október 2020

Áder János köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetéseket adott át október 22-én Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Kármelita épületben. A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át több évtizedes papi és közösségépítő szolgálata, valamint a rábízott templomok és kápolnák felújítása érdekében végzett munkája elismeréseként Horváth János címzetes apát, címzetes kanonok, esperes, a Kállósemjéni Római Katolikus Egyházközség plébánosa.

img1 (1)

A kitüntetetteket köszöntve Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy egy kitüntetés érték annak, aki munkája, szolgálata elismeréseként kapja, de fontos annak is – jelen esetben a magyar államnak –, mely ez által megköszöni azt a munkát, melyet a kitüntetettek az emberek életminőségének javításáért és a magyar nemzet fennmaradásáért végeztek.

A Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült a rendszerváltásban betöltött jelentős szerepe, valamint az első szabadon választott magyar kormány minisztereként a hazai privatizációs folyamatok elindítása és koordinálása érdekében végzett kimagasló színvonalú munkája elismeréseként Szabó Tamás közgazdász, volt privatizációért felelős tárca nélküli miniszter és országgyűlési képviselő, a Mária Rádió és a Mária Út Egyesület elnöke.

A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta mások mellett a Pápai Magyar Egyházi Intézet rektoraként, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkáraként végzett munkája elismeréseként Tóth Tamás pápai káplán, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, a Kultúra Pápai Tanácsa konzultora és a Pápai Magyar Egyházi Intézet korábbi rektora; valamint a rendszerváltást követően a hazai gazdasági és pénzügyi intézményrendszer kialakításában vállalt szerepe elismeréseként Becker Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fejlesztési főigazgatója, volt államtitkár és országgyűlési képviselő, a Köztársasági Elnöki Hivatal korábbi hivatalvezetője; és a hazai katolikus felsőoktatási intézmények megóvásában és fejlesztésében vállalt kiemelkedő szerepe elismeréseként Kozma Gábor, a Gál Ferenc Egyetem rektora.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át mások mellett a nehéz helyzetben lévő emberek, szegények, idősek és betegek támogatása érdekében elkötelezetten végzett munkája elismeréseként Csorba Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának igazgatója; a magyar keresztény családok körében végzett karitatív és közösségépítő munkája elismeréseként Endrédy Cecília hitoktató, a Családakadémia-Óbudavár Egyesület társalapítója, a Magyar Schönstatti Családmozgalom egykori társelnöke. Ugyanebben a magas kitüntetésben részesült az epilepszia sebészeti úton történő gyógyítása, illetve a fájdalom és a mozgászavarok neurológiai kezelése terén elért szakmai eredményei, valamint a rászorulók megsegítését szolgáló karitatív tevékenysége elismeréseként Erőss Loránd György idegsebész, ideggyógyász, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet kutatási és innovációs igazgatója, az intézet funkcionális idegsebészeti osztályának osztályvezető főorvosa, a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége ispotályosa, elnökségi tagja.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át több évtizedes papi és közösségépítő szolgálata, valamint a rábízott templomok és kápolnák felújítása érdekében végzett munkája elismeréseként Horváth János címzetes apát, címzetes kanonok, esperes, a Kállósemjéni Római Katolikus Egyházközség plébánosa; a magyar görögkatolikus teológiai szakirodalmat gazdagító tudományos munkája, valamint papok, hittanárok és lelkipásztori munkatársak nemzedékeinek magas színvonalú képzésében vállalt szerepe elismeréseként Ivancsó István görögkatolikus pap, pápai prelátus, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola liturgikus tanszékének vezetője és az Új Ember katolikus hetilap görögkatolikus lelkiségi rovatának rendszeres szerzője.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült az igényes, magas színvonalú katolikus sajtó rendszerváltás utáni újjáteremtésében vállalt szerepe, valamint a határon túl élő magyarság életét a hazai olvasók számára hitelesen bemutató írásai elismeréseként Kipke Tamás Táncsics Mihály-díjas újságíró, a Magyar Katolikus Rádió jegyzetírója, az Új Ember volt főszerkesztő-helyettese; több évtizeden át kiemelkedő elhivatottsággal végzett lelkipásztori szolgálata elismeréseként Szaradits József nyugalmazott tábori lelkész, ezredes, pápai prelátus, az osli római katolikus templom plébánosa.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta a Katolikus Egyház értékeit elkötelezetten kutató és következetesen bemutató, négy évtizedes újságírói-szerkesztői tevékenysége elismeréseként Szerdahelyi Csongor Táncsics Mihály-díjas újságíró, szerkesztő, a Ferences Sajtóközpont igazgatója, a Magyar Katolikus Rádió külső munkatársa, Magyarország szentszéki nagykövetségének volt tanácsosa, az Új Ember volt főmunkatársa; több évtizeden át kiemelkedő elhivatottsággal végzett papi szolgálata és közösségépítő tevékenysége elismeréseként Tóth Miklós, a rábatamási Szent István király templom plébánosa; valamint több évtizedes gyógyító munkája, a Katolikus Karitász Orvosmissziójának megszervezésében vállalt szerepe, illetve a határon túli magyarság körében végzett egészségügyi ellátó és prevenciós tevékenysége elismeréseként Vojcek László Batthyány-Strattmann László-díjas szülész-nőgyógyász, a Budai Irgalmasrendi Kórház főorvosa.

Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehetett át a rászorulók megsegítése érdekében három évtizede elkötelezetten végzett munkája elismeréseként Lőrincz Norbert, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület munkacsoport-vezetője.

Fotó: Lambert Attila

 

Forrás: Baranyai Béla/Magyar Kurír

Fotó: Lambert Attila

További fotók: https://www.magyarkurir.hu/hirek/egyhazi-szemelyeket-tuntettek-ki-nemzeti-unnepunk-alkalmabol-109484

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. október 22., csütörtök 08:55

Elsőáldozás a Nyírbátorban

2020.szeptember 27-én 30 gyermek vehette először magához az Oltáriszentséget a nyírbátori római katolikus templomban.

A Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium elsőáldozásra készülő tanulóinak felkészítése a korábbi online oktatásban is folyamatosan zajlott. A nyáron sem hagytuk ki azokat a lehetőségeket, alkalmakat, melyek mindezt elősegítették. Babály András plébános vezetésével – a járványügyi előírásokat szem előtt tartva – vettünk részt az előkészítőkön. Ebben a sajátos helyzetben még izgatottabban vártuk az ünnepet. E jeles alkalmat még szebbé tette az, hogy Szentírás vasárnapja volt.

A templomban kiemelt helyen lévő Biblia emlékeztetett bennünket arra, hogy mi a Teremtő akarata. Hálát adhattunk Istennek azért, hogy a szent könyvnek köszönhetően megismerhetjük az Ő elképzeléseit, a helyes erkölcsi értékeket és alapelveket. Eligazítást és erőt meríthetünk belőle életük egész folyamán, és bizonyosságot arról, hogy az ember öröklétre kapott meghívást. Erre a meghívásra mondtak igent elsőáldozóink is.

Külön öröm számunkra, hogy az egyházmegyénk által fenntartott Báthory István Katolikus Óvoda Két tanítási nyelvű Általános Iskola és Gimnázium intézményből az elsőáldozók osztálytársai is jelen voltak ezen a gyönyörű ünnepen. Lelki programunk részeként erre az időpontra hívtuk és vártuk a negyedikeseket évfolyammisére. Ezáltal az egész osztály részesévé válhatott ennek a csodálatos eseménynek.

Az elsőáldozókat is örömmel töltötte el, hogy szüleik, családtagjaik mellett jelen voltak az osztálytársak, barátaik.

Babály András atya a homíliában elmondta: „Jó barát az, aki mindent tud rólunk, mégis szeret bennünket. Legyünk mi is, egymás jó barátai. Ne feledkezzünk el a mai napról - arról, hogy Jézus Krisztus a legjobb barátunk! Minden barátság akkor válik Istennek tetszővé, ha jelen van Krisztus is közöttünk. Csakis az Ő jelenlétével válhatnak kapcsolataink értékessé. Ismerjük meg Őt minél jobban! Olvassuk a Szentírást és kérjünk útmutatást általa. A szentáldozásban valóságosan jelenlévő Krisztussal, mint jó baráttal találkozzunk ezután is rendszeresen.” A szentmise könyörgésében arra kértük a mennyei Atyát, hogy irgalmas szeretetével segítsen bennünket, felnőtteket abban, hogy jó példával járjunk gyermekeink előtt. Elsőáldozóink legyenek kitartóak a hitben, hogy az igazság útján járjunk. Együtt készüljünk a keresztény nagykorúság szentségének felvételére – a bérmálásra is.

Istennek hála ezekért a gyermekekért, szüleikért, nevelőikért, akik segítették őket a Krisztushoz vezető úton. Legyünk egymás barátai Jézussal közösségben!

 

Mocsárné Tündik Erzsébet

Hittan szakos pedagógus, Nyírbátor

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Pásztor Károly nyugalmazott katolikus pap, címzetes esperes, címzetes apát, pápai prelátus részére az elhivatottságban végzett több mint hat évtizedes lelkipásztori szolgálata elismeréseként. A díjat Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár és Simon Miklós országgyűlési képviselő adták át október 20-án, Vállajon, a Szent Vendel búcsúi ünnepen.

A Vállaj történelmében kiemelkedő alkalmon jelen volt még a településről származó Tircsi Richárd főosztályvezető (Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság Nemzetiségi Főosztálya), Vilmos István helyi polgármester, Kocsis Gábor mérk-vállaji plébános, egyházmegyés papok, valamint a vállaji egyházközség hívei.

Soltész Miklós államtitkár ünnepi gondolataiban megköszönte a vállaji születésű Pásztor Károly vasmisés plébánosnak és a település lakosainak a hitüket megtartó áldozatos életüket, majd a plébános egy gondolatát idézte, amely az Öröm-hír egyházmegyei újságban megjelent interjúban olvasható: Nem nehéz papnak, kereszténynek lenni, mert boldoggá teszi az embert. Számomra a legfontosabb: megmaradni a hivatásomban, igazságban, tisztán, becsületesen, hűségesen. Aki Isten útján jár, annak beteljesül az élete. Ha nincs elég hite az embernek, akkor nehéz helyzetben nagyon kemény az élete. A hit ott kezdődik, amikor rábízzuk magunkat Istenre.”
Az államtitkár megköszönte Károly atyának, hogy nekünk is megmutatta az utat, hogyan bízzuk életünket Istenre.

A búcsúi szentmisét Pásztor Károly atya mutatta be. Homíliájában a templom védőszentjének, Szent Vendelnek az életéről beszélt, aki 554-ben skót királyi családba született. Vendelt uralkodásra nevelték, de ő jobban érezte magát a templomban, imádságában elmélyülve. Éppen ezért az apja – hogy ne legyen ideje Istennel foglalkozni –, a nyája őrzését bízta fiára. Vendel édesapja nem is sejtette, hogy ezzel ellenkezőjét éri el, ugyanis az ifjút magával ragadta a teremtett világ szépsége, olyannyira, hogy elhatározta, Istennek szenteli az életét.

Vendel apja tudta nélkül indult el társaival Szentföldre, de csak Rómáig jutottak, mert a Szentföldet megszállták a pogányok. A viszontagságos útja során még jobban elmélyült benne a papi hivatás gondolata.

Amikor társaival koldulni kényszerültek az elutasítást is megtapasztalta. Éppen ezért, hogy megdolgozzon a betevőért egy gazdag ember állatainak őrzését vállalta el. Vendel nagyon lelkiismeretesen végezte a feladatát.

Később a társaival a remeteéletet választotta. Amikor az emberek látták imádságos életüket, felkeresték őket, lelki dolgokban, betegségeikben, bajban, állataik védelmezésében is kérték közbenjáró imáikat. Megtapasztalták, hogy Vendel imája gyakran talál meghallgatásra.

Szent Vendel ma is sokat segít, elsősorban az állatok védőszentjeként ismerik. Az elmúlt évszázadokban a háziállat a falusi ember megélhetéseként kincset jelentett – folytatta a beszédét a plébános, majd a Szent Vendel-kultusz kialakulásáról beszélt, amely már közvetlenül a szent halála után elkezdődött. Szent Vendel sírjához sokan elzarándokoltak, később ott kápolnát emeltek, eköré épült fel a németországi Szt. Wendel városa. Ma a világon mintegy 1500, Magyarországon 45 templom, kápolna épült a tiszteletére.

Vállaj sváb település. Az ideérkező német telepesek nagyon nehéz körülményekkel találkoztak. A föld gondozatlan volt, a semmiből kellett felépíteni életüket. Egyetlen kincsük az erős hitük, akaratuk volt és az állatok, amelyek az életet jelentették számukra. Szent Vendel tiszteletét az őseinknek köszönhetjük  - fogalmazott Károly atya. A búcsúi ünnepen az egész környék itt kérte a szent közbenjárását, segítségét elsősorban a jószág egészségégért.

Szent Vendel kétféle ábrázolását ismerjük. A vállaji templomban található szobor Szent Vendelt pásztorként, lábánál fekvő báránnyal jeleníti meg. Máshol a lábánál királyi korona található. Ez utóbbi jelképezi, hogy királyfiként a korona helyett Istent választotta.

Számunkra ennek üzenete kell hogy bennünket is a hitünk kell, hogy éltessen és megtartson,

Ezután Károly atya felidézte szomorú gyermekkori emlékeit is. A templomot az első világháború idején 1914-ben kezdték el építeni, de a férfiakat elvitték katonának. Az építkezés ennek ellenére nem állt meg, a vállaji asszonyok folytatták a nehéz munkát, és felépítették a monumentális templomot, amely napjainkban az egyházmegye egyik legnagyobb templomaként ismert.

Másik szomorú tragédiára is visszaemlékezett Károly atya. Gyermekként élte át 1945. január 3-át, amikor a vállalji férfiakat és nőket – köztük az ő két leánytestvérét is – elhurcolták Oroszországba málenkíj robotra. Az életben maradtak öt év múlva tértek vissza. A szomorú napot követő vasárnap csak az idősek és a gyermekek voltak a szentmisén. Amikor a kántor elkezdte a „Hol vagy, én szerelmes Jézus Krisztusom” kezdetű népéneket nem tudta befejezni, mert vele együtt mindenki sírt összetört lélekkel. A nehéz helyzetben az itt élőket a hit tartotta össze, vasárnaponként együtt a templomban és esténként imáikban kérték az elhurcoltak hazatérését.

Kérjük Szent Vendelt, legyen továbbra is közbenjárónk a hitünk védelmében, fiataljaink életében, hogy ők is megmaradjanak az örök élet felé vezető úton – fejezte be gondolatait Pásztor Károly atya.

A szentmise végén Kocsis Gábor plébános fejezte ki köszönetét elsősorban Istennek Károly atya szolgálatáért, a vállaji emberek küzdelmes életéért, amelyben fejlődött, formálódott, erősödött az ünnepelt plébános hite, és ahol született papi hivatása.

A málenkíj robotra elhurcoltak visszatekintését olvashatjuk Tircsi Richárd történész: A pokolnak páratlan birodalmában című könyvében.

 

Kovács Ágnes

sajtóreferens

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Dr. Katona Istvánnak, az Egri Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspökének, a Szent Fausztina Isteni Irgalmasságért Alapítvány volt elnökének Fraknói Vilmos-díjat adományoztak. Szolgálatának és áldozatos munkájának elismeréseként a díjat Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár adta át Nyíregyházán a Seregély István Papi Szociális Otthon udvarán. Az átadáson részt vett dr. Ternyák Csaba egri érsek, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi nyugalmazott püspök is.

A Fraknói Vilmos-díjat 2000-ben alapította a nemzeti kulturális örökség minisztere. Az elismerést minden évben Fraknói Vilmos halálának évfordulóján adományozzák azoknak, akik munkássága kiemelkedő a teológia, filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve, akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését.

Ebben az évben dr. Katona István nyugalmazott egri segédpüspök is a díjazottak között van.

Katona István 1928. október 03-án született. 1948-ban érettségi után belépett a szegedi Szemináriumba, 1953-ban pappá szentelték. 36 éven át végezte papi szolgálatát a Szeged-Csanádi Egyházmegyében. II. János Pál pápa 1989-ben kinevezte Váci segédpüspökké. Az Egri Főegyházmegyébe 1997-ben került át.

Dr. Katona István a rendszerváltás után a Katolikus Iskolai Főhatóság vezetőjeként koordinálta az újjászerveződő katolikus iskolák ügyét. Ezt a tevékenységet 1996-ig végezte, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Pedagogia Christiana kitüntetés arany fokozatával jutalmazta. 2000 óta az Isten Irgalmasság kultuszának hivatalos magyarországi képviselője, ebben az ügyben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia püspök referense volt.

Franciszek Macharski krakkói bíboros-érsekkel közösen ő irányította a 2004. október 9-én, Krakkóban Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek által megáldott Communio Sanctorum (Szentek Közössége) kápolna évekig tartó kialakítását, berendezését. Az Isten Irgalmasság kultuszához kapcsolódó Szent Fausztina Isteni Irgalmasságért Alapítvány elnökeként hosszú évekig szolgálta az Isteni Irgalmasság szellemében történő evangelizáció elterjesztését hazánkban.

Püspöki szolgálata mellett kezdettől fogva segítette a Szent István Rádió műsorait, számos könyve is megjelent. A legidősebb európai aktív püspök volt 2013. november 25-ig, amikor Ferenc pápa elfogadta lemondását, így nyugállományba vonult.

Katona István püspök atya jelenleg Nyíregyházán, a Seregély István Papi Szociális Otthonban tölti nyugdíjas éveit.

Katona István püspök 2017-ben augusztus 20-a alkalmából Magyar Érdemrend Középkereszt a csillaggal polgári tagozat kitüntetést kapott.

 

Kéningerné Ignác Ibolya intézményvezető

Seregély István Papi Szociális Otthon

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. október 21., szerda 09:22

Álomházából valóságos első hely lett

A Fényeslitkén élő, Kisvárdán tanuló Németh Eszter kategóriagyőztes lett a Neumann-versenyen. A szekszárdi I. Béla Gimnázium és a legnagyobb múltra visszatekintő hazai informatikai szervezet, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság 36 éves múltú versenyének egyik idei győztese egy kisvárdai diáklány lett: Németh Eszter, a Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda 7. b osztályos tanulója saját álomházát tervezte meg, és egy számítógépes tervezőszoftverrel rendezte be.

Az idei online verseny 64 döntős alkotása között drónvezérlésű pókrobot, diák által épített humanoid robot, továbbá mobilalkalmazás és játékprogram is helyet kapott.

Hasznos és újszerű

A járványhelyzet miatt ezúttal az eseményt a Microsoft Teams platformján rendezték meg, az érdeklődők pedig a Twitchen követhették élőben. A sok érdekes pályamű között hazai, vajdasági, erdélyi és szerbiai diákok munkái szerepeltek.

– Tanítványom Az én álomházam munkájával kategóriájában az első helyet szerezte meg. Eszter kreatív, és kiváló előadói képességgel rendelkezik, és a megmérettetésen bizonyította az ötletének hasznosságát, újszerűségét is – jegyezte meg felkészítő tanára, Dajka Miklós, aki tavaly az Oktatási Hivatal Nyíregyházi POK „Kiváló Felkészítő – Tehetséggondozó Tanár” díjában részesült, az idén pedig az informatika OKTV-n végzett munkájáért az Emberi Erőforrások Minisztériumától Kiváló Versenyfelkészítő díjat kapott.

A házat úgy alakította ki a kisvárdai diák, hogy megvalósítható, kivitelezhető legyen
Fotó: Németh Eszter archív

– A Neumann Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék elnevezésű versenyt a bátyámon keresztül ismertem meg. Ő már pár éve részt vesz rajta, és szép eredményeket mutatott fel. A tavalyi döntő után határoztam el, hogy legközelebb én is nevezek, és megmutatom: az akaraterőmmel mire lehetek képes – fejtegette a Fényeslitkén élő Németh Eszter.

– Azért a „számítógéppel támogatott tervezés” kategóriában töltöttem fel a pályamunkámat, mert a fiatalok körében közkedvelt Sims 4 játékban legtöbbször én építettem és terveztem meg a karakterem házát. Úgy éreztem, hogy az így szerzett tapasztalataimat kamatoztatni tudom. A házat mindenképpen úgy alakítottam ki, hogy megvalósítható, kivitelezhető legyen. A projektmunkát a Sweet Home 3D nevű alkalmazással készítettem. Hamar megtanultam használni, ami gördülékenyebb munkát eredményezett. Bevallom, a végeredményen nagyon meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen jól sikerül.

– Az egész online verseny és a prezentációm alatt is arra törekedtem, hogy magamat adjam, és olyan legyek, mint amilyen a hétköznapokban. Az érdeklődési köröm az informatika, a matematika és az angol nyelv. A továbbtanulás, a felsőoktatás most még kevésbé foglalkoztat, de úgy gondolom, hogy építészmérnök szeretnék lenni.

Eszter a szabadidejét a legtöbbször a barátaival szokta tölteni, közösen bicikliznek, fociznak, borús időben pedig otthon szokott simsezni vagy sorozatokat nézni. A saját tervezésű álomháza is egy sorozat kezdete lehet.

Kibontakozó tehetségek

„A Neumann-verseny egy összefogás sikere, hogy a versenyalapító, a szekszárdi születésű Kovács Győző szellemében az informatikai tehetséggondozásnak legyen egy olyan terepe, amely sokféle képesség mentén engedi a kibontakozást. A jövőben az online döntőn megtanult megoldásokat is használni fogjuk a versenyben, hogy minél többen részt vehessenek a megmérettetésen” – fűzte hozzá Hajós Éva, a szekszárdi I. Béla Gimnázium igazgatója.

 

Forrás: Ladányi Tóth Lajos/ szon.hu/kozelet/helyi-kozelet/alomhazabol-valosagos-elso-hely-lett-4276405/Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A kezdeményezés Venezuelából indult 15 évvel ezelőtt, és mára hagyománnyá vált szerte a világon. Az imalánc kiinduló gondolata Szent Piót idézi:

„Ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”.

Az imalánccal az Anyaszentegyház arra törekszik, hogy a gyermekek világszerte együtt kérjék Égi Édesanyánk közbenjárását a járvány sújtotta világért.

Október 19-én, reggel a 10. A osztályunk Nagy Csaba atya iskolalelkészünkkel együtt imádkozott egy tized rózsafüzért, felajánlva a világ békéjéért is.

Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető kezdeményezésére október hónap minden reggelét imával indítjuk, mert a közös imának hatalmas ereje van. Mindemellett nagyszerű napindítási lehetőség is, hiszen lelkileg feltöltődünk, ezáltal könnyebben szembe tudunk nézni a nap nehézségeivel.

 

Tasi Bettina és Bogár Diána 10.a

Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítású Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda 2020. 10. 19-én ismét együtt imádkozta a rózsafüzért. Együtt fohászkodtunk Máriához a járvány elmúlásáért és a békéért.

Október 18-án, helyi idő szerint 9 órakor világszerte gyermekek imádkoznak fél órán át a békéért és az egységért az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kezdeményezésben. Az elmúlt esztendőkben hazánk számos településén csatlakoztak az eseményhez.

Mivel ebben az esztendőben október 18-a vasárnapra esik, az iskolákban a következő napon, október 19-én, hétfőn tartották meg a közös imádságot egyházmegyénk iskoláiban is.

Maga a kezdeményezés keresztény közösségektől, Venezuelából indult: miközben 2005 nyarán gyermekek közösen imádkozták a rózsafüzért, a mellettük levő asszonyok kézzelfoghatóan érezték a Szűzanya jelenlétét. Napjainkra ez a kezdeményezés nem csak Dél-Amerikában, hanem szerte a világon elterjedt. Kiinduló gondolata az a Szent Piótól származó idézet volt, miszerint „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”. Ez a kezdeményezés októbernek mint a rózsafüzér hónapjának kiemelt hangsúlyt adhat. (Magyar Kurír)

Kisvárdán hosszú évek óta csatlakozunk az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kezdeményezéshez, mely 2005-ben indult a venezuelai Caracasból. Idén a járvány elmúllásáért fohászkodtunk együtt tanárok, diákok, ovisok. Kértük a Szűzanya közbenjárását, hogy a Jóisten szabadítsa meg a világot ettől a járványtól.

Intézményünkben három helyszínen imádkoztuk az örvendetes rózsafüzért: az általános iskolások osztálytermeikben, a középiskolások 11. és 12. évfolyama római katolikus tanulói a Szent Péter és Pál-templomban, majd a római katolikus hittan foglalkozás keretében az óvodások padlóképes módszer segítségével kapcsolódtak be az imaláncba.

Nagyon felemelő volt látni és hallani, ahogyan diákjaink egy szívvel-lélekkel imádkozták: Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen

Votykuné Aradi Angéla hittanár, Kisvárda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúsági Irodájának kiemelt feladata, hogy a fiatalokat érzékenyítse a társadalmi szerepvállalás területén. Éppen ezért minden évben, így idén is október 8. és 11. között bekapcsolódtunk a „72 óra kompromisszum nélkül” ökumenikus kezdeményezésbe.

Az idei évben a járványügyi helyzet alaposabb átgondolást igényelt, melynek eredményeként különleges módon szólítottuk meg fiataljainkat. Kihívást hirdettünk számukra, amelyben arra bátorítottuk őket, hogy ebben a 72 órában válasszanak saját környezetükben, családjukban, közösségükben, iskolájukban olyan feladatot, amelynek célja az önkéntes, feltétel nélküli segítség. Arra kértünk munkálkodó fiatalokat, hogy miközben végzik a kitűzött feladatot, örökítsék meg, és küldjenek erről képet számunka. Célunk az volt, hogy ezeket a jócselekedetekről készült képeket az Ifjúsági Iroda Facebook oldalán folyamatosan közzé tesszük, és így telik meg a 72 óra tartalommal, kompromisszum nélküli segítséggel. A nyilvános közösségi oldalon mindenki követni tudta ezeket a mozzanatokat, amely által egyházmegyénk tanúságot tesz a feltétel nélküli segítség fontosságáról, az összefogás öröméről, még úgy is, hogy mindenki a saját környezetében teszi ezt.      

Számos helyről érkeztek be képek egyházmegyénk területéről: Debrecenben, Nyíregyházán, Nyírtelken, Kisvárdán, Ajakon, Mátészalkán, Geszteréden, Kállósemjénben és Fülöpön is csatlakoztak a kihíváshoz fiatalok, iskolai osztályok, közösségek, családok. Sőt egyházmegyénk Rómában tanuló papjához, Németh István atyához is „ellátogattunk” egy képnek köszönhetően, aki szintén bekapcsolódott azzal, hogy a közössége számára főzött. A jócselekedetek egészen színes palettája vonult fel ebben a 72 órában:

Markovics Balázs atya a debreceni fiatalokat a szőlőszüret munkáiba vonta be, hogy megtapasztalják a kétkezi munka ajándékát, a természet és az ember együttrezdülését, valamint Isten áldását a bő termésen. A nyíregyházi „szentimrés” diákok a Nyíregyháza-Jósavárosi Szent Imre Plébánia beregi körutazásának és zarándoklatának szervezésében vettek részt. Nagy Csaba atya vezetésével a fiatalok gondoskodtak a hatvanfős, különböző korosztályból álló csoport folyamatos ellátásáról, kézfertőtlenítéséről, kényelméről. Emellett az összefogásnak, a fiatalok bevonásának céljai között szerepelt, hogy a diákok tapasztalatokat szerezzenek a közösségi program előkészítő és háttér munkálatairól, bepillantást nyerjenek a szervezési feladatokba, együtt fejlesszék a problémamegoldó készségüket és leleményességüket, miközben erősödik a hívekkel való kapcsolatuk és saját osztályközösségük is.

A nyírtelki intézményünk diákjai az iskola sportudvarának rendjén, környezetük szépítésén munkálkodtak, illetve jó néhányan iskolai szekrényeiket is takarították, vagy otthonukban tevékenykedtek, míg Fülöp községben a fiatalok bekapcsolódtak a településen folyó lomtalanításba, az iskolai és utcai hulladék összegyűjtésébe. Mindeközben Kállósemjénben környezetvédelmi akciót szerveztek, melynek során Péterhalom városrészben hulladékot gyűjtöttek, rendbetettek több buszmegállót és a közösségi ház környékét, illetve egy út menti kereszt környezetét is megszépítették, virággal díszítették.

Kisvárdai intézményünk mintegy 130 tanulója csatlakozott az iskola udvarának téliesítéséhez, lefestették az udvari padokat, a fából készült szemeteseket. A szorgos kezek egy nárcisz mező ültetésével létrehozták a Méltóság Mezejét, melyhez az osztályok napokon át gyűjtötték a virághagymákat. Szent Ferenc tiszteletére a tulipán kertben elhelyeztek egy sárga rózsabokrot, illetve Szent Erzsébet rózsautat létesítettek az iskola főépülete és az általános iskola épülete között.

Az ajaki iskola udvartakarítással, avargyűjtéssel tette szebbé a környezetet és a sportpályát, közben Mátészalkán templom- és udvartakarítással, virágültetéssel kapcsolódtak be a diákok. A geszterédi lakosok és tanulók is igazán kitettek magukért, az iskola minden osztályától érkezett hozzánk kép a település és a családok nagy örömére. Akadtak, akik a templom környékén szorgoskodtak, vagy élelmiszer beszerzésre indultak nélkülözők számára, de a fiatalok jócskán tevékenykedtek otthon, családi házuk táján is: őszi kerti munkák, fahordás, jószágetetés, virágültetés, diószedés, szőlőszüret, autómosás, kerékpár karbantartás, számos házimunka, gondoskodás kisgyermekekről, sütés és főzés, házi tészta készítés, de még a disznóperzselés is felkerült a feltétel nélküli segítségek listájára.

Ebben a 72 órában hálás szívvel tapasztaltuk meg az együttmozdulás erejét, illetve azt, hogy ezeknek a jó tevékenységeknek embert formáló erejük van. A fiatalok azáltal, hogy egyénileg vagy közösségben, osztály- vagy iskolaszinten kompromisszum nélkül csatlakoztak a kihíváshoz, tanúságot tettek Egyházhoz való tartozásukról, a krisztusi magatartásról, a tevékeny testvéri szeretetről és nem utolsó sorban a keresztény „életstílus” örömteliségről. Köszönjük nektek a bátorságot és a példamutatást! Számítunk rátok és számíthattok ránk életetek nem csak hetvenkét, hanem minden órájában! Isten áldjon benneteket!

A beérkezett képek teljes egészében megtekinthetőek a https://www.facebook.com/ifjusagi.iroda oldalon.

Szilágyi Eszter koordinátor

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Ifjúsági Iroda

Pál apostol missziós útjai

 

„Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” – mondta Jézus tanítványainak. E felhívást követik a világ számos országában tevékenykedő misszionáriusok, akiknek célja Krisztus tanításának továbbadása az egész földkerekségen. Az Egyház 1926 óta minden év október harmadik vasárnapján megtartja a világmisszió napját. Október 18-án a magyar templomokban is a missziókért és a hithirdetőkért imádkoznak, és a perselypénzt az evangelizáció javára fordítják. A missziós világnapra Ferenc pápa „Itt vagyok, engem küldj” (Iz 6,8) című üzenetével fordult a hívekhez, amelyet az alábbiakban közlünk:

Kedves testvérek,

megéltétek az Egyházban a rendkívüli missziós hónapot. Meggyőződésem, hogy ez sok közösségben elősegítette a missziós megtérést a „Megkeresztelve és küldve: Krisztus Egyháza misszióban a világban” mottó szerint kijelölt módon.

Még ha az idei évet a Covid-19 világjárvány okozta szenvedések és kihívások jellemzik is, az egész Egyház missziós útja folytatódik azon szavak fényében, amelyeket Izajás próféta meghívásának elbeszélésében olvasunk: „Itt vagyok, engem küldj” (Iz 6,8). Ez mindig új válasz az Úr kérdésére: „Kit küldjek el?” (Uo.). Isten szívéből, irgalmából fakad ez a hívás, amely a jelenlegi globális válságban mind az Egyházhoz, mind pedig az egész emberiséghez szól. „Akárcsak az evangéliumi szakaszban szereplő tanítványok, felkészületlenül miránk is ránk tört a váratlan és vad vihar. Ráébredtünk, hogy mindannyian ugyanabban a bárkában vagyunk, mind törékenyek és irányt vesztettek, ugyanakkor mégis fontosak és szükségesek vagyunk, mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy evezzünk együtt, hisz mindannyiunknak szüksége van a kölcsönös támasznyújtásra. Ebben a bárkában… itt vagyunk mindannyian. Akárcsak azok a tanítványok, akik egy hangon szólalnak meg, és szorongásukban ezt mondják: »Elveszünk« (4,38), mi is ugyanígy rájöttünk, hogy nem tudunk külön-külön, a magunk erejéből előre jutni, hanem csakis együttesen” (Szentbeszéd a Szent Péter téren, 2020. március 27-én). Nagyon megijedtünk, összezavarodtunk és félünk. A fájdalom és a halál nyilvánvalóvá teszi emberi törékenységünket; ugyanakkor mindannyiunkban erős az életösztön és a rossztól való megszabadulás vágya. Ebben az összefüggésben a misszióra való meghívás – az önmagunkból való kilépésre, az Isten és a felebarát iránti szeretetre szóló meghívás – lehetőséget nyújt arra, hogy megosszunk, szolgáljunk és közbenjárjunk. A küldetés, amelyet Isten reánk bíz, az, hogy a rettegő és zárkózott énünkből kilépjünk az újrafelfedezett és az önmaga ajándékozása által megújult énünk felé.

A kereszt áldozatában, amelyben Jézus küldetése beteljesedik (vö. Jn 19,28–30), Isten feltárja számunkra mindenre és mindenkire irányuló szeretetét (vö. Jn 19,26–27). Egyúttal személyes elköteleződésünket is kéri küldésének elfogadására, mert Ő maga a szeretet, amely szüntelen missziós mozgásban van, mindig készen arra, hogy kilépjen önmagából azért, hogy életet adjon. Az emberek iránti szeretetből az Atyaisten elküldte saját Fiát, Jézust (vö. Jn 3,16). Jézus az Atya misszionáriusa: személye és műve teljes mértékben engedelmes az Atya akaratának (vö. Jn 4,34; 6,38; 8,12–30; Zsid 10,5–10). Az értünk keresztre feszített és feltámadott Jézus bevon minket szeretetmozgásába Szentlelkével, aki az Egyházat élteti, aki minket Krisztus tanítványaivá tesz és misszióba küld a világ és a népek felé.

„A misszió és a »mozgásban lévő Egyház« nem egy program, egy szándék, amelyet el lehet érni az akarat megfeszítésével. Krisztus az, aki küldi az Egyházat. Az evangélium hirdetésének küldetésében jársz, mert a Szentlélek indít és vezet téged” (Senza di Lui non possiamo far nulla, Città del Vaticano 2019, 16–17.). Isten mindig előbb szeret minket, és ezzel a szeretettel lép hozzánk és szólít meg minket. Személyes meghívásunk abból a tényből fakad, hogy az Egyházban Isten gyermekei vagyunk, az Ő családja és testvérei abban a szeretetben, amelyről Jézus tanúságot tett számunkra. Mindenki rendelkezik azzal az emberi méltósággal, amelynek alapja az isteni meghívás alapján Isten gyermeke és hogy olyanná váljon a keresztség szentségében és a hit szabadságában, amilyenek Isten szívében mindig is voltunk.

Maga a tény, hogy az életet ajándékba kaptuk, hallgatólagos meghívás, hogy belépjünk az önátadás dinamikájába: egy mag, amely a megkereszteltekben mint a szeretet válasza ölt érett formát a házasságban vagy az Isten országáért vállalt tisztaságban. Az emberi élet Isten szeretetéből fakad, szeretetben növekedik és a szeretet felé törekszik. Senki sincs kizárva Isten szeretetéből, és Fiának, Jézusnak a kereszten bemutatott szent áldozatában Isten legyőzte a bűnt és a halált (vö. Róm 8,31–39). Isten számára a rossz, sőt, még a bűn is az egyre nagyobb, a mindvégig tartó szeretet kihívásává válik (vö. Mt 5,38–48; Lk 23,33–34). Ezért a Húsvéti Misztériumban az isteni irgalom meggyógyítja az emberiség ősi sebét és kiárad az egész világmindenségre. Az Egyház, mint Isten világ iránti szeretetének egyetemes szentsége folytatja Jézus küldetését a történelemben, és elküld minket mindenhová azért, hogy tanúságtételünk és az evangélium hirdetése által Isten újra nyilvánvalóvá tegye szeretetét, mindenütt és mindenkor megérinthesse és átformálhassa a szíveket, az elméket, a társadalmakat és a kultúrákat.

A misszió a szabad és tudatos válasz Isten hívására. De csak akkor hallhatjuk meg ezt a hívást, ha személyes szeretetkapcsolatot ápolunk az Egyházában élő Jézussal. Tegyük fel magunknak a kérdést: készen állunk-e elfogadni a Szentlélek jelenlétét az életünkben? Készen állunk-e meghallani a misszióra való felhívást, akár a házasság, akár a megszentelt élet vagy a felszentelt papság útján, illetve általában a hétköznapi életünkben? Készen állunk-e elfogadni a küldetést bárhová, hogy tanúságot tegyünk az irgalmas Atyaistenbe vetett hitünkről, hogy Jézus Krisztus megváltásának evangéliumát hirdessük, hogy megosszuk a Szentlélek isteni életét, így építve az Egyházat? Készen állunk-e, ahogyan Szűz Mária, Jézus édesanyja, hogy fenntartás nélkül szolgáljuk Isten akaratát (vö. Lk 1,38)? Ez a belső készség nagyon fontos ahhoz, hogy Istennek válaszolni tudjunk: „Itt vagyok, Uram, engem küldj” (vö. Iz 6,8). És mindezt nem elvont módon, hanem az Egyház és a történelem „itt és most”-jában cselekedve.

Az Egyház küldetésében aktuális kihívás, hogy megértsük, mit akar Isten most, a világjárvány idején mondani nekünk. A betegség, a szenvedés, a félelem, az elszigeteltség kérdéseket vet fel bennünk. Kérdőre von minket azok szegénysége, akik magányosan halnak meg, akiket magukra hagynak, akik elveszítik a munkájukat és a megélhetésüket, akiknek nincs otthonuk és nincs mit enniük. Az, hogy kötelesek vagyunk fizikai távolságot tartani és otthon maradni, meghívás annak újrafelfedezésére, hogy társadalmi kapcsolatokra és közösségben megélt istenkapcsolatra is szükségünk van. A jelenlegi helyzet növeli a bizalmatlanságot és a közömbösséget, de közben figyelmesebbé is kell tennie minket a másokkal való viszonyunkra. És az imádság, amelyben Isten megérinti és megmozdítja a szívünket, megnyit minket a szeretet, a méltóság, testvéreink szabadsága, valamint az egész teremtés iránti gondviselés vágya felé. Az, hogy lehetetlen mint Egyház összegyűlnünk az Eucharisztia megünneplésére, annak a számos keresztény közösségnek a helyzetét tapasztaltatja meg velünk, akiknek nincs lehetőségük minden vasárnap szentmisét ünnepelni. Ebben az összefüggésben hangzik el Istentől a kérdés, hogy „Kit küldjek el?”. Ismét nekünk szegezi a kérdést, nagylelkű és meggyőződéssel kimondott választ várva tőlünk: „Itt vagyok, engem küldj” (Iz 6,8). Isten továbbra is keresi azokat, akiket elküldhet a világba és a népekhez, hogy tanúságot tegyenek a szeretetéről, a bűntől és a haláltól való megváltásáról, a gonosztól való megszabadításáról (vö. Mt 9,35–38; Lk 10,1–12).

A Missziós Világnap ünneplése alkalmat ad annak megerősítésére is, hogy az imádság, az elmélkedés és az anyagi segítség eszközei mindannyiótok számára lehetőséget nyújtanak, hogy az Egyházban aktívan részt vegyetek Jézus missziójában. Az október harmadik vasárnapjának liturgikus alkalmain tartott gyűjtések célja az, hogy támogassuk a Pápai Missziós Művek nevemben folytatott missziós munkáját, hogy az az egész világon kielégítse a népek és az Egyházak szellemi és anyagi szükségleteit, minden ember üdvösségére.

A Boldogságos Szűz Mária, az evangelizáció csillaga, a szomorúak vigasztalója, Fiának, Jézusnak misszionárius tanítványa járjon közben továbbra is értünk és segítsen minket.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2020. május 31-én, Pünkösd Főünnepén.

Ferenc

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Gyulai Miklós jánkmajtisi lakos a II. világháborúban, a Don-kanyarban eltűnt édesapja, nagybátyjai és unokabátyjai emlékét sok-sok éve kutatja. Közel 50 alkalommal emlékezett már meg az elhunytakról Oroszországban, a tragédia helyszínein. Missziós küldetésének érzi, hogy mindent megtegyen azért, hogy családtagjain kívül egyetlen és jeltelen sírba temetett magyar katona emléke se merüljön feledésbe.

Gyulai Miklós idén októberben postai úton juttatta ki – a COVID-járvány miatt – a Nyíracsádon szolgáló, de jánkmajtisi születésű Eiben Tamás római katolikus plébániai kormányzó által megáldott és megszentelt gyertyákat Voronyezsbe, a Szent Miklós-templom főpapjához, Zaleznyák Andrej Vasziljevicshez.

A hat darab 8 cm széles, 80 cm magas gyertyát a voronyezsi főpap juttatja el a Boldirevkában, Kamenkában, Rudkinóban, Tambovban található katonai sírokhoz. Eiben Tamás atya vállalta, hogy amint lehetséges – a misszió során első alkalommal – az oroszországi átadásnál is megáldja a gyertyákat római katolikus szertartás szerint.

Gyulai Miklós a magyar hadiárvák nevében mond hálás köszönetet mindenkinek, aki ebben a tevékenységében munkájával, anyagi támogatásával időről időre segítséget nyújt. Így köszöni meg Mártha Tibornak, a „Don menti magyar honvédsírok gondozása” Alapítvány kuratóriumi elnökének a sok-sok segítségét ebben a misszióban, hiszen közösen derítették fel ezeket a temetőket, és a halottak exhumálásának megvalósításában is közösen vettek részt.

A missziós tevékenységhez segítséget nyújtanak Szabó Ágnes jánkmajtisi, Bíró Miklós darnói, Babik Róbert csegöldi, Lőrincz Gusztáv tiszabecsi polgármesterek, valamint a csaholci Erdőhát Zrt. vezetője, Vargáné Piros Ildikó. Dr. Erdei Anita jánkmajtisi körjegyző a szervezési munkákban nyújt segítséget. A tolmácsolási feladatokban Borka Éva szamossályi lakos segíti e nemes küldetést. Tukacs József darnói lakos pedig rendszeresen elkíséri Gyulai Miklóst ezekre a missziós utakra, segítő társa ezeken az utakon.

A misszió eredményeként közel 20 éve égnek az oroszországi magyar temetőkben a halottakért az emlékezés gyertyái. Gyulai Miklósék az oroszországi magyar katonai sírok ápolását viszonozva, a vásárosnaményi katonai temetőrészben az „Ismeretlen szovjet katonák” emlékére állított jelképes emlékműnél gyújtanak gyertyát a magyar hadiárvák nevében. A temető kaszálásáért, tisztán tartásáért köszönetet mondanak a vásárosnaményi önkormányzatnak, Filep Sándor polgármester úrnak és a vásárosnaményi lakosságnak.

A Don-kanyart megjárt gyertyákból minden évben visszaküldenek 1-2 gyertyát, amelyeket eljuttatnak Jánkmajtis székelyföldi testvértelepüléseire, Gyergyótölgyesre, és Gyergyóremetére, ahol a római katolikus templomokban hívják fel az utókor figyelmét a II. világháború tragédiájára.

Szeretném, ha szívedben

visszhangozna minden ima,
mit Édesanyád értem mondott el,
mert hidd el, kit Isten vezet,
az nem veszhet el,
lelke hazatér, s mindig ott leszek veled.

Fiam, most mennem kell,
hív a sorsom, talán a halál,
de tudom, hitem benned él,
és e hitben ott leszek veled.

Részlet Rozványi Dávid: Levél fiamnak Oroszországból (Don-kanyar) c. verséből

 

Dr. Kádár Brigitta

sajtóapostol - Fehérgyarmat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye