a kislányához és azt mondta neki: Nézd, ez a te második édesanyád – és rámutatott a doktornőre.

A püspök atya a fenti történetekkel arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy egyre inkább önzővé válik a világ. Hangsúlyozta, hogy a cursillo pontosan az ellenkezőjéért küzd, hiszen e lelkiségi mozgalomban azon van a hangsúly, hogy felelős vagyok a másik emberért. Az Isten apostolnak, testvérnek és barátnak akar küldeni bennünket.

A cursillo alapirodalmában Eduardo Bonnin, az egyik alapító is azt hangsúlyozza, hogy mindenekelőtt keresztény, jó barátok közössége vagyunk, illetve szellemi műhely, ahogyan Bonnin szerette hívni. Az a feladata a közösségnek, a Nemzeti Titkárságnak, hogy pezsdítse, erősítse, vezesse az országban meglevő cursillo mozgalmat.

A püspök atya lelkivezetőként vázolta a cursillo jelenlegi helyzetét, összefoglalta a Nemzeti Tikárság elmúlt négyévi munkájának eredményét. Nagy örömmel mondta, hogy fiatal, de életerős cursillós közösségek jöttek létre az elmúlt időszakban. Új színfolt a börtön-cursillo, a cigány-cursillo elindulása is. Megfogalmazta, hogy az európai országok cursillói között a magyar mozgalom nagy megbecsülésnek örvend, hiszen felkértek bennünket a 2020-as európai ultreya megrendezésére. Abban az évben lesz Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus.

Székely János püspök úgy gondolja, hogy négy fő területen kell majd a következő időszakban a Nemzeti Titkárságnak tevékenykedni.
1. Az első az országos programoknak, tevékenységeknek az összehangolása, szervezése.
2. A második terület a nemzetközi kapcsolatok, amely nagyon gazdagító lesz, és nagyon sokat tanulhatunk majd más országok cursillójától.
3. A harmadik terület az eredeti karizmához való hűség megőrzése, illetve az egység erősítése egymás között a magyar nyelvű cursillók között.
4. Negyedik feladata a Nemzeti Titkárságnak, hogy lelkesítse, látogassa, tanáccsal lássa el az egyes egyházmegyei cursillókat.

A Nemzeti Titkárság világi elnöke, Fabók Györgyné Ildikó is beszámolt az elmúlt időszakról.

Rövid összefoglalót adott a cursillo magyarországi elterjedéséről, valamint a Nemzeti Titkárság megalakulásáról. Felsorolta az előző négy évben elvégzett feladatokat. Kilenc titkárság munkájának köszönhetően az országban vannak cursillók és ultreyák. Minden évben két alkalommal az Állandó Tanács is ülésezett, és évente egyszer a Nemzeti Titkárság összehívta közös értekezletre az egyházmegyék képviselőit. Minden évben rendeztek Országos Ultreyát, a két országos ultreya közötti időszaknak mindig volt egy tematikája. Így lett az utócursillo, előcursillo, apostolság és közösség éve. A tematikák megvalósítása segítette az egyházmegyékben folyó cursillós munkát. A témák azért kerültek középpontba, mert a keresztény ember küldetése, az evangelizáció így nagyobb hangsúlyt kapott a közösségek életében.

Választással folytatódott az értekezlet. Az érvényben lévő szabályzat szerint lejárt az országos lelkivezető és az országos világi elnök mandátuma. Ennek értelmében először Székely János megyéspüspök mandátumára szavaztak a résztvevők, amelyet a Nemzeti Titkárság megerősített. Világi vezetőnek pedig Várdai Juditot találták alkalmasnak a szavazók. Az Állandó Tanács tagjaira történt ezután a voksolás. Az operatív lelkivezető Szűcs Imre, a nemzetközi ügyek felelőse Csibi Tamás lett. Várdai Judit megkérte Palya János atyát, hogy mint a verbita ág képviselője és jelöltje, vállalja el az Állandó Tanács tagságot, aki erre igent mondott. Ezek után még négy jelöltet kellett állítani a kilencfős Állandó Tanácsba. Szavazni lehetett az összes jelenlévő világi vezetőre. Ennek eredményeként Debreceni Csaba, Pálfi Péter, Vidra Árpád és Hamar Lászlóné került a testületbe. Ezt követően a cursillo nemzetközi ügyeiről és az Európa Ultreya szervezésével kapcsolatban egyeztettek a jelenlévők.

A Nemzeti Titkárság világi elnöke, Fabók Györgyné Ildikó négy évig szívvel és lélekkel, nagy odaadással szolgálta a cursillót. A jelenlévők köszönetet mondtak a munkájáért, és áldást kértek a további életére.

Négy évvel ezelőtt Székely János püspök atya, Fabókné Ildikót kinevezésekor egy különleges kereszttel ajándékozta meg, ezt a keresztet ezen a napon Ildikó, az újonnan világi vezetővé választott Várdai Juditnak adta át jelképesen, hogy Krisztus és a cursillósok négy éven keresztül számítanak a munkájára!

A „Hiszek a szeretetben” ima szerzője P. Josef Garcia-Cascales CMF (Születési dátuma: 1928. augusztus 9., Xàtiva, Spanyolország. Meghalt: 2012. szeptember 8-án, Bécs, Ausztria) spanyol születésű, de hosszú ideig Ausztriában dolgozott. 1953-ban szentelték pappá. 1960-ban honosította meg és vezette – német nyelvterületen – a cursillo-mozgalmat. 1969-ben az osztrák püspöki konferencia kinevezte a mozgalom országos titkárságámak vezetőjévé. Számtalan, a cursillóval foglalkozó könyv szerzője és az Ausztriában megjelenő folyóirat szerkesztője. Kétségkívül karizmatikus egyéniség volt, aki az emberekben fel tudta kelteni a lelkesedést Jézus és az evangéliumi életgyakorlat iránt. Eligazítást ad könyveiben a kereső embernek, hogy miként valósítsa meg a szeretet légkörében az örömteli evangéliumi életgyakorlatot.

Hiszek a szeretetben.
Hiszek Istenben, aki a Szeretet.
Hiszek Jézus Krisztusban, aki Istenünk láthatóvá lett jósága.
Hiszek a Szentlélekben, aki a szívünkből szól: „Abba! Atyám!”
Hiszem, hogy az Atya Krisztusban, a Szentlélek által gyermekeivé fogadott bennünket.
Hiszem az Egyházat, az Eucharisztia Szeretetközösségét.
Hiszem az evangéliumot, amely a végtelen Szeretet örömteli üzenete.
Hiszek az emberekben, akiket még át kell hasson a szeretet.
Hiszem az új világot, amelyben a keresztény szeretet a békét szabadságban valósítja meg.
Hiszem a Szeretet örök életét, mert az örökkévaló Isten a Szeretet.

Zsirosné Seres Judit
A fotó: Baksay Gábor

Mint ahogy Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek közleményében olvashattuk: „Ferenc pápa jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket.
Ezentúl tehát hivatalosan is tiszteletreméltónak nevezhetjük őt. Fontos lépés ez a boldoggá avatás felé, hiszen most már az imameghallgatások és csodák felülvizsgálata kezdődik. Ennek pozitív eredménye megmutathatja, hogy Mindszenty bíboros személyére nemcsak úgy tekinthetünk, mint példaképünkre, hanem hathatós közbenjárásával támogatni is tud minket.
Hosszú évtizedek imádsága és munkája után különös kegyelem számunkra Egyházunk legfőbb hatóságának elismerése. Ezért hálás köszönetet mondunk a Szentatyának és tovább folytatjuk imádságunkat, hogy tiszteletreméltó elődünket, aki minden szenvedést vállalva, rettenthetetlen hűséggel szerette Istent, Egyházunkat és népünket, mielőbb a boldogok sorában ünnepelhessük.”


E hír hallatára született meg egy magánimádság, amelyet szeretettel ajánlunk a kedves olvasók figyelmébe:

Jézus Krisztus, Világ Világossága!

A te példaadásod erejéből viselte el Mindszenty József bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása, a megaláztatásokat és a testi-lelki szenvedéseket a kommunizmus idején.
Neki is, mint neked, osztályrészéül adatott övéi árulása, amikor nemcsak a megtévesztett honfitársai, hanem szeretett egyházának vezetői sem álltak ki mellette. Következetesen küzdött az igazságért, de az ellenséges hatalom a végsőkig megszégyenítette. Ezt is engedelmesen viselte, és imádkozott kínzóiért is.
Bár keserűség és fájdalom töltötte el lelkét, mégis mindvégig hű maradt egyházadhoz és a magyarsághoz. Minden szorongatásában Te voltál menedéke, és szenvedésedből erőt merítve kereste mindhalálig az isten- és emberszolgálat lehetőségét.
Add, hogy érdemeiért a katolikus egyház hivatalosan is szentjei között tisztelhesse, és mielőbb megtörténjék boldoggá avatása, hiszen te tanítottad: „boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,10).

Amen.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2019. február 20., szerda 14:10

Vendégségben a Lourdes-i Szűzanyánál

Már messziről feltűnik Lourdes vára a magasból, hívogatva az oda érkező turistákat, zarándokokat, mintha csak azt akarná mondani: Itt álljatok meg, mert megérkeztetek a lourdes-i Mária vendégségébe! – Így érkeztünk meg mi is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegyéből zarándoklatra e kegyelmes helyre, a lourdes-i jelenéseknek éppen 160. jubileumi évében, 2018 őszén. Többek között Nyíregyházáról, Újfehértóról, Baktalórántházáról, Pátroháról, Nyírjákóról, Petneházáról, Miskolcról és még több környező településről, Felföldi László püspöki helynök atya és Juhász Imre plébános atya vezetésével. De más egyházi személyek lelki vezetésével több keresztény zarándok csoport is érkezett, ki repülővel, ki távolsági turista busszal.

Ám még mielőtt felfedeznénk a mai élő, lüktető várost, a történelmi múlt megismerése is izgatja fantáziánkat.

Rózsát jelent e szent hely neve, mely az arab Louerda szóból származik. Franciaországban, a Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg a spanyol határ mentén, közel a Földközi-tengerhez, légvonalban innen több mint 1600 km távolságra. Egyébként a város nevének és címerének keletkezése, története egy külön érdekes fejezetet is megérdemelne dicső múltja felidézésének emlékére.

A Hautes-Pyrénées megye délnyugati részén, végtelen zöld erdők között, a Lavedan régió hét völgye torkolatánál fekvő városka így földrajzi helyzete és védelmi adottságai miatt a múltban is jelentős szerepet játszott. Történelmi távlataiban múltja szorosan kapcsolódik fellegvárának történetéhez, amelynek falai alatt neves történelmi hadvezérek vonultak el, és hadjáratokat folytattak. A várerőd eredete az ókorig nyúlik vissza, számos legenda fűződik hozzá és az alatta húzódó barlangokhoz. Ám Lourdes ókori, kora középkori jelentőségét elveszítve, a 18. század közepén, 160 évvel ezelőtt egy kis szegény település volt, négyezer lakosával együtt. Az itt élők főként kemény mezei, földműves munkából, vagy kő és pala kifejtéséből éltek, amit egy beszűkült kereskedelmi forgalom egészített ki a lourdes-i laktanyában állomásozó katonai osztagok élelemmel való ellátására, illetve az ott áthaladó postakocsik élénkítették még személyforgalmát.

És akkor, 160 évvel ezelőtt csoda történt! Csoda, amellyel mi, zarándokok is csak itt szembesültünk igazán! Más a könyvekből olvasni, képen látni Lourdes csodáját, és más a saját szemünkkel látni és megélni, átélni a szinte minden órában ránk váró kegyelmi meglepetéseket, amelyek szinte belénk hasítottak. Merthogy a szállodából szinte azonnal kiindulva hamar fel is fedezzük a kis városka, de legfőképp a kegyhely látnivalóit. Bernadett lábnyomában járhatunk, a kék nyom vezet minket, el sem lehet téveszteni, a vár, és a Gave folyó is jó tájékozódási pont. Úgy, mint az utcán a véges végig helyet foglaló kegyhely-árusok, akik portékáikat kínálják. Ám a kanyargós, és dimbes-dombos utcái miatt mégis könnyen elkeveredhet a nem idevalósi ember, mint ahogy velünk is megesett.

A városnak a kegyhellyel ellentétes, túlsó oldalán is hatalmas hegy emelkedik, a Pic du Jer, amelyre kábelvasút közlekedik. A csúcson egy hatalmas kereszt áll, melyet esténként kivilágítanak, csodálatos a panoráma, mint ahogy a hegyről is csodálatos kilátás van a völgyre és az egész környékre.

Kedves látványossága Lourdes-nak a város szívében Bernadett szülőháza, a Boly malom. Nem hagyjuk ki a zárkát, vagyis a börtönt, ahol a család két évig élt, és ahonnan Bernadett indult a barlanghoz, ahol 18-szor találkozott a Szent Szűzzel. Az ukrán templomot sem lehet kihagyni. A városka közepén áll a plébániatemplom, az akkori plébános szobrával, a kriptában a sírjával. A harang alatt Bernadett szobrát csodálhatjuk meg. A templomban látható az a keresztelőkút, ahol Bernadettet keresztelték. Felfedezzük a szent körzettől néhány méterre lévő Szent Bernadett Múzeumot, mely feleleveníti a Szent Szűz életét, a lourdes-i üzenetet, valamint a szent körzet építését.

Azonnal megértettük, miért véste bele magát végérvényesen a katolikus világ történelmébe e bájos francia kis városka! Akkor, 1858-ban, egy februári téli napon, 11-én, minden visszavonhatatlanul megváltozott. Mert a csendes életet élő kis település felbolydult: egy helybeli parasztlány, Bernadette Soubirous a Gave du Pau patak mellett lévő barlangnál egy fehér fénybe burkolózó női alakot látott, aki egy szót sem szólt, csak mosolygott rá. A jelenés asszonya természetfölötti fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt fel. Sarutlan lábait, amelyek egy vadrózsabokor ágait érintették, egy-egy aranyrózsa díszítette, derekát pedig kék öv fonta körül. Fejéről dús fátyol hullott alá. A Szűz imádságra kulcsolt keze hófehér rózsafüzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. A jelenések júliusig ismétlődtek, Bernadettnek összesen 18-szor jelent meg Szűz Mária. A barlangból a jelenések helyén forrás tört fel. Kerestük a forrást, a kutakat. A zarándokok áradata meg akarja tapasztalni a forrás csodás gyógyító erejét, melynek összetételében a kutatók semmi különlegeset nem fedeztek fel, mégis csodás, emberi ésszel fel nem fogható, orvosilag meg nem magyarázható gyógyulások történtek. Emberek kígyózó sora várakozik a barlang előtt, nap, mint nap, hogy igyanak a forrás vizéből és megtöltsék palackjaikat. Nem számít, hogy a tudomány semmit sem igazolt a csodákból. Lourdes a tudományos tényeknél jóval többet, hitet és reményt ad nekünk, akik elzarándokoltunk ide. A váratlan csodák következtében Lourdes a test és a lélek gyógyulásának helye lett, és mi hiszünk azoknak, akik gyógyultan tértek innen haza! Azóta hetven elismert csodát tartanak nyilván, a hetvenediket éppen 2018-ban ismerték el, jóllehet, az elmúlt kb.130 év alatt Lourdes-ban 6-7 ezer ember gyógyult meg.

A jelenések során később Szűz Mária megszólította a lányt, és azt mondta neki, menjen a paphoz, beszéljen neki a történtekről, a forráshoz pedig emeljenek templomot, mely váljon zarándokhellyé. Bernadett így tett, de sokáig senki nem hitt neki. Aztán később voltak, akik mégis hittek, mert itt áll a templom, a bazilika, égbe nyúlóan, csodás tornyaival. És Mária kérése nem lett hiábavaló: ahogy kérte, zarándokhellyé vált a település.

Így Lourdes idegenforgalmi központtá is vált, a 15 ezerre nőtt lakosságával, a környéken lévő 270 szállodával, számtalan kempingjével Franciaország harmadik legjelentősebb vendéglátó városává nőtte ki magát.

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a keresztény zarándoklatok egyik világközpontja! Lourdes hívó szava messze hallik. Egyedülálló találkozóhely. Nekünk, keresztényeknek a hitünk megújítását jelenti, a betegeknek a gyógyulás reményét, a szomorú szívűeknek pedig megvigasztalódást, reményt ad. Folyamatosan fedezzük fel Mária kegyelmei színhelyeit, és napról napra jobbak, szentebbek, segítőbbek leszünk egymás iránt.

Zuhogó esőben, kora reggeli szürkületben, hat órára a Massabielle sziklához, a 9,5 méter mély barlanghoz igyekeztünk, ahol csoportunk magyar misén vett részt. Imre atya beszéde és a mi buzgó felolvasó szolgálatunk segített abban, hogy Lourdes-ban is megtaláltuk magyarságunkat. Mária ott áll a sziklabarlang oldalában, a jelenések szobraként. Ezt a fehér szobrot, kék stólával, 1864-ben állították, talapzatán ezzel a felirattal: „QUE SOY ERA IMMACULADA COUNCEPCIOU”, vagyis: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.” Ezt Szűz Mária 1858. március 25-én nyilatkozta ki. Alul, lent a nagy, körben álló gyertyatartókban állandóan égnek a messzire világító gyertyák. A barlang mélyén az oltár bal oldalán található a forrás, amelyet a Szent Szűz kérése szerint Bernadett fakasztott kezével.

És a templomok! A barlang körül három főtemplom van, melyeket megillet a bazilika rang. 1871–76 között épült a kegytemplom, melyet IX. Piusz pápa emelt bazilika rangra. 1883–904 között épült meg a bazilika alatti Rózsafüzér Királynője-templom, amely szorosan illeszkedik a lourdes-i szent körzet kiterjedt kompozíciójába. Ez a bazilika Lourdes képének egyik legmeghatározóbb eleme az elliptikus formájú két nagy lépcsőkorláttal az előtérben. A két feljáró az Atya két kitárt karját jelképezi. A kupolák, kápolnák díszítése lenyűgöző. Innen lehet eljutni a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikába, mely a barlang felett található. A templom hajója kilenc egyenlő oszlopközre van osztva, gótikus stílusban épült, 1871-ben áldották meg, és 1876-ban szentelték fel. 1908-ban két kis harangtorony lett hozzáépítve, mely összeköti a Rózsafüzér Bazilikával. Üvegmozaikja a szeplőtelen fogantatás témakörét ábrázolja Szűz Mária történetétől kezdve egészen a IX. Piusz pápa által 1854-ben kihirdetett hittételig és az 1858-as lourdes-i jelenésig. IX. Piusz alakja a kripta bejárata felett található medálon is megjelenik. A kripta a Massabielle sziklánál, a Szeplőtelen Fogantatás Bazilika és a Rózsafüzér Bazilika között található. 1866-ban avatták fel.

A már modern stílusban épített Szent Bernadett-templom a barlanggal szemben épült, 1988-ban avatták fel a Gave folyó túloldalán, azon a helyen, ahol a leány utoljára látta Máriát 1858. július 16-án. A mozdítható válaszfalakkal ellátott kegyhely óriási Oltáriszentsége egyből megigéz bennünket! A folyó ugyanezen oldalára épült a magyar származású szobrásznő, Maria de Faykod világhírű alkotása. Az egyedülálló műalkotás tizenhét monumentális szoborból áll, melynek megalkotására öt évet szentelt a művésznő. Carrarai márványból faragta ki Krisztus szenvedésének és feltámadásának misztériumát. A kálvária 2008-ra készült el. Szobrai a spirituális tisztaságot közvetítik, mélyen megérintettek bennünket, újabb megerősítést kaptunk hitünkben, visszaadták reményünket.

Már alább hagyott az égi áldás, amikor a kegytemplom mögötti hegyen lévő keresztút állomásait kezdtük végigjárni imádkozva, énekelve. Magyar koszorúra lettünk figyelmesek a keresztút tízedik állomásán, az ott elhelyezett tábla mutatja: ezt az állomást Magyarország adományozta 1912-ben. Újból büszkeség töltötte el szívünket, magyarságunkat illetően. Megilletődöttségünkben, akaratlanul is a Himnusz, aztán pedig a Boldogasszony Anyánk sorait kezdtük énekelni.

A Mária-körmenet este kilenc órakor kezdődött a jelenések barlangjával szemben, a Gave folyó túlpartján levő területről indulva. A Svájci Gárda vezette fel a körmenetet, majd a résztvevő nemzetek csoportjai indultak el – köztük mi, magyarok is –, hogy országuk zászlai alatt, a kezükben égő gyertyával, a szentolvasót különböző nyelveken imádkozva, egy nagy kört bejárva a Szent Mihály kapun visszatérjenek a szent körzetbe a Rózsafüzér Bazilika elé.

Ahogy vonulunk a gyertyás körmenet libegő fényében, a gyertyák fénylenek, a zászlók lobognak, a hívek énekelnek, ki-ki a saját anyanyelvén, saját nemzeti öltözékében, kit tolókocsiban tolnak, ki mankóval, mert sánta, vagy csak fél lába van, vakok, nyomorultak, betegek. Hány könyörgés, ima, fohász indult el már innen a lourdes-i Máriától az ég felé? Hányszor, honnan és hány millióan jöttek ide a zarándokok, megnyugvást, gyógyulást keresve? Remélnek, ami máshol nem remélhető. Mária előtt eggyé válik magyar, francia, spanyol, afrikai és mindenki más. Mint ahogy ott, a hatalmas, cet alakú földalatti templomban, ahol 25 ezer keresztény, több mint ötven nyelven mondta a Miatyánkot a francia nyelvű misén, majd adott békejobbot egymásnak a testvériség jegyében. Egyek voltunk a fohászban, a reménységben. Mária összehozza a népeket, Ő, a minden népnek Asszonya! A bazilika újabb tanújele annak: legyünk szinte bárhol a világban, mindenütt van magyar, akire büszkék lehetünk. Ezt, a cethal alakú földalatti templomot, a X. Szent Piusz bazilikát, a magyar származású, Pierre Vágó (Vágó Péter) építész tervezte, és a jelenések 100. évére épült fel, 1958-ban. XXIII. János pápa szentelt fel. Szentek freskói és üvegmozaikok díszítik.

A jelenések után Bernadett intézetbe, kolostorba került, 13 évig élt szerzetesként. Sokat szenvedett, 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. 1925-ben, boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták. Ma a Saint Gildard-kolostorban látható. Aranyozott kristálykoporsóban várja a feltámadást. 1933-ban szentté avatták. A Római Katolikus Egyház Lourdes-i Szent Bernadett néven emelte a szentek sorába. Az első jelenések napján, február 11-én van a Betegek Világnapja, melyet Szent II. János Pál pápa rendelt el 1992-ben.

A Pireneusoknak ebben a sarkában a szépséges, elbűvölő kilátások, a legkülönfélébb természeti látványok egyesülnek, és tárják szemünk elé a világnak ezt az egyik leginkább lenyűgöző festői táját. Lourdes-ot nem lehet elmagyarázni, leírni, Lourdes-ot csak megnézni, megcsodálni lehet! És ezt tette a mi csoportunk is, kegyelmeket szerezve, lelki gazdagsággal hazatérve, feledve a hosszú úttal járó fáradalmakat. A zarándoklatra lélekben elhoztuk magunkkal azokat is, akiknek most nem lehetett része ebben az örök boldogságot adó élményben, de mégis itt voltak velünk, mert a szeretet nem ismeri a távolságot.

Némethné Csubák Éva, sajtóapostol

A 2018/2019. tanévben ismét meghirdetette országos Bölcs- Ész Tanulmányi Versenyét a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem, mely egy igen nagy megmérettetést jelent diáknak, tanárnak egyaránt. A gimnázium 11. D osztályából vállalkoztak arra tanulóink, hogy próbára teszik tudásukat történelemből.

Idén az ókor témakört jelölte ki az egyetem, és hűen az eddig megszokottakhoz a szóbeli döntőt egy két fordulóból álló online feladatlap kitöltése előzte meg. A 2. forduló közel félszáz versenyzője közül a legjobb 10 tanuló juthatott be a meghirdetett szekciók legjobbjai közé.

Történelemből, Farkas Panna Lilla írásbeli pontjai ennek eleget tettek. A verseny szóbeli fordulójára egy 12 perces prezentációval kellett készülni, egy előre kiválasztott témában. Panna Aquincum bemutatását választotta.
A feladat nem volt könnyű, óriási munka, kutatás, gyakorlás előzte meg a versenyt. Azonban a befektetett energia meghozta a gyümölcsét. Méltán lehetünk büszkék arra a tanulóra, aki a négytagú zsűri különdíját nyerte el ezen az országos versenyen, neves budapesti iskolák tanulóit is megelőzve.
A verseny, Panna előadása, a különdíj elnyerése, mind- mind azt bizonyítja, hogy ebben a kisvárosi gimnáziumban igazi kincsek rejlenek, és ha tanár és diák összefog, bármit képesek közös erővel, befektetett energiával, kellő alázattal elérni.

Köszönjük a lehetőséget, a támogatást! Jövőre folytatjuk!

Csonka Éva
magyar nyelv és irodalom-történelem szakos pedagógus

Free Joomla templates by L.THEME