A megnyílások éjszakája - Nagyszombaton, az esti vigília-szertartással kezdetét vette a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét
Húsvét a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenki...
A halál nem létezik — Henri Boulad SJ atya a halálról és a túlvilágról
Meghalni azt jelenti, átélni az átváltozást, metamorfózist. A halál nem létezik. Amit halálnak nevez...
Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve.
Nagyszombaton, az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, ...
A megnyílások éjszakája - Nagyszombaton, az esti vigília-szertartással kezdetét vette a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét
A megnyílások éjszakája - Nagyszombaton, az esti vigília-szertartással...
A halál nem létezik — Henri Boulad SJ atya a halálról és a túlvilágról
A halál nem létezik — Henri Boulad SJ...
Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve.
Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik...
Még ma velem leszel a paradicsomban - Palánki Ferenc megyéspüspök Jézusnak a kereszten elhangzott második mondatáról elmélkedett Nyíregyházán, a nagypénteki szertartáson
Még ma velem leszel a paradicsomban - Palánki...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

Húsvét a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.
A debreceni Szent Anna-székesegyházban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök végezte a szimbólumokban igen gazdag vigília szertartást, amelyben megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, a nap és a csillagok jelképei, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. Ezen az estén a megyéspüspök a keresztség, majd a bérmálás szentségét szolgáltatta ki a felnőtt korukban megtérteknek.

A vigília szertartás négy lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.

A húsvéti vigília szertartása tűzszenteléssel kezdődött a templom bejárata előtt. A föltámadás pillanatát jeleníti meg az Egyház, amikor a megszentelt tűzről meggyújtják a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a halálos sebeit jelképező tömjénszegekkel. Ezután ezt a fényt adják tovább a híveknek, mintegy szimbolizálva a feltámadt Krisztusba vetett hit terjedését.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában kifejtette, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén annak örülünk, hogy megoldódott az ember életének legnagyobb problémája, a halál. Csodálatos világ vesz körül bennünket, és elszomorít, hogy itt kell hagynunk. De Jézus örök életet és feltámadást ígért azoknak, akik hisznek benne. Húsvét titka, misztériuma megszólít bennünket, mert rólunk szól.
Húsvét a megnyílások ünnepe. A püspök atya először is a nyitott sírra irányította a figyelmet, amelyet egy nagy kővel zártak le. Sokszor a mi szívünket is egy ilyen kő torlaszolja el, kell, hogy legyen egy láthatatlan kéz, kegyelem, ami elhengeríti azt.

De nemcsak a sír nyílt meg, hanem a szív is. Amikor Jézus az emmauszi tanítványok mellé szegődött és beszélt nekik az írásokról, megnyílt a tanítványok szíve, hiszen megvilágosodott előttük mindaz, ami történt, amit a próféták előre megjövendöltek. Majd Jézus megtörte nekik a kenyeret és megnyílt a szemük is. Jézus azt akarja, hogy a mi szemünk is megnyíljon. Húsvét vasárnap este a feltámadt Jézus zárt ajtókon keresztül jelent meg az apostoloknak, akiknek megnyílt az értelmük, és megértették az írásokat, felfogták, hogy a kinyilatkoztatás, a prófétai jövendölések beteljesedtek.
Jézus megnyitja a mi szemünket is, hogy meglássuk a szépet, a jót, az összefüggéseket a világban, azt, hogy a szeretet legyőzte a bűnt, a világosság a sötétséget, az élet a halált. Megnyitja az értelmünket, hogy felfogjuk Isten kinyilatkoztatásának üzenetét, ami az életünkre is hatással van. Húsvét Krisztus nélkül csak egy hosszú hétvége.

Akkor lesz igazi ünnepünk, ha nemcsak az értelmünk, de megnyílik a szívünk is, és képesek leszünk megbocsátani egymásnak, megnyílik a kezünk, hogy tudjunk mások felé fordulni, a karjaink, hogy átöleljünk és megbocsássunk, a szánk, hogy ki egymásnak el tudjuk mondani az örömhírt, a bátorító szavakat és azt, hogy szeretünk és örülünk a másik létének.

A húsvét fénye beragyogja ezt az éjszakát. Ezt szimbolizálta a félhomály, amikor az ószövetségi olvasmányok hangzottak el, mert még nem a teljes kinyilatkoztatást olvastuk. De már felsejlett a teremtés, kivonulás a megszabadulás történetében Isten nagy műve, akarata. Az újszövetség, a feltámadásról már teljes fényben szól.

A fény fontos jelkép. A világosság legyőzte a sötétséget. Már nem kell félni rettegni a sötétségben, mert a fény átjárja testünket, lelkünket, szívünket és értelmünket.
Ismerjük, hogy milyen hatalmas a sötétség, a rossz, mi mégis a világosság mellett döntöttünk. Húsvét nekünk és rólunk szól, ekkor tudjuk megváltoztatni az életünket, és engedni, hogy ez a kegyelem átformáljon és igazi feltámadás legyen az életünkben – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Meghalni azt jelenti, átélni az átváltozást, metamorfózist. A halál nem létezik. Amit halálnak nevezünk az átlépés, átalakulás. Egyfajta állapotból egy másik állapotba. Az egyik emeletről a másikra. Akár fölfelé, akár lefelé. Az a kérdés, hogy az odaátot úgy tekintjük-e, mint odafönnt, odakint vagy idebent. Szent Pálnak van egy nagyon fontos mondata: A halál számomra nyereség. Nincs semmi veszteni valóm, csak nyerhetek. Amit egyik szinten elvesztünk, azt megnyerjük a másikon. Az irodámban van egy kiírás, amin három mondat szerepel: „ A kevesebb több. Amit elvesztettem, azt megnyerem. A halál az élet. "

Ez a létezés paradoxona. Ezért bármi történjék is, boldog vagyok. No nem mindig. Ha elvesztem a táskámat vagy az útlevelemet, akkor egyáltalán nem vagyok boldog. Isten üzenetet ad át, változást hoz és ebből valami új születhet. Tehát más szavakkal mindig nyertes vagyok. Csak nem mindig egyértelmű és nem mindig könnyű. Az élet tele van paradoxonokkal. A kínaiak ezt jól megértették, számukra az élet, s a halál ugyanaz. És igazuk van. Egyik oldalon ott az élet, másik oldalon a halál. Ugyanaz a valóság. Érdemes elgondolkodni a halálról.

Létezik-e örök kárhozat? Létezik-e a pokol? Léteznie kell, mint tragikus lehetőség. Ha elvesszük ezt a lehetőséget, akkor megszűnik az emberi szabadság. Nem tudok igent mondani, ha nincs meg a lehetőségem, hogy nemet mondjak. A pokol az örökké tartó Nem. Nem az Istenre, nem a szeretetre. Csak én-én-én, az én kultusz, az ego, aki nem nyitotta meg az egójának a kérgét és egész életében önmagába zárkózott, aki soha nem szeretett az életében. Ez a pokol, amely az örökkévalóságig tart. A pokol nem hely. A pokol, én, önmagammal, önmagammal és önmagammal. Csak én örökké. Ez a pokol. Az én, amikor önmagamba záródom.

Nincs tűz a pokolban. Isten senkit sem taszít a pokolba! Az Isten sosem büntet! Az ember utasítja el a szeretetet. De az én kérdésem, az én tézisem a következő: Van-e egyetlen emberi lény a világon, aki soha nem szeretett? Hitler, Néró... soha nem szerettek? Én ezt nem tudom elképzelni. Hogy az élet során soha ne szeressen, ne nyíljon meg? Azt mondom, hogy ha csak egy ici-picit is kinyitotta az egójának a kérgét, akkor majd ott is nyitja egészen addig, míg az isteni szeretet el nem árad benne... Az lesz számára a tisztítóhely, ahogyan az isteni szeretet utat tör magának.

A purgatórium ez. Ez a kicsi rés, ahol utat tör magának a szeretet. Ahhoz, hogy a mennyországba jusson, egészen ki kell nyílnia. A purgatórium, a tisztítóhely ez az átmenet. Nem Isten büntetése. Nem kifizetendő számla. Nem bűnök, amiért vezekelni kell, hanem a növekedés befejezése. Olyan növekedés, amit be kell fejezni.

Henrí Boulad atya gondolatai 2015. május 22-25. között a Manréza Lelkigyakorlatos Házban hangzottak el.

Nagyszombaton, az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkában elmélyedni. Nagyszombat – Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt.

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.

A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend, a IV. századra vezethető vissza.

A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.

Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A Föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, nem ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház liturgiája mintegy megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a Húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Ezt az örömet halljuk és látjuk: „Krisztus világossága”, erre válaszolunk: „Istennek legyen hála.” Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.

A húsvét örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, amely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium.

A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Először a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz az Egyháznak, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követi a keresztvíz megszentelése és a keresztelés. Az Egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor. A hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek. Nemcsak azért, mert ma mindannyian ünnepeljük keresztségünk titkát, hanem azért is, mert mindannyiunknak testvéri felelősséget kell vállalnunk a keresztelendőkért, egymásért.

A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét. Ez a szép közép-európai hagyomány kiviszi a Föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat. Az egész világ számára elviszik az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagypénteken, Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napján az év legcsendesebb és legmegrendültebb liturgiájának részesei lehetünk. A Jézust jelképező oltár minden díszétől megfosztva üresen áll. Nincs rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya, emlékeztet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént. Még szentmise sincs. Helyette három fő részből — az igeliturgiából, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozásból — álló szertartáson veszünk részt arra a napra emlékezve, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.
A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban a nagypénteki szertartást Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vezette, jelen volt Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya, az egyházközség papjai, akolitusai, valamint a helyi és környékbeli települések hívei.
Az igeliturgiában elhangzott Passiót a társzékesegyház kórusa adta elő.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában Jézus kereszten elhangzott második mondatáról: „Még ma velem leszel a paradicsomban” elmélkedett.

„Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,32, 39-43).

Az egyik lator a társával ellentétben különös módon fordult Jézushoz. Ő életének utolsó órájában megtanult figyelni a mellette szenvedő Istenre. Hallotta Jézus imáját: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,33), és talán ez volt rá olyan hatással, hogy az utolsó pillanatban a lényegre figyelt, a legnagyobb kínjai között sem fordult Isten ellen, nem vádolta Őt. Milyen megszégyenítő ez ránk nézve, hiszen amikor valami baj történik az életünkben, máris okoljuk és kérdőre vonjuk Istent, hogy miért engedte azt meg. Ez a gonosztevő nem vesz részt Jézus gúnyolásában, káromlásában, hanem odafigyel minden rezdülésére, sőt a társát is figyelmezteti: „Nem félsz az Istentől?” Fölfogja, megérti azt, hogy Jézus együtt tud érezni velünk, aki nem teljesítette a lázadók kérését, nem szabadította meg Izraelt az elnyomóiktól, nem vállalt velük közösséget a lázadásban, gyilkosságban. Jézus olyan Főpap, aki látja a mi küzdelmeinket, szenvedéseinket, és kéri, hogy kövessük Őt és semmilyen élethelyzetben ne forduljunk Isten ellen.

Ne félj, mert életed mélyén, minden fájdalmadban, szenvedésedben ott rejtőzik az a kötelék, amellyel Hozzám tartozol!

Jézus így bátorít bennünket, amely kötelék a jobb lator szívében is megvilágosodott. Józan ítélőképessége a szenvedések között sem hagyta el. Tisztában volt saját helyzetével, tudta, hogy Jézus vele ellentétben ártatlan. Közelről nem ismerte, mégis nyilvánvaló volt számára, hogy Jézus igaz ember. A megyéspüspök az elítélt gonosztevő megtérésére irányította a figyelmet, amely meghatározta az utolsó pillanatait. Megsejtette, hogy Jézus nem közönséges ember, hanem olyan, akinek hatalma van. Ezért élő hittel fordult Jézushoz és kérte: Emlékezzél meg rólam országodban. Mire gondolhatott? Talán arra, hogy Jézus mégis helyreállítja Isten országát? Vagy a halálon túli életre, és éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan hal meg?

A jobb lator nem részesülhetett húsvét fényében. Az élete utolsó pillanatában megtért gonosztevő hitének az óriási teljesítménye, hogy a sötétség órájában a gyalázat fáján nemcsak felismeri Jézusban a Megváltót, hanem megvallja: Jézus emlékezzél meg rólam. Ő élete utolsó órájában élő hittel rendelkezett — állította a püspök atya példaként a hívek elé a hitét megvalló jobb latort.

Minden fájdalomban, szenvedésben kell, hogy ez a hit határozzon meg bennünket is, hogy tudjuk, Jézushoz érdemes fordulni, mert azt mondta: Még ma velem leszel. Nekünk is azt mondja: ne félj, mert életed mélyén, minden fájdalmadban, szenvedésedben ott rejtőzik az a kötelék, amellyel Hozzám tartozol. Jézus így fordul hozzánk az ő életmentő reménységével. Minden helyzetben, a nehéz helyzeteinkben is döntést vár tőlünk, hogy Hozzá forduljunk. Soha ne legyen bennünk lázadás, mindig tudjuk, hol a helyünk, és a józan ítélőképesség birtokában erősítsen bennünket az a hit, hogy összeköttetésben vagyunk az élet, a szeretet, az irgalom forrásával. Jézus Krisztus az örök életet nyitotta meg nekünk, ezért minden percben mellette kell döntenünk.

Higgyünk abban, hogy életünk végén bennünket is bátorít Jézus: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban”.

Az első, akiről biztosan tudjuk, hogy a paradicsomba jutott, az egy gonosztevő volt, akit maga Jézus avatott szentté. Milyen jó lenne, ha mi is azzal az élő hittel, szeretetkapcsolattal élnénk, hogy ezt a bátorító biztató mondatot halljuk majd életünk végén: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban”, vagy azt, amit az örök Bíró mond: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt 25,34) — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A szertartás utolsó mozzanata volt a szentsír megnyitása. Miután Jézus meghalt, testét levették a keresztről és eltemették. Az asszisztencia körmenetben vitte a feszületet a szentsírhoz. A hívek lélekben csatlakoztak a temetési menethez, a fájdalmas Anyához, Nikodémushoz, Arimateai Józsefhez és a hűséges asszonyokhoz, akik sírjához kísérték Jézus testét. A nagypénteki sír az élet kapuja lett, mert húsvét hajnalán feltámadt az Úr.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtök estéjén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be az ünnepi szentimét a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Ezen az estén az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk. Az evangéliumban arról is hallunk, hogyan mosta meg Jézus a tanítványainak lábát, példát adva arra az alázatos szolgálatra, amit nekünk is tanúsítanunk kell embertársainkkal szemben. Ennek emlékére Palánki Ferenc püspök atya megmosta az arra kiválasztott 12 férfi lábát.

Nagycsütörtök estéjén Jézus szavaira, cselekedeteire, gesztusaira is figyelünk, emlékezetünkbe idézzük azokat a tetteket, amelyeket véghezvitt, és legteljesebb szeretetének jelét adva megalapította az Eucharisztia szentségét, hogy velünk maradjon a kenyér és a bor színe alatt. Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában a szent három nap kezdetének üzenetéről beszélt. Elmondta, sokszor elmélkedett már arról, milyen érdekes, ahogyan Jézus irányította ennek az estének az eseményeit. Nem engedte addig elfogatni magát, amíg ez a vacsora meg nem történt és ki nem mondta a borra: ez az én vérem, és a kenyérre: ez az én testem. Júdásnak sem sikerült megtudnia idő előtt, hogy hol lesz a vacsora helyszíne, hiszen ahogy a Szentírásban is olvassuk, Jézus meghagyta tanítványainak: „Menjetek a városba, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem?" (Lk 22,10-12)

Jézus fontosnak tartotta, hogy itt maradjon köztünk, táplálékot, szeretetének végső jelét adja nekünk, bevonva bennünket az isteni életbe. Jézus Krisztus végtelen jóságát köszönhetjük meg ezzel a cselekedetével. Majd ezekkel a szavakkal alapított meg az Eucharisztia és az egyházi rend, vagyis a papság szentségét:
„Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” (Lk 22, 17-20).

A főpásztor csodálatosnak nevezte azt a folytonosságot (szukcessziót), amely a papi szolgálatban jelen van, vagyis a papszentelés az apostolokon keresztül Jézustól eredeztethető. Ennek megfelelően a lakoma is ugyanaz minden szentmisében, amit Jézus rendelt, hogy az Ő emlékezetére tegyék. Ezért fontosak ezek a szavak. Szent Pál nem volt jelen ezen a vacsorán, de szavai — azt hagyom rátok, amit én is kaptam — erre a folytonosságra utalnak.

Pál apostol visszaemlékezik Jézus szavaira és így figyelmeztet: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak” (1Kor 11,28-30). Szent Pál itt természetesen a lelki halálról beszél.

Jézus ezzel a figyelmeztetéssel nem ijesztgetni akar bennünket, hanem egyértelművé kívánja tenni számunkra, hogy lesz ítélet. Akkor mentünk át az ítéleten az életre, ha mi magunkat már megítéltük, ha elvégeztük a szentgyónást, jól felkészültünk a Jézussal való találkozásra. A püspök atya kifejtette, mindenkinek saját magának kell a saját ítéletét meghoznia. Nincs jogunk senkit sem megítélni. Majd Seregély István érsek keresztúti elmélkedésének egy mondatát idézte: „Mindenkinek joga van Jézus egyetlen hóhérát elítélni, saját magát, hiszen az én bűneim miatt is kellett meghalnia.” Jézus mégsem okol minket, nem azt mondja, hogy miattunk, hanem értünk, szeretetből vállalta az áldozatot.

Ezen az estén hangzik el Jézus főpapi imája is, amely saját magáért, az apostolokért, az Egyház egységéért, a szeretet terjedéséért szól. A megyéspüspök Jézusnak az Atyára való teljes ráhagyatkozására irányította a figyelmet, amikor az Olajfák hegyén azzal szembesül, hogy ki kell mondania igenjét az áldozatra, és így imádkozik: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” (Lk 22,42) Ez a teljes Istenre való ráhagyatkozás is példa kell, hogy legyen számunkra. Azt tegyük, cselekedjük, mondjuk, és úgy imádkozzunk, ahogyan Jézustól tanultuk.
Jézus szenvedéstörténetén elmélkedve ne külső szemlélőként figyeljük az eseményeket, hanem az értünk meghozott megváltó áldozatra tekintsünk — folytatta homíliáját a főpásztor. — Meg kell tanulnunk, hogy az imádság nem egy elmondott szöveg, hanem egy olyan magatartás legyen, amelyben engedjük, hogy életünk nehéz helyzeteit, szeretetből egymásért meghozott áldozatunkat a teremtő Lélek belülről az Atyának kedves áldozattá formálja.

Így tudunk mi is csatlakozni az Eukarisztia áldozatához, amelynek jelképe a kenyér és a bor. Szent Ágoston szerint: a kenyér egy egész búzamező minden búzaszeméből egy-egy kis részt tartalmaz, és a krisztusi szeretet tartja eggyé, hogy egy kenyér legyen. A mi közösségünk így alkot egy kenyeret, egy közösséget, hogy mindannyian áldozatunkat Jézus áldozatával az oltárra helyezzük.

Ugyanígy Krisztus vére, a bor, a szőlőültetvényen termő szőlőszemek egy-egy cseppjének molekulájából áll össze. Mindannyian meghozzuk mi csöppnyi áldozatunkat és odatesszük a kehelybe, az oltárra hogy majd abból részesüljünk, és magát Istent kapjuk vissza. Ebben akar bennünket részesíteni Isten, hogy mi is úgy szeressünk, cselekedjünk, ahogyan Ő — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A szentmise után Jeremiás siralmainak éneklése közben csöndes virrasztáson, elmélkedésen vettek részt a hívek.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán.
Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént.

A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.

Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

Ezután a pap a Feketevasárnapon (Nagyböjt 5. vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet és kezdetét veszi a kereszthódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Ő az, aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és keresztút-járást is tartanak.

Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem Húsvét. A Húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a végtelen jóság, Isten, a feltámadt Élet győzelme.

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Testedet és véredet velem is megosztó Jézus, nincsen szavam, szemléllek, amint térdre ereszkedsz előttem és mosod sárban tipró lábamat, és mondod: vegyél magadhoz. Önátadásodból élek, és ebből akarok tanulni, hogy tudjam én is mindig magamat adni, életet az életért” — Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök megható gondolataival a papi hivatásért mondott hálaadásra, és ígéretmegújításra hívta nagycsütörtökön délelőtt a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban bemutatott olajszentelési szentmisén jelen lévő egyházmegyés papokat, és a jelen lévő szerzeteseket.
Az ünnepi liturgián — amelyen Bosák Nándor és Katona István nyugalmazott püspök atyák is részt vettek —, Palánki Ferenc megyéspüspök megáldotta a betegek, valamint a keresztelendők (katekumenek) olaját és a krizmát, amelyet keresztelésnél, bérmálásnál, püspök- és papszentelésnél, valamint templomszenteléskor használja a püspök vagy a pap a következő húsvétig.

A főpásztor homíliájának bevezetőjében arról a kétféle emberábrázolásról beszélt, amelyben az ember mint a fa, a földben gyökerezik és az ég felé nő, a másik motívum szerint pedig az égben gyökerezik és lefelé nő. A pap életében ez a kettősség jelen van: a földön élnek, és igyekeznek növekedni az ég felé, de közben az égben is gyökereket eresztenek, hogy az onnan jövő kegyelmeket megosszák másokkal. Nagy feszültséget okoz ez sokszor a pap életében — hangsúlyozta a püspök atya, de Jézus Krisztus ennek egészét, mint ahogyan a pap életét is, a teljességre vitte. Ő az élő Isten tekintélyével lépett fel és hívta meg az apostolokat, hogy emberhalászok legyenek. Hozzájuk hasonlóan a pap, amikor Isten meghívja, mindenét otthagyva követi Jézust, nem mérlegel, hogy megéri-e vagy sem, nem mentegetőzik, sőt még csak az alkalmatlansága, bűnössége miatt sem visszakozik, mert hiszen mindannyian bűnösök vagyunk.

Isten a papi hivatás útjára lépőt képessé teszi arra, hogy szentté váljon, és kövesse Őt. Ahogyan a magyar nyelv is kifejezi: a jóindulatú embernek jól indul a hivatása, a papsága, az élete, mert tudja azt, hogy Jézus a meghívó, segít, hogy emberi gyarlóságát legyőzve, hitelesen tudja megélni papi hivatását. Példaként a püspök atya Néri Szent Fülöp reggeli imádságát idézte: „Uram, vigyázz Fülöpre, mert meglátod, estelig még elárul.”
Ha valaki tudja azt, hogy nem bízhat saját erejében, és belekapaszkodhat minden nap Isten kegyelmébe, akkor teljesíteni fogja hivatását. Mennyire más az az ember, aki méltatlanságra, vagy gyengeségre hivatkozva kifogásokat keres.

A pap Jézus szavára értelmét, érzelmét, teljes emberi mivoltát, vagyis mindenét egy irányba fordítja és elindul Jézus követésére.
Nagycsütörtök a papság és az Eucharisztia szentségének születésnapja, lehetőséget ad arra, hogy hivatásunk és életünk új lendületet kapjon ehhez az induláshoz, hogy jó indulatúak legyünk Jézus követésének útján — hangsúlyozta a szent három nap kezdetének kiemelkedő jelentőségét a püspök, majd folytatta —, egyetlen értékrendhez igazítjuk az életünket, Isten országához, akinek közvetítői, képviselői vagyunk az emberek között. Már nem az öntörvényűség és evilági törvények szabják meg tetteinket, hanem Jézus Krisztus, aki áldozatul adta értünk életét, amely áldozat vonzott bennünket.

Ezután Varga László püspök gondolataival az igazi áldozatra fordította a figyelmet: Az önzetlen, krisztusi szeretetből élő ember mindig saját magát teszi áldozattá, és a Szentlélek segít abban, hogy Istennek szentelt örök áldozat lehessen. Ezzel szemben az önző, gyűlölködő, szeretetlen ember mindig másokat tesz áldozattá.

Egyedül csak az számít, hogy Isten számít ránk, Ő kent fel, hogy örömhírt vigyünk a szegényeknek, látást a vakoknak, szabadulást a bűn foglyainak. Jézus a feltámadása után felszólította Pétert: „Te kövess engem!”
Kövessük tehát Jézust, aki áldozattá lett értünk, megváltott bennünket és minden pillanatban szólít, hív, hogy hagyjuk el régi életünket. Júdást is kiválasztotta, ő is hallgatta Jézus tanítását, látta csodáit, de csak külsőleg, mert a szívében, szándékában, indulatában nem azt tette. Csak úgy van értelme Jézust követni, ha mindenestül vállaljuk meghívását. A keresztény élet lényege a Krisztus hívó szavára nap mint nap adott személyes válaszunk.

A papság és az Oltáriszentség alapításának ünnepén hálát adunk azért, hogy Jézusnak nap mint nap kölcsönadva emberségünket, hangunkat megjelenik közöttünk az Úr, a kenyér és a bor színe alatt. Micsoda megtiszteltetés, és megható kegyelem ez Isten részéről — hangsúlyozta a főpásztor, majd kiemelte, ezt a csodát nem szabad soha megszokni, hétköznapivá tenni, hanem újra és újra rá kell csodálkoznunk ajándékára, és arra, hogy Isten milyen nagy dologra hívott meg bennünket.
Ő az, aki így szólt tanítványaihoz: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek” (Lk 22,15). Láthatjuk Isten szívének mélységét, Aki arra vágyakozik, hogy az emberek szívében otthonra találjon.

Szeretetének legnagyobb jelét adja abban, hogy asztalhoz ültet bennünket, ahol Ő szolgál fel, hogy ráérzünk az örök lakoma ízére. Minden szentmise ilyen lakoma. Amikor meghalljuk szavát: „Vegyétek és egyétek”, akkor Ő saját magát adja nekünk a kenyérben és a borban. Annyira közel jön hozzánk, hogy belénk száll, belénk testesül, egyesül velünk. Isten fiának teljes valóságával, alázatosságával találkozunk, miközben lehajol és megmossa a lábunkat.

Testedet és véredet velem is megosztó Jézus, nincsen szavam, szemléllek, amint térdre ereszkedsz előttem és mosod sárban tipró lábamat, és mondod: vegyél magadhoz. Önátadásodból élek, és ebből akarok tanulni, hogy tudjam én is mindig magamat adni, életet az életért — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök a nagycsütörtöki odajszentelési szentmisén.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Délelőtt olajszentelési misét tartottak a püspöki székesegyházakban. A püspök együtt misézett az egyházmegye papjaival, megszentelte a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát. A papság ilyenkor megújítja szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az Utolsó Vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására.

Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a hívőket a szent három nap ünneplésébe. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olajának, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. A püspök együtt misézik az egyházmegye papságával, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket.
Nagycsütörtök esti liturgiájában az Utolsó Vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Nagycsütörtöknek éppen ezért ünnepélyes és örömteljes hangulata van. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat.

A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház. Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, és ezért van virág az oltáron. Dicsőségre minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a Glória után elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja.
A szentmise utáni oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt, még a terítőt is, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztet. A szertartás végén a csend is jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik: ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Csendben fejeződik be a szentmise, a végén nincs áldás.

Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma. Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött, kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” - kérdezte tőlük. Erre gondolunk, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísérjük, s amikor a mise után szentségimádást végzünk... „Legalább egy órát” szeretnénk virrasztani Vele. Elkezdődik a nagycsütörtöki virrasztás (szentségimádás) az értünk vérrel verítékező Jézussal.

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet." (Simon András)
Városi ökumenikus keresztutat jártak Kisvárdán. A Jézus Krisztus feltámadására emlékező menetet Linzenbold József plébános vezette.

Képriportunkat készítette: Borus Lászlóné

„A fáklyafénynél végigjárt szertartás áhítatában, „mélyen elmerülve a szent vértanúk vérében” született meg a mű gondolata” — írja a Via crucis című műve előszavában Liszt Ferenc zeneszerző, akinek műve felejthetetlen komolyzenei koncertélményt jelentett a jelenlévőknek április 16-án, a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A Kodály Kórus Debrecen Via crucis (passió) című nagyheti hangversenyén három mű nyújtott lelki és művészi elmélyülést a jelenlévőknek: Liszt Ferenc: Via crucis; Vajda János: Via crucis; végül Arvo Pärt: The Beatitudes című művek. A hangversenyen közreműködtek a Kodály Filharmonikusok művészei, vezényelt: Szabó Sipos Máté.

Liszt Ferenc éppen 140 éve fejezte be kórusra, szólóhangokra és orgonára írt Via Crucis című passióját, mely Jézus keresztútjának tizennégy stációját beszéli el. Az akkor már abbévá szentelt Lisztet mélyen megérintette az a nagypénteki szertartás, melyet a római Colosseumban kiállított kálváriánál tartottak. Ahogy a Via crucis előszavában írja, a fáklyafénynél végigjárt szertartás áhítatában, „mélyen elmerülve a szent vértanúk vérében” született meg a mű gondolata. Majd később egy közeli barát tragikus elvesztésének hatására készül el a remekmű, de a bemutatóra csak 90 évvel később, Budapesten kerül sor. A nagy gonddal, érett, tömör stílusban megírt, megrázó erejű alkotásban az idős szerző számos kifejezetten modern harmóniai eszközt használ, a drámaiság és az érzelmek képszerű megjelenítésére. A szöveget a Biblia, latin himnuszok és német evangélikus korálok felhasználásával Wittgenstein hercegné állította össze.

Liszt Ferenc műve ihlette Vajda Jánost, hogy megírja a maga Via Crucis-változatát. Kossuth-díjas zeneszerzőnk idén ünnepli 70. születésnapját és ebből az alkalomból állítottuk párba ezen az esten ezt a két alkotást. A forma és szöveg hasonlósága mellett Vajda passiójának zenei nyelvezete teljesen más. Az orgona, valamint egy fúvós kamaraegyüttes sűrű ritmikájú kísérete ellenpontozza a vokális szólamokat. A gazdag invenciójú zenei szövetben egy magyar népének hangjai is felsejlenek.
A megrendítő passiók fájdalmas hangját egy felemelően szép alkotással oldjuk fel a koncert végén. Liszt Ferenc is megzenésítette Christus oratóriumában Jézus hegyi beszédének a boldogságról szóló 8 mondatát. Most azonban Arvo Pärt, észt zeneszerző különleges, áhítattal telt darabjának mélyen emberi hangjában gyönyörködhetünk, melyet a mű végén az orgona hangja koronáz meg.

VAJDA JÁNOS
1949. október 8-án született Miskolcon. Zeneszerzői munkássága számos zenei műfajra kiterjed. Jegyez operákat – mi több, a kortárs magyar opera egyik legfontosabb képviselője –, baletteket, nagyzenekari és kamarazenekari műveket, kórusműveket, dalokat, versenyműveket és szólóhangszeres darabokat. Kompozícióira a tonális zene jellemző, ily módon a hagyományokhoz kötődik. „Túl azon, hogy az ember alkotás közben a maga szükségleteit elégíti ki, nem szabad megfeledkezni az alapvető célról, vagyis másokhoz szólni, méghozzá olyan módon, amelyet mindenki megért” – mondta. Több művet komponált kifejezetten debreceni együttesek számára, így a Kodály Kórushoz is több művének ősbemutatója kötődik.
Számos elismeréssel tüntették ki. Megkapta az Erkel Ferenc- (1981), Bartók–Pásztory- (1990), Artisjus-díjakat (2008). 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: www.kodalyfilharmonia.hu


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Április 2019 »
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30