Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök augusztus 29-én Debrecenben, a püspöki székházban látta vendégül azokat a fiatalokat, akik Németh István püspöki titkár atya kíséretében 22 fővel egyházmegyénket képviselték a 37. Ifjúsági Világtalálkozón Lisszabonban.
Az utótalálkozón püspök atya hálaadó szentmisét mutatott be a székház kápolnájában, majd terített asztallal várta a fiatalokat egy jó beszélgetésre, élménybeszámolóra.
Ezen a napon Keresztelő Szent János vértanúságát ünnepli az egyház, így a szentmisén jelenlévők kérték a közbenjárását, hogy ők is hiteles tanúi lehessenek Jézusnak.
A főpásztor elmélkedésében a találkozó mottóját idézte: „Mária felkelt, és sietve útnak indult” (Lk 1,39)”, és hozzátette, Mária és Erzsébet találkozásakor nemcsak két asszony találkozott, hanem két magzat is.
„Mária az Úr Jézust hordozta, Erzsébet pedig Keresztelő Szent Jánost, aki ekkor találkozott először Máriával és Jézussal, és felujjongott az édesanyja méhében, mert ez a találkozás nemcsak életre, hanem örök életre szóló is volt. A ti találkozásotok a világ fiatalságával és velük együtt Jézussal is örök életre szóló. Mindez nagy ajándéka a Meghívónak, Jézusnak és a Szentatyának arra, hogy átgondoljátok Mária szerepét és a saját életeteket.”
Püspök atya Ferenc pápa gyakran visszatérő gondolatát is hangsúlyozta, amelyben a Szentatya azt kéri a fiataloktól, hogy legyenek a saját életük főszereplői. Ez akkor valósul meg, ha bennük Jézus a főszereplő, mint ahogyan Keresztelő Szent János életében is így volt.
„Ő volt az, aki Jézust megkeresztelte és rámutatott: »Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!« (Jn 1,29). Amikor Keresztelő János tanítványai féltékennyé akarták tenni őt, mondván: az is keresztel, akit te megkereszteltél (ld. Jn, 3,26), azt válaszolta: »Neki növekednie kell, nekem kisebbednem« (Jn 3,30). Akkor tudunk igazán nagyok lenni a saját életünkben, ha engedjük, hogy Jézus legyen benne igazán nagy. Keresztelő János előfutára volt Jézusnak a csodálatos születésében, az emberek szolgálatában, az Isten országa meghirdetésében és vértanúságában is.”
A főpásztor arra a mozzanatra is felhívta a fiatalok figyelmét, hogy amikor Keresztelő János halála után Jézus a tanítványait egy magányos helyre hívta, az emberek utána mentek, és még elgyászolni sem tudta az unokatestvérét.
„De Jézusnak »megesett a szíve rajtuk« (Mk 6,34), tanította őket, majd megszaporította a kenyeret.
Jézusnak rajtunk is megesik a szíve, el akar jönni hozzánk, hogy megajándékozzon, megtisztítson bennünket, hogy mi is az Ő előhírnökei tudjunk lenni. Nekünk is ad küldetést, hogy álljunk ki az igazság, a tisztaság, a krisztusi tanítás, az evangélium, Jézus Krisztus mellett, és engedjük Őt működni bennünk, hogy rajtunk keresztül is szeresse ezt a világot.
A főpásztor a szentmise után a püspöki fogadóban látta vendégül a fiatalokat, akik jó hangulatú, kötetlen beszélgetésen osztották meg a találkozón szerzett legmeghatározóbb élményeiket.
Mindenekelőtt Németh István atya fejezte ki háláját – a fiatalok nevében is – a főpásztornak az egyházmegye támogatásáért, amelynek köszönhetően Fatimába is eljutottak, és azért, hogy püspök atya a távolból is gondoskodott róluk. Ferenc püspök folyamatos kapcsolatot tartott a fiatalokkal, a helyzetjelentéseken, üzeneteken, beszámolókon keresztül végigkövette a magyar delegáció útját, napjaikat.
Mindenki más-más élménnyel tért haza a találkozóról. Elmondható, hogy mindannyiuk meghatározó élménye volt a másfél millió fiatal jelenléte, együtt ünneplése, istendicsőítése, a különböző kultúrákkal való ismerkedés, az, ahogyan más népek imádják Istent.
Jó érzés, és megerősítő volt számukra, hogy a katolikus vallás a fiatalok körében is élő, nem pedig egy kihalt, elavult vallás.
Többen említették az előtalálkozót, ahol karizmatikus imaesten vettek részt, és bármikor betérhettek egy templomba, akár egész napos dicsőítésre is. A dicsőítő alkalmak után jó érzés volt nekik elcsöndesedve imádkozni az Oltáriszentség előtt, ott elgondolkodni az életükön, és közben ráébredni arra, hogy mennyi mindenért lehetnek hálásak az életben.
A magyar katekézisek, a virrasztás szintén kiemelt élményt jelentettek többeknek. Volt, akinek az énekelve imádkozás adott sokat, és azóta is vissza-visszatér benne egy ott elhangzott mondat: „Ha engednéd, hogy Isten vezessen, akkor mennyi csodálatos dolog történhetne az életedben.”
A csoport egy része először találkozott a Szentatyával, így a pápai szentmisén való részvétel ajándékát is magukkal hozták.
Magyarországot ezerháromszáz fiatal képviselte, egy egész templom tele volt velük a magyar nyelvű szentmiséken és katekéziseken, ennek öröme is életre szóló volt. Egyházmegyénk delegáltjai itt önkéntes szolgálatot is vállaltak.
Volt, akit a nehezebb, fáradtságos helyzetben egy földön talált rózsafüzér lendítette tovább és adott neki lelkesedést. A megérkezések sorozata is élményt jelentett egy fiatalnak, különösen a hazaérkezés. A kényelmetlenségek megtapasztalása viszont arra tanította, hogy azok is hozzátartoznak a zarándokélményhez, felajánlva az Úrnak pedig erőt is adhatnak.
Német István atya, a csoport vezetője számára a legmeghatározóbb élmény volt – felelősségteljes feladatának köszönhetően –, hogy a nagy tömegben a csoport mindig együtt maradt. Számára az előtalálkozó reggeli imádságai adtak a legtöbbet, néhány fiatallal a Szent Ignác-i csendes imát választva mély élményben volt részük.
Az egyéni megosztások után képes beszámolóval is készültek, amelyet Berényi Rebeka prezentált. A beszámoló fotóit itt láthatjuk:
https://www.dnyem.hu/wp-content/uploads/2023/08/Utazas-3.pptx
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
