Elemek szűrése dátum szerint: kedd, 08 október 2019

Megkezdődött a báli szezon egyházközségeinkben is. Az egyeki Szent Ferenc Karitász csoport jótékonysági bálra várta vendégeit október 5-én, szombaton a helyi étterembe. A meghívást mintegy 170 fő fogadta el, amely létszám már önmagában egy jó hangulatú összejövetelnek ígérkezett.

Ez alkalommal is vidám, szórakoztató estet töltöttünk együtt, de emellett kiemelt célunk volt, hogy a bál bevételéből a krízishelyzetbe kerülő családoknak segítséget tudjunk nyújtani az elkövetkező év során. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy meghívásunkat elfogadva a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye gazdasági igazgatója, Béres Nándor és felesége Béres Diána is velünk tartottak, valamint igent mondott a meghívásunkra Miluczky Attila polgármester is a családjával együtt. A falu első embere egész év során maximális támogatással segíti karitatív munkánkat. Köszönet érte!
A mulatság megkezdése előtt bemutattuk a karitász tevékenységét, és azon belül is támogatási lehetőségeinket, hogy ezzel is felhívjuk a jelenlévők figyelmét a környezetünkben élő embertársaink felé való szerető odafigyelésére. Beszámoltunk arról is, hogy az elmúlt évi karitász bál bevételét milyen célra fordítottuk.

Szórakoztató műsorunkat Kuczmog Klaudia, a debreceni Csokonai Színház énekesnője, és egyben az egyeki Szent János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola ének tanárnője operett dalokkal nyitotta meg. Zongorázott Barkóczi Zoltán a művészeti iskola igazgatója.
A vacsora kellemes hangulatát Keskeny Richárd zongorajátékával emelte. Ezt követően a karitász házba érkező régi ruhák divatbemutatóját tartottuk, amiket már nem viselünk manapság, de mindenki örömére elénk vetítette a ’70-’80- as évek viseletét. Ebből kerekedett ki az egyházi képviselő társak mulatságos előadása „A rátóti asszonyok esete” címmel. Végül a műsor záró fellépői, a helyi amatőr néptáncegyüttes is bemutatta repertoárját, a táncparkettre pedig a közkedvelt- Horizont Zenekar fergeteges zenéje csalogatta a vendégeket.
Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett a bál megszervezésében, lebonyolításában! Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik támogatásukkal, felajánlásaikkal segítették, segítik céljaink elérését.

Szent Ferenc Karitász csoport - Egyek

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó idei őszi alkalmán, október 5-én egyházmegyénkből az egyeki egyházközség fiataljai is részt vettek. A házasságról, papságról, szerzetességről, szentségekről szóló előadások, a hangulatos találkozó megélésének a lehetősége sokak érdeklődését felkeltette. A megélt élményeikről Záborszki Enikő és Bencsik Dániel egyeki fiatalok számolnak be.

A nap első felében ázva és fázva hallgathattuk a szíveket melengető tanúságtételeket, amit Nyuli Gábor és felesége Tobisch Bori meséltek el nekünk. A történetek legfőbb mondanivalója az volt, hogy törekedjünk megismerni Jézust, amit csak a személyes és mély lelkületű imán keresztül lehet. Ezáltal megtanulunk az Ő nevében kérni azt, amit Ő is kérne… Ne csodálkozzunk azon, hogy nem kapjuk meg a toronyórát láncostól, ha éppen nem arra van szükségünk. Rá kell bízni az életünk vezetését, mert Ő tudja, mi nekünk a legjobb. Ez a gondoskodó szeretet elérhető mindenki számára, csak dönteni kell mellette. Így próbáljunk imádkozni Isten áldásáért és csodáiért az életünkben. Márpedig Isten ma is tesz csodákat.

Ebben a témában említett meg az előadónk több tanúságtételt, miszerint: Egy szegény család gyermekei palacsintát kívántak készíteni. Alig volt hozzávaló a kamrában, és amit találtak, hat főre sem lett volna elég, mégis abból a kevés alapanyagból annyi palacsinta készült, hogy jól laktak belőle és másnapra is maradt.  Rácsodálkoztunk arra a történetre is, amelyben a földműves esőért imádkozott szárazság idején. Fohásza meghallgatásra talált és csak az ő földje felett esett az eső, ennek eredményeként 1 tonnával több napraforgója termett hektáronként, mint a szomszédos földeken.

Az előadás alatt szó volt arról is, hogy gyakran az ember azt hiszi el, amit lát… éppen ezért a hittel kapcsolatban is beleesik ebbe a hibába. Felelőtlenül tesszük azt a kijelentést, hogy: „Hiszem, ha látom!” . Pedig a hit pont ellenkezőleg működik az életünkben, és ezt a híres mondást át is alakíthatjuk: Látom, ha hiszem. A megtérés személyes döntés és ezt más nem tudja helyetted megtenni.

A délutáni fakultációk közül Fábry Kornél atyát hallgattuk meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus történetéről, illetve a személyes tanúságtételét, melyben elmondta hogyan ismerte fel a papi hivatását. Érdekes adatként említette meg, hogy a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson eddig regisztrált elsőáldozók száma 3000-re tehető. Várják továbbra is azok jelentkezését, akik ennek a világméretű ünnepségnek a keretében szeretnék elsőáldozásukat ünnepelni. Fábry Kornél atyával találkozhatunk Misevlog YouTube csatornáján is ( https://www.youtube.com/watch?v=Fm50nfacS8w ), ahol érdekes videókat találhatunk. Ebben a szentmise részleteit magyarázza el egyszerű keretekbe foglalva azoknak is, akik nem jártasak benne.

Szeretnénk egyházközségünk fiataljaival közösségben is tovább vinni azokat a gondolatokat, amelyeket ezen a napon hallottunk.

 Záborszki Enikő, Bencsik Dániel

Fotó: egyeki egyházközség, Magyar Kurír

A nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthon lakói a balkányi Szent Antal Idősek Otthona lakóival együtt ünnepelték az Idősek Világnapját október 2-án a nyíregyházi intézményben. A megemlékezés célja volt, hogy felhívjuk a figyelmet az időskori problémákra, és segítséget nyújtsunk a méltóságteljes öregkor megéléséhez.

Ez a nap lehetőséget adott arra is, hogy kifejezzük köszönetünket az idős embereknek, és hálánk jeléül a hétköznapokban is megpróbálunk mosolyt csalni az idősek arcára.
Az ünnep a vidámság jegyében telt el. A műsorszámokat, verseket, vetélkedőt nagy örömmel fogadták a résztvevők. Ezt követte egy zenés– táncos mulatság. A két otthon lakói önfeledten ünnepeltek együtt, megfeledkezve az öregkorral járó kisebb-nagyobb fájdalmakról. A találkozó ebéddel zárult.

Kéningerné Ignácz Ibolya
intézményvezető

Az Újfehértói Nagycsaládosok Egyesülete játszóteret épített az újfehértói Római Katolikus a plébánia kertjébe. A játszóteret 2019.10.05-én ünnepélyes keretek között adták át. Az átadáson részt vet Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti államtitkára, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, dr. Hosszú József, a Tiszavasvári Járási Hivatal vezetője, valamint a történelmi egyházak újfehértói lelkipásztorai.

Az ünnepélyes átadáson Kristóf Józseffel, a Nagycsaládosok Egyesületének elnökével, az újfehértói római katolikus egyházközség kántora és iroda vezetőjével Zsirosné Seres Judit sajtóapostol beszélgetett.

- 2018 novemberében alapítottuk az egyesületet azzal a szándékkal, hogy komoly feladatokat tűzünk ki célul, amelyeket lehetőség szerint, Isten segítségével mindenképpen igyekszünk megvalósítani.
Elsősorban szerettük volna, ha azokat a környezetünkben élő családokat, nagycsaládokat, akiknek talán kevesebb lehetőség adódott az életben, vagy csak nem tudtak élni vele, segítsük lehetőségekkel, élményekkel.
Az egyesület megalakulása előtt megfogalmazódott bennünk a konkrét vágy, hogy egy játszóteret hozzunk létre kicsiknek és szüleiknek egyaránt.
A Nagycsaládos Egyesület megalapítása és a játszótér ötlete egyaránt Dr. Hosszú József barátom fejéből pattant ki, aki a Tiszavasvári Járási Hivatal vezetője, Egyesületünk pártoló tagja és nem mellesleg szintén újfehértói lakos. Ő nagyon sok helyen megfordult és látta, hogy az Országos Egyesület milyen hasznos, ez adott neki inspirációt, és javasolta a játszótér helyszínéül a Római Katolikus Templom udvarát.

- Az elképzelést hogyan tudták megvalósítani közel két hónap alatt? Milyen engedélyekre, hozzájárulásra volt szükség?

- Természetesen elsősorban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hozzájárulására, valamint a Juhász Imre plébános és a képviselő testület jóváhagyása volt szükség, hiszen a területet hosszú távra bérbe vette az Egyesület, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, amiért ezúton is hálásan köszönünk a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének.
Nem volt könnyű a megvalósítás ilyen rövid idő leforgása alatt, hiszen a játszótér helyén egy nagyon rossz állapotban lévő tüzelőanyag tároló és egy fából épült épület is állt, amelyek elég rossz állapotban voltak, továbbá a többi területen egy fával, bokrokkal benőtt és bontott anyagoknak helyet adó terület volt. A hely megtisztítása is nagyon komoly energiát és összefogást igényelt. De azt hiszem, hogy már a munkálatok elkezdését követően nyilvánvaló volt, hogy a Jóisten áldása van rajta, hiszen példátlan összefogás kísérte a Játszótér építését és tagjaink nem sajnálták idejüket, pénzüket, maximálisan kitettek magukért.

- Hogyan sikerült ennyi támogatót maguk mellé állítani?

- A támogatók azt hiszem mindegyike meglátta, felismerte a célt, azt, amiért dolgozunk. Nem egy céltalan gyűjtésbe kezdtünk, hanem egy nagyon konkrét és nemes feladat megvalósításához, befejezéséhez kértünk segítséget. Nagyon jó volt látni, ahogyan lépésről lépésre haladtak a munkálatok.

- Honnan indultak? Milyen munkálatokat végeztek?

- A játékok letelepítéséhez a talajt a megfelelő előírásoknak megfelelően kellett előkészíteni. 50 centiméter mélyen eltávolítottuk a földréteget, helyére megfelelő homokot, építő anyagot helyeztünk. A játékokat stabil beton alapból készített tartókra rögzítettük, hogy a megfelelő biztonságot nyújtsuk. Továbbá csak bevizsgált és minősített játékok kerülhettek átadásra. Majd kerítést, padokat készítettünk, festettünk.

- A város szívében a templom kertjében van a játszótér, bárki használhatja majd?

- Természetesen! Minden fórumon kihangsúlyozzuk, hogy a játszótér a gyerekeknek épült, és ebben minden gyermek beletartozik. Ezért is nyitottunk a templom körüli kerítésbe egy kiskaput a város felé is, hogy aki esetleg nem érzi vagy nem elég bátor ahhoz, hogy a plébánia felől közelítse meg, ők se maradjanak emiatt kívül.

- Most, hogy megépítették a gyermekek számára ezt a játszóteret, reménykedik abban, hogy az itt játszó gyerekek tesznek majd néhány lépést és betérnek a templomba is? Lehet ez az evangelizálás egy formája?

- Az, hogy a templom közelségét megszokja gyermekkorban az ember, mindenképpen jó hatással van a gyermek hitbeli fejlődésének alakulására. Abban is biztos vagyok, ha a szülő hozzáállása megfelelő, akkor a kíváncsi gyermekek egy része be szeretne és be is fog menni a templomba és talán ekkor el is kezdődött a hitéletük pici csírája.

- Juhász Imre plébános az elképzelés megszületésétől kezdve támogatta a megvalósítást. A játszótér felszentelésekor megáldotta az itt lévő játékokat azok használóit. Fontos Önnek, hogy Isten áldása rajta legyen a munkáján, a munkájukon?

Születésem óta a szüleimnek hála, igyekeztem jó keresztény lenni. Hétköznapi munkám során mindig megtapasztaltam, amikor csak én szeretnék valamit véghezvinni, de nem figyelek arra, hogy mi Isten akarata, a végén rá kell jönnöm, hogy azon nem volt az Isten áldása. Azt hiszem, ezen a kezdeményezésen a kezdetektől kikristályosodott, hogy felebaráti szeretetre épül és bizonyossá vált, hogy a Jóisten végig mellettünk van. Ezt Imre atya is felismerte már a kezdetektől és ötleteivel, észrevételeivel és a végén áldásával segített a megvalósításban éppúgy, mint a görögkatolikus, református és baptista lelkipásztorok áldásukkal, elismerő és buzdító szavaikkal gazdagították az átadási ünnepséget.

- Mivel a plébánián dolgozik, nap, mint nap láthatja és figyelemmel kísérheti a játszótér sorsát. Milyen érzés ez?

Eddig nap mint nap azt láttam, hogy még sok-sok munka van az átadásig és mi a következő feladat. Most már, hogy a gyerekek birtokba vehetik a számukra elkészített játszóteret, remélem egyre több kacagó vidám gyermeket fogok látni a templomunk árnyékában játszadozni. Azt hiszem az egyik legértékesebb játszóteret sikerült a Jóisten segítségével megépítenünk, hiszen a délelőtti napsugarakban nincs is felemelőbb látvány, mint a vidám gyermekek mellett feltűnő templomtorony keresztjének árnyéka.
Szeretném életem úgy élni, hogy bármikor megállhassak büszkén gyermekeim, családom előtt, és ha majd az Isten ítélőszéke elé kerülök azt halljam, hogy „Jól van te hűséges, derék szolga ... menj be Urad örömébe” (Mt 25,21).

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol, Újfehértó

Fotó: Pusztai Sándor/szon.hu
https://szon.hu/galeria/nagycsaladosok-jatszotere-ujfeherton-fotok-pusztai-sandor/

A Magyar Katolikus Rádió országos turnéval is ünnepli 15. születésnapját. A rádió munkatársai a főváros, valamint hat vidéki helyszín után október 30-án este 17.30-tól sajtótájékoztatót tartanak, majd 18 órától a közönséggel is találkoznak Debrecenben a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében. A jubileumi rendezvényeken neves helyi művészek, zenészek lépnek fel.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 15 évvel ezelőtt alapította meg a Magyar Katolikus Rádiót (MKR), amelynek küldetése volt, hogy segítségével elérje azokat, akik katolikusnak vallják magukat, de nincs rendszeres, heti kapcsolatuk az Egyházzal.

A műsorfolyam a preevangelizációs küldetésnek megfelelően az élet minden területét érinti; hitből fakadó látásmóddal szól a gazdaság, a politika, a művészet, a családi élet kérdéseiről, így válhat a társadalom kovászává. A küldetés fontos eleme a családok segítése, tanítása a rádió eszközeivel, és nem utolsósorban a magyar nyelv, mint közös kincsünk ápolása, szépségének felmutatása, őrzése – hallhattuk Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a MKR vezérigazgatója az országjáró turné megkezdése előtti satótájékoztatón elhangzott beszédéből.

A rádió jelenleg 20 analóg FM-frekvencián hallható, vételkörzetében mintegy 3,5 millió ember él, napi hallgatottsága meghaladja a 170 ezer főt. A fejlesztéseket illetően arról tájékoztatott, hogy néhány héten belül megjelenik a rádió új, innovatív mobiltelefon-alkalmazása, melynek segítségével földrajzi korlátok nélkül bárhol, bármikor hallgatható lesz az élő műsor, böngészhető az archívum, olvashatók a hírek, és számos tematikus zenei csatorna kínálatából választhatnak a hallgatók. A mobilapplikáció iOS és androidos rendszerű eszközökön is ingyenesen letölthető lesz.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Hogyan legyünk hatékonyak? Sajtóapostolok találkoztak Nagyváradon

Első ízben találkoztak külhonban a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) és a Magyar Kurír szervezésében sajtóapostolok, országos, egyházmegyei és plébániai médiumok, nyomtatott és elektronikus sajtó, rádiók, honlapok, portálok munkatársai a Kárpát-medence minden részéből. Október 4. és 6. között Nagyváradon tartották a képzési hétvégét.

A sajtóapostolok tizennyolcadik találkozójának helyszíne a nagyváradi ifjúsági és kulturális központ, a Posticum volt. Hátsó kapu – a latin név arra utal, hogy Istenhez sokfelől vezet út, így a kultúra ösvényein is – mondta el köszöntőjében Kuzmányi István, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője az egymás megismerését, a kapcsolatépítést, a tapasztalatcserét egyaránt szolgáló és továbbképzést is nyújtó találkozón.
Sajtóapostolok – önkéntes és foglalkozásszerű médiamunkások, akiket az köt össze, hogy ők is érintettek, elkötelezett közvetítői az Egyház üzenetének – fogalmazott Baranyai Béla, az Új Ember vezető szerkesztője.

A szakmai találkozó anyagát idén „A közösségi hálózatból az emberi közösségekbe, avagy a lájktól az ámenig” mottó jegyében állították össze a szervezők: a MAKÚSZ, a Magyar Kurír és a vendéglátó nagyváradi egyházmegye.
A bevezetésben Böcskei László megyéspüspök gondolatait Ferenc pápának a tömegtájékoztatás világnapjára írt üzenetéhez kapcsolta, melynek középpontjában az internethasználat és a közösségi média áll. A nagyváradi főpásztor kitágította a témát, és arra kérdezett rá, miért és hogyan kell az Egyháznak kommunikálni. „Benne vagyunk a hálózatban – ha nem teszünk semmit, akkor is –, de nem mindegy, hogyan” – Böcskei László szerint nekünk magunknak kell meghatároznunk azt a képet, amelyet önmagunkról sugározni akarunk.

Milyen Egyház képét mutatjuk? Múzeum, amely a múltba néz? Vagy kirakat, ahol a látszat mögött elvész a tartalom, ami elérhetetlen és érthetetlen? Semleges? Vagy élő és dinamikus? Mit közlünk a világgal, és azt hogyan tesszük? Értesítünk, informálunk, vagy meghívás és felajánlás szól a mondanivalónkból? Hogy érted vagyunk és neked szólunk – benne van-e ez az attitűd a megszólalásainkban? – kérdezett rá a püspök.
„Szavaktól a találkozásig” – fogalmazta meg a követendő utat Ferenc pápa nyomán, és olyan kommunikáció igényét állította a sajtóapostolok elé, amely aktuális, témaválasztásában az embereket érintő valóságokra figyel, érdekfeszítő és provokatív. Továbbá bátor, nem fél kimondani a lényeget, ki mer lépni a világ elé, értékeit mint élő valóságot tudja közvetíteni, s mindezt az emberek nyelvén teszi.

A szakmai napon több erdélyi médium bemutatkozott. Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője arról beszélt, hogyan vett részt közszolgálati, a csíkszeredai önkormányzat fenntartásában működő napilapja egy történelmi jelentőségű esemény, a csíksomlyói pápalátogatás közvetítésében.
Szatmári Ferenc az alapítástól kezdve áll világi vezetőként, elnökként az erdélyi Mária Rádió élén. Az Erdélyben 2006-ban egy stúdióval indult médium ugyanolyan csodálatos növekedést élhetett meg, mint az egyetlen olaszországi plébániáról elindult, és világszervezetté vált anyaszervezet. Mára lefedik egész Erdélyt, 7 stúdió, 13 munkatárs, 500 önkéntes készíti a mintegy 300 ezer hallgató számára a 60 százalékban vallási, 15 százalékban kulturális, a fennmaradó időben zenei és hírműsorokat. Szatmári Ferencben sok kétség volt induláskor: Lesznek-e önkéntesek egy olyan országban, ahol ennek nincs hagyománya? Kapnak-e frekvenciát ott, ahol a politikai érdekek határozzák meg a nyerteseket? Ráhagyatkozhatnak-e a Gondviselésre az anyagi forrás tekintetében?

És hogy mi segített? Az elnök szerint az az elkötelezettség, amivel önkénteseik dolgoznak. A misszió lelkülete, hogy munkájukat evangelizációnak tekintik, és műsoraikban az élő hit szólal meg. De az a döntés is, hogy a Mária Rádióban vállalják, hogy nagy tömegekhez szólnak, így „kerülik a magasröptű diskurzust”, egyszerű nyelven, a hallgatók élethelyzetéhez kapcsolódnak.
A Maszol.ro és a Romkat.ro portálok munkatársa, Szász István Szilárd témája az álhírek és a közösségi média, a Facebook hatásmechanizmusa volt. Az antropológiából doktori disszertációján dolgozó újságíró tényekkel és számadatokkal támasztotta alá mindazt, amit a Facebook és az álhírekből élő portálok veszélyeiről tudni vélünk.
„Kevert valóságban élünk, az ál és a valódi elválaszthatatlan. Virtuálisan teremtett lények válnak százezrek által követett influenszerré, arcfelismerő képesség révén bárki beazonosítható, már nemcsak a kép, de a hang és kép együtt is photoshoppolható” – érzékeltette Szász István Szilárd az álhírgyártás veszélyeit.

A naponta tapasztalható jelenséget, miszerint felismerik keresési preferenciáinkat, nemcsak megerősítette, de arra is figyelmeztetett, hogy internetes böngészéseink az életünk minden területéről adatokat szolgáltatnak, mely alapján az algoritmusok messzemenő pontossággal összeállítják az ember pszichológiai profilját. A kutató szerint tudatosságot igényel az internethasználat, mert az álhírek egymásra épülve mentális világot építenek tudatunkban, egyre inkább megnehezítve, hogy különbséget tegyünk valódi és ál között.

Micaci Cristian a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Tankó Zita a nagyváradi Szent László-plébánia kommunikációját mutatta be. Mint elmondta, egyik fő törekvésük a hálózatban gondolkodás. Honlap, Facebook-oldal, hírportál Várad.org címmel – ezek a legfontosabb fórumaik. Céljuk, hogy bekapcsolódjanak az erdélyi egyházmegyék kommunikációjának vérkeringésébe, megjelenjenek más egyházi és világi kommunikációs felületeken. Ők is ugyanazzal a kihívással néznek szembe, miként egyeztethető össze a mélyebb tájékoztatás igénye korunk gyors, tömör, sokszor felületes információfogyasztási szokásával. Hagyományosan megjelenő nyomtatott kiadványuk az éves pasztorális terv alapján megvalósuló események bemutatására szolgál, melyben QR-kódok segítségével bővebb beszámolót, képgalériát lehet találni online felületükön. Szeretik a plakátokat, Vakon Zsolt saját tervezésű, a fiatalok bevonásával készülő plakátokkal vezetett végig az egyházmegye sok-sok eseményén.

A találkozó része volt a gyakorlati képzés is. Baranyai Béla a szakma egyik leggyakrabban alkalmazott műfajáról, a tudósításról tartott szemléletformáló, a műfajt érintő mai változásokat is bemutató előadást.
Gőbel Ágoston, a NEK sajtóreferense a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről, a felkészülés folyamatáról, a várható programokról tartott ismertetőt.
Micaci Cristian, aki sajtósként kísérhette Ferenc pápát romániai apostoli útján, a sajtómunka kulisszatitkait is feltáró, sok fényképpel illusztrált élménybeszámolót tartott erről a találkozásról. A nagyváradi egyházmegye sajtóreferense ezen az úton arra is törekedett, hogy megmutassa, mit jelent magyar katolikusnak lenni Romániában.

Az út végén tartott sajtótájékoztatón minden nemzet stábja meghatározott számú kérdést tehetett fel a pápának. A magyarok két kérdést tehettek fel, az egyik Cristiané volt. Azt kérdezte Ferenc pápától, hogy a látottak alapján hogyan kell együttműködni a felekezeteknek, államnak és egyháznak, valamint az etnikumoknak. „A kapcsolatokat jellemezze a kinyújtott kéz magatartása, amikor konfliktusok vannak” – a Szentatya válasza maradandó hatást gyakorolt a médiafelelősre, és az egyházmegye kommunikációjára is iránymutatóan hat.
A találkozón részt vevők megismerhették a püspöki székhely és a városközpont értékeit. Látogatást tettek a váradi várban és a székesegyházban. Sétálhattak Ady kedves utcáin, ahol a folyamatos megújulás visszahozza a szecesszió varázsát.
A találkozót értékelve Szikora József, a MAKÚSZ elnöke azt üzente a sajtóapostoloknak: az evangelizáló lelkesedés mellett a szakma iránti igényesség vezesse őket, kommunikációjuk hatékonyságát fejlesztve.

Fotó: Baranyai Béla
Trauttwein Éva/Magyar Kurír

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházában templombúcsút tartanak a mai napon, október 8-án, este 6 órától. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát lesz.

Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.
Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről:

„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.

Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét: XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra.

1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.

A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a napba öltözött asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.

Mi, magyarok elsőként, ám nem egyedül tiszteljük nemzeti patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti pártfogóként tisztelni, Franciaországot XIII. Lajos király 1638-ban, Ausztriát III. Ferdinánd 1647-ben ajánlotta Máriának. János Kázmér király 1656-ban nyilvánította a Szűzanyát Lengyelország Királynőjévé. A későbbi századok folyamán először Mexikót, majd egész Latin-Amerikát, Katalóniát és Dél-Ázsiát is a Szűzanya oltalma alá helyezték. Az angol püspökök 1893-ban ajánlották föl Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Magyar Kurír

Free Joomla templates by L.THEME