július 2020

„A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot." (Pilinszky János: Itt és most)

A világtörténelem évmilliárdjaihoz képest az Öröm-hír egyházmegyei lap15 éve a jelen egyetlen pillanatát érinti, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 27 éves történetének 15 évét öleli fel, megjelenésével, soraival mozdítja meg itt és most a világot, mert része lehet az egyházmegye hívei életének a spirituális fejlődésében.

Ferenc pápa az 54. tömegtájékoztatási világnapra megfogalmazott üzenetében az élet történetéről így ír: „Szükségünk van a jó történetek igazságára, akár a levegőre: olyan történetekre, amelyek építenek, és nem rombolnak, történetekre, amelyek segítenek megtalálni a gyökereinket és meglelni az erőt ahhoz, hogy együtt előre tudjunk haladni. A minket körülvevő hangok és üzenetek zűrzavarában szükségünk van egy emberi történetre, amely nekünk és rólunk szól, és a bennünk lakozó szépségről beszél. Egy történetre, amely a világot és az eseményeket szelíden szemlélve képes értelmezni, ami elbeszéli, hogy mindnyájan egy élő szövet részei vagyunk, és ami megmutatja, hogy a szálak, amelyek összekötnek minket, milyen szorosan fonódnak össze.”

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ez év május 17-én, a tömegtájékoztatás világnapján megköszönte a sajtó képviselőinek a munkáját, akik az evangélium szolgálatában álló eszközökön keresztül eljuttatják az örömhírt mindenkihez.
A főpásztor, utalva Ferenc pápa üzenetére, azt hangsúlyozta, hogy ha az ember a saját történetét meséli, akkor zsákutcába kerül. Akkor jó egy ember története, ha azt mondja el, amit az Isten benne és rajta keresztül megvalósított. Akkor lesz igazán boldog az életünk, ha a mi történetünk Istenről, a boldogság forrásáról szól. Ez nem lehet önreklámozás, hanem emlékezés arra, ki vagyok én az Isten szemében, tanúságtétel arról, amit Isten az én szívembe ír. Ez a történet a mi szívünkben, életünkben folytatódik, átalakít bennünket. Éppen ezért kell, hogy hangsúlyt kapjon.

Az Öröm-hír újság élete is egy történet, Isten történetéről, örömhíréről és ezt folytatva az egyházmegye történetén keresztül a mi személyes történetünkről szól, mert benne a sorok, az elolvasott gondolatok alakító értékűek.

A teljesség igénye nélkül had említsek meg az elmúlt időszakból olyan meghatározó eseményeket, amelyekről az Öröm-hír hasábjain is szóltunk.

A 2005 júniusában megjelenő lap első örömhíre – a földi élete végéhez érő – II. János Pál pápa mennyei születésnapjáról szólt, a későbbi években a pápa boldoggá, majd szentté avatása hírét is megosztottuk. (Idén emlékezünk meg a jelen lapszámban is a szent pápa születésének 100. évfordulójáról.) Ezt követte XVI. Benedek pápa megválasztásának eseménye, és ugyanígy beszámoltunk a 2013. 1. lapszámban Ferenc pápa székfoglalójának öröméről is.

Rendszeresen bemutattuk a Magyar Katolikus Egyház évente meghirdetett kommunikációs programjait, amelyek egyházmegyénk eseményeinek témáit is meghatározták. A papszentelés hónapjaiban, minden év júniusában köszöntöttük a szentelésük kerek évfordulóját és újmiséjüket ünneplő papokat. Külön számmal tekintettünk vissza az egyházmegyénk történetére 20. és 25. születésnapján.
A lap alapításakor meglévő három egyházmegyei fenntartású köznevelési intézményünk a 15 év alatt tízre emelkedett, ahol már 7 000 diák nevelkedik a katolikus oktatás-nevelés szellemében. Eme örömteli folyamatos gyarapodásnak is hangot adtunk.
Egyházmegyénkben 2015-ben a püspökváltás ideje érkezett el. Bosák Nándor megyéspüspök nyugdíjba vonulása után Palánki Ferenc megyéspüspök vette át a pásztorbotot. A különleges, nem mindennapi esemény részleteiről is beszámoltunk.

Ha visszatekintek az Öröm-hír újság tartalmára, arculatára, el kell hogy mondjam, tartalmi színvonala a kezdetektől fogva magas mércét ütött meg, arculatában pedig fejlődésen ment keresztül. Kezdetektől a borítón kívüli belső oldalak két színnyomással készültek, majd 2013-tól, az egyházmegye 20. születésnapjától a teljes arculatváltás mellett már a színes fényképek nyújtotta esztétikai élmények is gazdagították az olvasókat.

Hála és köszönet

Itt és most szeretnék köszönetet mondani elsősorban az Olvasóknak, akik megtisztelnek bennünket az olvasásra fordított idejükkel, akik magukkal viszik otthonaikba és másoknak is beszámolnak az ott olvasott gondolatokról, hírekről, és sok esetben tovább is adják a lapot.
Hálás szívvel gondolok azokra a munkatársakra, sajtóapostolokra, önkéntesekre, papokra, akik hosszabb-rövidebb ideig munkájukkal, írásaikkal gazdagították oldalainkat. Köszönöm az egyházmegye papjainak a terjesztésben nyújtott segítségét, egy-egy interjú, tudósítás, beszámoló elkészítéséhez a nyitottságukat.

Köszönöm Rácz Jánosnak, a nyomdai munkálatokat végző Rexpo Kft vezetőjének munkáját, Juhász Béla tördelő-szerkesztő ötleteit, magas szintű szakmai felkészültségét, aki szintén a kezdetektől jelen van a lap szerkesztésében. Hálás szívvel gondolok az újság őreire, a korábbi évekből Géczy Erzsébet nővérre, Lieli Pál egyházközségi tagra és Havasné Gyöngyi és Juhászné Enikő jelenlegi korrektorokra, akik a szerkesztés utolsó fázisaként védik a magyar nyelv helyességét, tisztaságát.
Végül, de nem utolsó sorban szeretném köszönetemet kifejezni Bosák Nándor alapító, valamint Palánki Ferenc, az Öröm-hír újságot öt éve kísérő megyéspüspök atyáknak az egyházmegyei lap megjelenéséhez nyújtott maximális támogatásukért, javaslataikért, gondolataikért, írásaikért.

 

Kedves Olvasó!

Amikor Bosák Nándor püspök atya 2005 májusában felkért az Öröm-hír egyházmegyei, magazin jellegű lap szerkesztésére, azonnal igent mondtam. Az újságírás és a riportfotózás mint szakma már ismert volt előttem, de újságot még nem szerkesztettem, tehát a bennem rejlő további lehetőségek még nem voltak ismertek előttem. Csak annyit tudtam, hogy a kihívásokra soha nem mondok nemet, így tehát megköszönve a bizalmat, örömmel elfogadtam a felkérést. Mindjárt körvonalazódott is bennem az újság tematizálása, követve a püspök atya elképzelésének megfelelő irányvonalat, és elkezdődött az első szám szerkesztése. Azt viszont, hogy milyen tartalommal fogom megtölteni a következő lapszámot, még nem tudtam. És ez azóta is így van már 15 éve. Minden egyes elkészült újság után jön a kérdés: mi lesz a következő szám témája? Ezzel gyakran egyedül kellett megbirkóznom.

Soha nem vagyunk egyedül; rajtunk múlik, megéljük-e minden pillanatban Isten jelenlétét. Így lett nekem egy különleges munkatársam a Szentlélek, akinek segítségével megszületett a 71.
lapszám is. Minden egyes megjelent lap egy vajúdás, egy születés, egy újabb öröm. Éppen ezen tapasztalatok alapján tudom, hogy az Öröm-hír lap nemcsak egy újság a sok közül. Túlmutat önmagán, hiszen rajta van a Lélek keze, amely formálja és alakítja az olvasót éppúgy, mint az írót.
Isten szeretetének, az örömhírnek hirdetése, tanítása akár az írásokon keresztül is a világ legnagyszerűbb dolgai közé tartozik. Boldoggá tesz, hogy ebben eddig is részt vehettem.

Számítunk továbbra is tudósítóink, de bárki írásaira, fotóira és véleményére a lappal kapcsolatban, és reméljük, hogy a későbbiekben is mindig újabb és újabb tartalommal tudjuk Önöket szolgálni lelki életük fejlődésében. Mert az örömhír továbbadása nem más, mint embertársaink szolgálata, amelyben Önök is részt vesznek mindennapjaik során, és tehetik azt írásaink továbbadásával is.

Imádkozzanak értünk, imádkozzunk egymásért, hogy ebben a szolgálatban, az örömhír terjesztésében – Isten mindenkori akaratát felismerve, követve -, itt és most együtt mozdítsuk meg a világot!

Az alapításának 15. évfordulójáról megemlékező Öröm-hír, egyházmegyei újság megjelent 2020. július 2-án, hozzáférhető az egyházmegye templomaiban július 5-től, illetve 12-től.

 

Kovács Ágnes főszerkesztő

Öröm-hír Szerkesztőség
Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye

 

Június 28-án, vasárnap a 9.30-kor kezdődő szentmisén gyűlt össze a plébánia közössége a templom búcsúi ünnepére. Az ünnepi szentmisén a főcelebráns és szónok Törő András püspöki titkár, egyetemi lelkész volt. Törő András örömmel köszöntötte a híveket, s elmondta, hogy ő háromszorosan is ünnepel aznap: itt, a plébánia híveivel együtt, továbbá mint a Szent László oltalma alatt álló egyházmegye püspöki titkára, valamint a Szent László Katolikus Szakkollégium igazgatója.

Mit is jelent az, hogy búcsú? – tette fel a kérdést Törő András atya ünnepi beszéde kezdetén. Az első keresztényeknek nem volt templomuk, de Krisztus követői házaknál jöttek össze, és ott tartották meg a kenyértörést. A kiválasztott ház tulajdonosa tiszteletben álló keresztény ember volt, őérte is imádkoztak az összegyűltek. Később kevésnek bizonyultak a családi házak, s ezért kezdtek templomokat építeni, a ház gazdájának pedig egy szentet választottak. A búcsú tehát a templom címének vagy védőszentjének ünnepe. Mi itt Szent Lászlót tiszteljük a ház uraként. A szentek nem azért vannak, hogy pusztán őket ünnepeljük, de azt várják, hogy példájuk hasson életünkre. Mi gyakran mondjuk, hogy ők, a szentek rendkívüliek voltak, de ne felejtsük, mi is egyediek, rendkívüliek vagyunk.

Szent László élete nem volt kényelmes élet. Nem születhetett meg hazájában, állandóan harcolnia kellett, mégis szent lett. Élete más volt, mint a mienk, más volt az életforma, más volt a kihívás. Mi adott erőt Szent Lászlónak? – tette fel a kérdést Törő atya. Életünk célja ugyanaz, mint Szent László életének koronája: az üdvösség elnyerése. A szentek az üdvözült lelkek, és nemcsak azok, akiket hivatalosan is szentként tisztelünk, mi pedig szeretnénk hozzájuk tartozni.

Honnan tudtak erőt meríteni a szentek? Törő atya három dolgot említett meg. Először is, hinnünk kell, hogy Isten szeret minket, őt, engem, de nem általában. Istennek nincs teremtménye, akit ne szeretne teljesen. Mi embertársainkkal kapcsolatban gyakran mondjuk, hogy azért szeretek valakit, mert például segített nekem. Naponta mondjuk el – bíztatott Törő atya–. hogy Isten szeret engem. Mégpedig azért szeret, mert nem tud mást tenni. Mi, emberek szeretünk befolyásos kapcsolatokat teremteni, de ne feledjük: mi Istenhez tartozunk, és szeretetét mi ingyen kaptuk, nem érdemeinkért, ezért mi semmit sem tettünk. Isten mindig szeretni fog. Szent László kudarcai itt nyernek értelmet, mert a Teremtővel való kapcsolatunk örök.

A második szempont az – folytatta Törő atya – , hogy Isten üdvözít minket. Nincs véglegesen elhibázott élet. Isten meg akar szabadítani bűneinktől. Gyakran mondogatjuk, hogy nekem nincs bűnöm. De a bűn következménye megsebzi, elpusztítja az embert, és ez képes Istentől elfordítani. Nem az a nagy hiba, ha elesünk: Jézus is háromszor esett el a kereszt alatt, de felállt. Nekünk van, aki segít ebben. Vagy ha például meg is bocsátunk valakinek, aki megbántott, tüske marad a szívünkben – emberek vagyunk. De Isten, ha visszafordulunk hozzá, ünnepet rendez számunkra, mint a tékozló fiú történetében az apa.

Harmadszor: Krisztus az élet. Krisztus valóság az életünkben, ő nem csupán egy történeti személy. Ő most is él, része életemnek. Vándorlásunk társa. Akár észrevesszük, akár nem, akkor is Ő vezet. „Veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” – mondta (Mt 28,20). Ő nem a tabernákulumba bezárt Isten. Egyetlen ember sem magányos, mert az Isten van vele. mellettünk van. Mi az emberekben csalódunk, de Istenben nem kell csalódnunk. fontos dolog tudnunk, hogy aki szeret, aki megváltott, azt mondta a tanítványainak: „Barátaimnak mondalak titeket” (Jn 15,15), az ő barátai vagyunk, aki győzött a halál felett, aki megajándékoz az örök élettel.

Sokszor úgy érezzük, mintha í hitünkkel egyedül lennénk, sokszor megtapasztaljuk. hogy a világ elfordult Istentől, a mi életünkben is lehetnek akár hosszabb ideig olyan korszakok, amikor a gonoszt látjuk győzedelmeskedni. De ez a háború már réges-régen elmúlt, és mi tudjuk, hogy a győztes csapatnak lehetünk tagjai. De ez a mi döntésünk is. Szent László is mint katona, mint lovag a győztes csapathoz kívánt tartozni.: Mi is ide vagyunk híva. Ha Krisztus valóságát magunk elé idézzük, és tudjuk, hogy az jön hozzánk, aki szeret, aki megváltott, velem van – és aki velem van, az nem ítél el, hanem barátként segít és vezet –, akkor hisszük, hogy mi is ennek a győztes csapatnak lehetünk tagjai.

Kérjük Szent László királyt, hogy a mi életünk is olyan szent legyen, mint az övé volt. melyben jelen van Isten, és ez az Istennel való kapcsolatunk tudja megszentelni, megáldani azt a közösséget, amit mi itt e földön építünk – fejezte be a szentbeszédet Törő András atya.

A szentmise után az ünneplő közösség a hagyomány szerint kivonult a templom udvarára, ahol Törő atya vezetésével elimádkoztuk a Szent László-litániát, kérve szentünk közbenjárását, majd megkoszorúzták a Szent László-szobrot, Tyl Aran alkotását.

Az ünnepség este folytatódott, amikor Major Pius OP atya és barátai hangversenyén vehettünk részt a templomkertben. A hangverseny azoknak a tiszteletére szólt, akik a járvány közepette fokozott áldozatvállalással végezték közösségi érdekű munkájukat: többek között az egészségügyben, szociális ellátórendszerben és oktatásban dolgozóknak fejezték ki így a köszönetüket.

„Régi nagy királyunk, dicsőséges László,

kérünk, légy Istennél értünk közbenjáró.”

A szentmise újra meghallgatható a következő helyen:

https://www.youtube.com/watch?v=d0dl_1Znfmc

Havas Lászlóné

Szent László Domonkos Plébánia, Debrecen