A Máltai Szeretetszolgálat „mustármagja” Debrecenben – Fodor András atya visszaemlékezése a kezdetekre
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Debrecenben és az Észak-alföldi régióban idén ünnepli 30...
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 30 évvel ezelőtt tűzben született Budapesten és Debrecenben is – Debrecenben is ünnepeltek az évfordulón
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület idén ünnepli 30. születésnapját. Mivel Debrecen városába...
Meggyújtották a második gyertyát a Kenézy Kórház Ápolási Osztályának adventi koszorúján
Meggyújtották a második gyertyát a Kenézy Kórház Ápolási Osztályának adventi koszorúján
9-én, ...
A titok tanúi - Nyomozás Krisztus ereklyéi ügyében – Könyvbemutató a debreceni Szent László Plébánián
Grzegorz Górny-Janusz Rosikoń: A titok tanúi – Nyomozás Krisztus ereklyéinek ügyében című könyvének ...
A Máltai Szeretetszolgálat „mustármagja” Debrecenben – Fodor András atya visszaemlékezése a kezdetekre
A Máltai Szeretetszolgálat „mustármagja” Debrecenben – Fodor András...
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 30 évvel ezelőtt tűzben született Budapesten és Debrecenben is – Debrecenben is ünnepeltek az évfordulón
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 30 évvel ezelőtt tűzben...
Meggyújtották a második gyertyát a Kenézy Kórház Ápolási Osztályának adventi koszorúján
Meggyújtották a második gyertyát a Kenézy Kórház Ápolási...
A titok tanúi - Nyomozás Krisztus ereklyéi ügyében – Könyvbemutató a debreceni Szent László Plébánián
A titok tanúi - Nyomozás Krisztus ereklyéi ügyében...
Elemek szűrése dátum szerint: csütörtök, 12 szeptember 2019

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök megbízásából, Tormássiné Kapitány Ágotha 2019. július 1-től megkezdte intézményvezetői munkáját a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola élén. Az ötgyermekes édesanya és többszörös nagymama intézményvezető asszonyt az egyházi oktatás helyzetéről, pályájáról és szakmai terveiről kérdezte Rubóczkiné Kiss Hajnalka munkatársunk.

— Keresztény családból származik, egyházi iskolába járt. Melyek az ön számára a pedagógussá válásának fontos állomásai?

— Életem egyik meghatározó alapja, hogy olyan keresztény családba születtem, amely az előző rendszerben is felvállalta a hitét, kereszténységét.

A másik meghatározó élmény a Svetits Gimnáziumban eltöltött évek voltak. A nővérek olyan szeretetközösséget teremtettek számunkra, amely egész életre szóló kitartásra, önfegyelemre, mások felé irányuló figyelemre, a jó iránti elkötelezettségre nevelt minket. Hálás szívvel gondolok Katalin nővérre, volt osztályfőnökömre, akivel a mai napig szoros kapcsolatban állok.

Abban, hogy a pedagógus hivatást választottam, a családi indíttatás is meghatározó volt, hiszen többgenerációs pedagógus családból származom. Folyamatos támogatást és megerősítést kaptam pályám során nagynénémtől, Eszter nővértől, aki a keresztény tanügyigazgatásban aktívan vett részt.

A pedagógiai életpályám még egy igen meghatározó eleme, hogy férjemmel nagy családot vállaltunk, öt gyermeket neveltünk, akik közül négyen már önálló életet élnek; legkisebb gyermekünk egyetemista. Óriási boldogság számunkra, hogy gyermekeink eddig 12 unokával ajándékoztak meg minket. Szülőnek lenni az Úristen legnagyobb ajándéka, ugyanakkor a legnehezebb hivatás. Az így megélt tapasztalatok, élmények meghatározzák pedagógus munkámat, a gyermekekhez és a szülőkhöz való viszonyulásomat.

— Már több mint 25 éve ön is egyházi intézményben tanít. Az induláskor kapott élmények és értékek mennyiben segítették a pedagógusi pályáját?

— Amikor megkezdte működését a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, akaratlanul is a Svetits élményét szerettem volna áthozni. Ugyanakkor volt egy olyan félelmem, hogy egyházi iskolát létrehozni csak szerzetesek és egyházi személyek tudnak. Az évek beigazolták, hogy mi, civilek is – családanyák, családapák – képesek vagyunk működtetni egyházi iskolát, természetesen egyházi személyek jelenlétével. Teljesen azt a miliőt, amit szeretett középiskolámban megéltem, nem valósíthatjuk meg, de a szellemiséget magunkkal tudjuk hozni, valamit átadhatunk belőle a diákoknak.

— Tapasztalatai szerint, mennyiben változott az egyházi oktatás az elmúlt negyedszázad alatt?

— A Svetits egy zárt világ volt. Szinte búra alatt neveltek minket. Amikor a kilencvenes évek végén ismét lehetőség nyílt az egyházi iskolák indítására, hatalmas eufória kerített hatalmába mindenkit. Ez az eufória azóta egyrészt lankadt, de a meglévő egyházi intézmények szépen megerősödtek. Aki kiállta az idő próbáját, felszínen tudott maradni, az ma is értéket képvisel. Ma már nemcsak a kommunista éra alatt is engedélyezett, nyolc egyházi iskola versenyképes, hanem több, újonnan alakult intézmény is az oktatási élmezőnybe került.

Manapság nagy feladatok állnak az egyházi iskolák előtt. Nem mondhatjuk, hogy ma könnyebb vagy nehezebb a helyzetünk. Vannak állandó értékek, mint például a keresztény szellemiség, amiket meg kell őriznünk. Ugyanakkor az idő halad, minden változik körülöttünk. Mindig az előttünk álló feladatra kell koncentrálnunk, nem ragadhatunk le a múltban. Megnehezíti az iskolák életét – nemcsak az egyháziakét – a változó közoktatás irányítás. Úgy érzem, ezen a területen még mindig keresik azt az utat, amely nekünk, magyaroknak tartalmilag és szerkezetileg a legmegfelelőbb lehet. Ezért szervezik át olyan gyakran az oktatás egészét. Ez viszont nagy nehézséget jelent a mindennapi életben az iskoláknak.

— Korábban az egyházi iskoláknak volt egy elitképző szerepe is. A folyamatosan változó világgal ez is változott. Ön szerint milyen szerepet töltenek be az egyházi iskolák napjainkban?

— Úgy gondolom, nem lehet leszűkíteni az egyházi oktatást egyetlen dologra. Az egyházi iskolának evangelizálni kell, szükséges az igét hirdetnie minden településen a diákok és a szülők számára. Ugyanakkor nem hanyagolható el a szociális támogatás sem, mert nemcsak olyan gyerekeket nevelünk-oktatunk, akik biztos anyagi háttérrel rendelkeznek. Ahhoz pedig, hogy versenyképesek legyünk, szükségünk van az oktatási eredményekre is, arra, hogy élmezőnybe juttassuk a tehetséges tanulóinkat. Magas szintű szakmai munkával minél jobb eredményeket kell felmutatnunk, mert a szülők számára ez az eredmény kézzelfogható. Ezzel együtt a nevelés, a hozzáadott érték a legnagyobb erőssége az egyházi iskoláknak.

— Melyek az ön által vezetett Szent Imre Gimnázium erősségei? Mit kínál ez az iskola?

— Úgy vélem, a nevelés területén az élbolyban vagyunk, és oktatás terén sem kell szégyenkeznünk. Nagyon jó tanári karunk van. Az idegen nyelvek, a humán és a reál tárgyak területén egyaránt remek szakemberek tanítanak nálunk. Országos szinten is szép eredményekkel büszkélkedhetünk. Bár iskolánkba nemcsak kiemelkedő képességű diákok járnak, igyekszünk megtalálni tanítványaink talentumát, és azt jól kamatoztatni.

— Mi késztette arra, hogy megpályázza az intézményvezetői posztot?

— A belső késztetést a környezetemtől és a kollégáimtól érkezett bátorítás, támogatás alakította ki és erősítette meg bennem. A rám bízottak iránt érzett felelősségtudat által döntöttem el, hogy ha az Úristen erre az útra hív engem, akkor ezt alázattal elfogadom.

— Melyik az a három dolog, amelyért leginkább hálás elődjének, Megyesi Mária volt igazgatónőnek?

— A legelső az, hogy neki köszönhető ennek az iskola-komplexumnak a kiépítése és magas szintű menedzselése. Azért is hálával tartozom, hogy olyan nevelőtestületet alakított ki, akinek munkájával rangos hírnevet szerzett az intézmény a megyében. És végül neki köszönhetem, hogy intézményvezető lehetek, hiszen öt évvel ezelőtt újra bizalmat kaptam vezető-helyettesként arra, hogy segítsem a munkáját.

— Milyen intézményről álmodik?

— Olyan iskolát szeretnék, ahol magas szakmai színvonalon az óvodás kortól az érettségiig neveljük, élményszerűen oktatjuk a gyerekeket. Biztonságos, harmonikus intézményt szeretnék, ahol a gyermek a legfontosabb. Őszinte, nyílt légkört, ahol mi, akik azt a hivatást kaptuk, hogy a jövendő generációkat neveljük, hiteles életünkkel is példaként szolgáljunk diákjaink számára. Arra kell törekednünk, hogy felszínre hozzuk és megerősítsük a gyermekek egyéni adottságait, képességeit, hiszen minden gyerek jó valamiben.

Rubóczkiné Kiss Hajnalka tanár, sajtóapostol

Szeptember 13-án indul a visszaszámlálás az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előtt, hiszen onnan számítva éppen egy év múlva veszi kezdetét a katolikus világesemény fővárosunkban. Az előkészületekről és a készülődés már most tapasztalható gyümölcseiről Agonás Szonja, a Magyar Kurír munkatársa beszélget a házigazda Erdő Péter bíborossal, prímással.

– A héten, pénteken délután fél 4-kor bíboros úr a Szent István-bazilika előtti téren elindítja a visszaszámlálást a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt, hiszen már csak egy esztendő van hátra addig. Mivel készülnek erre az alkalomra?

– A rendezvény elsősorban arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a készület intenzív szakaszára. Ettől fogva lehet regisztrálni, szállást foglalni, jelentkezni ( https://www.iec2020.hu/hu/regisztracio ). Akik most, idejében regisztrálnak, olcsóbban vehetnek részt a délelőtti programokon. Fellép többek között a debreceni Hajdú Táncegyüttes, amely már Törökországba is elvitte a kongresszus hírét úgy, hogy a ruháján hirdeti a NEK-et. A gyerekfellépők közül pedig néhányan éppen a kongresszust megnyitó szentmisén lesznek elsőáldozók a Puskás Ferenc Stadionban.

A szintén e napon elinduló regisztrációval kapcsolatban elmondanám, hogy sokféle módon lehet a jövő évi kongresszuson részt venni: nem csak úgy, hogy a Hungexpo területén reggeltől délutánig mindennap ott van valaki, bár nyilván lesz egy „kemény mag”, amely az egészen részt vesz. Körülbelül tizenötezer ember fér el fedett térben, ülőhellyel, de ha nagyobb lenne a jelentkezők száma, akkor más pavilonokban őket is tudjuk majd fogadni. Az igazán nagyszámú résztvevőt azonban a nyitó szentmisére várjuk a 66 ezer ülőhelyes Puskás-stadionba; szeptember 19-én, szombat délutánra a Kossuth téri liturgiára és az azt követő körmenetre; illetve szeptember 20-án, vasárnap délelőtt a záró szentmisére. Ezeken lesznek olyanok is a meghívottak között, akik nem katolikusok.

– Ha már rátértünk 2020 szeptemberére, hogyan állnak a szervezéssel?

– Bizony minden napra nagyon sok programot kínálunk, és az általunk szervezett programok gyakorlatilag kikristályosodtak, egy szentmise esetében van még függőben a főcelebráns személye, a fakultációknál van még egy-két kérdőjel, valamint még egy-két püspöki meghívott nem adott végleges választ felkérésünkre.

A délelőtti program a Hungexpón kezdődik általában, közös imádsággal, lesz elmélkedés, tanúságtétel világszerte elismert vagy világszintű elismerésre méltó emberektől, természetesen mindennap szentmise, majd a délután folyamán párhuzamosan fakultációkat tartunk, ezeken lelkiségi mozgalmak, világiakhoz kötődő egyesületek mutatkoznak be, a világegyháznak egy-egy különleges régiója is szót kap. A rendezvényt a Hungexpón kíséri majd egy vásár, egyrészt a szakrális művészetek, az egyházi felszerelési tárgyak köréből fogunk nagy választékot kínálni, másrészt lesz egy nagy keresztény könyvhét is, illetve hungarikumok vására.

Délutánonként mi magunk olyan programokat szervezünk például, mint hétfőn a Csík zenekar fellépése vagy kedden egy vonatos zarándoklat Esztergomba, amelyen útközben az egyik vagonban lesz lehetőség szentségimádásra is. Szerdán a keleti katolikus püspökök nagy koncelebrált szentmiséjére kerül sor, ugyanezen a napon tíz budapesti plébánián látják vendégül a különböző nyelvű csoportokat szentmisére és kötetlen együttlétre. A bazilika előtti téren egy hosszabb, énekkel kísért szentségimádásra invitálunk mindenkit, különösen a fiatalokat. Szombat délelőtt családokat várunk a Margit-szigetre, délután pedig hatalmas szentmisére készülünk a Kossuth téren. Ezután fáklyás menetben visszük egészen a Hősök teréig az Oltáriszentséget. Másnap, vasárnap ugyanott tartjuk a záró szentmisét, amit a pápa, ha eljön, akkor természetesen ő, vagy ha legátust küld, ahogy az utóbbi időben szokásos volt, akkor a küldött vezeti.

A résztvevők tehát rengeteg program közül választhatnak, nemcsak általunk szervezett, hanem kapcsolódó rendezvényekből is. A héten valamilyen kulturális megszólalás erejéig a testvéregyházak és a magyarországi zsidó testvérek megjelenését is szeretettel várjuk. A kötődést mutatja az is, hogy az evangélikus egyház éppen az Úrvacsora évét hirdette meg 2020-ra.

– Csak röviden esett szó a nyitó szentmiséről, amelyen a közös elsőáldozás is lesz. Meddig lehet ez utóbbira jelentkezni?

– Gyakorlatilag jövő tavaszig, nem zártuk le a jelentkezést véglegesen, de a plébániákat arra kértük, hogy jelentsék be, hány fő várható közösségükből. Már több mint háromezren jelezték szándékukat, nagy öröm hallanom, hogy határon túliak is szeretnének jönni. Jó tudni, hogy aki valamelyik eucharisztikus kongresszuson volt elsőáldozó, késő öregkorában is nagy szeretettel emlékszik vissza rá. Nem arról van szó, hogy egy külön utat kell elvállalnia a családnak ilyenkor, hanem lehetőséget kapnak arra, hogy egy semmi mással össze nem hasonlítható élményben legyen részük.

Érdemes a stadionbeli misére és más nyitott programokra is időben regisztrálni, mert bizonyos létszámig ülőhelyet is tudunk biztosítani, bárkinek ingyenesen. Ajánlom, hogy a csoportok, melyek együtt szeretnének maradni, mihamarabb jelentkezzenek. Ettől még e nyilvános eseményekre bárki eljöhet, de egy idő után már nem tudunk ülőhelyet biztosítani.

– Az eucharisztikus kongresszus nevét olvasva-hallva az ember hajlamos azt hinni, hogy ez egy konferenciaszerű rendezvény, pedig a valóságban ennél jóval többről van szó.

– Tudományos konferencia is lesz egyébként, mégpedig a kongresszust megelőző héten az esztergomi Szent Adalbert Központban. Azonban itt a kongresszus szó valóban nem ezt jelenti, hanem az eredeti, ősi értelmét: az összejövetelt. Katolikusok a világ minden tájáról összejönnek, hogy kifejezzék hitüket az Oltáriszentségben, és az örömüket, a hálájukat ezért az ajándékért, ugyanakkor tanúságot tesznek a világ előtt is. Az utóbbi időben e tanúságtétel hangsúlyos része a segítő szeretet, így a kongresszus nyitó szentmiséjét megelőző napon, szeptember 12-én Budapesten, de több vidéki városban is vendégül látunk sok hajléktalan vagy rászoruló embert: nem csak egységcsomagot osztunk, hanem ténylegesen együtt étkezünk velük. A kongresszust kísérni fogja a Katolikus Karitász munkáját bemutató kiállítás is. Sőt még a felkészülés részeként, az év első felében konferenciát rendezünk a Karitász munkájáról, meghívtam rá Luis Antonio Tagle bíborost is, aki a Nemzetközi Karitász elnöke.

– A nagy közös szentáldozás már az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak is a része volt. Van más olyan elem is, amelyet az akkori időből emeltek át? Mi segíti még ezenkívül az Önök munkáját?

– Az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságánál a határidők és a főbb teendők is meg vannak nemzetközi sztenderdszerűen határozva. Ennek keretében létrejött már a teológiai dokumentum, amely főleg a kongresszus mottójának („Minden forrásom belőled fakad”) a kifejtése. Ezt itthon és világszerte is népszerűsítjük interneten és nyomtatott formában. A kongresszus formanyelvét illetően a nagyobb látványosságnak mindenütt a világban lényeges szerepe van: Budapesten is az volt jó nyolcvan évvel ezelőtt. Ezenkívül az is fontos, hogy művészi alkotások kísérjék az eseményt, mind a zenében, mind a mozgásművészet vagy a képzőművészet területén. Az első tételek már megérkeztek a miseruhákból, amelyeket egy olasz apácarend készít; szerintem az is egy nagyon érdekes, modern megoldás lesz. Készülnek a kelyhek, a cibóriumok is nemzetközi versenyeztetés eredményeként, rajta a kongresszus emblémájával, mint 1938-ban is. Sok templomban mindmáig megvannak az akkor készült szakrális edények, az a reményünk, hogy a mostaniaknak is hasonló lesz a jövőjük.

Szintén a régi kongresszus tapasztalatára épül, hogy írtunk egy imádságot, amelyet minden vasárnapi mise végén elmondunk a rendezvény sikeréért. Futó Karcsi bácsi, megboldogult lelkiatyám emlékezett rá, hogy ők gyermekkorában imádkoztak az akkori kongresszusért. Ez tényleg elterjedt, nagyon örültem neki, hogy legutóbb most hétvégén Kassán is mintha az egész templom tudta volna ezt az imát.

– Nyilván túlzás már most értékelni az eucharisztikus kongresszust, hiszen még egy év van a megrendezéséig, de biztos látszanak már annak a gyümölcsei, hogy hazánk egy ekkora katolikus világeseményre készül.

– A készület egyrészt a külső feltételek javulásában is megmutatkozik: templomokat renoválnak, szentségi kápolnákat alakítanak ki, olyan üvegfalakat, rácsokat, biztonsági eszközöket létesítenek, amelyek lehetővé teszik, hogy napközben is be lehessen menni imádkozni több templomba, mint eddig. Örökimádást vagy legalább hosszabb ideig tartó szentségimádást szerveznek az egyes templomokban, a belvárosi templomra a Duna-parton még egy nagy molinót is kihelyeztek, hogy hirdesse ezt a lehetőséget. A felkészülés részeként már többször nemzetközi méretekben is meghirdettünk egy közös szentségimádási órát: ezen is szép számmal vettek részt az összes kontinensről.

A lelki előkészület másik fontos eszköze a missziós kereszt, amely eredetileg a 2007-es budapesti városmisszió jelképe volt. Már akkor azzal az ötlettel állt elő Ozsvári Csaba ötvösművész, hogy a régi szép magyar motívumok között kis helyeket hagyjunk, hogy magyar szentek ereklyéit lehessen belefoglalni. Mára a Kárpát-medence egészéből vannak a kereszten ereklyék, magyaroktól és nem magyaroktól, mert a szentjeink közösek. A kereszt járja az országot, de volt már Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban, s eljut Zágrábba is. Kérik, várják. Akárhová megérkezik, imádsággal, lelkesedéssel fogadják, liturgia, sokszor szentségimádás kíséri, és előadások, programok azoknak a szenteknek az életéről, akiknek az ereklyéi a keresztben megtalálhatók. Mindezek által kontaktust teremt a saját lelki gyökereinkkel.

– Ha már a missziós keresztről beszélünk, az eucharisztikus kongresszusra felkészítő tematikus évek sorát tekintve éppen a misszió évében jár az egyházmegye és az egész egyház, ez a gyakorlatban mit jelent?

– A magyar egyház arra az alapvető fölismerésre jutott, hogy a plébániák fő funkciója nem olyanfajta pasztorális ellátás, hogy amire igény van, azt kiszolgáljuk, hanem a misszió. A plébániák missziós egységek történelmi eredetüknél fogva is, s ha ma azt akarjuk, hogy éljenek, akkor ezt a szerepet kell fölfedeznünk és megélnünk. Ezért adtuk ki az amerikai tapasztalatot tükröző Újraépítve című könyvet, amelynek témájára papi továbbképzéseket szerveztünk, a képviselő-testületek vezetőit hívtam össze az egész egyházmegyéből, hogy velük is átbeszéljük. Jöjjünk rá mindannyian, akik egy plébánia tagjai vagyunk, hogy küldetésünk van a templomba nem járók, sőt a nem hívők felé is. Igen ám, de ahhoz, hogy őket megszólíthassuk, nekünk magunknak is át kell éreznünk, hogy mi az üzenet. Kell tudnunk, hogyan szólítsuk meg őket, úgy kell tudnunk szervezni a belső plébániai életünket, hogy akit egyszer meghívunk, jól érezze magát, és nemcsak a szórakozás szintjén, hanem mélyebben. Ehhez át kell alakulnunk, de ettől nem kell megijedni: ez a feladat. Ez a megújulás lehet igazán a hozadéka, a legfőbb eredménye az eucharisztikus kongresszusnak.

– A kongresszusra elsődlegesen mégiscsak a híveket várják a világ minden tájáról, mennyire lesz az eseménynek mégis missziós jellege, hogy ne csak a látványosság szólítsa meg az érdeklődőket, hanem valamennyire ténylegesen be is tudjanak kapcsolódni?

– A segítő szeretet nyelve a legáltalánosabb világnyelv, mindenki megérti. Ám ezenkívül is vannak olyan új lehetőségek, amelyeket most építettünk fel. Ferenc pápa a családdal foglalkozó két püspöki szinódus után bátorította a helyi egyházakat, hogy szervezzenek segítő és tanácsadó szolgálatot azoknak az újraházasodott elváltaknak, akik esetleg rendezni is tudják a házasságukat. Ezt a mi egyházmegyénkben létrehoztuk, ám van egy másik nagy terület is, ami talán még sürgetőbb: a segítség akkor, amikor még meg lehet menteni a nehézséggel küzdő családokat és házasságokat. Az utóbbi egy évben a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom tagjainak segítségével létrejött egy olyanfajta internetes adatbázis, amely gazdag jegyzékét adja a katolikus szellemű tanácsadásnak és segítésnek az élet legkülönbözőbb területein. Bízunk benne, hogy ennek a hozzáférhetővé tétele és később a fenntartása is a kongresszus egyik missziós eredménye lehet.

– Egy hívő, aki szeretne részt venni a kongresszuson, amellett, hogy szabaddá teszi magát arra az egy hétre, miként tud hozzájárulni személyesen is az rendezvény sikeréhez?

– Aki tud önkéntes szervezőként vagy más módon, például a nyelvtudásával segíteni, az biztos, hogy értékesen részt vehet a kongresszus munkájában. A titkárság már el is kezdte néhány száz önkéntes képzését, de ilyen nagy volumenű eseménynél ez még messze nem elég, várjuk továbbra is a jelentkezőket. Természetesen a kongresszusért való ima is nagy segítség.

Forrás: Agonás Szonja/Magyar Kurír 

 

Free Joomla templates by L.THEME