A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Szent Anna-székesegyházában, az eredetileg piarista templomban, premontrei szónok és főcelebránssal ünnepelték a templom búcsúi ünnepét június 26-án.
Fejes Rudolf Anzelm, a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság apátja mutatta be az ünnepi szentmisét, amelyen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, dr. Krakomperger Zoltán általános helynök plébános, a debreceni egyházközségeket képviselő lelkipásztorok, a Szent Anna Plébánia közössége és a város más római katolikus közösségeinek hívei.
Az ünneplő egyházközség erre a különleges alkalomra kilenc napon át imádkozta a Szent Anna-kilencedet, majd a búcsút megelőző napokon Tóth László Gábor újmisés atya és dr. Krakomperger Zoltán plébános a szentmisékben elhangzó elmélkedései vezették a híveket a búcsúra. A felkészülés része volt továbbá a nagyszülők megáldása az Idősek Világnapján és ezen a napon a Szent Janka-év jegyében a székesegyházba érkező „Meg nem született gyermek” vándorszobrának, valamint a Szent Janka (Gianna) Beretta Molla életszentségét bemutató vándorkiállításnak a fogadása is. A hétfő esti szentmisében a betegek szentségét szolgáltatták ki, majd elérkezett a búcsú napja, ahol Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki premontrei apát tanításának gazdag üzenetével térhettek haza a hívek.
Fejes Anzelm apát a szentmise homíliájában mindenekelőtt kihangsúlyozta, hogy korábban a piarista templomban egy premontrei szerzetes-pap jelenléte nem volt szokványos. Mindkét tanítórend konkurenciát is jelentett egymásnak a szó nemes értelmében, amely különbség abban mutatkozott meg, hogy más volt a véleményük a tanításról és a módszerük a hozzáállásról. Majd a történelem bebizonyította, hogy mindkettő módszere eredményes, sikeres és színvonalas. Az érem két oldala mutatkozott meg ebben, de mint ahogyan a két oldal nem fedi egymást, így tiszteletteljes távolságtartás volt jellemző a két rendre is. Nem jártak egymás templomaiba, de most ez is megvalósult lelki értelemben.
A bevezető után a szónok Szent Anna tiszteletének kezdetére utalt, aki – mielőtt az idősödő ember a nagyszülők védőszentje lett volna – a tanító rendeknek volt a pártfogója. A nagyváradi premontrei templomban is van Szent Anna oltár, a városban működő orsolyita intézet templomát szintén Szent Anna tiszteletére szentelték és nem véletlen, hogy a debreceni piaristák által építtetett templom is Szent Anna oltalma alatt áll. Ugyanakkor a Szent Család ünnepének bevezetése előtt a népi hagyományban Szent Anna és Szent Joachim – akit későn kezdtünk el ünnepelni – a családok védelmezője is volt.
Ezt követően Fejes Anzelm apát a Szentírásban található híres Annák alakján keresztül, az apokrif iratokban található hagyomány, valamint a Koránban fellelhető írásokra utalva beszélt Szent Anna alakjáról:
Szent Annáról nem beszél a Biblia, viszont a keresztény hagyomány teljesen bedolgozta a Szentírásban szereplő híres Annák személyiségét Szent Annának a személyiségébe és életébe.
Az első híres Anna, Elkána felesége, Sámuel édesanyja volt. Szomorkodott a magtalansága miatt, mert az Ószövetségben ezt Isten büntetéseként is értelmezték. Éppen ezért elment a szent sátorba – a zsidók akkori templomába – és ott imádkozott gyermekáldásért. Isten meghallgatta Annát és elfogadta felajánlását, miszerint ha fia születik, akkor Istennek ajánlja őt. Sámuel édesanyjának története benne van a hagyományunkban, a Szent Anna tiszteletben. Az Újszövetségben is találkozunk egy Annával, aki Áser törzséből való. Amikor a Kisjézust, elsőszülött fiú lévén bemutatták a templomban, akkor Őt az agg Simeon és Anna próféta asszony fogadta. A Szentírás csak az agg Simeonnak a hálaadását, mondanivalóját örökítette meg, Annáét nem, de az ő élete és személyisége is benne van a Szent Anna tiszteletünkben, ugyanis a hagyomány értelmezése szerint, Joachim halála után ő még láthatta a Kisjézust – fejtette ki az összefüggéseket a szónok, majd a Szent Annáról szóló írott hagyományra, az apokrif iratokra utalt:
Az Újszövetséggel egykorú, de az Egyház által teljességgel el nem fogadott apokrif iratokkal kapcsolatban megállítatást nyert, hogy bizonyos írásokban vannak érvényes és valódi adatok is. Minden ilyen apokrif írásban Szent Anna úgy jelenik meg, mint aki magtalansága miatt hosszú időn keresztül könyörög az Úrhoz, úgy, mint Elkána felesége, és ugyanakkor meglátja Jézus Krisztust, az Isten üdvösségét.
A másik forrás az apokrifok mellett, aminek említése talán megütközést kelt, az a Korán – utalt a keresztény vallástól több mint 500 évvel fiatalabb iszlám vallás szent iratára a szónok. Amikor Mohamed próféta megalakította a vallását, úgy gondolta, hogy vissza kell állítania Ábrahámnak igazi vallását, amit a zsidók és a keresztények elrontottak. Mohamed összegyűjtötte az 500-as évek derekán közszájon forgó mindenféle hagyományt, mondát, és ezt beleépítette a Koránba, így ebben megtaláljuk a Boldogságos Szűzanya születésének körülményeit, Szent Anna és Szent Joachim házas állapotát, amely szintén arról tesz tanúságot, hogy sokat könyörögtek gyermekáldásért, hogy megmeneküljenek a szégyentől, az emberek gúnyolódásától.
Fejes Anzelm apát ezután négy pontban emelte ki a mind a Koránban, mind az apokrif iratokban megegyező gondolatokat:
1. A kitartó imádság erény, amelynek gyönyörű gyümölcsei vannak
Anna és Joachim két évig tartó kitartó imádsága mindent elárul az ő szeretetkapcsolatukról és családi egységükről. A mai ember hadilábon áll az imádsággal. Könnyen elfelejtünk imádkozni reggel és este, de evés előtt és utána sem adunk hálát Istennek, aki az életet fenntartó eledelt nyújtja nekünk. Bizonyára ez annak a jele, hogy nincs eleven kapcsolatunk a Jóistennel, akit nem személyként látunk magunk előtt. Ezért az imádság egy kedélyállapottól függő dologgá válik, pedig Isten mindenütt ott van, személy, ezért meg lehet szólítani. Isten személyvalóságával mi nem tudunk mit kezdeni, ezért az Úr Jézus, amikor a legszentebb imádságra tanított bennünket, így kezdte: „Mi Atyánk!”.
Vajon mi, Atyának tekintjük az Istent? Tudunk-e hozzá fordulni úgy, mint egy apához, hittel átszőtt bizalommal? Isten mindig komolyan vesz bennünket, és semmilyen imádságunk nem hullik a porba.
Erre a gondolatra a szónok példaként említette meg Ábrahám kitartó imádságát, amikor az Úr angyalai elindulnak, hogy elpusztítsák Szodoma és Gomorra városát (ld. 1Móz 18,1-33; 19,1-26).
Az Ábrahámot meglátogató három angyalt Isten képmásának és a Szentháromság előképének tartjuk az Ószövetségben. Ábrahám imádkozik, könyörög és alkudozik Istennel, hogy megmentse ezt a két várost. Nem sikerül, de az imádsága nem hullik a porba, mert Lót és az ő családja megmenekül, bár Isten feltételt szab. Azt mondta, hogy ne nézzenek hátra, de Lót felesége hátranézett, így sóbálvánnyá vált. Mi tudunk-e a mindennapi dolgainkról Istennel apaként beszélgetni? Nagy szükségünk lenne rá!
A mai társadalom a hitéletet megpróbálja a szabadidős tevékenység kategóriájába szorítani. Imádkozunk, ha kedvünk van.
De Istenhez, mint Atyához, és mint személyhez való kötődésünket nem lehet szabadidős programmá degradálni, ahogy nem lehet a házastársat, a gyermeket sem, mert nem csak a szabadidőnkben foglalkozunk velük.
A kitartó imádságban a kitartás erény, ennek gyönyörű gyümölcsei vannak, amit persze sokszor nem veszünk észre, ha az nem a mi akaratunk szerint teljesül. Gyakran úgy imádkozunk, hogy legyen meg a Te akaratod, ahogy én akarom, nem másként.
Az emberben benne van ez a gőg. Ha nem azt adja a Jóisten, amit mi akarunk, akkor nem kell. Sokan úgy viselkednek Istennel szemben, mintha Ő egy szolgáltató automata gép lenne. De ez nem így működik. Vannak, akik egy modern deizmussal fordulnak az Istenhez: hagyjon békén bennünket, semmi közünk egymáshoz, mit szól bele.
Fejes Anzelm apát az ember gőgös viselkedésének egy döbbenetes tapasztalatáról is beszámolt: a Ferenc pápa által előírt egyházmegyei szinódus során a váradi találkozón a hívek újító kívánságokkal és javaslatokkal álltak elő. Többek között azt szeretnék, hogy ne kelljen minden vasárnap a szentmisére járni, mert az számukra megterhelő a sok program mellett. A szónok elmondta, nehéz volt megértetni a hívekkel, hogy a vasárnap, a hetedik nap, a feltámadásnak az ünneplése, amely az őskereszténységtől származik. Ezt nem lehet megváltoztatni! Ugyanígy javasolták a hívek, hogy ritkábban gyónhassanak. A mai embernek gyenge a bűntudata, senki nem hibás semmiért, az egyén nem tudja felelősséggel, becsülettel vállalni a rosszul sikerült cselekedetei következményét.
A modern ember kedvenc foglalkozása a képmutatás, erről szól az egész digitális kultúra. Azt posztoljuk magunkról, amilyenek szeretnénk lenni, de az ideálhoz mindig messze állunk. Bűnbánattal magunkba kell néznünk, a rossz oldalunkat Isten elér tárnunk, hogy azt meggyógyítsa, felemelje, hozzá méltóvá tegye. Egyedül a bűnbánat kapcsol vissza bennünket Istenhez.
Éppen ezért bennünk állandó feszültség uralkodik, a mai társadalom állandóan ideges, nyugtalan. Türelmetlenek vagyunk, ez a fajta magatartásunk tönkretesz bennünket.
Fejes Anzelm erre válaszként a Szentleckében olvasott Szent Péter apostol levelére utalt, hangsúlyozva: „Az Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív a maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában” (1Pét 3,4). Akiket Isten magához méltónak talál, azok az emberek rejtett énjükben kiegyensúlyozottak és harmóniával rendelkeznek. A mai depressziós világ pontosan ezt hiányolja. Nincs benső énünkben sem harmónia, sem Isten szeretete, sem szelídség, sem zavartalan nyugalom. Sokan mondják, hogy a kitartó imádság hatására – ha nem is érjük el a célt, amiért imádkozunk, de Istennek az kedves – minden szépen alakul a cél felé úgy, hogy tulajdonképpen semmi mást nem teszünk, csak imádkozunk érte.
Isten rendezi a történéseket. A kitartó imádság a gondolkodásmódunkban és érzületünkben is átalakít. Ezért ez egy nagy lelki kaland.
Emlékszel-e arra, hogy valamit is kértél a Jóistentől állhatatosan és aztán mi lett az eredménye? Anzelm apát arra kérte a jelenlévőket, hogy gondolják végig az életüket és keressék meg ezeket a történeteket. Ha rátalálnak és értelmezik azokat, akkor átalakulnak lélekben. Ez Istennek a működése, a Szentlélek fuvallata. A középkori szerzeteseknél megállapítást nyert az imádsággal kapcsolatban, hogy
az ima a legnemesebb, legmagasabb fokú emberi cselekedet minden másnál, mert általa az ember, a teremtmény a végtelen Teremtőhöz kötődik. Ezért a szerzetességben kialakult az állandó kitartó ima, a közös zsolozsmázás.
2. Az emberi kapcsolatok értelmi és érzelmi dimenziójának összhangja
A másik közös dolog, ami mind az apokrif irodalomban és a Korán történetében benne van, hogy Szent Anna magtalan volt, amelyet szégyenként éltek meg, mert ezt egy nagy bűn következményeként, Isten büntetéseként értelmezték. De Joachim és Anna együttes kitartó imádsága azt mutatja, hogy Joachim nem értékelte le Annát emiatt. Vajon Joachimnak nem volt szégyen megjelenni egy ilyen asszonnyal? De, az volt, mégis megjelent vele, nem értékelte le.
Ma a házastársak sokszor leértékelik egymást bármilyen függőségi probléma miatt. Ez nagy gond. Szent Anna története mutatja, hogy Isten mindig belenyúl az életünkbe és kisegít bennünket, ha azt tisztességgel, becsülettel megéljük.
Ebben a gondolatkörben a szónok az emberi kapcsolatok értelmi és érzelmi dimenziójának összhangjáról beszélt:
Ahol az emberi kapcsolatok szépek, nemesek, szeretetteljesek, ott a kapcsolat dinamikájának két összetevője, az értelmi és érzelmi dimenziója egyensúlyban van:
Az értelmi dimenzió segít a párválasztáskor, hogy megértsem, ő nekem való-e, tudok-e majd vele élni, de ehhez megfigyelés kell az udvarlás alatt. Te figyeltél-e arra, hogy akivel udvaroltál, hogyan viselkedik a szüleivel, a munkatársaival, hogyan bánik a pénzzel, az örök értékekkel? Sajnos nem figyelnek erre az emberek, mert a mai társadalom a tökéletes társat keresi, ezért van annyi szingli élet. Ugyanis van egy elképzelésünk a külső megjelenésre vonatkozóan, és ha nem olyan az illető, akkor már nem hozzánk való. De ez feltételezze a mi tökéletességünket is. Én tökéletes vagyok? Mennyire áltatjuk és hazudunk saját magunknak, és képtelenné válunk igazi kapcsolatokra.
Joachim boldog tudott lenni Annával. Ezért imádkoztak kitartóan és sokáig a közös célért. Meg kell, hogy értsük, hogy a szeretet az értelmi dimenzió szerint egy döntés. Döntök mellette, mert úgy érzem, hogy boldog tudok lenni vele.
Az élet mindig úgy hozza, hogy a döntés után látunk szebbet és jobbat, de a döntésem miatt kell, hogy hűséges legyek ahhoz a személyhez, akivel elköteleződtem.
A kapcsolat érzelmi dimenziója azt jelenti, hogy megtalálom a másikban azt, amit nem lehet kimondani, ami miatt vonzódom hozzá olyannyira, hogy föllángol a szívem. Ha telik az idő, a szerelem lángja alábbhagy, akkor is látni kell öregedő házastársadban azt, amiért lángra gyúlt a te szíved. Ha nem látod, baj van. Az érzelmi dimenzió elősegíti a hűséget és a kitartást.
3. Milyen referenciapont vagyunk gyermekeink életében?
A Szent Anna-templom oltárképén Anna úgy van ábrázolva, mint aki neveli a Boldogságos Szűz Máriát – mutatott a szónok a főoltár képére. Máriában olyan embert tudott nevelni, aki az angyal híradására el tudta fogadni Isten akaratát, és be tudta fogadni Isten igéjét. Ezért lett Anna a tanító rendek védőszentje, mert a mi tanításunkban benne van, hogy jobbá kell válni. A nagyváradi premontrei gimnázium vezérmottója: Virtute vinces! – Az erényben győzedelmeskedni fogsz! Az volt az elképzelésünk, hogy a gyermekek ne csak okosak, jók, a tudományban legyenek jártasok, hanem az erkölcseikben is. Ma is minden egyházi iskolának ez az egyik célkitűzése.
Mert a jó ember az ő tudományát mindig jóra, embertársai javára fogja felhasználni. De a ravasz esetében, aki erkölcseiben nem jó, de éles az elméje, mindig fennáll az a veszély, hogy a tudását embertársai ellen fordítja. Vajon miért van most háború?
Így a nevelés nagyon fontos dolog. A gyermek mindig utánzással tanul: Repetitio est mater studiorum – Az ismétlés a tudás anyja. Minden gyermeknek szüksége van referenciapontra, amihez hasonlítja a vele való történéséket az életében. Sokszor szüleink a példa, a referenciapont előttünk, akkor is, ha nem látunk otthon jó példát. A fiúk általában édesanyjuk, a lányok édesapjuk után választanak házastársat, nem mindegy tehát, milyen példa áll előttük. Sokszor a nagyszülő is egy referenciapont. Szent Anna egy csodálatos referencia volt, ezt mutatja a Boldogságos Szűzanya élete.
Tudunk-e olyan példaadó életet élni, hogy jó referencia pont legyünk gyermekeinknek? Nemcsak akkor vagyunk referenciapont, amikor mi akarjuk, hanem akkor is, amikor nem akarjuk.
4. Tudunk-e mi áldozatot vállalni azért, amit Istentől imádságban kérünk?
A szentírás melletti iratokban olvashatjuk, hogy Joachim és Anna egész vagyonukat szétosztották, hogy gyermekük legyen. Tudunk-e mi áldozatot vállalni azért, amit Istentől imádságban kérünk? Sokszor ez eszünkbe sem jut. Ez hitelteleníteni fogja a mi imádságunkat. Szent Péter levelében olvassuk: „Ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal, mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet, mint az élet kegyelmében örököstársatoknak, hogy az imádságnak ne legyen bennetek akadálya” (1Pét 3,7). Nagy áldozat ez! De visszautal az is az Ószövetségből ránk köszönő történethez, amikor azt mondja, hogy ha „ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat” (Mt 5,23-24), ellenkező esetben hiteltelenné válsz – fogalmazott Fejes Rudolf Anzelm, váradhegyfoki premontrei apát, majd az elmélkedését a közismert ének, a Szent Annához fohászkodó imádság egy részletével fejezte be:
„Ó, házasok szent példája!
Légy híveid oltalmára,
Isten szerint éljenek
S üdvösséget nyerjenek.
Kérünk te szent magzatodért,
És kit ő szült Megváltónkért,
Szent Anna, Szent Anna!
Krisztus Jézus nagyanyja,
Légy híveid oltalma!”
A szentmise végén dr. Krakomperger Zoltán plébános mondott köszönetet Anzelm apátnak a szentmise bemutatásáért és a homíliáért, hogy rámutatott olyan összefüggésekre, amelyek egymáshoz kapcsolják Szent Anna és Szent Joachim korát a jelen korunkkal. Kaptunk egy mélyre szántó korszellem-elemzést, és megkaptuk hozzá a gyógyítási lehetőségeket is. Rajtunk áll, hogy döntéshozatalunkkal hozzájárulunk-e ahhoz, hogy egyre egészségesebb, lelkiekben pedig felnőttebb kort tudjunk magunk körül kialakítani, hogy a mellettünk felnövekvő nemzedéknek referenciapontként szolgáljunk – fogalmazott Zoltán atya.
Kovács Ágnes – Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
