„Gyönyörű virágos mezőket látunk mindenfelé. Ha egyetlen virág nincs ott, az már nem ugyanaz a mező. Te ilyen egyetlen virág vagy, amely egyedivé teszi azt a virágos rétet. Csodálatos kincs vagy, akivel a Jóisten megajándékozza ezt a közösséget, ezt a nemzetet. És ha te nem teljesíted, amit az Isten rád bízott, akkor ez a közösség, ez az Egyház, ez a nemzet már nem ugyanaz.”
„Békesség nektek!” – köszöntötte Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a bérmálkozási ünnepre érkezőket június 5-én, pünkösdvasárnap, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban – hirdetve azt a békességet, amelyet Jézus hozott, és amelyet ajándékba ad nekünk Szentlelke által.
A zsúfolásig megtelt templomban bérmaszülők, szülők, rokonok, barátok imádkoztak a bérmálkozókért, hogy nyitott szívvel fogadják a Szentlélek ajándékait, és kegyelmével együttműködve valóban sikeres életet tudjanak élni, amely nem más, mint a célba érés, a mennyországba való eljutás.
A bérmálkozási szertartás elején Csordás Gábor, a társszékesegyház plébánosa bemutatta a főpásztornak a közösség ifjú tagjait, akik évek óta készülnek arra, hogy elnyerjék a Szentlélek ajándékait. A főplébániáról 27 fiatal, Nyíregyháza-Örökösföldről 10 fő és Borbányáról 1 felnőtt részére kérte a püspök atyát, hogy tanítása után kérje ki rájuk a Szentlélek ajándékait és kegyelmeit.
Ezután következett Palánki Ferenc megyéspüspök homíliája, amelyben a főpásztor a bérmálkozókhoz szólt:
„Jó látni titeket! Ti vagytok a jövő reménysége, de már a jelennek is a kincsei, hiszen nagykorú felnőtt keresztények lesztek, megkapjátok a Szentlélek kegyelmét, ajándékait.
Az evangéliumban elhangzott, hogy az apostolok félelmükben zárva tartották az ajtót (ld. Jn 20, 19-23), meg a szívüket. Tíz napig imádkoztak a Szűzanyával együtt, hogy valamennyire megnyíljon a szívük, hogy be tudják fogadni a kegyelmet. Miért zárták be az ajtót, mitől féltek? A zsidóktól féltek, hogy velük is ugyanazt fogják tenni, mint Jézussal. Péter is megtagadta Jézust, amikor megkérdezték tőle, hogy hozzá tartozik-e.
Mi is rejtegetjük az iskolában, a munkahelyen a kereszténységünket, azt, hogy Krisztushoz tartozunk. Sokszor bezárjuk magunkat, magánügyként kezeljük a hitünket, nem szeretünk róla beszélni, nem akarjuk, hogy arról kérdezzenek. Pedig pont ez a lényege a kereszténységünknek, hogy felfogtuk azt a nagy örömet, amelyet a Szentlélek adott, és ezt mindenkivel meg akarjuk osztani, nem szégyelljük, hogy Jézushoz tartozunk, nem fogjuk rejtegetni a kincseinket, a szeretetünket, nem fogunk félni áldozatot hozni az Istenért. Ezért kérjük a Szentlélek kegyelmeit.
Arra kérlek benneteket, hogy nyissátok ki a szíveteket! Ne zárjátok magatokra a hitetek ajtaját, mert a hit nem magánügy, hanem személyes döntésen alapuló közügy. Ha eldöntötted, hogy hívő leszel, akkor már nem fogsz akárhogyan élni, és ez kihat a körülötted élőkre, a családodra, az iskolára, a munkahelyedre. A hit tehát személyes közügy. Hiszem azt, hogy azért jöttetek bérmálkozni, hogy örömet éljetek át.
Az embernek akkora nagy a szíve, hogy azt csak a Szentlélek tudja betölteni. Ő tud olyan ajándékokat adni mindenkinek, hogy képes legyen fölismerni a hivatását, az Isten akaratát az életében, és azt teljesíteni tudja. Ilyen erőt kaptok a Szentlélektől és annak az örömét, hogy biztonságban vagytok.
Az apostolok éppen ettől féltek, hogy nem lesznek biztonságban, őket is keresztre fogják feszíteni, mint a Mesterüket, és amikor Jézus eljött, így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Veletek és mindenkivel meg fog történni, hogy meghal, de nem mindegy hogy előtte hogyan éltek, hogy a szeretet, a feltámadás ténye, titka szerint rendezitek-e be az életeteket.
Ki az, aki belépett a zárt ajtón keresztül? Jézus Krisztus, Aki valóságosan meghalt. Gondoljatok csak bele, meghalt, eltemették, sírba tették, és most ott ült az apostolokkal a Genezáreti-tó partján, és halat sütött. Két tanítvány elindult Emmauszba, és ott volt mellettük. Mi történt?
Ez nem mese, hanem valóság, ez az ember életének a kiteljesedése. Ha a feltámadást nem tudjuk elhinni, akkor nem vagyunk keresztények. Barsi Balázs atya úgy fogalmazott, hogy az ördög mindent meg akar tenni azért, hogy keresztény értékeket őrizve, de Krisztus nélkül éljünk, vagyis ne legyünk személyes kapcsolatban Vele. Pedig igazán attól vagyunk keresztények, hogy személyes kapcsolatunk van Jézussal, mert lehetünk Vele. A Szentlélek összeköt bennünket, átjár bennünket az Ő Lelke.
Mi is fogunk szenvedni, áldozatot hozni, mint ahogy a születitek is számtalanszor hoztak értetek áldozatot. Nem tudták előre, hogy mi vár rájuk, de kimondták az igent az áldozatra, mert szeretnek benneteket. A szeretet tesz képessé arra, hogy áldozatot hozzunk egymásért. Ehhez szükségünk van a Szentlélek segítségére.
Az Apostolok Cselekedeteiből olvassuk, hogy lángnyelvek jelentek meg az apostolok feje fölött (ld. ApCsel 2,3), mindenkinek külön-külön, nem pedig egyetlen hatalmas tűzcsóva jelent meg. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek személyre szabottan mutatta meg a Szentlélek, hogyan kell élnie. Személyre szabottan önti a ti szívetekbe is a tudást, az ismeretet, a szándékot, mert az Isten tudja, hogy milyen képességeitek vannak, milyen lehetőségek tárulnak majd elétek, és ahhoz személyre szabott szeretet szerint adja a kegyelmet. Milyen csodálatos ez! Egyenként megbérmállak benneteket, mindenkit ugyanazzal a szent krizmával, és mégis mindenki személyre szabott kegyelmet kap az Istentől.
>>A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.<< (1Kor 12,7) Nem magának, hanem a közösségnek, a többieknek, családjának, szeretteinek, akikkel nap mint nap találkozik. Azért kapjuk a személyre szabott kegyelmeket és erőt, mert amit nekünk meg kell tenni, azt senki más nem tudja megtenni a világon.
Gyönyörű virágos mezőket látunk mindenfelé. Ha egyetlen virág nincs ott, az már nem ugyanaz a mező. Te ilyen egyetlen virág vagy, amely egyedivé teszi azt a virágos rétet. Csodálatos kincs vagy, akivel a Jóisten megajándékozza ezt a közösséget, ezt a nemzetet. És ha te nem teljesíted, amit az Isten rád bízott, akkor ez a közösség, ez az Egyház, ez a nemzet már nem ugyanaz. Ez nagy felelősség, nagy feladat, de hozzá nagy kegyelem is, és nagy öröm.
Amikor átéljük a pünkösdöt, a Szentlélektől egészséget, gazdagságot, kényelmes életet stb. kérünk, de a Szentlélek nem ezeket adja. Nem tanul, nem vizsgázik helyetted, hanem ajándékokat ad, amelyeknek lesznek gyümölcsei, ha együtt működünk ezekkel a kegyelmekkel. Mint ahogyan Szent Pál írja, a Lélek gyümölcse a szeretet (Gal 5,22), amelynek sokféle megnyilvánulási formája van. Ajándékokat kaptok az Isten kegyelméből, hogy aztán ezzel együttműködve teremjen az életetek igazi gyümölcsöket.
Büszkék vagyunk rátok! Bízunk bennetek! Rátok bízzuk az egyházközség, talán az egész egyházmegye jövőjét is. Várunk benneteket, hogy segítsetek jobbá tenni a közösségeket, az országot, a világot, hogy Jézus békéjét, a Szentlélek kegyelmét és erejét hordozzátok az életetekben, és teremjétek a szeretet örök gyümölcseit.
Segítsen benneteket a Szentlélek, nyissátok meg a szíveteket, és fogadjátok be Őt egy örökkévalóságra. Ámen.”
A homília után a bérmálkozók, mielőtt megkapták a Szentlelket, megújították keresztségi fogadalmukat. Ezután a főpásztor felszólította a híveket, hogy imádkozzanak a bérmálkozókért, majd kitárta kezét a bérmálkozók fölé a Szentlelket és hét ajándékát kérve rájuk.
A bérmálás lényegi mozzanata, amikor a püspök krizmával (szentelt olajjal) megjelöli a bérmálandó homlokát. A megkenést követi a püspökkel való kézfogás, ez jelzi, hogy a fiatal az egyház felnőtt tagjává vált.
A szentmise záró áldása előtt Ferenc püspök még útravalóul szólt a fiatalokhoz: pünkösd előtt az apostolok azon versengtek, melyikük a nagyobb, pünkösd után pedig Isten nagy tetteit hirdették. Most a személyes pünkösdötök után ti is hirdessétek Isten nagy tetteit, szeretetét és jóságát, és legyetek ennek tanúi. Köszönöm, hogy vagytok, hogy itt vagytok, hogy segítetek a világot jobbá tenni, hogy Isten munkatársai lesztek.
Segítsen benneteket a Jóisten, vezessen kegyelmével, és a Lélek erejében mutassátok meg Isten csodás tetteit!
A szentmise után püspök atya ismét találkozott a megbérmált fiatalokkal a plébánián, és néhány kedves szó kíséretében átadta a bérmálkozási emléklapokat és egy-egy Bibliát ajándékozott nekik, majd meghívta őket az Egyházmegyei Ifjúsági táborba, amelyet idén július 25-31-ig Szilvásváradon rendeznek.
Kovács Ágnes – Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
