október 2020

A Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda 2020. 10. 19-én ismét együtt imádkozta a rózsafüzért. Együtt fohászkodtunk Máriához a járvány elmúlásáért és a békéért.

Október 18-án, helyi idő szerint 9 órakor világszerte gyermekek imádkoznak fél órán át a békéért és az egységért az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kezdeményezésben. Az elmúlt esztendőkben hazánk számos településén csatlakoztak az eseményhez.

Mivel ebben az esztendőben október 18-a vasárnapra esik, az iskolákban a következő napon, október 19-én, hétfőn tartották meg a közös imádságot egyházmegyénk iskoláiban is.

Maga a kezdeményezés keresztény közösségektől, Venezuelából indult: miközben 2005 nyarán gyermekek közösen imádkozták a rózsafüzért, a mellettük levő asszonyok kézzelfoghatóan érezték a Szűzanya jelenlétét. Napjainkra ez a kezdeményezés nem csak Dél-Amerikában, hanem szerte a világon elterjedt. Kiinduló gondolata az a Szent Piótól származó idézet volt, miszerint „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”. Ez a kezdeményezés októbernek mint a rózsafüzér hónapjának kiemelt hangsúlyt adhat. (Magyar Kurír)

Kisvárdán hosszú évek óta csatlakozunk az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kezdeményezéshez, mely 2005-ben indult a venezuelai Caracasból. Idén a járvány elmúllásáért fohászkodtunk együtt tanárok, diákok, ovisok. Kértük a Szűzanya közbenjárását, hogy a Jóisten szabadítsa meg a világot ettől a járványtól.

Intézményünkben három helyszínen imádkoztuk az örvendetes rózsafüzért: az általános iskolások osztálytermeikben, a középiskolások 11. és 12. évfolyama római katolikus tanulói a Szent Péter és Pál-templomban, majd a római katolikus hittan foglalkozás keretében az óvodások padlóképes módszer segítségével kapcsolódtak be az imaláncba.

Nagyon felemelő volt látni és hallani, ahogyan diákjaink egy szívvel-lélekkel imádkozták: Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen

Votykuné Aradi Angéla hittanár, Kisvárda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúsági Irodájának kiemelt feladata, hogy a fiatalokat érzékenyítse a társadalmi szerepvállalás területén. Éppen ezért minden évben, így idén is október 8. és 11. között bekapcsolódtunk a „72 óra kompromisszum nélkül” ökumenikus kezdeményezésbe.

Az idei évben a járványügyi helyzet alaposabb átgondolást igényelt, melynek eredményeként különleges módon szólítottuk meg fiataljainkat. Kihívást hirdettünk számukra, amelyben arra bátorítottuk őket, hogy ebben a 72 órában válasszanak saját környezetükben, családjukban, közösségükben, iskolájukban olyan feladatot, amelynek célja az önkéntes, feltétel nélküli segítség. Arra kértünk munkálkodó fiatalokat, hogy miközben végzik a kitűzött feladatot, örökítsék meg, és küldjenek erről képet számunka. Célunk az volt, hogy ezeket a jócselekedetekről készült képeket az Ifjúsági Iroda Facebook oldalán folyamatosan közzé tesszük, és így telik meg a 72 óra tartalommal, kompromisszum nélküli segítséggel. A nyilvános közösségi oldalon mindenki követni tudta ezeket a mozzanatokat, amely által egyházmegyénk tanúságot tesz a feltétel nélküli segítség fontosságáról, az összefogás öröméről, még úgy is, hogy mindenki a saját környezetében teszi ezt.      

Számos helyről érkeztek be képek egyházmegyénk területéről: Debrecenben, Nyíregyházán, Nyírtelken, Kisvárdán, Ajakon, Mátészalkán, Geszteréden, Kállósemjénben és Fülöpön is csatlakoztak a kihíváshoz fiatalok, iskolai osztályok, közösségek, családok. Sőt egyházmegyénk Rómában tanuló papjához, Németh István atyához is „ellátogattunk” egy képnek köszönhetően, aki szintén bekapcsolódott azzal, hogy a közössége számára főzött. A jócselekedetek egészen színes palettája vonult fel ebben a 72 órában:

Markovics Balázs atya a debreceni fiatalokat a szőlőszüret munkáiba vonta be, hogy megtapasztalják a kétkezi munka ajándékát, a természet és az ember együttrezdülését, valamint Isten áldását a bő termésen. A nyíregyházi „szentimrés” diákok a Nyíregyháza-Jósavárosi Szent Imre Plébánia beregi körutazásának és zarándoklatának szervezésében vettek részt. Nagy Csaba atya vezetésével a fiatalok gondoskodtak a hatvanfős, különböző korosztályból álló csoport folyamatos ellátásáról, kézfertőtlenítéséről, kényelméről. Emellett az összefogásnak, a fiatalok bevonásának céljai között szerepelt, hogy a diákok tapasztalatokat szerezzenek a közösségi program előkészítő és háttér munkálatairól, bepillantást nyerjenek a szervezési feladatokba, együtt fejlesszék a problémamegoldó készségüket és leleményességüket, miközben erősödik a hívekkel való kapcsolatuk és saját osztályközösségük is.

A nyírtelki intézményünk diákjai az iskola sportudvarának rendjén, környezetük szépítésén munkálkodtak, illetve jó néhányan iskolai szekrényeiket is takarították, vagy otthonukban tevékenykedtek, míg Fülöp községben a fiatalok bekapcsolódtak a településen folyó lomtalanításba, az iskolai és utcai hulladék összegyűjtésébe. Mindeközben Kállósemjénben környezetvédelmi akciót szerveztek, melynek során Péterhalom városrészben hulladékot gyűjtöttek, rendbetettek több buszmegállót és a közösségi ház környékét, illetve egy út menti kereszt környezetét is megszépítették, virággal díszítették.

Kisvárdai intézményünk mintegy 130 tanulója csatlakozott az iskola udvarának téliesítéséhez, lefestették az udvari padokat, a fából készült szemeteseket. A szorgos kezek egy nárcisz mező ültetésével létrehozták a Méltóság Mezejét, melyhez az osztályok napokon át gyűjtötték a virághagymákat. Szent Ferenc tiszteletére a tulipán kertben elhelyeztek egy sárga rózsabokrot, illetve Szent Erzsébet rózsautat létesítettek az iskola főépülete és az általános iskola épülete között.

Az ajaki iskola udvartakarítással, avargyűjtéssel tette szebbé a környezetet és a sportpályát, közben Mátészalkán templom- és udvartakarítással, virágültetéssel kapcsolódtak be a diákok. A geszterédi lakosok és tanulók is igazán kitettek magukért, az iskola minden osztályától érkezett hozzánk kép a település és a családok nagy örömére. Akadtak, akik a templom környékén szorgoskodtak, vagy élelmiszer beszerzésre indultak nélkülözők számára, de a fiatalok jócskán tevékenykedtek otthon, családi házuk táján is: őszi kerti munkák, fahordás, jószágetetés, virágültetés, diószedés, szőlőszüret, autómosás, kerékpár karbantartás, számos házimunka, gondoskodás kisgyermekekről, sütés és főzés, házi tészta készítés, de még a disznóperzselés is felkerült a feltétel nélküli segítségek listájára.

Ebben a 72 órában hálás szívvel tapasztaltuk meg az együttmozdulás erejét, illetve azt, hogy ezeknek a jó tevékenységeknek embert formáló erejük van. A fiatalok azáltal, hogy egyénileg vagy közösségben, osztály- vagy iskolaszinten kompromisszum nélkül csatlakoztak a kihíváshoz, tanúságot tettek Egyházhoz való tartozásukról, a krisztusi magatartásról, a tevékeny testvéri szeretetről és nem utolsó sorban a keresztény „életstílus” örömteliségről. Köszönjük nektek a bátorságot és a példamutatást! Számítunk rátok és számíthattok ránk életetek nem csak hetvenkét, hanem minden órájában! Isten áldjon benneteket!

A beérkezett képek teljes egészében megtekinthetőek a https://www.facebook.com/ifjusagi.iroda oldalon.

Szilágyi Eszter koordinátor

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Ifjúsági Iroda

Pál apostol missziós útjai

 

„Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” – mondta Jézus tanítványainak. E felhívást követik a világ számos országában tevékenykedő misszionáriusok, akiknek célja Krisztus tanításának továbbadása az egész földkerekségen. Az Egyház 1926 óta minden év október harmadik vasárnapján megtartja a világmisszió napját. Október 18-án a magyar templomokban is a missziókért és a hithirdetőkért imádkoznak, és a perselypénzt az evangelizáció javára fordítják. A missziós világnapra Ferenc pápa „Itt vagyok, engem küldj” (Iz 6,8) című üzenetével fordult a hívekhez, amelyet az alábbiakban közlünk:

Kedves testvérek,

megéltétek az Egyházban a rendkívüli missziós hónapot. Meggyőződésem, hogy ez sok közösségben elősegítette a missziós megtérést a „Megkeresztelve és küldve: Krisztus Egyháza misszióban a világban” mottó szerint kijelölt módon.

Még ha az idei évet a Covid-19 világjárvány okozta szenvedések és kihívások jellemzik is, az egész Egyház missziós útja folytatódik azon szavak fényében, amelyeket Izajás próféta meghívásának elbeszélésében olvasunk: „Itt vagyok, engem küldj” (Iz 6,8). Ez mindig új válasz az Úr kérdésére: „Kit küldjek el?” (Uo.). Isten szívéből, irgalmából fakad ez a hívás, amely a jelenlegi globális válságban mind az Egyházhoz, mind pedig az egész emberiséghez szól. „Akárcsak az evangéliumi szakaszban szereplő tanítványok, felkészületlenül miránk is ránk tört a váratlan és vad vihar. Ráébredtünk, hogy mindannyian ugyanabban a bárkában vagyunk, mind törékenyek és irányt vesztettek, ugyanakkor mégis fontosak és szükségesek vagyunk, mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy evezzünk együtt, hisz mindannyiunknak szüksége van a kölcsönös támasznyújtásra. Ebben a bárkában… itt vagyunk mindannyian. Akárcsak azok a tanítványok, akik egy hangon szólalnak meg, és szorongásukban ezt mondják: »Elveszünk« (4,38), mi is ugyanígy rájöttünk, hogy nem tudunk külön-külön, a magunk erejéből előre jutni, hanem csakis együttesen” (Szentbeszéd a Szent Péter téren, 2020. március 27-én). Nagyon megijedtünk, összezavarodtunk és félünk. A fájdalom és a halál nyilvánvalóvá teszi emberi törékenységünket; ugyanakkor mindannyiunkban erős az életösztön és a rossztól való megszabadulás vágya. Ebben az összefüggésben a misszióra való meghívás – az önmagunkból való kilépésre, az Isten és a felebarát iránti szeretetre szóló meghívás – lehetőséget nyújt arra, hogy megosszunk, szolgáljunk és közbenjárjunk. A küldetés, amelyet Isten reánk bíz, az, hogy a rettegő és zárkózott énünkből kilépjünk az újrafelfedezett és az önmaga ajándékozása által megújult énünk felé.

A kereszt áldozatában, amelyben Jézus küldetése beteljesedik (vö. Jn 19,28–30), Isten feltárja számunkra mindenre és mindenkire irányuló szeretetét (vö. Jn 19,26–27). Egyúttal személyes elköteleződésünket is kéri küldésének elfogadására, mert Ő maga a szeretet, amely szüntelen missziós mozgásban van, mindig készen arra, hogy kilépjen önmagából azért, hogy életet adjon. Az emberek iránti szeretetből az Atyaisten elküldte saját Fiát, Jézust (vö. Jn 3,16). Jézus az Atya misszionáriusa: személye és műve teljes mértékben engedelmes az Atya akaratának (vö. Jn 4,34; 6,38; 8,12–30; Zsid 10,5–10). Az értünk keresztre feszített és feltámadott Jézus bevon minket szeretetmozgásába Szentlelkével, aki az Egyházat élteti, aki minket Krisztus tanítványaivá tesz és misszióba küld a világ és a népek felé.

„A misszió és a »mozgásban lévő Egyház« nem egy program, egy szándék, amelyet el lehet érni az akarat megfeszítésével. Krisztus az, aki küldi az Egyházat. Az evangélium hirdetésének küldetésében jársz, mert a Szentlélek indít és vezet téged” (Senza di Lui non possiamo far nulla, Città del Vaticano 2019, 16–17.). Isten mindig előbb szeret minket, és ezzel a szeretettel lép hozzánk és szólít meg minket. Személyes meghívásunk abból a tényből fakad, hogy az Egyházban Isten gyermekei vagyunk, az Ő családja és testvérei abban a szeretetben, amelyről Jézus tanúságot tett számunkra. Mindenki rendelkezik azzal az emberi méltósággal, amelynek alapja az isteni meghívás alapján Isten gyermeke és hogy olyanná váljon a keresztség szentségében és a hit szabadságában, amilyenek Isten szívében mindig is voltunk.

Maga a tény, hogy az életet ajándékba kaptuk, hallgatólagos meghívás, hogy belépjünk az önátadás dinamikájába: egy mag, amely a megkereszteltekben mint a szeretet válasza ölt érett formát a házasságban vagy az Isten országáért vállalt tisztaságban. Az emberi élet Isten szeretetéből fakad, szeretetben növekedik és a szeretet felé törekszik. Senki sincs kizárva Isten szeretetéből, és Fiának, Jézusnak a kereszten bemutatott szent áldozatában Isten legyőzte a bűnt és a halált (vö. Róm 8,31–39). Isten számára a rossz, sőt, még a bűn is az egyre nagyobb, a mindvégig tartó szeretet kihívásává válik (vö. Mt 5,38–48; Lk 23,33–34). Ezért a Húsvéti Misztériumban az isteni irgalom meggyógyítja az emberiség ősi sebét és kiárad az egész világmindenségre. Az Egyház, mint Isten világ iránti szeretetének egyetemes szentsége folytatja Jézus küldetését a történelemben, és elküld minket mindenhová azért, hogy tanúságtételünk és az evangélium hirdetése által Isten újra nyilvánvalóvá tegye szeretetét, mindenütt és mindenkor megérinthesse és átformálhassa a szíveket, az elméket, a társadalmakat és a kultúrákat.

A misszió a szabad és tudatos válasz Isten hívására. De csak akkor hallhatjuk meg ezt a hívást, ha személyes szeretetkapcsolatot ápolunk az Egyházában élő Jézussal. Tegyük fel magunknak a kérdést: készen állunk-e elfogadni a Szentlélek jelenlétét az életünkben? Készen állunk-e meghallani a misszióra való felhívást, akár a házasság, akár a megszentelt élet vagy a felszentelt papság útján, illetve általában a hétköznapi életünkben? Készen állunk-e elfogadni a küldetést bárhová, hogy tanúságot tegyünk az irgalmas Atyaistenbe vetett hitünkről, hogy Jézus Krisztus megváltásának evangéliumát hirdessük, hogy megosszuk a Szentlélek isteni életét, így építve az Egyházat? Készen állunk-e, ahogyan Szűz Mária, Jézus édesanyja, hogy fenntartás nélkül szolgáljuk Isten akaratát (vö. Lk 1,38)? Ez a belső készség nagyon fontos ahhoz, hogy Istennek válaszolni tudjunk: „Itt vagyok, Uram, engem küldj” (vö. Iz 6,8). És mindezt nem elvont módon, hanem az Egyház és a történelem „itt és most”-jában cselekedve.

Az Egyház küldetésében aktuális kihívás, hogy megértsük, mit akar Isten most, a világjárvány idején mondani nekünk. A betegség, a szenvedés, a félelem, az elszigeteltség kérdéseket vet fel bennünk. Kérdőre von minket azok szegénysége, akik magányosan halnak meg, akiket magukra hagynak, akik elveszítik a munkájukat és a megélhetésüket, akiknek nincs otthonuk és nincs mit enniük. Az, hogy kötelesek vagyunk fizikai távolságot tartani és otthon maradni, meghívás annak újrafelfedezésére, hogy társadalmi kapcsolatokra és közösségben megélt istenkapcsolatra is szükségünk van. A jelenlegi helyzet növeli a bizalmatlanságot és a közömbösséget, de közben figyelmesebbé is kell tennie minket a másokkal való viszonyunkra. És az imádság, amelyben Isten megérinti és megmozdítja a szívünket, megnyit minket a szeretet, a méltóság, testvéreink szabadsága, valamint az egész teremtés iránti gondviselés vágya felé. Az, hogy lehetetlen mint Egyház összegyűlnünk az Eucharisztia megünneplésére, annak a számos keresztény közösségnek a helyzetét tapasztaltatja meg velünk, akiknek nincs lehetőségük minden vasárnap szentmisét ünnepelni. Ebben az összefüggésben hangzik el Istentől a kérdés, hogy „Kit küldjek el?”. Ismét nekünk szegezi a kérdést, nagylelkű és meggyőződéssel kimondott választ várva tőlünk: „Itt vagyok, engem küldj” (Iz 6,8). Isten továbbra is keresi azokat, akiket elküldhet a világba és a népekhez, hogy tanúságot tegyenek a szeretetéről, a bűntől és a haláltól való megváltásáról, a gonosztól való megszabadításáról (vö. Mt 9,35–38; Lk 10,1–12).

A Missziós Világnap ünneplése alkalmat ad annak megerősítésére is, hogy az imádság, az elmélkedés és az anyagi segítség eszközei mindannyiótok számára lehetőséget nyújtanak, hogy az Egyházban aktívan részt vegyetek Jézus missziójában. Az október harmadik vasárnapjának liturgikus alkalmain tartott gyűjtések célja az, hogy támogassuk a Pápai Missziós Művek nevemben folytatott missziós munkáját, hogy az az egész világon kielégítse a népek és az Egyházak szellemi és anyagi szükségleteit, minden ember üdvösségére.

A Boldogságos Szűz Mária, az evangelizáció csillaga, a szomorúak vigasztalója, Fiának, Jézusnak misszionárius tanítványa járjon közben továbbra is értünk és segítsen minket.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2020. május 31-én, Pünkösd Főünnepén.

Ferenc

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Gyulai Miklós jánkmajtisi lakos a II. világháborúban, a Don-kanyarban eltűnt édesapja, nagybátyjai és unokabátyjai emlékét sok-sok éve kutatja. Közel 50 alkalommal emlékezett már meg az elhunytakról Oroszországban, a tragédia helyszínein. Missziós küldetésének érzi, hogy mindent megtegyen azért, hogy családtagjain kívül egyetlen és jeltelen sírba temetett magyar katona emléke se merüljön feledésbe.

Gyulai Miklós idén októberben postai úton juttatta ki – a COVID-járvány miatt – a Nyíracsádon szolgáló, de jánkmajtisi születésű Eiben Tamás római katolikus plébániai kormányzó által megáldott és megszentelt gyertyákat Voronyezsbe, a Szent Miklós-templom főpapjához, Zaleznyák Andrej Vasziljevicshez.

A hat darab 8 cm széles, 80 cm magas gyertyát a voronyezsi főpap juttatja el a Boldirevkában, Kamenkában, Rudkinóban, Tambovban található katonai sírokhoz. Eiben Tamás atya vállalta, hogy amint lehetséges – a misszió során első alkalommal – az oroszországi átadásnál is megáldja a gyertyákat római katolikus szertartás szerint.

Gyulai Miklós a magyar hadiárvák nevében mond hálás köszönetet mindenkinek, aki ebben a tevékenységében munkájával, anyagi támogatásával időről időre segítséget nyújt. Így köszöni meg Mártha Tibornak, a „Don menti magyar honvédsírok gondozása” Alapítvány kuratóriumi elnökének a sok-sok segítségét ebben a misszióban, hiszen közösen derítették fel ezeket a temetőket, és a halottak exhumálásának megvalósításában is közösen vettek részt.

A missziós tevékenységhez segítséget nyújtanak Szabó Ágnes jánkmajtisi, Bíró Miklós darnói, Babik Róbert csegöldi, Lőrincz Gusztáv tiszabecsi polgármesterek, valamint a csaholci Erdőhát Zrt. vezetője, Vargáné Piros Ildikó. Dr. Erdei Anita jánkmajtisi körjegyző a szervezési munkákban nyújt segítséget. A tolmácsolási feladatokban Borka Éva szamossályi lakos segíti e nemes küldetést. Tukacs József darnói lakos pedig rendszeresen elkíséri Gyulai Miklóst ezekre a missziós utakra, segítő társa ezeken az utakon.

A misszió eredményeként közel 20 éve égnek az oroszországi magyar temetőkben a halottakért az emlékezés gyertyái. Gyulai Miklósék az oroszországi magyar katonai sírok ápolását viszonozva, a vásárosnaményi katonai temetőrészben az „Ismeretlen szovjet katonák” emlékére állított jelképes emlékműnél gyújtanak gyertyát a magyar hadiárvák nevében. A temető kaszálásáért, tisztán tartásáért köszönetet mondanak a vásárosnaményi önkormányzatnak, Filep Sándor polgármester úrnak és a vásárosnaményi lakosságnak.

A Don-kanyart megjárt gyertyákból minden évben visszaküldenek 1-2 gyertyát, amelyeket eljuttatnak Jánkmajtis székelyföldi testvértelepüléseire, Gyergyótölgyesre, és Gyergyóremetére, ahol a római katolikus templomokban hívják fel az utókor figyelmét a II. világháború tragédiájára.

Szeretném, ha szívedben

visszhangozna minden ima,
mit Édesanyád értem mondott el,
mert hidd el, kit Isten vezet,
az nem veszhet el,
lelke hazatér, s mindig ott leszek veled.

Fiam, most mennem kell,
hív a sorsom, talán a halál,
de tudom, hitem benned él,
és e hitben ott leszek veled.

Részlet Rozványi Dávid: Levél fiamnak Oroszországból (Don-kanyar) c. verséből

 

Dr. Kádár Brigitta

sajtóapostol - Fehérgyarmat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Ez az evangéliumi idézet iskolánk jelmondata 2013 óta. Utal az eltelt hét évben megélt lelki életünk gazdagodására is. Ez idő alatt hagyománnyá, szokássá vált, hogy intézményünkben minden tanév elején megemlékezünk iskolánk védőszentjéről, Szent Istvánról. Így kezdtük ezt a tanévet is október 6-án, amelyen részt vesz a teljes iskolai közösség.

Voltak olyan évek, amikor gyalogos zarándoklatra mentünk Máriapócsra vagy Nyírcsászáriba, a templombúcsúra. Volt esztendő, amikor a csodálatos Pannonhalmi Főapátságot látogattuk meg.

Az idei tanévünk rendhagyó módon indult. Már a tanévnyitó is különbözött az eddigiektől, a lelki napunk sem a szokásos módon zajlott, de azt szerettük volna, hogy semmiképp ne maradjon el ez a közösségünk számára fontos nap.

Most az iskola falai között kellett maradnunk, illetve az osztálytermek falai között.

Az iskolarádión keresztül figyelhettek az osztályközösségek lelki vezetőnk, Babály András atya reggeli lelki gondolataira, október 6-án, mely egyben az aradi vértanúk napja is.

Védőszentünk Szent István biztos alapokra helyezte Magyarországot. Olyan országot alapított itt, amelyért sokan még az életüket is áldozták, mint az aradi vértanúk is.

Diákjaink előadásaiban dallal, versekkel emlékeztünk meg róluk. Iskolánk aulájában pedig 13 arckép idézett fel 13 olyan embert, akik a vérükkel tanúskodtak arról, hogy Magyarországot a hazájuknak tekintik.

A lelki nap további részében lelkivezetőnk beszélt az iskolai közösségnek István király fiához intézett intelmeiről, kiemelve azok örökérvényű voltát.

Ezt követően minden osztályközösség megtekintette a saját termében az István, a király című, 1983 augusztusában bemutatott, egyik legnépszerűbb magyar rockoperát.

A lelki napot kitöltő programok, elmélkedések erősítették az iskolai közösség összetartozását, hitünk útját Istenhez, embertársainkhoz, önmagunkhoz.

                                                                                                                   

Tanyik Józsefné

munkaközösség-vezető

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

                                                                                         

Október 14-én, a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium védőszentje, Avilai Szent Teréz emléknapjának előestéjén szentelte diakónussá Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Noel Benedict Tajos Antasoda és Jorge Luis Altamirano Mendez papnövendékeket az egri bazilikában.

A hétköznap is tud ünnep, örömünnep lenni, hiszen két testvérünk megnyitotta szívét Isten előtt, és befogadja a felszentelés kegyelmét. Diakónusi szolgálatra vállalkoznak Jézus Krisztus küldötteként, az Ige és az asztal szolgálatára – mondta a püspök köszöntőjében a szertartás elején. Hozzátette, a szentmisét a szentelendőkért és az Egri Főegyházmegye főpásztoráért mutatja be.

22

A szentelési szertartás kezdetén a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium rektora, Michał Bartosz Muszyňsky szólította a szentelendőket, tanúsítva a jelöltek felkészültségét és a szent szolgálatra való alkalmasságát. A rektor a szentelő főpásztor kérdésére válaszolva kinyilvánította és tanúsította, hogy Jorge Luis Altamirano Mendez és Noel Benedict Tajos Antasoda méltóak a szerpapi szolgálatra.

2

A szentelést végző Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök tanításában emlékeztetett: a diakónus szolgát jelent, aki Jézus követője, aki életét adja mindenkiért.

Nem népszerű szavak ma a szolga és a szolgálat, ami alatt sokszor negatív értelemben vett szolgalelkűséget értenek.

Pedig ha valaki a szó igazi, jó értelmében szolgalelkű, az hasonlítani kezd Jézus Krisztusra, hiszen az ő lelke segít bennünket a hiteles szolgálatra.

Jézus az üdvösségünk szolgálatába állította egész földi létét, megtanítva bennünket, hogyan kell odaadni életünket mások szolgálatára – hangsúlyozta a püspök. – A szeretet lényegét a kereszten láthatjuk, ahogyan Jézus életét adta értünk mérlegelés nélkül. Ez az igazi szeretet, a Lélek szerinti élet.

3

Szent Pál a Lélek gyümölcsének nevezi a szeretetet, melynek többféle megélése lehetséges, mint ahogyan többféleképpen váltjuk életre Jézus tanítását, az evangéliumot. Jézus bevon az életébe, misztériumaiba bennünket, ezért is jó szolgának lenni. Jézus első csodatételekor, a kánai menyegzőn a szolgák teljesítették feladatukat, megtöltötték vízzel a korsókat. Az ember, amikor megteszi a rábízott feladatot, megtapasztalhatja, hogy csodát tesz. Csak a szolgák tudhatták, hogy honnan van a bor, beleláttak Jézus csodatevő erejébe, misztériumába.

Aki vállalja a szolgálatot, hasonlóvá lesz Jézushoz, és belelát terveibe, csodájába

– mondta Palánki Ferenc.

6

Megtapasztaljátok, hogy Isten eláraszt benneteket a szentelés kegyelmével, hogy milyen csoda történik egy fiatal lelkében – folytatta Palánki Ferenc a szentelendőkhöz fordulva. – Messziről jöttetek Magyarországra, mert meghallottátok Jézus hívását: tegyétek tanítványokká a magyar népet. Nem karriert akartok, szeretetből, Krisztus örömhíre miatt jöttetek. És ti, az ő szolgái beleláttok ebbe a csodába, s tapasztaljátok, hogy rajtatok keresztül is működik, szeret Isten. Egy csodálatos szolgálóleány, Szűz Mária az angyal szavát hallva zavarba jön, de akkor is Isten üzenetére figyel. A mostani járványhelyzet is zavarba ejtő, nem tudjuk, mit tegyünk, hogyan viselkedjünk. De nem magunkra kell figyelni, hanem az isteni üzenetre, s ebben Mária csodálatos példakép. Az istengyermekség az öröm, mely képessé tesz arra bennünket, hogy a lélek gyümölcseit megteremjük. Jézus arra tanít bennünket, hogy ne hanyagoljuk az igazságosságot és ne keressük a sikereket. Segítenünk kell az embereknek terheiket, keresztjüket hordozni, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.

Nem karriert építeni jöttetek ide, hanem hirdetni az evangéliumot. Nektek is azzal kell foglalkozni, hogy a rátok bízottak közelebb kerüljenek Istenhez.

Az Egri Főegyházmegyében vagyunk, érsek atya felkérésére és megbízásából a főegyházmegye szolgálatára szentellek benneteket. A főegyházmegye védőszentje Szent János, aki mindig úgy érezte, hogy Jézus őt szereti a legjobban. A húsvét hajnali „futóversenyt” is ő nyerte meg, benézett az üres sírba, és hitt. Péter azt mondta, nagyon szereti Jézust, aztán mégis megtagadta. János nem mondta, hogy nagyon szereti Jézust, azt érezte, hogy Jézus őt nagyon szereti, és ezért tudott hinni.

Érezzétek ti is Szent János nyomán, hogy Jézus benneteket nagyon szeret, és akkor mindig élő hittel tudjátok végezni a szolgálatot, amire Isten hívott benneteket!

Imádkozunk értetek, hogy a Jóisten árasszon el a szentelés kegyelmével! Majd ha papok lesztek vagy püspökök is akár, a diakonátus akkor is megmarad. A szolgalelkűség, a jézusi lelkület mindig meg kell hogy maradjon bennetek! Segítsen benneteket ez a kegyelem életetek minden napján úgy, mint most is – zárta beszédét a püspök.

A szerpapjelöltek ezután a szentelő főpásztor előtt ígéretet tettek szándékuk tisztaságáról, hogy cölibátusban élve magukat egészen Krisztusnak szentelik. Ezt követte az engedelmességi ígéret, a szentelendők kezüket a főpásztor kezébe téve tettek ígéretet. 

A Mindenszentek litániájával folytatódott a szertartás, a szentek közösségéhez imádkozva, míg a diakónusok az oltár előtt arcra borulva fejezték ki, hogy meghalnak a világnak, és csak Istennek akarnak élni.

4

A szentelő főpásztor imájában Isten áldását kérte a diakónusokra. Ezt az egyházi rendekben, a Szentírásból is ismert kézrátétel követte, mely a hatalom átadását jelképezi.

A jelenlévők ezt követően közösen imádkoztak, s a főpásztor szentelési imája után a paptestvérek az újonnan szentelt diakónusokat beöltöztették a liturgikus ruhába, melyet a szolgálat során viselnek majd. A stólát, a papi hatalom szimbólumát még csak az egyik vállukon átvetve viselik, jelezvén, hogy a papi szolgálat teljességét még nem nyerték el. Elsősorban az igehirdetés, keresztelés, áldoztatás, esketés és a temetés lehet a feladatuk. A diakónusszentelés zárásaként a felszenteltek ezután a főpásztortól átvették az evangéliumoskönyvet, ami kifejezi, hogy feladatuk lesz ezentúl az Örömhír felolvasása is.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Szent István Televízió és Gergely Gábor

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség Családi élet keresztény szemmel című kurzusának előadója ezúttal Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár volt, aki „Az üldözött keresztény családok hitvalló élete” címmel tartott előadást október 13-án a debreceni Megtestesülés-templomban.

A meghívott vendégeket és a jelenlévőket Törő András püspöki titkár, a lelkészség vezetője köszöntötte.

 7M7A5434

Az előadás megkezdése előtt Debrecen városa nevében dr. Puskás István alpolgármester üdvözölte az államtitkárt. Hangsúlyozta, nem is gondoljuk, hogy milyen kiváltságos életet élünk ebben a városban, Magyarországon, ahol biztonságban gyakorolhatjuk hitünket és élhetjük meg a legkülönbözőbb világnézetünket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezen békéért elődeink évszázadok során áldozatokat hozva sokat szenvedtek. Nekünk is meg kell hoznunk áldozatunkat, aktívan cselekednünk kell a más kontinenseken üldöztetést szenvedőkért.

Bár távoli országokat érint a keresztényüldözés, a béke és biztonság fenyegetése nagyon gyorsan elérhet bennünket is – fogalmazott Puskás István, majd arra figyelmeztetett, hogy éppen ezért, a béke és biztonság ajándékának birtokában emberi és keresztényi kötelességünk, hogy ezt igyekezzünk embertársaink számára is megteremteni.

7M7A5443

Azbej Tristan megrázó képekkel szemléltetett előadása elgondolkodtatta a hallgatóságot. A Hungary Helps Program, a magyar kormány kiemelt tevékenysége több mint egy politikai, kormányzati program. Magyarország humanitárius programja és különlegessége, hogy az üldözött keresztények megsegítését célozza több mint három éve a Közel Keleten és Afrika különböző vidékein. Fontos üzenet, hogy a keresztények számíthatnak a segítségünkre. A program kiemelt eleme a személyesség és a helyszíni jelenlét is.

A Hungary Helps Program célja a minél több élet megmentése és önmagunk védelme. Éppen ezért ez nemcsak humanitárius, hanem migrációt megelőző kezdeményezés is. Ugyanakkor az egész programot átszövi a családok támogatása az említett területeken, amely szemlélet hazánkban is uralkodik.

Gyakran keresztény emberek is kritikával élnek, akik kétségbe vonják e kormányzati szándékot, hozzátéve azt is, hogy a magyar kormány túl szigorú, szívtelen a migránsokkal szemben. E tekintetben egyetlen összefüggésre világított rá Azbej Tristan: amikor a határkerítést megépítették a magyar közösség védelmére, azzal együtt úgy határoztak, hogy megsokszorozzák a magyar emberek szolidaritásának a jelét. Ekkor fogalmazódott meg a Hungary Helps gondolta, amely azt igazolja, hogy a keresztény szeretet jegyében segítséget nyújtanak az ártatlanul szenvedőknek, nem az országhatáron, hanem ott, ahol baj van, az emberek otthonaiban.

A kritizálók szerint az erre fordított támogatásnak Magyarországon is lenne helye. Erre válasz a magyar emberek szolidáris érzése, nagylelkűsége, amelynek köszönhetően két év alatt megkétszereződött azon támogatás, amivel a válságövezetben segítséget nyújtanak az ártatlanul szenvedőknek.

Miért pont a keresztények?

Mi keresztény kultúrájú nemzet vagyunk, és nem hagyhatjuk, hogy a kereszténység bölcsőjéből eltűnjön ez a vallás, amely jelenleg a teljes megszűnés szélén áll – fogalmazott az államtitkár. Ha ezt megengednénk, saját magunkat veszítenénk el, és néhány évtized alatt megszűnne a keresztény civilizáció.

A világ legüldözöttebb vallási csoportja a kereszténység, amely állítás akár Brüsszelben, Genfben, az Emberi Jogi Tanácsban, New York-ban, az ENSZ központban, vagy a diplomácia más szinterein minden túlzás nélkül botrányt kelt, nem hiszik el. Vagy aki tudja, az nem akarja, hogy erről a világban beszéljenek, mert sértene más ideológiai érdekeket. Gyakran a keresztyénségről mint üldöző vallásról beszélnek.

Az elmúlt években több ezer keresztény embert gyilkoltak meg a hitük miatt. Tavaly közel 3 ezer, 2014-ben pedig 10 ezerre volt tehető a lemészárolt keresztények száma. Az ő mártírságuk nyom nélkül maradt.

Az elmúlt évben közel 10 ezer templomot ért vandál, gyújtogató támadás, terrorcselekmény. Erről sem beszélnek, de amikor más intézmény, vagy közösség ellen történik támadás, arról már igen. Amikor egy újzélandi település templomában 21 ártatlan muzulmán embert meggyilkoltak, a világ, köztük Magyarország is egyöntetűen állt ki az erőszak ellen, kifejezve szolidaritását, és összefogás indult az iszlamofóbia ellen. De arról már nem esett szó, hogy ugyanazon a héten dzsihadisták elevenen elégettek 50 nigériai keresztényt.

7M7A5508

Felmerül a kérdés, mi a kettős mércének az oka?

Egy nyugat európai diplomata szerint a nigériai esetben nem vallási üldöztetés állt a háttérben, hanem a klímaváltozás következményeiként történt e szörnyű tett – mondta el az államtitkár.

A számok viszont önmagukért beszélnek: a világon a lelkiismereti meggyőződése miatt üldözött öt emberből négy keresztény. Az üldözöttek 80%-a keresztény, mégsem esik erről szó az ezzel foglalkozó fórumokon. 260 millió ember él nap mint nap megaláztatásban, életveszélyben, egész életében félelemben, azért, mert krisztushívő.

Legyünk ennek a hírvivői, szónokai, mert ha mi nem tesszük, akkor azok fognak győzni, akik a hallgatás falát építik – hangoztatta Azbej Tristan.

Éppen ennek okán is indult el 2016-végén a Hungary Helps Program a világ első állami humanitárius programja, amely kifejezetten az üldözött keresztényeket segíti. Mindez nemcsak a saját védelmünkben, hanem az ő érdekükben is történik.

Aki látja a migráció tejes spektrumát, az érzi, hogy a befogadó közösségek azért vannak veszélyeztetve, mert a migráció különféle párhuzamos társadalmak kialakulásához, kulturális különbségekhez vezet, terheli a szociális ellátórendszert, és terroristák is érkezhetnek országunkba. Ugyanakkor a migráció a kiindulási közösségeket is veszélyezteti.

Ezt fogalmazta meg a szíriai Aleppó melkita érseke, aki szerint azok, akik a migrációt támogatják, bevégzik azt a munkát, amit az Iszlám Állam nem tudott, vagyis az életük erejében lévő fiataloknak segítenek elhagyni országukat, és nem marad ember, aki fenntartja, újjáépíti az otthon maradt közösségeket. De magukat a migránsokat is veszélyezteti a folyamat, akik új élet reményében – elhagyva addigi életüket, egész vagyonukat átadva – az embercsempész szervezetek áldozataivá válnak, és az út során életüket vesztik.

Az államtitkár szerint erkölcsi kötelesség egy helyes alternatíva felkínálása. Ezt teszi a Hungary Helps Program is, amelynek ars poétikája: „Nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni, ahol arra szükség van.” Magyarország nemcsak a keresztényeknek segít. A Fülöp-szigetektől Dél-Afrikáig, Indonéziától Görögországig hat kontinensen van jelen, széles nemzetközi térben mutatkozik meg a magyar emberek nagylelkűsége.

7M7A5460

Ezt követően Azbej Tristan államtitkár néhány ország példájával mutatta be az üldözött keresztények helyzetét, és beszámolt néhány személyes találkozásról, üzenetről, néhány támogatási programról.

A Hungary Helps Program Irakban indította a legtöbb támogatást, ezen országot több konfliktus tépázta meg, és ilyen esetekben mindig a kisebbséget érinti a legtöbb szenvedés. A számok nyelvén fogalmazva: 2004-ben 1,5 millió keresztény élt az országban, mára ez a szám 200 ezerhez közelít. 16 év alatt kevesebb, mint egyötödére csökkent a keresztények száma Irakban. Találkozhatunk egy műveletlenségből adódó hozzáállással is. Vannak, akik a keresztényeket teszik ezért felelőssé, nem tudván, hogy ők a civilizáció bölcsőjét képviselik Irakban. 2000 évvel ezelőtt, Szent Tamás apostol térítése óta ott élnek, és ilyen hosszú időn keresztül is megmaradtak úgy, hogy a 7. századtól muzulmán hódoltság alatt vannak kisebbségként.

Egy muzulmán földön 14 évszázadot éltek túl kisebbségként, most viszont láthatjuk, hogy kb. tíz év múlva teljes mértékben eltűnik az iraki kereszténység. Ott évezredes hagyománya volt a zsidóságnak, most egy személy jelenlétéről tudunk, és efelé halad a kereszténység is. Hatalmas veszteséget és szégyenfoltot jelent a mi nemzedékünkön, az Európai Unión, az ENSZ szervezeten, hogy ezt hagyjuk. Kétezer év után a mi életünkben fognak eltűnni a keresztények – tárta a jelenlévők elé a drámai változásokat az államtitkár.

Az egész tragédiáját példázza az az iraki kétmilliós – köztük 200 ezer keresztény – lakosú Moszul városban végbement pusztítás, ahol az iszlám állam kétéves rémuralmát szenvedték el az ott élő emberek. A város minden keresztény templomát elpusztították, a keresztényeket lemészárolták, és elüldözték. Az államtitkár egy megrázó képsorokat tartalmazó videót is bemutatott, amelyben Nikodémusz érsek – aki 2017-ben visszalátogatott a templomához – , látva a romba dőlt katedrálist, hangos zokogásba tört ki. Ebben a templomban a háború előtt virágzó, élő közösség élt, egy-egy gyermekmisén több mint ezer gyermek vett részt.

Nikodémusz érsek többször járt Magyarországon is. A Hungary Helps egyik missziós útján elmondta, ennek a helyzetnek az igazi lélektani súlyossága nemcsak a pusztulással, hanem a magukra hagyatottsággal való szembesülés is, annak megtapasztalása, hogy az egész világ elfordult tőlük, még a muzulmán testvéreik is, akik otthonuk elhagyására kényszerítették őket. A legfájdalmasabb tapasztalása pedig az volt, hogy amikor a világhoz fordult segítségért, néma hallgatás volt a válasz. Kifakadt az érsek azért is, hogy az ENSZ több energiát fektet és elkötelezettséget táplál a védett békafajok megmentésére, mint az ő lemészárolt közössége érdekében. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy európai adománygyűjtő körútja során volt olyan ország, ahová be sem engedték. Ez a sötétség – fogalmazott Azbej Tristan államtitkár, majd hozzátette, ez volt az a pont, amikor a magyar kormány az iraki diplomáciai külképviseletén keresztül kapcsolatba lépett Nikodémusz érsekkel, és térsége a Hungary Helps Program támogatottja lett.

Az előadás megdöbbentő számokkal, képsorokkal tovább folytatódott, amelyről részleteket az Öröm-hír következő számában olvashatunk.

7M7A5498

Az előadás végén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök megköszönte Azbej Tristan államtitkárnak arról a hitről, elkötelezettségről szóló tanúságtételét, „amely a szeretetben teljesedik ki” (Gal 5,6). „A tevékeny szeretet akkor igaz, ha okos” – idézte a főpásztor egy görögkatolikus teológus professzor gondolatát is, amely azt hangsúlyozza, hogy látni kell, hogy mikor, hol, mit kell tenni, és bátran, elkötelezetten cselekedni.

A jótékonykodás középpontjában a jótékonykodó áll. A jóság középpontja pedig Isten. A felebaráti szeretet közösségvállalás a másik emberrel, azzal, aki bajban van, aki Istenhez fordul. Egy zsidó rabbi szerint Isten válasza az ember imádságára az élő ember, akit Isten küld, hogy okos, elkötelezett, tevékeny szeretettel szeressen.

„Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi” (1Kor 12,26). Legyen bennünk együttérzés, segítsünk ott, ahol szükség van rá bátor emberek közreműködésével – fejezte be gondolatait  Palánki Ferenc püspök atya.

 

Kovács Ágnes

sajtóreferens

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Október 11-én, vasárnap a szentmise keretében került sor azon oklevelek átadására, melyeket a Katolikus Karitász országos és egyházmegyei vezetősége adományozott azok részére, akik ebben a járvány sújtotta időben is szorgalmasan, hittől és szeretettől vezérelve segítették a rászorultakat.

A szentmise keretén belül Szegedi Kálmán plébános atya szép szavakkal és legfőképp méltatással köszöntötte azokat a testvéreket, akik a Jézus Szíve Plébánia közösségében kiemelkedő karitatív munkát teljesítettek.

Hudák Imréné Marika, a karitászcsoport vezetője és Szegedi Kálmán plébános atya jó munkakapcsolatát tükrözi, hogy a Jézus Szíve-templom közösségéből sokan álltak „csatasorba” és érezték magukénak a rászorulóknak tett sok és szükséges segítséget.

Ez a megköszönés, a hosszú évek önkéntesen elvégzett jószolgálati munkájuknak az eredménye.

Kérjük mindannyiukra és családjukra a Jóisten sokszoros áldását!

 

Jézus Szíve Plébánia munkatársai

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Összegyűltek a katolikus hívek a bensőséges hangulatú Debrecen homokkerti kápolnában 2020. október 11-én vasárnap, hogy együtt megünnepeljék a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt kápolna búcsúját. A homíliát Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke mutatta be. Az ünnepi szentmisén koncelebrált Orosz Lőrinc plébános.

A magyarok szoros kötődése Máriához és az ünnep eredete Szent István királyhoz kapcsolódik, aki – Hartvik püspök által a 12. század elején lejegyzett legenda szerint – utód nélkül maradva, 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, halála előtt Székesfehérvárott a következő szavakkal ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának:

„Mennyek királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.” (Szent István király legendája Hartvik püspöktől. Fordította Kurcz Ágnes)

A szentmise elején Palánki Ferenc megyéspüspök üdvözölte a híveket. Köszöntötte Szűz Máriát, és kérte, segítsen bennünket, hogy őseink hitéhez méltóan tudjunk élni.

Püspök atya prédikációjában – Magyarok Nagyasszonya ünnepén – eszünkbe juttatta azt a képet és mozdulatot, amit az első szent királyunk tett meg kilátástalan helyzetében Istenhez fordulva. Máriára bízta nemzetét, addigi életművét. Kitől tanulta ezt Szent István királyunk? – tette fel a kérdést a főpásztor. Magától Jézustól.

Ez a tény sarkalljon bennünket arra, hogy tanuljunk mi is Jézustól, majd Máriától. Jézus bemutatja az igazi atya-gyermek istenkapcsolatot és azt, hogy szeretve vagyunk. Földi életének jelentős részét azzal az élménnyel töltötte a názáreti csendességben, hogy szeretve van. Jézus Krisztus három órán át szenvedett a kereszten. Itt bizonyította be a szeretetét, azt, hogy feltétel nélküli szeretetében életét adta értünk.

Minden Mária ünnepen szentmisét mutatunk be, ahol Jézus van a középpontban. Mária, az Úr anyja, Isten szolgálóleánya mindenképpen gyermeke Istennek. Tanuljuk meg – bármi történik is velünk –, mi Isten gyermekei vagyunk. Aki állandóan karriert, életutat épít, evilági sikereket akar, az többnyire magával foglalkozik. Kell ugyan a képességeket, lehetőségeket kiművelni, a talentumokat kamatoztatni, de Mária soha nem akart karriert. Ezért fordulhatunk hozzá nagy bizalommal.

Jézus megtanított bennünket az áldozatos szeretetre, az áldozatos életre, a másokért való létezésre, arra, hogy ne magunknak éljünk, hanem azokért, akiket ránk bízott a kegyelem. Mária éppen ezért foglalkozik velünk; hogy valami jót, szépet és nagyot tegyünk a másik emberért, közösségeinkért, az egyházunkért, nemzetünkért, Istenért. Erre kaptunk meghívást, és erre adnak példát a nagy magyar szentek. Amikor így fohászkodunk: Mária segíts, abban benne van az is, hogy nem vagyunk elegek önmagunknak. Szükségünk van mások segítségére. Ezzel a fohásszal belépünk a szeretet birodalmába, Isten országába, ahol a problémákra a megoldást a szeretet adja. Erre tanít bennünket Szent István példája, hogy mi is tanuljunk Jézustól és Máriától. Legyen bennünk készség a jóra, a másokért való létezésre és Isten akaratának teljesítésére. Mária ebben a legcsodálatosabb példaképünk.

Belőlünk is szentet akar formálni Isten, ezért legyen bennünk készség Isten akaratának teljesítésére és az odaadó feltétel nélküli szeretetre.

Mária a magyar népünk történelme során oly sokszor megmutatta, hogy ő a mi Édesanyánk. Ez az ünnep is felszólít arra, hogy mutassuk meg, a gyermekei vagyunk. Kérjük Mária segítségét, Szent István király közbenjárását, hogy egész életünkkel tudjunk válaszolni Isten szeretetére és jóságára.

Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

Az ünnepi szentmise szeretetvendégséggel zárult.

Ima a hazáért!

Mindenható örök Isten!

Mindenkitől elhagyatva,

senkitől meg nem hallgatva,

Hozzád fordulunk,

aki senkit sem hagysz el

és mindenkit meghallgatsz:

hallgasd meg

alázatos könyörgésünket és

segíts meg minket,

szegény magyarokat.

A mélységből kiáltunk Hozzád, Urunk!

Hallgasd meg esedezésünket.

Könyörülj rajtunk

a Te nagy irgalmasságod szerint.

Ha a sok súlyos csapás

a Te büntetésed,

amelyet bűneinkkel vontuk magunkra,

bocsáss meg nekünk, bűnbánóknak!

Ha széthúzásunk oka

nemzeti szerencsétlenségünknek,

vezérelj minket egyetértésre!

Ha hűségünket akartad próbára tenni,

tekintsd gyengeségünket és

rövidítsd meg látogatásod idejét!

Add a hatalmat azok kezébe,

akik azt Tőled veszik

és a haza javára használják!

Adj a nemzetnek önzetlen,

hűséges és minden áldozatra kész fiakat,

szerencsétlen hazánknak

pedig adj jobb jövendőt!

Nagyasszonyunk és Anyánk!

Kelj védelmünkre,

vedd oltalmadba örökségedet.

Pártfogolj minket szent Fiadnál,

hogy az Ő kegyelméből

Szent István országa

újra életre támadjon.

Ámen!

Geréné Sárga Monika

sajtóapostol – Debrecen

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Hálaadó ünnepségre hívta össze Lázár István Baktalórántháza plébánosa az egyházközség egyik filiája, Ramocsaháza híveit, hogy megköszönjék a megújuló templomukat és jelen legyenek a közadakozásból elkészíttetett Magyarok Nagyasszonya-szobor megáldásán október 11-én, a templom búcsúi ünnepén. Az ünnepi szentmisét bemutatta és az áldás szertartását végezte dr. Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatója, debreceni plébános.

A fehér kőből készült, 140 cm magas, aranyozott díszítésű Magyarok Nagyasszonya-szobor Köteles István képzőművész alkotása. A szobor talapzatát, emléktábláját Veres András helyi műköves mester készítette.

7M7A5363

Azok, akik a felújításban részt vettek, elkezdtek belülről megújulni, hiszen az emberre visszahat a tevékenysége. Ki milyen munkát, feladatot végez, aszerint alakul benső világában. Éppen ezért a keresztény hívő nem átlagember, hanem átlagon felüli, mert igénye van a templom felékesítésére – fogalmazott Krakomperger Zoltán plébános a szentmise homíliájában.

Ha átlagon felüli, nem általános közfelfogású testvérekkel van dolga bárkinek, az megérinti az ő lelkét is. Zoltán atya Sík Sándor pap, költő szavaival erősítette ezt meg: „Hogyan tudunk mi önmagunk fölé növekedni? Csak azáltal, ha belekapaszkodunk abba az Istenbe, aki saját életét Szentlelke által árasztja felénk, hogy tudjunk önnön magunk fölé növekedni.” A benső növekedésnek fontos állomása egy templom és környezetének megújítása, szobor állíttatása, keresve az Isten tetszését.

Átlagon felüli az, aki keresi Isten tetszését

Az ember, aki Isten tetszését keresi, nem mondható átlagembernek, mert elkezdett önnön maga fölé növekedni, amihez a tetterőt Isten ajándékozza nekünk, és elhalmoz kiváló emberekkel, szentekkel, akiknek példaadása túllendít a nehézségeken – fogalmazott Zoltán atya. Isten különleges gondviselő jelenlétét mutatja az is, hogy Magyarok Nagyasszonya ünnepén adhatunk ezért hálát, példaként állítva elénk a Boldogságos Szűz Máriát, aki valóra váltotta mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy önmaga fölé növekedhessen. Ezt Gábor angyalon keresztül Isten tárta fel Máriának, Jézus édesanyjának: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” (Lk 1,28).

Az Úr velünk van mindenkor és mindenben, ez nem hétköznapi látásmód

Aki megengedi, hogy életében jelen legyen ezen örömhír jelentősége, arról tanúskodik, hogy Istenben megtalálja azt, aki folyamatosan növeli őt önmaga fölé. Ennek köszönhetően legyőzheti mindazokat a romboló benső indulatokat, amelyek nemcsak a saját lelkében tesznek kárt, hanem a közéletben, az ember külső körülményeiben is.

Magyarok Nagyasszonya mindenben elfogadta az Üdvözítő Isten szándékát, aki folyamatosan jelen van az életében. Vonjunk párhuzamot! – kérte a jelenlévőket a plébános. Nekünk az Üdvözítő Jézus tárta fel, hogy Isten végigkísér bennünket életünk zarándokútján, akkor is, ha mi ezt nem vesszük tudomásul.

7M7A5266

Az Úr velünk van mindenkor és mindenben. Ezt a látásmódot szemlélhetjük Mária hittörténetében gyönyörködve, a szeplőtelen fogantatásától kezdődően, dicsőséges mennybevételéig és megkoronázásáig, amelyben felismerhetővé válik, hogy ő sem volt átlagember, mert a Megváltónak szentelte az életét. Ezt követően Zoltán atya azon felismeréseket tárta a hívek elé, amelyek ebből adódnak.

1.: A Boldogságos Szűz Mária szíve egybeforrt Jézussal

A szív az ember legbensőbb szentélyét jelenti, ahol meghozza döntését, és tervez. A Magyarok Nagyasszonya terveivel együtt szentelte önmagát Jézus Krisztusnak. Miért ne tervezhetnénk mi is Jézussal akár hétköznapi, vagy rendkívüli jelentőségű dolgokban? Aki Jézussal tervez, kontrollál, az nem átlagember. Mária mindenben összekapcsolódott Jézussal. Ezen egybekapcsolódottság számunkra is mindenkor megvalósításra váró eszmény kell hogy legyen, amely megmenti a megszentelt emberségünket, a keresztségben kapott istengyermekségünket.

S ha az ember számára ez az egybekapcsolódottság élménnyé válik, akkor ereje lesz, és legyőzi a Jézustól eltérítő benső ellenállást, a külső körülmények csábítását. Nem sok kell ahhoz, hogy a hívő embert valami visszatartsa, eltérítse Jézus Krisztustól. Lehet ez egy rosszhangulati állapot, amiért felelősek vagyunk. Sok ember felmentést ad önmagának akármilyen kötelezettség alól, ha rossz hangulatban van. A felnőtt jellem egyik sajátossága, hogy nem hangulat irányította emberként viselkedik másokkal és önmagával szemben, hanem azokon az értékeken tájékozódik, amelyek igazán tartalmassá teszik földi életét. Így jutunk el a Jézusnak szenteltség második áldásához, amely Mária életéből kikövetkeztethető.

2.: Isten akaratát közvetítő Jézus szavai a Boldogságos Szűz Máriának lelki táplálékot nyújtottak

Isten abszolút szellemi, természeti gondolatainak, akaratának a közvetítője az emberek számára maga Jézus Krisztus. Ezért, amikor a Boldogságos Szűz Mária szívébe véste mindazt, amit hallott gyermeke felől – és gyakran el-elgondolkodott rajtuk –, akkor ezen keresztül Ő már ragaszkodott ahhoz, hogy Isten szava lelki tápláléka legyen.

Legalább annyira kellene törődnünk a minőségi lelki táplálékunkkal, mint amennyit foglalkozunk a testi táplálékkal. Ugyanabban a világban élünk. Vannak körök, melyek hangsúlyossá teszik, hogy egészségesen kell étkeznünk, ami helyes és fontos. De ha mi a biológiai táplálékra ekkora gondot fordítunk, akkor hívő emberek lévén még nagyobb gonddal kellene törődnünk azzal, hogy lelkünknek minőségi tápláléka legyen.

XVI. Benedek pápa így ír: „Amilyen mértékben Mária Isten szavaival beszélt és gondolkodott, olyan mértékben voltak a gondolatai Isten gondolatai, és szavai Isten szavai. Átjárta őt az isteni fény. Mária Isten szavából élt.” Élni az Isten szavából folyton tartó meghívást jelent arra, hogy részesedjünk az Ő menyegzői lakomájából. Ezt valóra kell váltanunk! A templom megújítása, külső-belső tisztasága ennek a tudatát tartja ébren. Isten szavából táplálkozó közösség él ebben a faluban, és ez meghívás a többi ember számára is.

3.: Szűz Mária mindent megtett, amit Jézus mondott

Ez a harmadik felismerés, amely Magyarok Nagyasszonya Jézusnak szenteltségéből következik: Mária mindent megtett, amit Jézus mondott. Ez mentette meg őt attól, hogy elméleti keresztény maradjon. Akinek a gondolkodása, világnézete keresztény, az nem feltétlenül keresztény életű ember. Szükség van eme világnézetre, gondolkodásmódra, de a hitünk több ennél: életforma. Az ment meg bennünket az elméleti keresztyénségtől, ha meg is tesszük azt, amit Jézus mond az evangéliuma által.

Értékgyarapító helytállással járuljak hozzá ahhoz, hogy Isten szándéka szerint az élet győzzön az üresség, a frusztrációs érzés, a halál fölött.

7M7A5260

A templomfelújítás is azt igazolja, hogy ezen egyházközség az értékgyarapításra áll rá, tagjai értékesebb emberekké válnak, növekedhetnek, amelynek nincs felső határa. A léhaságot, ürességet számolja fel az értékhordozó emberek közössége a családban, egyházközségben, faluközösségben, beleértve az egész nemzetet.

Ne maradjunk átlagemberek, az értékgyarapító helytállásunkkal tudjunk felemelkedni egy olyan korszakban, amelyet számtalan paradoxon, ellentmondás jellemez: Míg építményei egyre magasabbak, addig az egymást elviselő képességünk egyre jobban zsugorodik, a családok összetartása alacsonyabb szintre süllyed. Vagyonunkat lehet, hogy megsokszorozzuk, de ezzel párhuzamosan csökkenthetjük a szellemi, lelki értékeinket. Fejtörést okoz a környezetszennyeződés, de alig bánkódunk a lélekmérgezés következményei miatt. Életünket néhány évvel megtoldhatjuk ugyan, de kevesebb életet adunk az éveinknek.

Töltsük meg életünket istenes élettel, növekedjünk Jézushoz való szenteltségünkben, és legyünk mi is átlagon felüli emberek! – fejezte be gondolatait Krakomperger Zoltán plébános.

A templombúcsúi szentmise végén Lázár István plébános megköszönte Krakomperger Zoltán plébános szolgálatát, a felújításban, a szobor elkészítésében, az adakozás megszervezésében és egyéb munkálatokban részt vevők segítségét, majd kérte életükre Isten áldását és bőséges kegyelmét. Végül Tóth Sándorné egyházközségi tag, költő, író, festőművész olvasta fel az alkalomra készült, templomot méltató írását.

­­­***

7M7A5251

 

 

„A ramocsaházi Magyarok Nagyasszonya-templom alapkövét 1940. május 5-én rakták le Gáspár János tanító, későbbi címzetes iskolaigazgató szervezésével, majd Hevessy Sándor „Magyarok Nagyasszonya” típusterve alapján elindult az építkezés. A helyi postamester Oreskó Gizella föld adományozásával teremtette meg az új plébánia működtetésének gazdasági alapját.

Az egyházközség sokat köszönhet Szmrecsányi Lajos érseknek, aki 8000 pengőt adományozott a templom építésére. Az építkezéshez szükséges fennmaradó részt a hívek adakozták, és „dolgozták” össze. 1941 végére a templomépület elkészült, a berendezést, az oltárt, az oltárképet, a szószéket és a sekrestyét Subik Károly pápai prelátus, apát ajándékozta, a harmóniumot pedig dr. Komarnicki Román budapesti ügyvéd, hegymászó, nyíribronyi földbirtokos ajánlotta fel.

A templomot 1943. november 7-én szentelték fel. Az utolsó nagyobb külső felújítást 1999-ben, a templombelső megújulását pedig 2003-ban, a templom felszentelésének 60. évfordulóján ünnepelték. 2020 októberében a külső felújítás a tetőjavítást, a külső hőszigetelést, a templomkertben található II. világháborús emlékmű felújítását, valamint a közel 900 000 Ft-ba kerülő, közadakozásból elkészült Magyarok Nagyasszonya szobor állíttatását eredményezte.

A ramocsaházi egyházközség 1986-tól filiaként éli a mindennapi életét. Milyen az egyházi élet ma egy filiában? Milyen jövő vár ránk? Az egyház lassan beköltözik a városokba a fiataljainkkal együtt? Ezek a kérdések napjaink dilemmái Ramocsaházán is. Kicsit talán erre is válasz a Magyarok Nagyasszonya szobor állítása, mely azt hirdeti, hogy még vagyunk, és bizakodunk a jövőben. Nézegetve a régi fényképeket sokszor megállapítjuk, hogy kevesebben lettünk. Van még plébániánk, de nem él már plébános a faluban. Talán ezen hiány miatt is nagy szeretettel és tisztelettel fogadtuk 1986 óta az itt szolgáló atyákat: Pásztor Károly, Juhász Imre, Hasulyó János plébánosokat, Szkiba Tibor görög katolikus parókust, és hálásak vagyunk jelen szolgálattevőinkért is, Lázár István plébánosunk életéért, és Orosz Zoltán görög katolikus parókus szolgálatáért” – olvashatjuk Vári Zoltán egyházközségi tag feljegyzését.

A ramocsaházi Magyarok Nagyasszonya templombúcsúról készült videó itt megnézhető: https://youtu.be/NNcN9k8WmtA

 

Kovács Ágnes

sajtóreferens

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye