Elemek szűrése dátum szerint: június 2018
2018. június 07., csütörtök 09:28

„Aki zarándokol, jó úton van.”

VIII. Egyházközségi Zarándoklat Máriapócsra

A napkori egyházközségből immár nyolcadik alkalommal 255-en indultunk el hívő zarándokok gyalogosan 2018. május 27-én, őseink hagyományát folytatva Máriapócsra, hogy hálát adjunk községünkért és lakóiért, megköszönjük létünket, hitünket, s pártfogást, oltalmat kérjünk nemcsak magunknak, hanem az utánunk következő nemzedékeknek. Az előző évekhez hasonlóan most is csatlakoztak hozzánk apagyi, sényői, orosi, nyíregyházi hívek is. Máriapócson ismét megtelt a kegytemplom, hiszen az idősek és kisgyermekes családok autóval érkeztek.

Köszöntő szavait Zubály Lajos atya azzal kezdte, hogy: „Hazajöttünk, haza érkeztünk.” S mi mindannyian azt éreztük, hogy a Boldogságos Szűz kegyképénél otthon vagyunk. Éreztük, szeret minket a Jóisten, hiszen az előző napok zivataros, esős időjárása után, gyönyörű, napsütéses időt adott nekünk ehhez az úthoz. Plébánosunk kiemelte, hogy ha egy jó ügy érdekében összefogunk, sok minden megoldhatóvá válik, és örömét fejezte ki, hogy ismét sok fiatal és gyermek vett részt egyházközségünk nyolc évvel ezelőtt megújult zarándoklatán. Ez azzal az örömteli reménnyel tölt el minket, hogy van jövőnk.

A szentmisén Tamás László kemecsei plébános prédikált, aki még diakónusként szolgált Napkoron. Arról is beszélt, hogy a zarándoklat, lehet a megtett táv rövid, vagy hosszú, nagy szükséglete a léleknek és megerősödést hoz. Mi zarándokok meg is éltük, hogy a zarándoklat lelki utazás, imádság, ahol a csendes percek és a beszélgetés váltják egymást, s a vidám és komoly pillanatok jól megférnek egymás mellett.

Az egyházközségi programok alkalmával a legszebb tapasztalás az egymást követő generációk közössége. Együtt vagyunk kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, felelősséget vállalva egymásért, egymást segítve, feladatokon megosztozva. A beszédet, köszöntőt hallgatva, az utat végigjárva s az imádságokat imádkozva, énekelve megéreztük, hogy milyen jó ide tartozni, jó ennek a nem tökéletes, de keresztény emberhez méltó életre törekvő közösségnek a tagja lenni.

Zarándoklatunk szándékait, kéréseit foglalja össze az alábbi imarészlet, amelyet Lipták Béla, községünk szülötte fogalmazott meg a Napkorért könyörgő imádságában:

Drága Szűzanyánk! Magyarok Nagyasszonya!

A Te közbenjárásodat kérve könyörgünk Hozzád, akinek Szent István király, a napkori katolikusság védőszentje a Te oltalmadba helyezte Magyarországot, hogy ne hagyd el bizonytalan tévelygésében a Te népedet! Légy a mi patrónánk, védelmező palástod alá engedd a hozzád igyekező napkori gyermekeidet!

A Te tiszteletedre zarándokoló híveidnek könyörgő imádságát hallgasd meg, és általa óvjad és védelmezzed a község minden élő és megholt tagját, bárhol is éljenek ebben a világban!

Tekints jóságosan és biztatóan felnövekvő gyermekeinkre, unokáinkra, hogy ők is megtapasztalják Istenanyai közbenjárásodnak erejét, és hitükben is növekedve megtarthassák majd községünk keresztényi jó hírét!

Esedezzél érettünk Fiadnál, Jézus Krisztusnál, hogy a mi hitünk, imádságunk, zarándoklatunk és egész életünk az Ő tetszésére válhassék és a mi reménységünk ebben soha meg ne fogyatkozzék! Ámen.

 

Kovácsné Török Tímea

   hitoktató - Napkor

2018. június 07., csütörtök 09:04

Először járultak az Oltáriszentséghez

35 gyerek, 18 lány és 17 fiú részesült először a bűnbocsánat és a szentáldozásban szentségében 2018.05.13-án, Napkoron. A fiúk közül nyolcan az oltárkörüli szolgálatban is aktívan részt vesznek Zubály Lajos plébános mellett.

Fotó: Kovácsné Török Tímea készítette

Pünkösd havában is végezte alázattal és semmit sem lankadva szeretetében kedves szentünk, Szent József evangelizáló családmisszióját. A Szűzanya hónapjában, amikor minden szentmise előtt felhangzottak a májusi litánia énekei és fohászai, védelmezőnk még erőteljesebben és odaadóbban teljesítette küldetését. A jubileumi év alkalmából vándorútra kelt szentünk e hónapban öt egyeki családnál nyert üdvös bebocsátást.

 „Anya, anya, anya!
Hozzád méltó nevet neked ki ád?
Mondjunk rólad gyöngyvirág-illatú,
Májusi szép litániát.”/P. Jánossy Béla/

Elsőként Bodó Attilának és családjának tettük fel a három kérdést, melyet minden befogadóhoz intézünk az ott tartózkodás alatt:

- Egyértelmű volt-e az IGEN-ed a befogadásra, s miért?

Megtiszteltetésnek éreztem, hogy befogadhatom, rögtön, határozottan és örömmel mondtam igent.

- Milyen gyümölcseit ízlelted ott tartózkodásának?

- Már kislányunk elsőáldozása során éreztem valami bizsergést a szívem környékén. Nem tudom igazán szavakkal megfogalmazni az érzést, de valami békés megérkezéshez, hazaéréshez hasonlítanám. Jó volt hallgatni az igét és öröm volt együtt lenni a szentmiséken. Most a szobor itt tartózkodása alatt újra előjöttek ezek az érzések. Vártuk az estét már reggel, amikor is leült kiscsaládunk az asztal köré és nem az éppen aktuális feladatok, rohanások kerültek előtérbe, hanem az egymásra és a kedves vendégünk által képviselt Úrjézusra való figyelem, az imádság. Húsz perc az életünkből, amivel megajándékoztuk egymást és a szeretett vándort minden este. Amikor Laci atya is velünk imádkozott, még megfoghatóbb volt a jóérzés és a vidám jókedv.

- Milyen ajándékkal bocsájtjátok útjára Szent Józsefet?

- Amikor itt járt Laci atya én hangosan kimondtam naponta elhangzó fohászomat: legyen békénk, egészségünk és szeretet közöttünk! Ő szelíden megjegyezte, hogy legalább ennyire fontos az életünkben a hit. Azóta négy dolog az, amiért fohászkodom: béke, szeretet, egészség, hit. Kívánom, hogy minden család hasonlóképp erősödjön meg a hitében.

 

Következő héten Ferenczné Mag Edit és férje látták szíves látással a vándort.

Editnek nagyon lassan teltek a napok, míg elért hozzájuk. Szeretetteljes várakozása olyan heves volt, hogy már egy héttel korábbra ünneplőbe öltöztette a szívét a vendégváráshoz. Edit élményei a következők: „ Egyértelmű, belülről jövő és határozott volt az igenem. Családi hármasban készülődtünk a közös imára: férjem, anyósom és én. Sajnos anyósom már nem vehetett részt személyesen a vándor köszöntésében, mert addigra az égi hazába költözött. Érte is kértük Szent József hathatós közbenjárását, hiszen ő a haldoklók védőszentje is. A vendégem ott tartózkodása mindenképp segítség volt a gyász feldolgozásában.  Az élet nagy kérdéseiről, mint az élet és halál az ő személyes oltalma alatt tudtam elmélkedni és békét teremteni magamban. Gyakoroltam az alázatot és a türelmet, kéréseimet terjesztettem minden imámmal a mennyei atya elé az én szeretteimért, kedves családomért. -Kívánom, hogy mindenki olyan szeretettel fogadja közös vándorunkat otthonába, mint amelyekkel én viseltettem irányában. Mutassa meg másoknak is a világos utat, melynek meglátásához hosszú türelem, sok alázat, erős remény és az állandó próbának kitett hit vezet.”

 

Tóth Zoltán és felesége Erika is szeretettel tárta ki szívét és lakásuk ajtaját a vendég előtt.

Erika így vall a három pontban összegzett kérdések kapcsán:

1.Igen, egyértelmű volt az igenem a szobor befogadására. Nagy izgalommal vártuk, hogy megérkezzen hozzánk Szent József. Vártuk, hogy együtt imádkozzunk, hogy az imában és szeretetben együtt növekedjünk Szent József oltalma alatt.
2.Megtapasztalhattuk a közös ima erejét, elvégeztük a Szent József kilencedet, a Szent József litániát, rózsafüzért mondtunk élő és elhunyt hozzátartozókért, s azokért a gyermekekért, akik az előző héten voltak elsőáldozók. Kértük Szent Józsefet adjon nekik kitartást a hitben! 
Nagyon örültünk, hogy Laci atya is csatlakozott az esti családi imához.
3.Azt kívánom minden befogadó családnak, tapasztalják meg a közös ima erejét, kérjék ügyes- bajos dolgaikban Szent József közbenjárását! Remélem, sok családhoz ellátogat majd Védőszentünk!

 

Ferenczné Tóth Annuska és férje nem tudták az örömüket csak maguk megélni, megosztották azt a szomszédokkal is, hiszen ha az örömöket osztjuk, azok gyarapodnak.

Annuska szívéből a következő válaszok születtek: „Igen, egyértelmű az igenem. Nagy áldás volt számomra, hogy otthonunkban lehetett egy hétig a Szent család két tagja. Úgy éreztem, hogy lélekben és testi erőben is feltöltődtem a szobor ittléte alatt. Szerettem volna, ha többen részesülnek ebben a kegyelemben a környezetemből. Egy szomszédasszony jött át és úgy imádkoztunk együtt a megfogalmazott imaszándékainkért. Vasárnap reggel sok szeretettel adtam át a szobrot az utánam következő családnak, hogy ők is részesüljenek abban az áldásban, ami nekünk jutott.”

 

Nem is maradt el a jótétemény a május végén, júniusba nyúlóan befogadó Kiss Attila és családja számára sem.

Kiss Attiláné, Ancsa, így számolt be örömükről:

„Családom minden tagja katolikus vallású, ezért is volt teljesen egyértelmű számunkra az egyház védőszentjének befogadása. Hálaadással imádkoztunk Szent Józsefnek. Megízleltük ott tartózkodásának gyümölcseit: nyugodt, meghitt, pillanatok és esték, melyekre egyébként, a rohanó hétköznapjainkban nem igazán jut idő. Megtapasztaltuk a hit erejét, megnyitottuk otthonunkat, szívünket Jézus előtt, s az ő szeretetének árja járta át egész családunkat. Állandó helye lett életünkben a közös imádságnak, melynek ereje képes összetartani a családot. Az igazi családi szeretettel, a Szent József vándor szobor melletti meghitt pillanatok élményével bocsátottuk őt útjára, s a következő jászai Mari idézettel: Szeretni valakit, felolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni utána: ez az élet értelme.” Június lett, s Úrnapja, mire szentünk az öt családot végig látogatta. Szép májusi litániák gyöngyvirágillatú sora vezetett el minket a „szentjózsefvirág” illatú Úrnapi sátrakba. Istennek legyen hála ezért a vándorlásért, s a befogadók élményosztásáért.

Farkas Éva tanító, képviselő testületi tag

Fotó: PlebaniaTeam

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület „Édes száj” címmel pályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy minél több rászoruló gyermek vehessen részt színvonalas, élményekben gazdag rendezvényeken.
A hajdúsámsoni Keresztelő Szent János karitász csoport Fodor András plébános segítségével a gyermeknapi rendezvények kategóriában megnyerte ezt a pályázatot.
A Magyar Élelmiszerbank Egyesület jóvoltából 226 gyermek finom, minőségi édességet kapott. Az édességek a hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és AMI 1-4.osztályos azon tanulói között kerültek szétosztásra, akik rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultak.
Hálás szívvel köszönöm a Jó Istennek, aki segített mindenben, hiszen az Ő segítsége nélkül mindezt nem tudtuk volna megvalósítani.
Köszönet Bujdosó Tibornak, az iskola igazgatójának, aki biztosította számunkra a helyszínt.
Köszönöm az önkéntes karitász munkatársaimnak az önzetlen munkájukat!
Köszönettel tartozom továbbá Horváth Dánielnek, aki Budapestről elhozta az édességeket.
Köszönöm Földiné Jakab Edit tanítónő lelkes segítségét, nem utolsó sorban köszönöm Demeter Lászlónak, aki a fotókat készítette és mindazoknak, akik támogatták és segítették a program megvalósítását.

Hajdúsámson.2018.május 25. Rektor Józsefné
Keresztelő Szent János karitász
vezetője

Rácz Tiborné, a Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium intézményvezetője kiemelkedő szakmai munkája, közéleti és hitéleti tevékenysége alapján „Aranygyűrű” elismerésben részesült 2018. június 1-jén, a nyírbátori pedagógusnapi ünnepségen. Az intézményvezető asszony szakmai munkáját és emberi helytállását Molnár Katalin, az EKIF főigazgatója méltatta:

„A jó tanár követendő és hiteles példát jelent, valódi értéket teremt.

A jó tanár egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt.

Akinek szerencséje van, az élete, tanulmányai során legalább egyszer találkozik egy olyan pedagógussal, egy olyan intézményvezetővel, aki valamit megmozdít benne, aki olyat mutat tudásával, személyes példaadással, hivatástudatával, amely az egész életét meghatározza.

A példa: szakmai alázatból, a nehezebben teljesítőkhöz való feltétel nélküli odafordulásból, a csillogó tehetségeket inspiráló biztatásból, a gyermekek szülei felé értő meghallgatásból, és a folytonosan újjászületni képes, innovatív személy képességéből áll.

A valódi érték, amit egy gesztussal, egy szóval, vagy odavetett tréfás félmondattal csak azok a tanárok tudnak átadni, akik nemcsak mesterei a saját szakterületüknek, de abban is érdekeltek, hogy növendékeik szabad, gondolkodó lénnyé váljanak.

Aki ezt a pályát választja, egy életre elkötelezi magát. Nem csak pedagógus, nem csak intézményvezető, hanem példakép is, akinek kifejezésmódja, viselkedése, véleménye és tanítása évtizedek múltán is vissza-visszatér a gondolatok, az emlékek síkján.

Rácz Tiborné 1989. augusztus. 15. óta a Nyírbátori Báthory István Gimnázium pedagógusa. Magyar nyelv és irodalom – könyvtárostanári diplomával került az intézménybe, majd 19 évig könyvtáros tanárként tevékenykedett. Könyvtárosi tevékenysége során 5 évig szaktanácsadó volt a Megyei Pedagógiai Intézet felkérésére. Az 5-8. évfolyam számára szerzett „Könyvtárhasználati tudnivalók általános iskolásoknak” című könyvét a minisztérium tankönyvvé minősítette.

Folyamatos ön- és továbbképzés alapján végezte munkáját az elmúlt közel 3 évtizedben:

Informatikus könyvtáros tanári diplomát szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd elsőként jelentkezett a mozgóképkultúra és médiaismeret tanári képzésre, a Debreceni Egyetemre. A Nyíregyházi Egyetemen okleveles magyartanárrá vált. Közoktatási vezetői pedagógus szakvizsgával rendelkezik. Tanfelügyeleti és pedagógus-minősítési szakértői feladatokra felkészítő képzés után ezen a területen is tevékenykedik.

Az intézmény életének minden területén bekapcsolódott a munkába; ötleteire, építő jellegű javaslataira és tetteire folyamatosan számítani lehetett és lehet ma is.

Az elmúlt évtizedek során a tantestület egyik legaktívabb tagja:

- 8 évig osztályfőnök és szaktanár volt nyolcévfolyamos gimnáziumi osztályban

- fakultáción sikeresen készítette diákjait emelt szintű érettségire magyar nyelv és irodalomból

- nemzetközi, országos, regionális szavalóversenyeken rendszeresen dobogós helyezéseket értek el tanítványai

- A Bod Péter könyvtárhasználati versenyen országos I. és II. helyen végeztek a versenyzői

- kezdetektől fogva érettségi jegyzői feladatokat látott el

- iskolai rendezvényeket, ünnepségeket szervezett, koordinált

- 5 tanéven keresztül a diákönkormányzat munkáját segítette

- gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat is ellátott 4 éven át

- az osztályfőnöki munkaközösséget vezette

- igazgatóhelyettesként is tevékenykedett.

2013-ban az intézmény a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásába került. Intézményvezető asszony főszerepet vállalt a fenntartóváltással kapcsolatos feladatok elvégzésében, az alapdokumentumok elkészítésében. 2013-ban 5 évre magasabb vezetői megbízást kapott Főtisztelendő Bosák Nándor püspök úrtól. Ma a Báthori István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium intézményvezetője. Nevéhez fűződik az általános iskola elindítása, a gimnáziumban a humán tagozat bevezetése. Nagy szerepet vállalt és vállal az iskolai hitélet alakításában, formálásában.

Szakmai munkája mellett az intézményben folyó folyamatos, és jelentőségteljes beruházásokat is nyomon követi, segíti. Jó kapcsolatot ápol az egyházmegyei köznevelési intézmények vezetőivel, segíti az újonnan csatlakozott intézmények szakmai vagy tanügyigazgatási munkáját; jó kapcsolatot ápol az iskola lelki vezetőjével, pedagógus kollégáival, munkatársaival, diákokkal, szülőkkel egyaránt.

Nagy feladatra vállalkoznak azok, akik a gyermekeket, a fiatalokat tudásra, szívbéli jóságra tanítják, miközben saját tudásukat és jóságukat osztják meg velük, és a mindennapokban példaként állnak meg előttük. Rácz Tiborné intézményvezető követendő példát ad önzetlen emberségből, másokra figyelésből, őszinteségből, becsületességből, a hivatás iránti alázatból. Élete példájával is tanít: szorgalmával, kötelességteljesítésével, igényességével, céltudatosságával. Hivatását, hitvallását gyakorolja, Istentől megáldott küldetést teljesít.

Palánki Ferenc megyéspüspök úr megbízásából, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, mint fenntartó nevében köszönetet mondok intézményvezetői munkájáért, s tisztelettel bejelentem, hogy újabb 5 évre magasabb vezetői megbízást kap intézményvezető asszony. A „magvetés” jól indult, s a nevelt és tanított gyermekek, a „gyümölcs” is gazdag termést hozott! Köszönet mindezekért!”

Szívből gratulálunk intézményvezető asszonynak!

Molnár Katalin

EKIF főigazgató

2018. június 06., szerda 11:15

Áldás az egyházmegyére!

Nem mindennapi eseményen vehettem részt június 2-án. Előkelő, országos, egyházi és világi vezetőink adtak hálát a Szent Anna székesegyházban, a Szent László király oltalmába helyezett, Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye alapításának 25 éves évfordulóján.

Áldást hozó bőséges zivatart adott a Teremtő a Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye 25 éves fennállását ünneplőknek. A rendezvény helyszínéül szolgáló Szent Anna– székesegyházban rendhagyó módon kezdődött az ünnepi szentmise. A Szent László kórus édeni hangja betöltötte a teret, a hívek csendben foglalták el helyeiket. Érkeztek a városi és országos vezetők is. A püspök és érsek atyák az oltár mellett vakítóan fehér- arany ruhában várták a mise kezdetét. A papság az első padsorokat sűrűn megtöltötte. Balra a kápolnában folyt a gyóntatás. Élőben közvetített a Mária rádió, és a Szent István TV, már az utolsó simításokat is elvégezték. Az orgona kezdő hangzatára vonult be Erdő Péter bíboros, prímás , Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök, Palánki Ferenc, az egyházmegyénk püspöke, és az asszisztencia. Az ünnepély kezdetén az Apostoli Nunciatúra titkára felolvasta Ferenc pápa üdvözletét és jókívánságát. Veres András megyéspüspök mondott köszöntőt, majd a kormányzat képviselője felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök, a jubileumra írt levelét. Erdő Péter bíboros főcelebrálásával megkezdődött az ünnepi szentmise, méltóképpen ünnepelve az egyházmegye híveivel. Palánki Ferenc megyéspüspök köszönet nyilvánítása után, a főpásztor áldást osztó szavai következtek. Minden katolikus hívő ismerte és zengve énekelte a pápai himnuszt, majd a himnusz soraival zárult az esemény. A templom csendben kiürült. Maradok még. Páran fényképezkednek a missziós kereszt előtt, a magyar szentjeink erekjéinek közelségében, és imáikban hálád adnak a mai szép alkalomért. Az élet nem áll meg, az akolitusok a következő napi körmenet előkészítését végzik.
Reménykedünk, áldást hozó napsütést ad majd a Teremtő.


Geréné S. Monika
média szakos hallgató

2018. június 06., szerda 11:10

Krisztust követni, szeretve szolgálni

Papszentelés diakónusszentelés lesz Debrecenben

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye védőszentjének, Szent László királynak ünnepét idén június 23-én, szombaton, Debrecenben a Szent Anna-székesegyházban tartják.

Az ünnepi szentmise 10 órakor kezdődik. Ennek keretében Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szenteli Németh István és Dobai Barna Ottó diakónusokat és diakónussá szenteli Sziklai Dávid akolitust.

Sziklai Dávid akolitus gondolatai

Szentelésemhez közeledve egyre inkább látom magamban, de mások életében is, hogy ha jól akarom megélni a hivatásomat, azt az életállapotot, amire a Jóisten meghívott, és amire igent mondtam, akkor három cölöp megtartó erejére kell támaszkodnom mindhalálig. Az Istennel való személyes kapcsolat, feladataim és szolgálataim önátadó megélése, valamint a mély és személyes kapcsolatok képezik cölöpjeimet.

Istennel mély és személyes kapcsolatban lenni, ez a legfontosabb a hivatásomban. Úgy érzem, hogy ha ez megvan a mindennapjaimban, akkor tudok hiteles kispap, majd pap lenni, akkor tudom jól ellátni feladataimat, akkor jelent örömet számomra a tanulás, akkor élem boldogan az életemet.

Feladataim és szolgálataim önátadó megélése elengedhetetlen a Jó Pásztor követésében. Az utóbbi években a legfőbb feladatom a teológia és filozófiai tárgyak elsajátítása, valamint az, hogy ezeket a gyakorlatba is át tudjam ültetni akár prédikálva egy templomban, vagy bármilyen közösségi szolgálatban, amit rám bíznak.

Nagyon sokat jelent számomra családtagjaimmal, barátaimmal, pap- és kispaptestvéreimmel a kölcsönös szeretet megtapasztalása. Ez a mindennapokban sokszor egy-egy apró tettben, beszélgetésben, segítségnyújtásban nyilvánul meg. Jó, hogy van kivel megosztani örömeimet, nehézségeimet.

Önmagában egyik ember se tudja jól megélni sem szülői, sem papi hivatását – főleg egy egész életen át –, ha nincs egységbe, nincs jóba azzal, aki meghívta, aki létbe hívta. Hivatásunkat fontos, hogy mindig szolgálatkét és ne pusztán munkaként, megélhetési lehetőségkét éljük meg, akár papi, szerzetesi, szülői, pedagógusi, vagy bármilyen más életadó életállapot is legyen. Mint ahogy mások számítanak ránk, fontos, hogy mi is tudjuk számítani másokra, hiszen közösségben könnyebb Krisztust követni, szeretve szolgálni.

Papszentelés diakónusszentelés lesz Debrecenben

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye védőszentjének, Szent László királynak ünnepét idén június 23-én, szombaton, Debrecenben a Szent Anna-székesegyházban tartják.

Az ünnepi szentmise 10 órakor kezdődik. Ennek keretében Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szenteli Németh István és Dobai Barna Ottó diakónusokat és diakónussá szenteli Sziklai Dávid akolitust.

Németh István diakónus gondolatai:

A római Collegium Germanicum et Hungaricum internetes nyitóoldalán olvasható szent ignáci idézet rengeteget foglalkoztat 2014 tavaszától kezdve, amikor először olvastam. Nagyon frappáns Szent Ignác meglátása: egyrészről nagyon egyszerű dolgot mond az emberről: mindnyájunk életének van valamilyen célja, Istennek terve van velünk, az életünk nem hiábavaló – van értelme élni! Azonban a másik oldal, amire rámutat Ignác, egy kicsit elgondolkoztat: nekem mit kell tennem ahhoz, hogy az életem valóban célba érjen? Ez a hivatás igazi titka: át tudom-e engedni magamat Istennek és engedem-e, hogy valamit kihozzon belőlem?

Úgy érzem, hogy az Isten belőlem el kezdett valamit kihozni. Már az egy jó jel, hogy jól indult az életem. Seneca is megmondta: „A jó kezdet fél siker”. Egyrészt különleges évben láttam napvilágot: 1993-ban, amikor az új egyházmegyénk is létrejött. Másrészt nagyon jó családba születtem Debrecenben, de a szüleim és a többi rokonom Ózd környéki falvakból származnak: Borsodszentgyörgyről és Hangonyból, onnan, ahol a barkópalócok laknak. Édesanyám és édesapám is pedagógus, jelenleg mindketten igazgatóhelyettesek két debreceni iskolában. Két testvérem van, akik még középiskolások. A család mindig is sokat jelentett nekem: igazán sok szeretetet, törődést, de nem utolsó sorban hitet kaptam. Úgy nőttem fel, hogy természetes a vallás, a hit. Anyukám hitoktató is, apukám pedig akolitus, mindketten aktív tagjai egyházközségünknek, a debreceni Szent Család-templomnak. Én is itt nőttem fel: szinte együtt cseperedtem fel ezzel a közösséggel, amelynek a plébánosa mind a mai napig Fodor András atya. Talán ebből a közösségből és András atyától ered a hivatásom magja is. Mindig is motoszkált bennem ez a gondolat, egészen kisgyerekkorom óta: már akkor „miséset” játszottam, sőt arra is emlékszem, hogy az I. kánonon tanultam meg olvasni – hányszor elmondtam: Linusz, Klétusz, Kelemen, Szixtusz...

Isten próbálta a legtöbbet kihozni belőlem azzal is, hogy jó iskolákba jártam, de terelgetett a barátokon, a franciaországi Taizéi találkozókon keresztül is, ahol az imádság, az ének, a csend, a közös munka úgy megérintett engem, hogy a mindvégig bennem lévő hivatás jobban megerősödött.

Nem tudnám megmondani, hogy mikor döntöttem el véglegesen azt, hogy pap szeretnék lenni, de ebben a döntési folyamatban óriási szerepet játszottak a fent említett tényezők. 2012-től két évig teológiát és filozófiát tanultam Egerben, aztán Rómában a Collegium Germanicum et Hungaricumban, másik nevén a Pápai Német–Magyar Kollégiumban folytattam tanulmányaimat. A kollégiumi rendszer szerint a három év teológia elvégzése után egy gyakorlati évet kell mindenkinek elvégeznie. Palánki Ferenc püspök atya Nyíregyházára küldött. Időközben Rómában felszenteltek diakónussá, majd belevetettem magam a nagybetűs majdnem-papi életbe. A Szent Imrében és a Plébánián teljesítettem feladatokat: tanítottam, foglalkoztam az ifjúsággal, a fiatalokkal, prédikáltam, eskettem, kereszteltem, temettem, részt vettem az iskola és a plébánia életében, ahol tudtam, ott segítettem.

Most pedig ismét egy nagy változás előtt állok, pappá fognak szentelni. Már nagyon régen kiszámoltam, hogy ez a pillanat 2018-ban érkezik majd el, nagyon vártam ezt az évet. Emlékszem, ez év január 1-jén éppen egy svájci kis faluban voltam az öcsémmel és néhány barátommal: már ott átfutott rajtam – végre itt ez az év! De nagyon jól tudom, hogy ez korántsem az út végét jelenti, hiszen a java még csak most jön. Egy dologra igyekszem koncentrálni: próbálom magam teljesen átadni Istennek, akkor hátha ki tud belőlem hozni valami jót.

„Vedd el, Uram, egész szabadságomat.
Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat.
Amim van és amit birtokolok, Te ajándékoztad nekem.
Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom, hogy Te irányítsd akaratod szerint.
Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást. Ámen.” (Loyolai Szent Ignác imája)

Papszentelés diakónusszentelés lesz Debrecenben

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye védőszentjének, Szent László királynak ünnepét idén június 23-én, szombaton, Debrecenben a Szent Anna-székesegyházban tartják.

Az ünnepi szentmise 10 órakor kezdődik. Ennek keretében Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szenteli Németh István és Dobai Barna Ottó diakónusokat és diakónussá szenteli Sziklai Dávid akolitust.

Dobai Barna Ottó diakónus gondolatai:

Amikor a következőt olvastam: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” (Mt 9, 13), akkor világosodott meg bennem, hogy a Mindenható Atya nem találta tetszését az ószövetségi kultuszokban, az állatok vérében, sem pedig a 613 Mózesi törvény betartásában, melyet Izrael népe próbált ugyan betartani (több-kevesebb sikerrel), de hiányzott belőle a legfontosabb: a szeretet és az irgalom. Ekkor „határozza el” az Atya, hogy elküldi a Fiát, Jézust közénk, akin keresztül meg akarja mutatni Önmagát, az Ő akaratát, az országát és az irántunk való határtalan szeretetét.

„Aki engem látott, az Atyát is látta. Én és az Atya egy vagyunk” (Jn, 14 9). Jézus azért testesült meg, hogy megismerhessük általa Istent, hogy közelebb kerüljünk az Atyához, a Végtelen Szeretethez. Ez az isteni szeretet pedig a nagypénteki keresztáldozatban csúcsosodott ki.

„Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15, 13). Jézus ezt tette értünk. Feláldozta önmagát, hogy általa szabad utunk lehessen az Atyához. Életemet oda adni, nem csak azt jelenti, hogy meghalni valakiért. Érthető úgy is, hogy másokért élek, lemondok saját akaratomról és azon munkálkodom, hogy az Atya országát építsem, téve ezt az embertársaim szolgálatába állva, ott, azon a helyen, ahol éppen vagyok. Lehetek orvos, bíró vagy pap. Erre kellene jobban odafigyelnünk és tudatosítanunk önmagunkban, hogy az Atyának tetsző, vele együttműködő és bőséges termést hozó „szőlővesszők” lehessünk. A termés pedig nem más, mint maga a szeretet. Ez a lényege az Újszövetségnek. Ezt kell naponta teremnünk, ezt kell kamatoztatnunk és ennek a Szeretetnek a közvetítői kell, hogy legyünk a világban.

Aki így próbál élni, egyre jobban ráébred, bűnös mivoltára és arra, hogy még mennyire messze áll a tökéletes szeretettől. Itt jön képbe számomra az Atya üzenete: „Misericordia” – „Irgalmasság”. Ez lesz a papi jelszavam. Úgy érzem, hogy ebben az egyetlen szóban, benne van a múltam, jelenem és a jövőm. Van, amiért bocsánatot kérjek az Atyától és van, amiért hálát adjak neki. Hátralévő életemet szeretném az Atya Országának építésére, valamint Isten népének a szolgálatára szentelni, főpásztorom, Palánki Ferenc püspök atya vezetése alatt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyémben.

Ebben szeretném minden kedves olvasó imáját kérni, hogy valóban méltóképpen járulhassak az Úr oltárához.

Ismét elérkezett a nap, melyen az egyházi év egyik legnagyobb ünnepét ülhettük meg, az, amit már hosszú századok óta elődeink is oly méltó módon megtartottak. Úrnapján az Eukarisztiában valóságosan jelenlévő Krisztust valljuk meg, és emeljük e szentséget a hívek figyelmének központjába. Mindemellett a szentmiséhez tartozó körmenet alatt, tanúságot teszünk hitünkről a világ felé.

Az idei évben különösen is kiemelt volt a 2018. június 3-án, a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház hívei számára e jeles alkalom. Ekkor tartózkodott itt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keresztje amely hazánkat járva a 2020-ban megrendezésre kerülő kongresszusra készít fel lelkiekben. Így már az ünnepi misét megelőzően sokan járultak a kereszthez, letéve elé hálájukat, kéréseiket, imáikban a szeretteiket.

A hatalmas hívő sereg előtt Palánki Ferenc, egyházmegyénk főpásztora mutatta be az ünnepi szentmisét. Jelen volt továbbá Szocska A. Ábel püspök, valamint az Apostoli Nunciatúra (a Szentszék Magyarországi Nagykövetsége) ügyvivője és titkára, Mons. Germano Penemote és P. Depaula Flavio Silvio SDB, és a városunkban szolgálatot teljesítő papság, akiket Felföldi László helynök fogadott.

Palánki püspök szentbeszédében Jézus azon szavaira hívta fel a figyelmet, melyeket az Oltáriszentség alapításakor mondott: „Ez az én testem, amelyet értetek adok”(Lk 22,19). Krisztus személy szerint minden Istenhívőért adta oda önmagát, hogy életünk legyen benne. Az Eukarisztiában magunkhoz véve erősít bennünket a vele való közösségben.

A szentmise keretében kiosztásra került a Csáky Imre díj is, mellyel azon személyek – papok és világi hívek – életművét ismerik el, akik az egyházmegye „jelenkori építésében" – anyagi, közösségi és lelkiségi vonatkozásban – kimagasló módon részt vesznek. Plébániánkról Ilosvai Gábor képviselő testületi elnök, Szekrényes András és felesége, valamint Suller Lászlóné kapták a díjat.

A belvárosban tartott népes körmenet során a gyönyörű virágokkal díszített sátraknál megállva és leborulva, felemelő érzés volt végignézni a legkisebb gyermekektől a virágszirmot szóró elsőáldozókon át a családosokon keresztül az idős emberekig, akik mind hitük megvallását fejezték ki.

Gerhes József akolitus

Fotók: Stefán Szilvia, egyházmegyei média-képzős hallgató

Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya Főplébánia


NEKtek! – Veletek!
Készüljünk együtt
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye központi programja 2018-2019
Debrecenben a Megtestesülés Templomban
(4032 Debrecen Borbíró tér 9.)

PROGRAM

Naptár

« Június 2018 »
H K Sze Cs P Szo V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30