augusztus 2020

Rangos eseményre készülnek a geszterédi lakosok. A Geszterédi Aranyszablya Társaság elkészíttette az Aranyszablya Emlékhelyet Geszteréden, amelyet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áld meg augusztus 22-én, szombaton, 11 órakor. Helyszín: Geszteréd, Nyíri Tag, Aranyszablya emlékhely.

Az emlékünnepség fővédnöke: dr. Áder János, a Magyar Köztársaság elnöke.

Az eseményen ünnepi beszédet mond: Nagy Bercel, a Köztársasági Elnöki Hivatal igazgatója, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Seszták Oszkár, a Megyei Közgyűlés elnöke.

Ünnepi köszöntőt mondanak: Rácz János, a Geszterédi Aranyszablya Társaság elnöke, Szabó József, Geszteréd polgármestere, Kemény József a társaság alapító tagja.

Aznap délután folytatódik az ünneplés, 16 órakor László Attila erdélyi énekes koncertjén vehetnek részt az érdeklődők.

A több mint 60 tagú Geszterédi Aranyszablya Társaság Alapítványt 2015-ben négy magánszemély hozta létre többek között azzal a szándékkal, hogy segítse Geszteréden a világhírű Aranyszablyának és a vele együtt a mind a mai napig az eddig felszínre került leggazdagabb honfoglalás kori leleteknek emléket állítani, és egy emlékhelyet létrehozni.

Az aranyszablyáról és a lelet együttesről itt olvashatunk bővebben: http://www.geszterediaranyszablya.hu/aranyszablya.php#

 

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. augusztus 13., csütörtök 17:38

Augusztus 15-én Mária mennybevételét ünnepeljük

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli. Ferenc pápa így fogalmaz: Mária hite életút. A II. Vatikáni Zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit zarándokútját járta” (LG, 58). Ezért ő előttünk jár ezen a zarándokúton, elkísér és támogat bennünket.

Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s a VIII. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.
Ahogy az Evangéliumban olvashatjuk „azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik” (Lk 8,21). A mai kor embere számára is fontos ez az üzenet, mert ha figyelmesen hallgatjuk Krisztus tanítását az evangéliumon keresztül és azt a mindennapokban megvalósítjuk, akkor Szűz Mária nyomában járhatunk életünk útján és érezhetjük Égi Édesanyánk ránk sugárzó szeretetét. Imáinkban forduljunk hozzá bizalommal, mert Ő segít nekünk és fia, Jézus elé viszi kéréseinket.

Magyarországon Nagyboldogasszony olyan kötelező ünnep (ezeken a katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő), amely nem szükségszerűen esik vasárnapra.
Hazánkban több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Buczkó József sokoldalú ember: etnográfus, muzeológus, földrajz-rajz szakos tanár, a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény volt igazgatója, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésnek és Hajdúnánás képviselő-testületének tagja, a Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség világi elnöke. Nem utolsósorban pedig újfehértói születésű. Beszélgetés közben szóba került a hivatása, családja, kutatásai, könyvei, tanulmányai, kapcsolatai, emberszeretete. A múlt a jelen és a jövő. Izgalmas beszélgetésünkben arra is választ kaptam, hogy milyen az Istenkapcsolata.

● Készített már számvetést az eddigi életéről, mint hívő ember?

Igen. Ha visszanézek az életemre, tele van elégedetlenséggel. Ezen is, vagy azon is lehetne javítani, különösen abban a tekintetben, hogy mindig viaskodtam önmagammal. A Jóistentől három talentumot is kaptam: a festészetet, a kovácsolás művészetét és a tudományos munkát. Kérdés volt számomra, hogy meg tudok-e felelni valamelyikben a Jóistennek. Elmeséltem egy főiskolai osztálytársamnak néhány évvel ezelőtt, hogy engem mindig ez a kétkedés gyötör. Ő azt mondta, hogy nem kell viaskodni önmagammal ezen, mert a Jóistennek a három egy és ugyanaz. Ugyanannak a nagy talentumnak a háromféle megnyilvánulása. Ez a válasz megnyugtatott. Sokszor lelkiismeret furdalásom volt, ha nem festettem vagy nem kovácsoltam eleget, pedig adott nekem éppen elég feladatot a Mindenható. Azt gondolom, rajta keresztül üzent nekem, hogy ne kezeljem külön ezt a három adományt. Kellett a megerősítés és ezt el is fogadtam.

● Nagyszülei, szülei vallásossága mennyire határozza meg az életét? Ők segítették az egyházat, az ön életében is fontos ez a feladat?

Teljes mértékben. Ha azt kérdezi, hogy milyen az én identitásom, 50 - 50 százalékban meghatározza a görög és a római katolikus templomba járás. Egész pici gyermekkortól az újfehértói görög templomba jártunk édesanyákkal, később nagyobbacska fiúként majd édesapámmal mentem. Gyermekként a görögkatolikus templomban az ikonosztáziákat csodálva, a gyönyörű szép freskókat nézegetve érlelődött meg bennem, hogy rajztanár leszek. Mind a mai napig ez a kiindulási pont az életemben. A szüleim, nagyszüleim mindig segítették a görög és római katolikus egyházat. A görög és a római katolikus templomba is jártunk. A római katolikus templom előtti Lourdes-i barlang rácsát édesapám kovácsolta. A görög templom kovácsolt bejárati kapuját nagyapám készítette. Nagyon sok mindent alkottak, amire szüksége volt az egyháznak. A felmenőink között mind a két közösségben voltak egyháztanács tagok.
A szüleim példája mindig is fontos volt számomra. Apámnak kiváló énekhangja volt. Ha nem jelent meg a templomba vasárnaponként, akkor már a plébános kereste. Mindig is hatalmas élmény volt, amikor apámmal vasárnaponként együtt mentünk a szentmisére, még főiskolásként is. Végig álltam vele a misét a görög és a római templomban is. A nősülésem után is így volt ez évekig, minden vasárnap együtt mentem apámmal a templomba, majd együtt ebédeltünk a családommal. Hatalmas volt a család összetartó ereje. Apámtól a hit mellett az emberséget is megtanultam. Kovácsmesterként dolgozott, a munkája után tisztelték, becsülték. Ha idős ember hozott egy munkát neki, soha nem kért érte pénzt, azt mondta neki, ha elkészült vele: „Vigye Isten hírével”. A szüleim mély tisztelete az idősek felé bennem is megvan. Sokat beszélgetett velük. Bennem ez a figyelmesség és vonzódás az idősek felé megmaradt. Talán ez lehetett, hogy az egész életemet az idősek felé fordítottam, mert a tudás a bölcsesség bennük van. Sokat táplálkozom abból, amit a kovácsműhely udvarán megtapasztaltam. Apám is mindig faggatta őket, mint ahogyan én is most ezt teszem. A barátaim is általában egy nemzedékkel idősebb emberek.

● Az élete egybeforr a vallással, a hittel. A gyermekének is továbbadja ezeket az értékeket?

Az embernek van egy kisugárzása, hogy ő mit képvisel. A gutai házunk udvarában, ahogy ott egyébként is szokás, fel van állítva egy nagy kő, arra kovácsoltam egy feszületet. A hajdúnánási házunk, ahol élünk, tele van szentképekkel, feszületekkel. A vallásosságom hatással volt és van a feleségemre és a fiamra is.
A fiam születése után, még pici gyermek volt, vasárnaponként a nyakamba vettem és mentünk a református templomba. ha tíz perc múlva nyűgös volt, akkor átmentünk római katolikus templomba. A mai napig is, 24 évesen még ministrál.
A mi kapcsolatunk mindig is nagyon különleges volt, a lelki fejlődésére nagyon odafigyeltem. Amikor pár hónapos volt, elsőnek a templomba vittem el, utána pedig a múzeumba, ahol dolgoztam. Számára mind a két közeg természetes lett. Minden nap a kis családunkkal reggel Újfehértóra autóztunk, mert ott dolgoztunk 15 évig, és este vissza Hajdúnánásra.
Arra is figyeltem, hogy olyan óvodát válasszunk, amelyiknek a legjobb kisugárzása van. (Régi kastély épület, nagy parkkal.) Az akkori környezet, az a közösség még mind meghatározó a fiamnak, ott maradt a lenyomat a lelkében.
Olyan apa fiú kapcsolat a miénk, ami nagyon erős. Fontos volt számomra, hogy át tudjam adni neki mindazt, ami engem is érdekel. Fontos volt számomra az alakuló személyisége.

● Többször említette, hogy a Jóisten irányítását elfogadja az életében.

Azt gondolom, hogy mindig kinyilvánítom, hogy az életemben fontos az Isten. Rájöttem, hogy az éppen aktuális feladatot, útmutatást mindig Istentől kapom. Igy volt ez egy karácsony éjszakai szentmisén is. Hajdúnánáson történt, szokásom szerint elmentem a templomba, majd mise után úgy jöttem ki, hogy nekem meg kell írnom ennek a templomnak a történetét. Hazamentem, ami irodalom csak volt otthon ezzel a témával kapcsolatban, mindent átolvastam és áprilisra készen is volt a könyv. ( A Hajdúnánási Római Katolikus Egyház története, Hajdúnánás, 2001)
● Mindig a teljességre törekszik?
Nagyon maximalista vagyok önmagammal és a környezetemben szemben. Nagy teherbíró képességgel rendelkezek. Hála Istennek, ma is óriási lendületem van. Megkaptam a lehetőséget a Jóistentől, hogy két múzeumot is létrehozzak. A Jóisten Újfehértóra hívott és 15 évig itt voltam, hogy létrehozzam a múzeumot és megírjak jónéhány tanulmányt. Gyakorlatilag ugyan ez várt rám Hajdúnánáson is. Újfehértót sikerül amnéziás állapotából felemelni, addig nem ismerte saját múltját, nem tárták fel azt korábban. Rám várt ez a feladat. A városnak sikerült magamból sokat adni, úgy mentem el innen, hogy jó újfehértóinak lenni. Remélem, hogy jó emlékeket hagytam itt és jó szívvel olvassák az Újfehértóhoz köthető könyveimet, amit itt írtam. (Képek a régi Újfehértóról/ 1995; Az utolsó huszárok Újfehértón/ 1996; Újfehértó zsidósága/1998; Az újfehértói kaszinó története/ 2001; Jeles személyiségek Újfehértó múltjából /2004; Gúzsba kötött évtizedek 1946-1956 Kuláksor, kitelepítések, forradalom/ 2006.)

● Örömmel olvassa az ember a könyveit, cikkeit, tudományos kutatásairól írt publikálásait. Ezek a munkák közérthetőek, olvasmányosak. Lelkesen magával ragadóan beszél az előadásain. Az egyszerű közérthetőség feltétele az írásainak?

Egyetemistaként eldöntöttem, ha írni fogok, nem alkalmazom a tudományos szakzsargont, hanem olyan megoldást fogok találni, amely a tudomány által is nagyon megállja a helyét, de az olvasó számára is érthető. Általában ezért pozitív kritikát szoktam kapni, nem szerettem volna átvenni a másoknak érthetetlen, csak nekünk kutatóknak szóló gondolatmenetet. Számomra az a fontos, hogy Juliska néni is megértse és elolvassa azt, amiről írok.

● Nagyon sok vallásos témát választ a tudományos téma mellett. A székelyek iránti elköteleződése hosszú évekre nyúlik vissza, beszélne erről?

Szeretném csepegtetni az emberek tudatába, hogy létezik valami örök, ami mindannyiunkban ott van, csak nem engedjük felszínre jönni. Nem palástolom a cikkekben, írásaimban, könyveimben a vallásosságon. Amikor politikus is voltam akkor is felvállaltam.
40 éve foglalkozom idegenvezetéssel. Ha végig gondolom ezt az időt, azt látom, hogy az emberek jelentős része szakrális indíttatásból jön Székelyföldre, Csíksomlyóra. Juhász Imre atyával sokat utazunk együtt Székelyföldre, rendszerint szentmiséket is tart.
A székelyeknek a megmaradás záloga a templomuk volt, nekik a saját házukon kívül az Egyház maradt meg, meg az iskolák. Ez tette lehetővé, hogy megmaradjon a magyar szó. Nekik a hitük erősebb és mélyebb, onnan ez a mérhetetlen összetartás az erdélyi magyaroknál. Mindszenty bíboros annak idején az mondta: “Amíg egymillió ember imádkozik nem féltem ezt az országot!” A legnagyobb megtartó erő a hit, ha nincs meg, azt követően elkopik minden, a nemzettudat is. Az utakat is azért szerveztem, mert tartozom a Jóistennek. Éreztem a környezetemben, hogy iszonyúan nagy a hiányosság, nem látnak túl a saját határaikon az emberek. Ha megadta a Jóisten, hogy földrajz szakos tanárként tudom mi hol van, miért ne vigyem olyan helyre őket ahol láthatnak, kinyílik előttük a világ. A székelyföldi papok nemzeti alapon is kapnak képzést, nagyon komoly műveltséggel rendelkeznek. Tízből nyolc kutató pap, ír, verset ír, költő. Könnyű velük a közös nyelvet megtalálni.

● Az hajdúnánási Római Katolikus egyházközség világi elnöke, már több mint 10 éve. Mit jelent önnek ez a bizalom világiak és az egyház részéről?

Imádkoztam azért a Teremtőhöz annak idején, hogy tegye lehetővé, hogy ezt a feladatot megkapjam. Nagyon vágytam az egyházközség építésére, a templom külső, belső felújítására, a templom kertnek a rendbetételére, rendezésére. Azt gondolom, hogy ha valahol sokat tudok tenni, az egyházközség. Nincs helyben lakó papunk és sok olyan feladatot el kell végezni, amelyet normális esetben a lelkipásztor végez el. Sokszor előnyt jelentett, hogy a politikában is pozícióm volt. Amennyiben a templomkertet építettünk, akkor volt lehetőségem, hogy közhasznú segítséget kérjek. Létre hoztuk a “BOLDOGASSZONY KERTJÉT” (Magyarok Nagyasszonya Kertje, vagy Mária Kertje). A Jakab Antal Keresztény Kör a csíksomlyói kegyszobor másolatával ajándékozta meg a hajdúnánási római katolikus egyházközséget. A Székely Menekültek Emléknapja Hajdúnánáson hatalmas érték ez az egyházközségeknek. Felemelte ez egyházközségünk értékét a székely -hajdú kapcsolat. Én éreztem már akkor is, amikor írtam az ezzel kapcsolatos könyvemet. (Buczkó József "Szállást adtunk hűséges, magyar véreinknek" Székely menekültek Hajdúnánáson 1916-1918 Hajdúnánás, 2011) Írás közben tudatosult, hogy testvér kapcsolat, település kapcsolat alakulhat ki majd Csíkszereda és Hajdúnánás között. Ennek az alapjait raktak le a száz évvel korábbi elődök. Azok, akik száz évvel ezelőtt 1916 -18 között a székely menekülteknek adtak menedéket. 3200 székelynek adtak akkor menedéket a hajdúnánásiak. A római katolikus egyházközség emlékművet is állított a templom kertjében ennek tiszteletére.
Juhász Imre plébános úr mindig támogatta az elképzeléseimet, hagyta, hogy önállóan dolgozzak és megvalósuljanak az elképzeléseink. Jól tudunk együtt gondolkodni. Amire nagyon büszke vagyok, az a 1896-ban épült templomunk felújítása. Sajnos az ötvenes- hatvanas években megfosztották a régi szépségéről, elvesztette a szép régi küllemét. a gyönyörű eklektikus ruházatot. Ismervén a régi fotókat, amikor felújítottuk, minden díszítést visszaraktunk rá. Ma úgy áll előttünk a templom mint 1896 -ban, ékessége most a városnak.

● Ön mindent szívvel-lélekkel, intenzíven, odaadással csinál. A hivatását, tudományos munkáját, a festészetet, az egyházért végzett munkáját. Több száz fokon ég bármit tesz. A talentumai közt, amivel az Isten megajándékozta a kovácsolás művészetével is foglalkozik. Hogyan került kapcsolatban az izzó, formálható vassal? Nehéz megmunkálni a vasat? Kovácsolás közben a kalapácsnak van egy dallama, amíg üti a vasat. Miért kell időközönként az üllőre ütni?

Nem nehéz megmunkálni a vasat. Fizikai azért kell ráütni az üllőre munka közben, mert a kovácsmester közben gondolkodik. Azon gondolkodik, hogy mi legyen a következő lépés. Ez nálam is így van, hová tegyem a vasat, hogy fordítsam, hajtani akarom? A másfél kilós kalapács súlyt nem tartjuk a kezünkben, leütjük az üllőre a maga súlyánál fogva játszik és pattog az üllőn közben dallamot ad ki. Az ember így már tudat alatt dallamot játszik a készülő műhöz. Van egy humoros oldala is, hogy a kovács azért üt az üllőre és nem a vasra, mert nem látja hol az üllő és keresi. Attól függ a vas alakítása, hogy mennyire melegíti meg az ember a vasat. Apám nem akarta, hogy kovácsmester legyek, ugyanis a testalkatom miatt ő nem talált alkalmasnak. Édesapám apja is kovács ember volt. Aztán látta, hogy mennyire érdekel és mégiscsak foglalkozom, törődőm ezzel. Eldöntöttem már akkor, ha lesz saját házam, akkor lesz saját kovácsműhelyem is. Amikor nálam járt és látta, hogy miket csinálok, nem értette, hogy hogyan tudom ezeket megcsinálni. Mondtam neki, hogy nézd, ott nőttem fel melletted a kovácsműhelyben és sok mindent láttam és tapasztaltam. Aztán amikor rajz szakos tanár lettem, a kettőt össze tudtam hozni az alkotás tekintetében. A kovácsmesterségben legfontosabb az ész. A szakma lényege: “Észnek hódol az érc”. JUNGFER GYULA (1841 – 1908) a 19. és 20. század nagyon híres lakatos kovácsmester műhelyén áll ez a felirat. A magyar kovácsoltvas művességet művészeti ággá emelte. Ebben a szellemben képezte a kovácsokat. Nem elég erőből ütni a vasat ésszel kell hajlítani.
Tiszalökön a díszműkovács képzésben is részt veszek, ott tanítok. Nagyon érdekes képzés ,néprajzot, művészettörténetet és művészetet tanítottam azoknak, akik a szakmát ismerik, de egy magasabb szintre szeretnének kerülni és művész kovácsok szeretnének lenni.

● Amit végez evangelizálás?

Először Újfehértón Linzenbold plébános írta le, hogy ezt csinálom. Azóta gondolkodom rajta. Cursillot végeztem én is. Akkor elmélyült bennem ez a kérdés. Mi is a dolgom? Akkor meg is ijedtem, hoppá mit is kell csinálni? Legfeljebb addig csak úgy sikerült. Nem építem fel, hogy most ebben vagy abban ezt fogom csinálni. Talán pont így jó. A maga egyszerűségében lehet, hogy az. Tudatosan nem tudom felépíteni, hogy a mai nap evangelizálok a munkámmal. Ezt cselekszem a munkában, a lelkesedésben, az eredményekben ott van, az amit át ad az ember.
Sok cikket, szakmai cikket teszek közzé, legközelebb a Szűz Mária üveg harangjáról fogok írni. Nem azt írom, hogy menjenek a templomba, mert az az Isten háza. Megmutatok nekik egy tükröt, hogy ez a ti múltatok és lehet, hogy eljutnak arra a következtetésre, hogy büszkék lesznek rá. Motiválódnak az emberek és elmennek a templomba. Erőszakosan soha nem csináltam semmit. Büszke vagyok arra, hogy a reformátusok is elfogadnak.

● Az értékmentésre tette fel az életét, sikerült mindent megvalósítani, amit eltervezett?

A Jóisten lehetővé tette azt, amit negyven éve megfogalmaztam magamnak, hogy szabadon ki és bejárhatok a múltban. A múltban minden ott van az elődeink lenyomatában, amiből fel lehet építeni a jelent és a jövőt. Ez olyan út, amit már kiköveztek. Ők jártak rajta. Valószínű, hogy jó út, mert évezredek, századok teltek el ebben a múltban. Én ebben a múltban vagyok jelen állandóan, és ebből építkezem a mában. De hozzá tettem egy másik mondatot is szintén 40 éve, hogy a jövendővel kommunikálok. Szabad bejárásom van a múltba, de az ott nyert tapasztalatokat elmondom a maiaknak, így a jövővel is kommunikálok. Mert biztos vagyok abban, hogy ők majd jobban értik a jövőben ezt azt egészet. Ezt negyven éve is így gondoltam. Ez egy kapocs számomra egy életen át.
Hogy mindent megcsináltam-e? Nem volt ez tudatosan felépítve. Voltak terveim. De a feladatok jöttek és akkor értettem meg, hogy mindegy, hogy mit képzelek el ha a körülmények nem teszik lehetővé azt, hogy én megvalósítsam, Pl. az újfehértói múzeum nem volt a terveimben. Munkanélküli voltam, Hajdúnánáson nem volt munkalehetőség számomra. Volt egy lehetőségem, hogy múzeumot kell csinálni Újfehértón és megcsináltam.
Lehetőségeket kaptam, hogy a legbecsületessebben teljesítsek. Ez nekem mindig is vezérfonalam volt. Nincs fércmunka, mindent becsülettel, hittel, kellő mélységgel kell feltárni.

● Mindig számíthatott Istenre?

Igen ez egészen biztos. Mindig mellettem állt. A munkámat, munkásságomat kaptam tőle, illetőleg a témákat mindig szabadon választhattam, ami a csoda, soha nem kényszerből dolgoztam mindig lelkesedéssel, elegendő erővel, hittel, hogy egy- egy nagyobb munkát elvégezzek. (25 könyv)

● A kitüntetések, elismerések mit jelentenek a lelkének?

Podmaniczky-díjat,1998-ban értékmentő munkámért kaptam. Tovabbi kitüntetéseim: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Közgyűlésének Emlékplakettje (2001); Újfehértó Városért Díj (2003); Jakab Antal Emlékdíj (2016); Magyar Arany Érdemkereszt (2019) Újfehértón megtiszteltek az Újfehértó Városáért díjjal. A megyétől is kaptam egy szép elismerést, bronz plakettet. Illetve az elmúlt évben vehettem át a Magyar Arany Érdemkeresztet. Életem legnagyobb elismerése, életem csúcsán kaptam meg az elismerést. Megadatott, hogy széles skálán dolgozhatok, nem lehetett beskatulyázni és alkotó ember lehetek. Hálás vagyok, hogy az Isten segítségével maradandót alkothatok.

 

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol, Újfehértó

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Zajti Ferenc Gyűjtemény Művelődési Központ és Könyvtár, valamint az újfehértói Római Katolikus Egyházközség szervezésében könyvbemutatót tartottak 2020. Július 20-án, Újfehértón, a Nonprofit Közösségi Szolgáltató Ház Dísztermében. A Buczkó József, Szekérrel a Pócsi Máriához című könyvének bemutatójára közel 100 érdeklődő érkezett a városból és a környező településekről. A szerző néprajzkutató, címzetes múzeumigazgató, a hajdúdorogi és az újfehértói katolikusok lovas szekeres máriapócsi zarándoklatát dolgozta fel könyvében. Édesanyja emlékezetére készült a könyv.

Veres András, győri megyéspüspök, az MKPK elnökének ajánlása még hitelesebbé teszi az olvasó számára ezt a tanulmányt. Ő a zarándokút egyik állomásán, Pócspetriben élt gyermekként és az áthaladó búcsúsokkal évente találkozott. Ezt az élményt osztja meg az olvasókkal az ajánlóban.

A rendezvényt narrátorként Tóth Zsuzsanna muzeológus fogta össze. Hangsúlyozta, hogy a nemzetünk Mária tisztelete, Szűz Mária országaként, a világban egyedülálló. Az elmúlt években nagyon sok könyv született zarándoklat témában. Sokan, elsősorban egy- egy búcsújáróhely történetét dolgozták fel. Ellentétben Buczkó Józseffel, aki egy sokkal nehezebb feladatra vállalkozott. Azt kutatta, hogyan épül be egy kisváros életébe a búcsújárás története. Milyen hagyományai voltak ennek a múltban, hogyan lehetett ezt az értéket az utolsó pillanatban még átmenteni a jövő számára.

Dr. Hosszú József Újfehértó polgármestere, megnyitó beszédében elismerően nyilatkozott a múzeumigazgató eddigi munkájáról, méltatta az Újfehértón töltött éveit, az általa írt könyveket (25) példaértékűnek tartja. Úgy tapasztalja, hogy Hajdúdorogról sajnos egyre kevesebben érkeznek és haladnak át lovaskocsival a városon. Tervben van, hogy olyan zarándok kerékpárutat építenek a közeljövőben, ami Hajdúdorogról indul, Újfehértón és Nagykállón át Máriapócsig tart. Szeretnék lehetővé tenni, hogy biciklivel is biztonságosan el lehessen jutni majd a zarándok helyre.

Juhász Imre plébános atya köszöntőjében végig vezette mit is jelent a zarándoklat, milyen formái voltak az elmúlt több mint kétezer évben. Beszélt arról, hogy az első században hogyan üldözték a keresztényeket, akik Istennek engedelmeskedtek és a hitükért vérüket ontották. Ezeknek a vértanúknak a sírjához időről időre elzarándokoltak a keresztények. Felidézték a vértanúk bátor tetteit, gyakorlatilag így alakultak ki az első szent hely a történelemben. A természetfeletti jelenségek mindig vonzották az embereket. Mi hívők azt mondjuk, hogy a csodák léteznek. Például Szűz Mária megjelenésének helyei, mint Fatima, Medzsugorje, ahová több ezer ember zarándokol el. A lelkünk megújításáért, nekünk magyaroknak, nem kell olyan messze utazni, hiszen Máriapócs egy karnyújtásnyira van.

Buczkó József előadását Nagy István, újfehértói születésű agrárminiszter, soraival kezdte. „Megszólalni mindig nehéz, ott ahol születtünk a legnehezebb.” Az előadó sok személyes példával kiegészítve végig vezette képzeletben a szekeres zarándoklatot. Elmondta, hogy a tanulmány megírása egy váratlan eseményhez köthető. A könyv írója 2018 őszén, a Hajdúdorogon élő Barna Istvántól telefonhívást kapott, aki megvételre ajánlott egy lőcsös szekeret a Hajdúnánási Helytörténeti Gyűjtemény számára. A megtekintés után kiderült, hogy a szekérnek Hajdúdorogon kell maradnia, mégpedig a város helytörténeti gyűjteményében vagy a görög katolikus egyház felügyelete alatt, az ottani templom kertben kell kiállítani. Mert a szekér a 20. század első harmadában készült és egykor a hajdúdorogi görögkatolikus katolikusok utaztak rajta a máriapócsi Szűz-anyához. Valószínű, hogy ez az ekhós zarándok szekér az utolsó ilyen Magyarországon. A szakrális eszköz részese volt azoknak az utaknak, amelyen az emberek legszentebb zarándokhelyhez utaztak.
Két település szekeres zarándoklatáról ír a könyvében a kutató: Hajdúdorogon a görögkatolikus, valamint Újfehértón a római és görög katolikusok zarándoklatáról. A szekeres zarándoklat legrövidebb hagyományos útvonaláról, ami Hajdúdorog és Máriapócs között több mint 43 km.

Ez a vidék annak a szakrális tájnak a része, amelyre a kegyhely századok óta kisugárzással bír. A búcsújárás eseményei több helyszínen zajlottak, de valamennyi egy közös katartikus lelki élmény elérését szolgálta. Éppen ezért, az ilyen közös út nem egyéb, mint szent utazás, sacra via. Ennek a csúcspontja a Pócsi Szűzanyával való találkozás. Az 1960-as évek végén a katolikus hívek lőcsös szekérrel zarándokoltak e kegyhelyre.

Felkészülés az útra

Egy ilyen eseményre hónapokig készültek a hívek, mert felkészülten, imádságos lélekkel lehetett csak útra kelni. A Szűzanyához készülődés, indulás, majd az utazás különösen nagy izgalmat jelentett a felnőtt hívek és a nagyobb gyerekek számára is. A Nagyboldogasszony és a Kisasszony búcsúra jártak főként. Az asszonyok és a férfiak egyaránt megtették az előkészületeket. Az újfehértói görögkatolikus nők készítették a kemencében sült kenyeret, ez volt Mária kenyere. Az útra a legszebbet kötötték szép fehér vászon kendőbe. Sima kalácsot is sütöttek, elsősorban a gyerekeknek és a nőknek. A férfiak körében különösen kedvelt volt ilyenkor a télről hátra maradt zsírból kiolvasztott disznó tepertő és oldalas. A férfiaknak is akadt dolguk bőven: a szekér előkészítése, a lovak patkolása, az abrak szortírozása. Két lovas fogattal indultak el az útra. Két lőcsös szekeret tartottak általában a portákon az emberek. Egyik ünnepi volt, azzal jártak a vásárokra, ez a szekér megkímélt állapotban volt. Ezt készítették elő a zarándokútra is. A másik szekérrel otthon és a földeken dolgoztak.

Indulás előtt felszerelték az echókat a szekerekre. Ennek legfőbb célja az volt, hogy védje az utasokat a napsütéstől, az esőtől, az időjárás viszontagságaitól. Az echók gyékényből, csuhéból készültek, később jelent meg a vízhatlan ponyva is, amit kifeszítettek a szekerek felé. Az asszonyok feladata volt a szekerek kiskertekben, réteken szedett virágokkal díszítése. A szűzi tisztaság jelképe volt a fehér virág, a kék pedig a Szűzanyát jelképezte. Az ünnepi öltözeteket, templomi ruhákat is előkészítették, amit majd a zarándokútra felöltöttek.

Útra kelés a szakrális térben

Az utazás kora hajnalban indult. Egy-egy szekérre 10-15-en vagy többen ültek fel. A hajdúdorogiak egy fél nap alatt értek át Máriapócsra. Az 1950-60-as években Mária vigíliáján indultak útnak, évente csak egyszer. Szombat kora hajnalban gördültek ki a településről a karavánok. Újfehértó felé vették az irányt, ahol a görög templomot elérve, reggel 6 órától, rövidített szentmisén vettek részt. Itt a pap átadta a zarándok keresztet, a Mária képet, a négy templomi lobogót, majd ezekkel a kegytemplomhoz vonultak Máriapócson. Minden szekéren volt egy idősebb asszony, akiknek kiváló énekhangja volt, jól ismerte a búcsús énekeket, imádságokat. Elől ültek a férfiak, a nők, az idősebbek, a szekér hátsó részében a nagyobbacska lányok fiúk, akik lábukat lógatva utaztak. Amennyiben a pap is utazott a csoporttal, akkor ő első szekéren ült. A másodikon, a négy Máriás lány társaságában, vitték a Mária képet. Aztán szépen besorakoztak egymás után a fogatok. Újfehértóról már harminc- negyven szekér ment együtt Nagykálló felé. A hosszú közös út imádkozással és pócsi énekek éneklésével telt el. Az út során az útszéli feszületeknél megálltak és imádkoztak.

Az út

A zarándoklat belső késztetésre történt, lényege az úton levés, mely egyben vezeklés is volt. Fegyelmet, türelmet, odaadást, közösséget igényelt. Volt, aki bűnök miatti vezekelt és ezért választotta a zarándoklatot. Vagy azért kelt útra, hogy köszönetet és hálát adjon a Szűz -anyának vagy Istennek. Különféle bajok, betegségek gyógyításának kérése sem volt ritka. A táj, amelyen áthaladtak, több mint földrajzi környezet volt. A vallásos építmények, templomok, keresztek szakrális tájjá minősültek.

Még Újfehértón tovább duzzadt a szekér áradat, csatlakoztak ugyanis Érpatak és Geszteréd felől érkező szekerek is. Az első közös út egy órányi pihenőt, az út felénél Nagykállóban tartották. Kissé felfrissültek az emberek, megetették, megitatták a lovakat. Kállósemjénen keresztül szekereztek itt harangszó fogadta a lovasfogatokat, majd Pócspetri felé vezetett az útjuk, ahol egyszerre szólalt meg a görög és a római katolikus templom hangja üdvözlésül. Szeretettel és tisztelettel fogadták az utazókat, vízzel, gyümölccsel kínálták őket. Harangzúgás mellett hagyták el a települést, és folytatták útjukat.

Amint megpillantották a máriapócsi kegytemplom tornyait, akik tudtak, leszálltak a szekérről és térdre borulva imádkoztak. A szélrózsa minden irányából énekelve, imádkozva, százával érkeztek a zarándokok.

A Mária képet és szobrot a máriás lányok itt a vállukra vették. A templomi lobogót is levették a szekerekről és gyalogosan magukkal vitték, így vonultak a templomhoz. A szekerek hátulra maradtak és zárták a zarándok menetet. Amikor két zarándok közösség szembe találkozott, a zászlókat kétszer meghajtották egymás felé üdvözlésként. A templomhoz érve elcsendesedtek, körbe járták a templom épületét. A zászlókat tisztelet az üdvözlet jeléül háromszor meghajtották és a templom falához támasztották. A résztvevők bementek a kegytemplomba. De csak rövid időre, hogy át tudják adni a helyüket az újonnan érkezőknek.

A szállás elfoglalása

Szombat délután elfoglalták a zarándokok a szállásokat. A pócsi hívek, akik a szállást biztosították, már korábban az istállókat, fészereket, a színeket, csűröket kimeszelték. Kipakolták és friss szalmával szórták fel, terítették be, mert éjszaka itt aludtak a zarándokok. Szobákba is biztosítottak helyet, itt is többen aludtak egy-egy szobában. Az udvaron álló kutaknál tisztálkodtak, reggel és este, hideg vízben mosakodtak.

A szalmán alvás nem jelentett gondot, mondták is a zarándokok, hogy a kis Jézus is istállóban, szalmás jászolban született. A fogatokat a kertben helyezték el, ilyenkor minden máriapócsi porta tele volt vendégekkel, szekerekkel, lovakkal. Minden portán volt egy irányító ember, a kurátor, aki a szervezettségért felelt és a szállást foglalókat irányította. Reggel 6 órakor csengővel, ami általában a kakasülőre volt felkötve, ébresztette az embereket. Rendet tartott, levezényelte a kútnál a mosakodást, a lovak ellátására is odafigyeltek. Minden pontosan be volt osztva, hogy minden feladatra és emberre jusson egy kis idő.

Értetkőzés, szentmise, szentáldozás

Az elhelyezkedés után a népek igyekeztek a kegytemplomba, hogy sorba álljanak és a Könnyező Szűz képénél értetkőzzenek (a szentképet megcsókolják). Az első szentmise végén a szentáldozás tette teljessé a napot. Visszavonultak a szállásra és közösen megvacsoráztak. Azt követően, az estét még éjfélig tartó virrasztással zárták a kegytemplomban a Szűzanya közelében. Majd némi pihenés után, kora reggel felkelve, a kirakodó vásárokban búcsú fiát, emléktárgyakat, szentképeket, feszületeket vásároltak az otthon maradottaknak, amit majd megáldottak a mise után.

Mindenki részt vett a 10 órától kezdődő nagymisén. Több ezer ember volt részese az ünnepi liturgiának. Sajnos a politikai hatalom miatt a kerítésen kívül nem volt biztonságos a részvétel. Ez az esemény volt a zarándoklat csúcspontja, a zarándoklat így vált teljessé. A nagymise után a közös szálláshelyen töltötték el a vasárnapi, ünnepi ebédet. Azt ették, amit magukkal hoztak otthonról. A szálláshelyen pihentek, beszélgettek az emberek, majd újra virrasztottak a templomban.

Hazautazás és hazaérkezés

A haza induláskor reggel felsorakoztak a zarándokok a kegytemplom előtt a Mária képekkel és lobogókkal együtt. A templomban, a könnyező Szűzanya előtt térdre borultak és elköszöntek tőle.

A pócsi határig újra vállukra vették a Máriás lányok a kegyképet és a zászlókkal a zarándokok őket követve gyalog mentek. Majd szekerekre szálltak és a haza vezető utat csendben elmélkedve tették meg. Feltöltekezve, megújulva a Szűzanyával találkozás örömével, az ünneplés élményével tértek haza. Ahogyan a településekhez közeledtek, a búcsúsokat a határban már várták az otthon maradottak. A papok vezetésével eléjük mentek, szeretettel fogadták őket és a saját templomukba gyalog mentek ahonnan korábban elindultak. A pap köszöntése után szépen felsorakoztak a hívek és énekelve mentek végig a templomig. Közben a búcsúsok tiszteletére zúgtak a harangok.

A katolikusság körében élt egy vallásos szokás. Ez, az értetkőzés élményének, kegyelmének továbbadása. Amikor visszatértek a búcsúsok, két-három napon keresztül búcsú-csókot adhattak az itthon maradottaknak. Ez volt a Máriától hozott legfőbb ajándék.
Buczkó József az előadó, szerző reméli, hogy az előadását hallva a könyv lapjait olvasva megérintődnek az emberek és egyszer megteszik a zarándok utat. Mert ne felejtsük el, hogy a Szűzanya mindenkit vár és mindenkit hív. Akihez egyszer eljut a hívó szó, az másodszorra már önként meghallja, és újból útnak indul a Szűzanyához.

A rendezvényen az Újfehértói Római Katolikus Egyházközség Felnőtt Kórusa szolgált, Hoczi Péter vezetésével. Máriás énekeket, zarándok énekeket énekeltek az előadás megnyitó, köszöntő, záró részében, valamint a program aktualitásának megfelelően csendültek fel a dallamok.

 

Zsirosné Seres Judit sajtóapostol, Újfehértó

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„A Kereszt az egész földkerekség fönntartója, a Kereszt az Egyház dísze, a Kereszt a királyok hatalma, a Kereszt a hívek erőssége, a Kereszt az angyalok dicsősége, a Kereszt az ördög romlása” (A Szent Kereszt tiszteletére szóló reggeli istentisztelet fényéneke).

Kocsis Fülöp érsek metropolita 2020. augusztus 6-ai hatállyal, Urunk színeváltozásának ünnepén felhatalmazta Laczkó Zsolt kórházlelkészt a papi mellkereszt, a sztavroforosz viselésére Krisztushoz méltóan a Szent Kereszt fényének megfelelően.

Zsolt atya – aki éppen ma, augusztus 6-án ünnepli pappá szentelésének 28. évfordulóját –, az adomány átvételét megköszönve így fogalmazott: csak kevesen mondhatják el, hogy díszes papi mellkeresztet viselhetnek, vagyis sztavroforoszok, kereszthordozók. Én valóságban és jelképesen is az lettem.

A lánccal, zsinórral nyakba akasztható, mellen hordott keresztet a pápa, bíborosok, püspökök és apátok mindig, más címzetes főpapok és papok csak liturgiában, vagy kiemelt
papi feladat végzése alkalmával viselik.

Kedves Zsolt atya! E jeles nap alkalmából szívből kívánjuk, hogy ÖRÖKKÉ éltessen a Jóisten! Hisszük, hogy az örömmel és derűvel megélt tökéletes szenvedéseddel az örök boldogság kegyelmét már kiérdemelted, hiszen hosszan tartó, súlyos betegséged gyümölcseit, a derűt, a mosolyt, a békét, bátorítást, nekünk, embertársainak is tovább adod, arcunkat Isten végtelen jósága és irgalma velé fordítva.

Zsolt atya tavasszal szerkesztőségünk vendége volt, az Öröm-hír olvasói is megtapasztalhatták e lelki gazdagságot: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2893-a-szenvedes-titkai-beszelgetes-laczko-zsolt-gorogkatolikus-korhazlelkesszel

Kedves Zsolt atya! Isten bőséges áldását, gyógyító kegyelmét kérjük életedre!

 

Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A Filharmónia Magyarország által szervezett OrgonaPont koncertsorozat különleges nyáresti élményeket kínál országszerte a tartalmas kikapcsolódásra vágyó közönség számára 2020 augusztusában.

Augusztus 24-én 20:00-tól a debreceni Szent Anna Székesegyházban Sebestyén Márta összetéveszthetetlen énekhangja Szamosi Szabolcs virtuóz, újszerű orgonajátékával együtt szólal meg.

 

Műsor:

Kyrie, “A fényes Nap” népdal
Passacaglia (improvizáció a “Fényes nap” témára)
Vivaldi-Bach: a-moll concerto BWV 593
“Nyújtsd ki mennyből”
Bartók: Este a székelyeknél
Tolcsvay: Kyrie, Sanctus (részlet a Magyar Miséből)

Sebestyén Márta Kossuth- Liszt Ferenc- és Grammy – díjas énekesnő, a magyar kultúra nagykövete. A klasszikus népzenei éneklés mellett szívesen utazik a világzene, egyházzene területére is, de nem riad vissza a merészebb találkozásoktól sem. Különleges énekhangja, zenei műveltsége és egyedi személyisége évtizedek óta elvarázsolja a közönséget itthon, és a világ minden szegletében.

Azon kevés hazai előadóművészek közé tartozik, aki változások és változtatások nélkül a tradicionális magyar kultúrát, koncertjein életre keltve Bartók Béla és Kodály Zoltán által gyűjtött, már majdnem feledésbe merülő népdalhagyományt. Tehetsége, képzett orgánuma és varázslatos lénye eredeti jelenséggé avatta.
Szinte nincs olyan ország, ahol Sebestyén Márta ne képviselte volna a magyar kultúrát, akár szólóban, akár zenésztársaival. Énekelt a japán császár előtt, de a spanyol király és az angol uralkodó is megismerhette általa a magyar nép dalait. Igazi kulturális nagykövete hazájának.

Minden magyarországi díjat megkapott, amit egy művész elnyerhet: „Az év énekesnője” (1984), „Liszt Ferenc-díj” (1991), „Kossuth-díj” (1999), „Prima Primissima-díj” (2003), „Magyar Köztársaság Érdemrend Középkereszt” (2005). Olaszországban a Diploma alla Carriera és a Chinciano Fellini-díjjal tüntették ki. Énekelt a több Oscar-díjjal kitüntetett „Angol Beteg” c. filmben és a Deep Forest Grammy-díjas világzene albumán is.
http://filharmonia.hu/sebestyen-marta/

Szamosi Szabolcs orgonaművész életét minden szempontból kitölti a zene. A zenei hagyományokat mindig szem előtt tartó művész, számtalan komolyzenei program, esemény - köztük az OrgonPont koncertsorozat – ötletgazdája, szervezője, és a Filharmónia Magyarország ügyvezetője.
Hatalmas energiákat mozgat meg hangszeres játékával. Újszerű zenei különlegességeket nyújt hallgatósága számára – játékába improvizációkat beleszőve vagy az orgonát szokatlan hangszeres társításokban megszólaltatva. Merészen használja az orgona színeit, lendületes, magabiztos hangszerkezelés, az érzelmek sokszínűsége jellemzi.
http://filharmonia.hu/szamosi-szabolcs/

A koncert korábbi állomásáról az alábbi hivatkozáson láthatnak összefoglalót:
https://www.youtube.com/watch?v=IIbjhAeQ8UY

Jegyár: 2.900 Ft

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye közössége most rendkívüli, 30%-os kedvezménnyel, 2.030 Ft-ért vásárolhat jegyeket a koncertre.

A kedvezmény igénybevétele előzetes regisztrációval lehetséges. A regisztrációhoz kérjük küldje el nevét a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címre, megemlítve, honnan értesült a kedvezményről. A kedvezményes jegyek átvétele a Kölcsey Központ jegypénztárában elővételben, vagy a koncert előtt a helyszínen lehetséges. Átvételkor kérjük hivatkozzanak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kedvezményére, és mondják a regisztrált nevet!

Korponai Tibor

Filharmónia Magyarország Koncertszervező Nonprofit Kft.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. augusztus 2-án, vasárnap, a borbányai római katolikus templomban 9 órakor kezdődő szentmise keretében Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök beiktatta plébánosi tisztségébe Csordás Gábort, a Budapesti Központi Szeminárium prefektusát. A megyéspüspök döntése alapján önállóvá vált Nyíregyháza-Borbányai Szent László Római Katolikus Plébánia kinevezett plébánosa ünnepélyes keretek között, hívei előtt újította meg papi esküjét. Ezt követően a megyéspüspök átadta neki a templomkulcsot, az Evangélium könyvét és a miséző kelyhet.

A szentmise kezdetén Palánki Ferenc, debrecen-nyíregyházi megyéspüspök elmondta, elérkezettnek látta az időt arra, hogy a korábban Nyíregyháza-Kertvárosi Plébániához tartozó borbányai római katolikus templom önálló plébániaként működjön tovább a jövőben.
Prédikációjában a püspök atya a vonatkozó evangéliumi szakasz (Mt 14, 13-21) üzenetét aktualizálta a jelen eseményre alkalmazva. Az új plébános révén mindennapi valósággá válik Jézus Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben.

A megyéspüspök elmélkedése kezdetén fontosnak tartotta felhívni a figyelmet Jézus feltétel nélküli, ajándékozó, jóságos szeretetére. Bár Keresztelő Jánost gyászolja, szeretne elvonulni, egyedül lenni, mégis szeretettel fordul a nyomába eredő sokasághoz, akiknek szükségük van az Ő gyógyító kegyelmére, tanításaira, jelenlétére.

„Így tekint ránk is, megesik rajtunk a szíve.” A főpásztor kifejtette, egy néhány napos lelkigyakorlat során ráébredünk arra, hogy Jézus nem tőlünk akar valamit, hanem azt szeretné, hogy egyszerűen csak vele legyünk, odafigyeljünk rá. Ismeri minden fájdalmunkat, lelkünk minden titkát és azt szeretné, hogy fogadjuk el az ő ajándékozó jóságát. Találkozni akar velünk. Ez a találkozás pedig nemcsak a lelkigyakorlatok alkalmával, hanem a szentségek által valósul meg. Ehhez nagy szükség van a papságra, s ezért van nagy jelentősége az új plébánosnak.

„Jézusnak megesik rajtunk a szíve. Mert sokszor olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli juhok. Most itt van egy felelős lelkipásztor, aki plébánosként képviseli Jézus Krisztust és az Ő szeretetét.” A megyéspüspök kifejtette, fontos jelentősége van annak, miként fogadják őt a hívek, s hogyan segítik őt a nehéz helyzetekben. Tulajdonképpen ez a kenyérszaporítás csodája. Nem tudjuk előre, hogy mi lesz, de hittel állunk oda Jézus mellé. Amikor Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy ők adjanak enni a sokaságnak, valójában pontosan tudja, mit akar tenni. Ez a hit próbája. Jézus nem a semmiből ad enni több ezer embernek, hanem szüksége van valakire, aki ott van mellette és „azt a keveset, de azt a mindent oda tudja adni.”

Mi is gyakran érezzük úgy, hogy amink van, az kevés és nem elegendő ahhoz, hogy megosszuk másokkal. De ha odaadjuk ezt a keveset Jézusnak, vagyis másoknak, akkor ő megszaporítja az erőnket, a képességeinket és az anyagi eszközeinket, hogy végül mind jól tudjunk lakni. A mi életünkben is pontosan így történik. Ahogy a tanítványok minden egyes kenyértörésnél hitükről tettek bizonyságot, úgy mi sem egyszerre kapunk valami hatalmas ajándékot, amely egész életünkben kitart, hanem nap mint nap, a kapott kegyelmekből meríthetünk, s megtörve életünket, időnket, kincseinket, sőt önmagunkat is, szétoszthatjuk mások között, mint az Eucharisztiát. Jézus is saját magát osztja szét közöttünk. Ez a legcsodálatosabb kenyérszaporítás. A pap szavára átváltozik színében, a kenyér és bor színe alatt megjelenik maga az Úr, és odaadja magát a papnak, hogy ossza szét. Amikor pedig odaadja a pap a hívőnek és ő egyesül Jézus Krisztussal, beépül Krisztus titokzatos testébe és viszi Őt haza mozgó tabernákulumként, és kezdi magát is megtörni és szétosztani a szerettei, embertársai között. Így lesz a kenyérszaporítás a mindennapi élet csodája.

A megyéspüspök a prédikáció végén az új plébánoshoz fordult. Átadta jókívánságait, majd hozzátette, reméli, hogy Gábor atya jó munkatársakra, nyitott szívű emberekre talál majd, akik a segítségére lesznek munkája során, és akikkel együtt építheti Isten országát.

Palánki Ferenc megyéspüspök Csordás Gábor plébánost ez év augusztus 1-től kinevezte a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatójának.


Nadrai-Gergely Klaudia sajtóapostol, Nyíregyháza

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szent István király ünnepén, augusztus 20-án délután 15:30 órakor kettős ünnepet ül a debreceni Szent István egyházközség. Templombúcsút tartanak, amelyen a szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatja be, és megáldja a templom felújított orgonáját. Orgonán közreműködik Kovács Szilárd Ferenc orgonaművész, énekel a templom kiegészített kórusa Kiss Csaba vezetésével.  

Az ünnepet követő vasárnapon, 23-án 18 órától pedig dr. Karasszon Dezső orgonaművész ingyenes orgonaavató koncertjére várják az érdeklődőket a templomba.

 

A debreceni Szent István egyházközség 1997-ben kapta a 2 manuálos 19 regiszteres pneumatikus orgonát Németországból, amelyet Ferencz József egri orgonaépítő bontott le, és változtatás nélkül épített fel a templomban. 

23 év után a pneumatika késése, a templom szélsőséges klímája miatt történt repedések, és a belső festés következtében keletkezett porosodás miatt vált szükségessé az orgona felújítása – tájékoztatott bennünket Géczy István, a debreceni templom kántora.

A munkálatokat Paulus Frigyes orgonaépítő végezte, optikai elektromos vezérlést, Setzer kombinációt, játkékrögzítést, új fúvómotort épített be. Felújította a játszóasztalt, a szélládákat, a hibás sípokat, a fúvóművet, valamint teljes tisztítás, intonálás, hangolás történt.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020. augusztus 02., vasárnap 09:56

Keresztet szenteltek Hajdúszoboszló határában

A trianoni békediktátumra emlékezve, az ökumené jegyében három történelmi egyház képviselői is elmondták gondolataikat a résztvevők előtt július 31-én, délután 5 órakor.
A trianoni békediktátum 100. évfordulójára keresztet állítottak a 4-es főút mellé, a fürdőváros határában. A szent jelképet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Hajdúszoboszlói Csoportjának kezdeményezésére állítatták közadakozásból. A csoport februárban alakult a keresztény értékrend hirdetésére az ökumené jegyében.

A keresztszentelésen részt vett Kocsis Fülöp görög katolikus érsek-metropolita, Fekete Károly református püspök és Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök.

Nagyon sok településen kereszt hirdeti, hogy itt keresztény emberek laknak, és megfogalmazódott az emberekben, hogy jó lenne itt is egy jel, mivel a Hajdúszoboszlóból ki- vagy beveztő utaknál nincs ilyen, ami hirdeti a hitvallásunkat
– mondta Feketéné Kiss Mária, a KÉSZ Hajdúszoboszlói Csoportjának elnöke.

- 2018 szeptemberében egy maroknyi keresztény emberben megfogalmazódott egy Hajdúszoboszló határában felállítandó kereszt ötlete. Rám esett a választás, hogy megszervezzem a megvalósítását. Elindultam egy számomra ismeretlen, rögös úton, amelyen végig éreztem a gondviselő Isten  irányítását, útmutatását. Sok-sok segítő, jóakaratú ember támogatott, állt az igaz ügy mellé. Hálatelt szívvel tekintek föl mindig a keresztre, amely az Isten Jézus dicsőségét hirdeti minden arra járó embernek. Hiszem és remélem, hogy a KÉSZ méltó gazdája, gondozója lesz ennek az ökumenikus összefogással megvalósult Trianon 100 emlékére felállított, megszentelt keresztény jelképnek - fogalmazott Vitézné Réczés Éva, a KÉSZ hajdúszoboszlói csopotjának titkára.

 

Forrás: dehir.hu
Fotó: Barcza János

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök által – 2019 advent I. vasárnapján – megalapított Szent László Imaszövetségben közel ezren imádkoznak nap mint nap az egyházmegyénk papjaiért, újabb papi hivatások születéséért.
Az imaszövetség tagjai ez év májusától hónapról-hónapra a világosság rózsafüzér titkait elmélkedik át. Augusztus hónapban a hívek a világosság rózsafüzér negyedik titkának: „Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét” üzenetében mélyülnek el.
Szent II. János Pál pápa a megválasztásának évfordulóján, 2002. október 22-én írta alá a Rosarium Virginis kezdetű apostoli levelét, melyben újra felhívta a figyelmünket a rózsafüzér-imádságnak a fontosságára és azt újabb, a világosság rózsafüzér titkaival bővítette ki.

„Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét”

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!”

(Mt 17, 1-9)

Találkozni az Istennel

Mindannyian szeretnénk találkozni az Istennel. Jó lenne, ha egyes döntésünk előtt nem kellene a sötétben tapogatódznunk, hogy vajon mit szeretne most tőlünk az Isten, hanem nyíltan megmondaná nekünk. Jó lenne az is, ha egyes megmagyarázhatatlan tragédia, nehézség után nem állnánk értetlenül a fejlemények előtt és nem kellene azt kérdeznünk: Uram, ezt miért engedted, hanem inkább találkozni és beszélni tudnánk az Istennel szemtől szemben.

A színeváltozás története megerősít bennünket, hogy ez lehetséges és bemutatja azt, hogy az ember képes találkozni az Istennel. Ahogy az apostolok képesek voltak felfedezni Jézusban az istenit, és meg tudták látni az ő dicsőségét és meghallani az Atya hangját: Ez az én szeretett Fiam – úgy mi is képesek lehetünk erre.

Mit tettek ezek az apostolok, hogy találkozni tudtak az Istennel? Jézus kiválasztotta őket és felmentek egy magas hegyre. Egyrészről szükség volt arra, hogy Jézus kiválassza őket – az Isten maga szeretett volna megmutatkozni nekik, az Isten döntött úgy, hogy megmutatja nekik magát. Másrészről pedig az apostolok maguk is tettek valamit: vették a fáradtságot és felmentek egy magas hegyre.

Mi is az imádságainkban, amikor egyes nehézség vagy döntés előtt állunk – talán ne is annyira azért imádkozzunk, hogy megoldódjon a probléma, hanem inkább azt kérjük az Istentől, hogy találkozzon velünk. Kérjük a kegyelmet, hogy mi is kiválasztottak legyünk és tudjunk találkozni az Istennel és emellett pedig kérjünk erőt is, hogy mi is venni tudjuk a fáradtságot ezért a találkozásért.

 

Németh István atya

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye