„A hálaadás méltó és igazságos” – 30. születésnapját ünnepelte a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Bosák Nándor püspök atya gyémántmiséjén

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 30. születésnapját ünnepelte június 10-én, az egyházmegye első püspöke, Bosák Nándor pappá szentelésének 60., püspökké szentelésének 30. évfordulóján bemutatott hálaadó szentmisén a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amely templomot az egyházmegye alapításakor, vagyis 30 évvel ezelőtt emeltek székesegyházi rangra.

A többszörös évfordulóért hálát adó szentmisén részt vettek: Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek; Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, egyházmegyénk szülötte; Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, püspök és érsek atyák, az egyházmegye papjai, a testvér-felekezetek képviseletében Püski Lajos református lelkészi főjegyző, Papp László, Debrecen polgármestere, Mészáros Márta, Taksonyfalva (Nándor püspök szülőfaluja) polgármestere, a település küldöttsége, az ünnepelt püspök atya családja, barátai, az egyházmegye intézményeinek vezetői.

Az ünnepi eseményt megelőző hetekben az egyházmegye számos programon, rendezvényen tekintett alapításának 30. évfordulójára, három könyvet is kiadott, köztük megjelent Bosák Nándor: Kenyérosztó Antológia című kötete, amely püspök atya visszaemlékezéseiből, homíliáiból, előadásaiból, egyházmegyei körleveleiből, a vele készített interjúkból és a sajtóban közölt írásaiból összeállított gyűjtemény. Ez a kötet is segített a visszatekintésben Nándor püspök és az egyházmegye életének jelentős állomásánál, amely korszaknak megkoronázása volt a hálaadó gyémántmise.

Az asszisztencia a 30 éves egyházmegye székházából indult a székesegyházba. A szentmise elején Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye második megyéspüspöke, baráti hangvételű köszöntőjében rámutatott, hogy 30 évvel ezelőtt Nándor püspök azt a feladatot kapta Szent II. János Pál pápától, hogy rakja le az egyházmegye alapjait. Ő nemcsak alapokat rakott, hanem a felépítményen és a lelkek építésén is fáradoznia kellett.

Papságának, püspökségének története sikertörténet mindannyiunk számára, példa az az egyszerűség, tisztaság, odaadottság, lelki nagyság és a rendelkezésre állás, amely jellemzi őt.

Ferenc püspök azt is hozzátette, hogy Nándor püspök az ő első tanácsadója. Megköszönte a segítségét, a szolgálatát és azt, hogy olyan alapokat rakott le, amit érdemes és kell is tovább építeni és fejleszteni.

Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa azt hangsúlyozta, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a mai formájának megalapításán túl sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. 1693-ban I. Lipót császár Debrecennek azzal a feltétellel adta meg a szabad királyi városi címet, ha megengedi a katolikusoknak, hogy visszatérjenek a városba. Debrecenben már jelentős egyházi jelenlét volt a középkorban különböző templomokkal, melyek közül a legnagyobb a gótikus Szent András-templom volt. 
De az egyházmegye történelme még ennél is régebbi. A pápa követe így fogalmazott:

„Ti ahhoz az egyházhoz tartoztok, amelyet Jézus Krisztus, Isten Fia alapított. Az apostolok, Szent Péter és Pál szilárd alapjára épültök. Szent Pálhoz hasonlóan ti is büszkélkedhettek azzal, hogy »A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam« (2Tim 4,7), és Szent Péterhez hasonlóan ti is világosan és következetesen megvallottátok a Jézus Krisztusba, az élő Isten Fiába vetett hiteteket.

Amit ma ünnepeltek, az nem csupán az évek mennyisége, hanem inkább a hitetek minősége. Kezdettől fogva erős és hűséges egyház voltatok, és teljesítettétek küldetéseteket. Ez lesz a ti küldetésetek a következő 30 évben és azon túl is. Ezért, ahogy ma ezt az évfordulót ünneplitek,

emlékezzetek hálával a múltra, éljétek lelkesedéssel a jelent, és nézzetek bizalommal a jövőbe.”

Ezután Nándor püspököt köszöntve kifejtette, hogy a jubileumok a szerzetesi és a papi életben jelentős életszakaszokat jeleznek, és most ezt ünnepeljük. Gondolkodjunk el arról a feladatról, melyet Bosák Nándor püspök vállalt, és amelyben 60 évig kitartott.
„Amikor kinevezték püspökké a következő jelmondatot választotta. »Törd meg az éhezőknek kenyeredet« (Iz 58,7). Ez a szentírási vers nem szép összefoglalója a papi életnek? 

Egy pap, aki Isten igéjének, az Eucharisztiának és Jézus személyének kenyerét kínálja, az egyetlen kenyeret mely csillapíthatja az ember legmélyebb éhségét.

Köszönjük Bosák Nándor püspök úrnak a hivatását, testvéreinek szolgálatát az egyházban! Imádkozzunk érte és minden püspökért, papért, a kitartás kegyelméért, hogy az ő szolgálatuk által adja meg nekünk az Isten azt az örömet, melyet mindannyiunknak adni akar.”

Ezután Bosák Nándor püspök atya bemutatta a hálaadó szentmisét, amelyen a papszentelés előtt álló egyházmegyénk diakónusai: Csapó Márton és Mike Ervin is szolgáltak. Az evangéliumban a csodálatos kenyérszaporítás története hangzott el (Jn 6,1-13), utalva a gyémántmisés Izajás könyvében elhangzott püspöki jelmondatára: „Törd meg az éhezőknek kenyeredet”.

Az alábbiakban püspök atya homíliáját tesszük közzé:

Excellenciás és Főtisztelendő Nuncius Úr, Bíboros Úr, Püspök és Paptestvérek, Kedves Vendégek és Kedves Hívek!

Ma ebben a templomban, itt ebben a közösségben régen történt eseményekre emlékezünk. 60 évvel ezelőtt szenteltek pappá, és 30 évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa megalapította a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Ezek azonban nemcsak egyszer megtörtént események. Mi úgy tekintünk rájuk, mint üdvtörténeti eseményekre, mert ma is velünk vannak, irányt és tartalmat adnak életünknek. Akár a személyes életemre gondolok, hogy pappá vagy püspökké szenteltek, akár az újonnan született egyházmegyei közösségre. Ezért a mostani ünneplésünkre is ráillik a szentmisében használt liturgikus felszólítás: 

Emeljük föl szívünket… és
Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek… mert
Méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig
és mindenért hálát adjunk Istennek.

60 évvel ezelőtt, 1963-ban szenteltek pappá az egri Bazilikában. Ismerős mindenki előtt, hogy a magyar egyház azokban az években üldözésnek volt kitéve. Hogy csak egy példára utaljak. Akkor Egerben nem volt püspök. Két-három püspök volt börtönben, vagy házi őrizetben. Bennünket is Szabó Imre esztergomi segédpüspök szentelt föl.
Családunknak egy tekintélyes barátja – amikor megtudta, hogy érettségi után a Szemináriumba jelentkeztem – jóakarattal figyelmeztetett: gondoljam újra a dolgot, mert látnom kell, hogy itt nálunk, ebben az országban, nem nagy jövője van az egyháznak és a papi pályának.
A szemináriumi évek alatt aztán saját bőrömön is tapasztaltam, hogy milyen az a környezet, ahol a hivatásunkat teljesíteni akarjuk. Mindez azonban nem térített el, sem engem, sem kortársaimat. Inkább megerősített, és hivatásunk mélyebb átgondolásában segített.

A papszenteléskor szokásos primíciás emlékképre ezt a jelmondatot írtam: „Krisztus szeretete sürget minket!” (2Kor 5,14) Ez a mondat nem valamiféle dicsekvést jelentett, hogy „lám, ki vagyok én!” …. Jelentette a határozottabb odafigyelést a hivatás tápláló forrására, és jelentette a védelmet, hogy miközben a világban teljesítjük hivatásunkat, le ne vegyük tekintetünket Krisztusról, a forrásról, és el ne sodorjon bennünket a „világiasság áradata”. Amikor most – 60 év elteltével – hálát adok hivatásomért, megköszönöm azt a felülről jövő „sürgetést”, amely megőrzött és vezet ma is.

30 évvel ezelőtt, amikor püspökké szenteltek, már más időket éltünk. A rendszerváltás időszaka volt ez. A külső nyomás valóban megszűnt. Szabadabb lett a mozgástér, új lehetőségek nyíltak az egyházi szolgálat számára, de föltárultak a sebek is, amelyek gyógyításra vártak. Ekkor kifejező és kézenfekvő volt az Izaiás próféta könyvéből vett püspöki jelmondat: „Törd meg az éhezőknek kenyeredet.” (Iz 58,7) Szép feladat ez, komoly vállalás, ….. de bennem élt a nyugtalanító kérdés és a kétely is: van-e mit osztanom, képes vagyok-e erre? A Szentírásban találtam bátorítást.

A kenyérszaporítás csodájának leírásban – ahogyan most is hallottuk az evangéliumban – Jézus fölszólítja az apostolokat, hogy szerezzenek kenyeret a népnek, ők azonban szabadkoznak. Nekünk nincs, és vásárolni sem tudunk. Egyikük azonban – András – megjegyzi: Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi ez ennyinek (Jn 6,9). Jézus azonban kezébe veszi ezeket, osztani kezdi, és táplálja az „éhezőket”.

Ennek a gyereknek a képe korábban is ott élt a lelkemben, amikor papi lehetőségemről, feladataimról gondolkodtam. És különösen felerősödött, amikor a püspöki feladatokkal szembesültem.

Mert amim van, az bizony csak öt árpakenyérnyi…, vagy még annyi se … De ha azt Jézus kezébe helyezem, mégis csak lehet belőle valami, ha nem is csoda, de Jézus kenyerévé válhat az emberek javára.

Így kerültek püspöki címerembe a Krisztusra és a Szentlélekre utaló szimbólumok, és alá az öt árpakenyeret tartalmazó kosárka.

Az évek számának gyarapodásával egyre fogy ennek a kosárnak a tartalma. De szolgálatunk lényege nem változik.

A méltó és igazságos hálaadás éppen abban erősít meg, hogy a múltunkat is, és a jövőnket is, üdvösségünk egész folyamatát Isten kezébe helyezzük. Folytassuk hát az imádkozást!

A homília után az egyetemes könyörgések következtek, amelyben Ferenc pápáért, a jubiláns Nándor püspökért, a püspökök testületéért, papokért, szerzetesekért fohászkodtak, hogy szolgálatuk betöltésével az Egyház legyen minden ember üdvösségének meghívó jele és hatékony eszköze korunk szellemi zűrzavarában.

Az Úr kegyelmét kérték a Debrecen Nyíregyházi Egyházmegyére és benne minden plébániai közösségére, hogy lángoló szívvel tanúskodjanak arról, hogy Isten a sötétségből csodálatos világosságára vezette őket. Majd imádkoztak újabb papi hivatásokért, hogy az evangélium világosságát az apostolok lelkesedésével terjesszék az egész világon. Szent László, egyházmegyénk közbenjárását kérték a betegekért, hogy testi-lelki gyógyulást nyerjenek. Könyörögtek elhunyt testvéreinkért, hogy adja meg nekik az örök élet világosságát és gyászolóinak a boldog feltámadás vigasztalását.

A szentmise végén további köszöntések hangzottak el: Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke elmondta, néhány évvel ezelőtt Bosák Nándor püspök atya nyugdíjba vonulásakor már megköszönte szolgálatát, amelyet a püspöki konferencia javára végzett. „De »Mindennek megvan a maga ideje« (Préd 3,1). Püspök atya nyugdíjas éveiben is mutat olyan példát, amelyet érdemes megemlíteni” – tette hozzá, majd egy verssort idézett, amely azt mondja: „Azért szánom a mai embert, mert a szíve nem tud megöregedni.”

„Nándor püspök atya szíve meg tud öregedni, mert megérti, fölismeri a kornak a hívását, és a lehetőségeit, és azt teszi, amit tennie kell ebben a korban: imádságos lelkülettel kíséri az egyházmegye életét és segíti az aktuális főpásztort is a szolgálatában.”

Veres András püspök további jókívánságát egy bibliai példával szemléltette. Mózes kitárt karral imádkozott a népéért, amikor megtámadták őket (2Móz 17,8-13), de amikor elfáradt a keze, vesztésre álltak. Ezért kénytelenek voltak valakiket odaállítani, akik Mózes karját fölemelve tartották, hogy mások támogató segítségével ezt az imádságot rendületlenül, kitartóan tudja folytatni.

„Kedves Püspök Atya! Ehhez kívánunk egyrészt kéz, kar tartókat, akik segítik idős korában, de leginkább köszönjük azt az imádságot, amit reményeink szerint nemcsak az egyházmegye püspökéért, hanem a püspöki konferenciáért végez nap mint nap. Isten segítse és áldja ebben a szolgálatában is!”

Püski Lajos a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és gyülekezetei nevében köszöntötte az ünnepelt püspököt és az egyházmegyét. Jókívánságát szentírási szakasszal fejezte ki: „Ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is” (Róm 12,4-6).

„Legyen valósággá az Ige, hogy sokan egy test vagyunk Krisztusban és legyen valósággá az is, hogy egyenként egymásnak tagjai vagyunk. Szolgáljuk együtt a mi Urunkat, Jézus Krisztust!” – fogalmazott, majd az Úr áldását kérte Nándor és Ferenc püspökök életére.

Papp László, Debrecen polgármestere a Prédikátor könyvéből idézett: „Mindennek rendelt ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (Préd 3,1). A rendelt idő Istentől van, és akkor válik kegyelmi idővé, ha az emberi cselekvések Istennek tetszőek. A polgármester Bosák püspök papi életpályájára rámutatva hozzátette: „A történelmi idő kegyelmi idővé nemesül, ha látjuk káplánként, plébánosként vagy a papnevelésben, ahol úgy látta el feladatait, hogy tehetségét, tudását és szorgalmát személyiségének hitelességével pecsételte meg, és azt ezzel a hitelesítő pecséttel adta át az őt követő generációknak.”

Az ünneplő egyházmegyéhez fordulva elmondta, Debrecen évszázadokkal ezelőtt vallási szempontból rendkívül zárt város volt, ma már nyitott és befogadó. Aki be szeretne lépni ennek a városnak az életébe, ide szeretne tartozni – feltéve, hogy hajlandó befogadni a cívisek eszmevilágát, a debreceniséget – azt mindig örömmel fogadja. Látva és értékelve az elmúlt évtizedek történéseit,

a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye be kívánt lépni ennek a városnak az életébe, mely jelenlétet jól mutatja az új templomok építése, a Szent József Gimnázium útnak indítása, majd később óvoda és általános iskola alapítások.

A szentmise Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya gyémántmisés áldásával fejeződött be:

„Áldjon meg titeket Isten minden mennyei áldásával, tegyen mindig szentté és tisztává színe előtt, árasszon el bőkezűen mennyei ajándékaival, oktasson az igazság szavával, neveljen az üdvösség evangéliumával és töltsön el mindig titeket testvéri szeretettel Krisztus, a mi Urunk által!”

A ünneplés a Szent József Gimnáziumban ünnepi ebéddel, kötetlen beszélgetéssel folytatódott.

Erdő Péter bíboros pohárköszöntő gondolataiban elmondta, hogy Bosák Nándor püspöki jelmondata, „Törd meg az éhezőknek kenyeredet”, a püspökké szentelés előtt fennakadt  az Állami Egyházügyi Hivatal szűrőjén. Arra hivatkoztak, hogy a szocializmusban nincsenek éhezők.  A bíboros atya hozzátette, hogy emberi módon gondolkodtak erről a mondatról, de talán a próféta is így gondolta annak idején, amikor a jótékonykodó emberekről beszélt. Jézus azonban magasabb értelmet adott a mindennapi kenyérnek.
Majd megköszönte püspök atyának, hogy annyi éven át megtörte nekünk a kenyeret, az Ige, a szentségek, az Eucharisztia és az emberi szeretet kenyerét.

Erdő Péter azt is elmondta, öröm számára, hogy egy megerősödött, valóban szépen működő egyházmegyének az első megyéspüspökét köszöntheti, és elismerését fejezte ki a kifejlődött, strukturálisan kiépült egyházmegyéért. Hangsúlyozta, látszott az, hogy

itt egy olyan ész és szív dolgozik, amelyik kerüli a fölösleges munkát, egyszerű és célszerű dolgokat teremt, ahol az igazi cél az emberek üdvössége.

A köszöntők sorát Mészáros Márta Taksonyfalva polgármestere zárta, aki a település nevében egy olajfát ajándékozott a gyémántmisés püspöknek, településük szülöttének.

A szentmisét élőben közvetítette a Debrecen Televízió, a Szent István Rádió. A televíziós közvetítés újranézhető az egyházmegye YouTube csatornáján:

Kovács Ágnes – Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye